törökország” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 36

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Meglepetés a török választásokon: marad az egy párti kormányzás

2015. november 02.

Nagy sikert ért el a vasárnapi előre hozott választásokon, a Törökországot 2002 óta kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP). A parlamenti voksok felének és az ezzel járó töredékszavazatok megszerzésével 316 helyet nyert el az 550 tagú Török Nagy Nemzetgyűlésben. Az AKP 9 százalékkal több voksot szerzett, mint 2015. június 7-én, amikor az abszolút többséget nem tudta elérni. Az AKP sikere nem csupán a jó kampánnyal magyarázható, hanem azzal is, hogy az AKP jelentős szavazótábort tudott maga mellé csábítani a kemálista-nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjából (MHP). A választási kampányt döntően befolyásolta az is, hogy Angela Merkel a voksolás előtt két héttel Isztambulba látogatott, ahol nem találkozott az AKP ellenzékével. Ez olyan jelzés volt a török társadalomnak, hogy a nyugati világ is a Recep Tayyip Erdogan korábbi pártelnök és miniszterelnök, jelenlegi köztársasági elnök által megteremtett Törökországot támogatja s az EU erőskezű kormányt szeretne látni Ankarában. Erre meg is van a lehetőség, heteken belül felállhat az egyszínű új török kabinet.

Így az AKP 2019-ig folytathatja azt az utat, amelyet 2002-ben elkezdett. 13 év egyedüli kormányzás nagy idő, s ez most újabb négy évvel tolódik ki. Az párt joggal mondhatja el magáról már most, hogy meghatározó alakítója a 21. század eleji török történelemnek. Erre a korábbi pártelnök, Recep Tayyip Erdogan, jelenlegi köztársasági elnök méltán lehet büszke. A gond csupán az, hogy az elmúlt 13 évet Törökországban nem mindenki tartja sikertörténetnek. Közel 25 millió szavazó voksolt az AKP-re. S ugyanennyi nem. Őket három párt fogja képviselni a nemzetgyűlésben: a két kemalista párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) és a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP), valamint az elsődlegesen kurd párt, a Népi Demokrácia Pártja (HDP). A CHP 25 százalékkal a legnagyobb ellenzéki párt, a MHP-re esett a voksok 12, a HDP-re pedig 11 százaléka. Az AKP kormányzását az elkövetkező négy évben az is segíteni fogja az, hogy a három ellenzéki párt aligha fog összefogni, mert számos kérdés megosztja őket. Nem csak az Erdogan-Davutoglu vezetéssel nem értenek egyet, hanem egymással sem. Az árkok a nemzetgyűlés négy pártja között mélyek, s valószínűleg áthidalhatatlanok.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Az orosz – török ellentét és a magyar gázellátás

2015. november 25.

Miután a török hadsereg lelőtt egy orosz felségjelzésű vadászbombázót Szíriában, egyszerű légtérsértéssel indokolva a durva lépést, az idei év során amúgy is feszült orosz-török viszony a mélypontra került. A konfliktus biztonságpolitikai aspektusa ijesztő, elvégre a koreai háború óta nem lőtt le NATO tagállam orosz felségjelzésű katonai repülőt. Ugyanakkor energiapolitikai szempontból is érdekesen rajzolhatja át a térképet – már ha lesznek valódi, kézzelfogható következményei.

Vlagyimir Putyin éppen egy éve jelentette be, hogy leállítják a Déli Áramlat gázvezeték építését, ami Ukrajna elkerülésével, a Fekete-tengeren, Bulgárián, Szerbián, és Magyarországon át szállított volna orosz földgázt az ausztriai Baumgartenbe. Az okok közt a bolgárok lassúsága szerepelt fő pontként, de valójában Brüsszel mutatott fel olyan vörös zászlót ( a harmadik energiacsomag kompromisszumoktól mentes implementálása), aminek megkerülését Moszkva már nem tudta beépíteni az amúgy is húzódó, egyre költségesebb projektbe. Ekkor válaszul, a projekt lefagyasztása mellett, Putyin látványosan megállapodott Ankarával egy új vezetékről, a Török Áramlatról, melynek célja ugyanaz lett volna, mint a lefújt testvérprojektnek, csak más úton, Törökország, Görögország, Macedónia érintésével jött volna fel a gáz az osztrák célállomásig.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország kegyeit keresve

2015. november 30.

