nato” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 15

Európai védelem – illúziók nélkül

2015. március 11.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Semmi esetre sem szeretnék beállni azok sorába, akik teli szájjal szidják az Európai Uniót, még ha újra és újra meg is kell állapítanunk: cselekvőképesség dolgában lenne még javítani való. Az Euro-csoport pénzügyminiszterei - láthatóan a végső elkeseredés határán - eredménytelenül zárták a görögországi reformlépésekről szóló tanácskozásukat, miközben Görögország hol az Oroszország-politikában, hol a menekültügy kezelésében akarja revolverezni Brüsszelt – 76 milliárd eurós adóhátralékkal a puttonyában.

Recseg – ropog az európai szolidaritás, mert ugye azért azon nem csodálkozhatunk, ha a gazdag északi államok adófizetőinek egyre nehezebb elmagyarázni a közös felelősségnek az egyes emberre vetített következményeit. Márpedig ha a szolidaritás ennyire gyenge lábakon áll, akkor valaminek történnie kell ahhoz, hogy Európa országai, és főleg azok polgárai, a jelenleginél jobban át tudják élni a közös kontinens iránti elkötelezettségüket.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Jobb félni, mint megijedni: baltikumi helyzetkép 2015 tavaszán

2015. március 19.

A Baltikumban még élnek a múlt történelmi reflexei. Aggódnak, ha Oroszország az izmait mutogatja. Márpedig ez zajlik már jó ideje. A NATO-tagság okán azonban már nincs túl sok ok a félelemre. Tallinnban, Rigában és Vilniusban ugyanakkor nagyon is tisztában vannak azzal, hogy új geopolitikai helyzet van kialakulóban a Fekete- és a Balti-tenger között. Az ukránok, moldovaiak és georgiaiak nyugati fordulata a moszkvai vezetőknek nem tetszik: szerintük a Nyugat (NATO és EU) tört be az ő érdekszférájukba és Washington-Brüsszel az okozói a jelenlegi feszült helyzetnek. Úgy tűnik, Moszkvában elfelejtik, hogy 1989-1991 között nem született újabb Jaltai Egyezmény és a térség népei szabadon dönthetnek sorsukról. A balti népek vezetői szerint a térségben nem szabad engedni Moszkvának, még ha annak ára is van, mert a Krím-félsziget annexióját újabb is követheti. Épp ezért erősítik védelmi képességeiket NATO szövetségeseik segítségével is, mert azt vallják: jobb félni, mint megijedni.

A balti államokban – Észtország, Lettország és Litvánia – félnek Oroszországtól. Joggal. Moszkva hadgyakorlatai hazájuk közelében, az orosz flotta folyamatos felségvíz-sértései, a délkelet-ukrajnai szakadároknak nyújtott segítség, no meg persze a Krím-félsziget annektálása, nemcsak a Baltikumban, hanem szerte a világban minden biztonságpolitikai szakértőt gondolkozásra késztet. Hol van az a határ, ahol az orosz politikai-katonai gépezet megáll? Jó lenne, ha a Minszki Megállapodás tartós fegyvernyugvást hozna Ukrajnában s pont kerülne a „kis hidegháború” végére. Egyelőre azonban nem ez a helyzet. Oroszország és Georgia között, Moszkva abháziai és oszétiai beavatkozását követően egyfajta „hideg béke” lett. Vajon ez lesz Délkelet-Ukrajnában is? Vagy az orosz gépezet valamilyen irányba még tovább mozdul?

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Enyergetyicseszkij Szojuz: Brüsszel titkos fegyvere?

2015. március 26.

Az Európai Energiaunió koncepciója talán a leggrandiózusabb uniós elképzelés a monetáris unió megteremtése óta. Nagynevű közgazdászok vehemensen állnak ki a közös uniós energiapolitika (és energiapiac) megteremtése mellett. Érezhető, hogy senki sem szeretne lemaradni az új brüsszeli expresszről – kivéve azokat, akik mindezt már a moszkvai gyorsról figyelik.

A közös energiapiac megteremtése mindig is kardinális kérdés volt az Európai Unión belül, hiszen az EU28 együttesen a világ legnagyobb energiapiaci szereplője lenne. Ám egy olyan kontinensen, ahol még 70 éve is egymás polgárait mészárolták az immáron egy szövetségben lévő államok, semmilyen hasonló kezdeményezés nem megy könnyen. Az Egyesült Államokban példának okáért az egyesített és liberalizált gázpiacot 70 év munkájával teremtették meg, a természetes piaci és politikai evolúcióra bízva azt. Az EU pedig szinte fennállása óta revolúciók sorát kísérli meg végrehajtani, legyen szó a közös valutáról, vagy akár most az Energiaunióról. A sok kritika ellenére becsülendő, hogy egy ennyire érdek- és értéktörésvonalak által szabdalt szövetség akár csak neki is veselkedik egy ilyen horderejű ügynek. Valahogy az Unió minden hasonló problémája kicsit olyan, mintha az lenne a mottónk, hogy ami nem öl meg, az megerősít – elvégre elég Görögországra vagy a nagybeteg spanyolokra és olaszokra nézni, és látjuk-érezzük, hogy bizony sok sebből vérzünk még, de azért csak-csak állunk a lábunkon.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Se veled, se nélküled

2015. augusztus 17.