Törökország az elmúlt fél évben a meghatározó EU-tagállamok körében felértékelődött. Már nem csak azért, mert üzleti világ képviselői úton-útfélen az Ankarával való jobb kapcsolatokat szorgalmazzák, hogy exportjukat Törökországba növelhessék; hanem már azért is, mert a tagállamok politikai tervezői és megfontolt politikusai is egyetértenek abban, hogy sem a menekült áradatot, sem a szíriai válságot nem lehet Törökország bevonása nélkül megoldani. Váltásra van szükség, amelyet már Angela Merkel októberi isztambuli villámlátogatása is jelzett. Csakhogy a törökök úgy érzik, az EU lekezeli őket, s garanciákat akarnak arra nézvést, hogy a jövőben minden másként lesz. Ankarában jól tudják, hogy jó alkupozícióban vannak: az EU kér segítséget és együttműködést, s a török vezetés most megkérheti ennek az árát. Nem csak pénzben, hanem az EU-Törökország kapcsolati rendszer erősítését illetően is.

A menekültválság Törökországot is sújtja, így Ankarának érdeke, hogy rajta inkább áthaladjanak a migránsok, mint maradjanak. Valószínűleg ezzel is összefüggésben áll az, hogy a török partok és a görög szigetek között az Égei-tengeren soha nem látott embercsempész hálózat alakulhatott ki. Miért pont Törökország állítaná ezt meg, ha a Schengen-tagállam Görögország ölbe tett kézzel nézi, mi is zajlik a saját határvizein. A szíriai válság esetleges Törökországba való átterjedését pedig a török hadsereg meg tudja akadályozni. Sőt, Ankara az orosz Su-24-es repülő lelövése miatti orosz-török vitában sem szorul külső segítségre. Ha igen, a török külügyminiszter nem Brüsszelben, hanem Washingtonban fog kopogtatni.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Turkológia és diplomácia - In memoriam Hazai György

2016. január 15.

A tudósok nemcsak elefántcsonttoronyban élnek, hanem sokan közülük fontos szereplői a társadalmi vagy politikai életnek, éljenek bár a világ bármely részén. Hazai György nemcsak a magyar turkológiának és balkanisztikának kiemelkedő alakja, hanem fontos személyisége volt e területek nemzetközi együttműködésének, és a budapesti diplomáciai életnek is. Fájó szívvel írom le a „volt” szót, mert oly tanítómesteremre emlékezem most, aki barátjává fogadott, aki számos gondolatát évtizedeken át, megosztotta velem. Pár hónapos betegség után, 2016. január 7-én, otthonában, 84. éves korában hunyt el.

Hazai professzor első éves bölcsészkari hallgatóként kötelezte el magát a török nyelv mellett, s lett az akkori turkológia két nemzetközi nagymesterének, Németh Gyulának és Fekete Lajosnak tanítványa. A magyar turkológia, amely a világban már a 19. század utolsó harmadában, főleg Vámbéry Ármin munkásságának köszönhetően nagy nevet szerzett magának, veszteségekkel ugyan, de szerencsésen túlélte a második világháborút, miként a kemény rákosista éveket is. Halasi-Kun Tibor, Eckmann János és Sinor Dénes ugyan emigráltak és az Egyesült Államokban futottak be nagy karriert, viszont, akik maradtak, azoknak új perspektíva kínálkozott azáltal, hogy Szovjetuniónak számos olyan nemzete volt (kazak, özbek, kirgiz, türkmén, baskír, tatár stb.), amely a török népek világába tartozott. A kényszerített szovjet kapcsolatok egyben új tudományos lehetőségeket is jelentettek, ugyanakkor a többi keleti blokkbeli ország tudósai is keresték a kapcsolatokat budapesti kollégáikkal, akiknek jó híre a bezártságban még vonzóbb volt, mint egyébként lett volna. Így az akkori fiatal magyar orientalistáknak, ha akarták, ha nem, a vasfüggönyön belül viszonylag szabad mozgás adatott meg. Hazai György így került nagyon fiatalon Bulgáriába, hogy ott, az ottani török kisebbség tanárainak képzését segítse, amelyet Sztálin halálát követő enyhülésben a szófiai vezetés hirtelen komolyan vett. A kisebbségi sorban élő bulgáriai törökök bíztak a fiatal magyar tudósban, néhányukkal közülük szinte haláláig kapcsolatban állt. A szófiai bolgár turkológusok pedig rajta keresztül is profitáltak a budapesti turkológiai iskolából. Számos nagy jövőjű fiatal bolgár tudósjelölttel, akik a bulgáriai oszmán berendezkedéssel foglalkoztak, életre szóló barátságot kötött.

Teljes cikk

Élet a periférián

2016. február 10.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A szíriai orosz bombázások és az annak nyomán újra induló menekülthullám lehetősége újra felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyhatalmak által közösen kidolgozott, s a nemzetközi közösség által széles körben támogatott nagyívű béketeremtő megoldás milyen messze van a realitásoktól. S miközben Aleppo lakói – az orosz légicsapások mellett - Assad csapatainak és a síita milicisták kereszttüzében tömegesen útra kelnek, a tervezett út végállomásán az egész európai elit és intézményrendszer reszket, hogy mi lesz mindennek a vége. Fico, szlovák miniszterelnök víziója arról, hogy ha az EU nem képes megoldani a válságot, akkor összeomlik, valamint a német kancellár és a török miniszterelnök közös javaslata arra nézvést, hogy a NATO-t is fel kell kérni a közreműködésre az európai határok védelmében, jól jelzik az elkeseredettség/elszántság fokát.

Fico frusztrációja érthető: ő, a közép-európai migráció-ellenesség miatt, ráadásul baloldali politikusként többször megtapasztalhatta nyugati kollégáinak megvetését, amihez azonban konkrét megoldási javaslatok – az elfuserált kvóta-rendszeren túl - sosem társultak. A NATO segítségül hívásának gondolata pedig arra utal, hogy a Frontex kapacitásainak növelését követően sem bíznak igazán az uniós határvédelmi rendszer működésében. S bár részleteket egyelőre nem árultak el, abban biztosak lehetünk, hogy a NATO nem egyszerűen „humanitárius megfontolásból” fog akcióba lépni. Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy az Egyesült Államok megnégyszerezi katonai kiadásait Európában, akkor nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy kontinensünk biztonságpolitikai helyzete korántsem idilli, a migrációs kockázatok mellett a hidegháborús logika újjáéledése is aggasztó.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Aleppó ostroma és a menekültkérdés – török szempontból

2016. február 12.

Törökország egyre inkább jelen van az európai politikai életben. Nem csak azért, mert leginkább ettől az országtól függ, hogy mennyi ázsiai és afrikai menekült lepi el Délkelet-Európát, s onnét más térségeket; hanem azért is, mert Törökország az egyetlen stabil hatalom a Közel- és Közép-Keleten. Mely ország lehetne más a partnere Németországnak, az Egyesült Királyságnak vagy Franciaországnak, ha Berlin, London és Párizs békességet akarna Szíriában, Irakban vagy másutt a térségben. Angela Merkel kancellár tudja leginkább Európában, hogy Törökország megoldhat számos olyan problémát, amely körmére égett több európai politikusnak, köztük magának a kancellár asszonynak is. Törökország képes lenne megállítani az Európára zúduló menekültáradat egyik fő vonalát.

De ezt Ankara csak akkor teszi, ha ezért az EU-tól kellő ellentételezést kap. Nem csupán pénzt, hanem ennél sokkal fontosabbat: „az európai utat.” Az EU-Törökország közötti tárgyalások tíz éve szünetelnek. Merkel ez év nyaráig 6 új fejezet megnyitását ígérte, de ebből még csak egy teljesült, de nyárig még van idő. A törökök számára azonban a legfontosabb ígéret, hogy a törökök 2016 nyarának végéig a tagállamoktól megkapják a vízummentes utazás lehetőségét. Mindkét fél sokat vár egymástól, de az EU és Törökország egyben bizonytalanok is egymásban. Ankarában is olvassák a német újságokat: mi lesz, ha Merkel asszony szerencsecsillaga leáldozik? A helyébe ülő új kancellárt is fogja majd kötni a német kormányfő adott szava? De a török elnök sem nevezhető a nyugat-európai világ legkedveltebb politikusának. Nem csak a bal- és liberális oldal kritizálja szinte naponta, hanem a konzervatív személyiségek is.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Szaúd-Arábia mozgásban

2016. március 02.

Február 14-én Szaúd-Arábia bejelentette, hogy repülőket vezényel a szír határ közelében található törökországi Incirlik légitámaszpontra, továbbá Törökországhoz csatlakozva kifejezte részvételi szándékát egy esetleges szárazföldi hadműveletben. A szíriai konfliktusba történő közvetlen katonai beavatkozás hivatalosan az Iszlám Állam ellen irányul, sokatmondó lehet azonban a szaúdi külügyminiszter CNN-nek adott nyilatkozata*: „Bassár al-Aszad távozni fog, efelől ne legyen kétség. Vagy távozik egy politikai folyamat eredményeképpen, vagy erővel lesz eltávolítva.”

A szaúdiak hivatalos szándékai nem állnak ellentétben a müncheni biztonságpolitikai konferencia alatt született megállapodással. A John Kerry amerikai, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, továbbá a polgárháborúban érintett regionális hatalmak közötti egyezség – amely az ellenségeskedések egy héten belül történő felfüggesztéséről szól – ugyanis nem vonatkozik az Iszlám Állam és az Al-Nuszra Front elleni támadásokra. Valójában azonban Szaúd-Arábia lépése fenyegető jelzés Bashar al-Aszad és szövetségesei számára. Aszad az AFP hírügynökségnek nyilatkozva ki is fejezte aggodalmát a török és szaúdi intervenció kockázata miatt, a szír elnököt támogató Hezbollah vezetője szerint pedig Szaúd-Arábiának és Törökországnak az Iszlám Állam elleni harcot csupán ürügyként használva az a célja, hogy megvesse a lábát Szíriában.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Törököt fogtunk - bazári alku Brüsszelben

2016. március 10.

Azt már megszokhattuk mostanában, hogy egy EU-csúcs nem hoz kézzel fogható eredményeket. Tavaly hatot is rendeztek csak a migrációs válság témájában anélkül, hogy valóban előremutató döntések születtek volna. De a hétfői uniós állam- és kormányfői találkozón elértek minden korábbinál hamarabb semmisültek meg, s okoztak az eddigieknél is nagyobb zűrzavart, felzúdulást. Ami annál is furcsább, mert elvileg 28 állam- és kormányfő egyetértése szükséges bármilyen csúcs közös nyilatkozatához. Az egyhangúság azonban már valóban csak elvileg követelmény: két kormányfő is, történetesen a magyar és a szlovák, szóbeli nyilatkozatot tett, azzal, hogy a szöveg bizonyos részét nem tudja támogatni, de nem is akarja megakadályozni az egésznek az elfogadását.

Davutoglu miniszterelnök hazafelé, Ankarába tartva, büszkeségtől dagadó kebellel nyilatkozta, hogy milyen jó üzletet kötött. Tényként kezelte, hogy Törökország júniusban megkapja a vízummentességet, felgyorsítják a csatlakozási tárgyalásokat és a decemberben bezsebelt 3 milliárd euró mellé kap további 3 milliárdot.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Telefonok a Kremlbe - Tűzszünet Szíriában. Mennek az oroszok?

2016. március 17.

Nagy eredményt ért el az ENSZ Biztonsági Tanácsa Szíriában azzal, hogy a 2016. február 26-án hozott 2268-as számú határozata másnap a különböző frontokon többé-kevésbé életbe lépett. Erre évek óta nem volt példa. A tűzszünet nem terjed ki az Iszlám Állammal, az Al-Nuszra és egyéb dzsihádista milíciákkal való fegyvernyugvásra. Így Szíriai egyes részein továbbra is ropognak a fegyverek és hullanak a bombák. A fegyvernyugvás az ország nyugati részén, Damaszkusz és Aleppo körzetében, valamint a tengerparton hozott némi nyugalmat az ott élő emberek életébe. A Szabad Szíriai Hadsereg és a vele együttműködésben lévő katonai csoportok valamint az asszadista kormányerők között a harcok leálltak. Ez igaz a különböző szíriai mozgalmakhoz tartozó kurd milíciákra is. Az új helyzet különösen Aleppó körül hozott változást. Az asszadista hadsereg és az orosz légierő, valamint az iráni és libanoni önkéntesek által körbe vont 50-60 kilométeres gyűrűben élő, közel másfél millió emberhez ismét eljuthatnak az ENSZ humanitárius segélykonvojai: élelmiszert kapnak az éhezők, gyógyszert a betegek, kötszert a sebesültek. Csak meddig fog ez tartani, kérdezik sokan nem kevés aggodalommal. Két hétig mindenképp, az asszadista hadsereg ugyanis egyelőre ennyire tett ígéretet.

Szinte mindenkit meglepett a hír, hogy a múlt héten Moszkvában bejelentették a részleges szíriai kivonulást. A légierő azonban marad, s továbbra is az Asszad-rezsim rendelkezésére áll. Nem kétséges, hogy ezzel Putyin elnök a szíriaiak közötti genfi tárgyalásokat kívánta segíteni, s lépésével a szemben álló erők közötti asszimetriát akarta legalább részlegesen felszámolni. Ez derék és előremutató lépés volt. Valószínűleg annak is szólt, hogy az EU engedékenyebb hangon szólította meg Oroszországot a Krím bekebelezésének második évfordulóján, mint tavaly tette.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Európa - vasárnaptól tényleg zárva?

2016. március 20.

Az uniós állam- és kormányfők legutóbbi, március 7-ei paktum-tervezetét mind balról, mind jobbról már akkor kritizálták, amikor még jóformán ki sem jöttek a teremből a kontinens első számú vezetői. Komoly felzúdulást váltott ki baloldalon és az emberjogi, menekültügyi szervezetek részéről, hogy Brüsszel be kívánta húzni a féket, s a tömeges visszatoloncolások politikáját helyezte kilátásba. Az „egy illegális migránsért egy menekült szír befogadása” alkut pedig többen továbbra is ösztönzésként értelmezték, tehát hogy Törökországot pont abban teszi érdekeltté, hogy továbbra is engedje át az embereket Európa felé. A török igényeket a mostani csúcson sikerült kissé mérsékelni, a megállapodást pedig teletűzdelték garanciákkal, hogy egyetlen nemzetközi emberjogi norma se sérüljön. Már csak az a kérdés, csökkenni fog-e mindettől az ember-áradat.

Erdogan államfő elérte a gyakorlatban, amit ősszel az Unió erősen vonakodott papíron megadni neki: az uniós vezetők ugranak az első szavára. November óta a harmadik EU-török csúcsot tartották Brüsszelben, s közben még az együttműködés árát is sikerült egyre feljebb srófolnia. Hozzá kell azért tenni, most az állam- és kormányfők először saját körben egyeztettek, s nem kész tényként tálalták nekik a török követeléseket, mint tíz nappal korábban. Davotoglu miniszterelnökkel pedig Tusk Európai Tanács elnök tárgyalt, s csak amikor felszállt a fehér füst, akkor formalizálták a huszonnyolcak a megállapodást.

Teljes cikk