Miközben Donyeck környékén újra dörögnek az ágyúk, a NATO és Oroszország már elfeledettnek hitt, hidegháborús katonai doktrínákat porol le, az orosz gazdaságot sújtó szankciók feloldása fel sem merül, egy másik „fronton” Brüsszel és Moszkva csendben megállapodott egymással.

Az Északi Áramlat gázvezeték két új ágáról aláírt megállapodás a legújabb kori német-orosz kiegyezés alapköve lehet. Magáról a megegyezésről még júniusban írtam, de annak hosszú távú hatásait érdemes mélyebben megvizsgálni.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Flottafejlesztés, mint választási üzenet

2015. október 09.

Közép-európaiként tisztában kell lennünk azzal, hogy Oroszország és a NATO kapcsolatának elhidegülése régiónkat a nyugati világ előretolt állásává alakította. Amint azt a közelmúltban végrehajtott tengerészeti hadgyakorlatok bizonyítják, az elsődleges ütközőzónának számító Baltikumban mindkét fél megerősítette katonai jelenlétét. Magától értetődő, hogy a növekvő regionális fenyegetettség a NATO tagállam Lengyelországot sem hagyja érintetlenül, ezért a régióban hagyományosan meghatározó szereppel rendelkező lengyel haderő megerősítése érdekében a varsói kormányzat az utóbbi években a többi haderőnem mellett a haditengerészet fejlesztésére is nagy hangsúlyt helyezett. A lengyel flotta korszerűsítése valóban szükségszerű, de az korántsem egyértelmű, hogy a fejlesztés kizárólag védelmi, vagy egyben támadó célokat is szolgál.

A flottafejlesztés motivációi

Az utóbbi két évtized fejlesztéseinek és fegyverzetbeszerzéseinek köszönhetően a lengyel hadsereg szárazföldi és légi alakulatai alapos átalakuláson mentek keresztül, aminek következtében Németország mellett Lengyelország mára Közép-Európa vezető szárazföldi és légi katonai hatalmává vált. A sorkatonaságot 2009-ben eltörölték, s helyébe egy jóval ütőképesebb, amerikai fegyverekkel felszerelt hivatásos hadsereget szerveztek, amely 2012-ben összesen 95 ezer főt számlált. A szervezeti és technológiai átalakítások eredményeképpen a lengyel haderő az Egyesült Államok stratégiai partnereként hatékonyan tudott együttműködni az afganisztáni és az iraki missziókban, valamint a NATO Balti Légi Rendészeti Programjában, ami a szövetségesek szemében a lengyel katonák tiszteletét váltotta ki. A haderőfejlesztés azonban egészen a közelmúltig a haditengerészet területét érintetlenül hagyta. A növekvő oroszországi katonai fenyegetés miatt ugyanakkor a flotta fejlesztése elkerülhetetlenné vált, ezért a hadsereg korszerűsítésének fő hangsúlya az eddigiektől eltérően a modern haditengerészet kialakítására került.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Az orosz – török ellentét és a magyar gázellátás

2015. november 25.

Miután a török hadsereg lelőtt egy orosz felségjelzésű vadászbombázót Szíriában, egyszerű légtérsértéssel indokolva a durva lépést, az idei év során amúgy is feszült orosz-török viszony a mélypontra került. A konfliktus biztonságpolitikai aspektusa ijesztő, elvégre a koreai háború óta nem lőtt le NATO tagállam orosz felségjelzésű katonai repülőt. Ugyanakkor energiapolitikai szempontból is érdekesen rajzolhatja át a térképet – már ha lesznek valódi, kézzelfogható következményei.

Vlagyimir Putyin éppen egy éve jelentette be, hogy leállítják a Déli Áramlat gázvezeték építését, ami Ukrajna elkerülésével, a Fekete-tengeren, Bulgárián, Szerbián, és Magyarországon át szállított volna orosz földgázt az ausztriai Baumgartenbe. Az okok közt a bolgárok lassúsága szerepelt fő pontként, de valójában Brüsszel mutatott fel olyan vörös zászlót ( a harmadik energiacsomag kompromisszumoktól mentes implementálása), aminek megkerülését Moszkva már nem tudta beépíteni az amúgy is húzódó, egyre költségesebb projektbe. Ekkor válaszul, a projekt lefagyasztása mellett, Putyin látványosan megállapodott Ankarával egy új vezetékről, a Török Áramlatról, melynek célja ugyanaz lett volna, mint a lefújt testvérprojektnek, csak más úton, Törökország, Görögország, Macedónia érintésével jött volna fel a gáz az osztrák célállomásig.

Teljes cikk

Élet a periférián

2016. február 10.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A szíriai orosz bombázások és az annak nyomán újra induló menekülthullám lehetősége újra felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyhatalmak által közösen kidolgozott, s a nemzetközi közösség által széles körben támogatott nagyívű béketeremtő megoldás milyen messze van a realitásoktól. S miközben Aleppo lakói – az orosz légicsapások mellett - Assad csapatainak és a síita milicisták kereszttüzében tömegesen útra kelnek, a tervezett út végállomásán az egész európai elit és intézményrendszer reszket, hogy mi lesz mindennek a vége. Fico, szlovák miniszterelnök víziója arról, hogy ha az EU nem képes megoldani a válságot, akkor összeomlik, valamint a német kancellár és a török miniszterelnök közös javaslata arra nézvést, hogy a NATO-t is fel kell kérni a közreműködésre az európai határok védelmében, jól jelzik az elkeseredettség/elszántság fokát.

Fico frusztrációja érthető: ő, a közép-európai migráció-ellenesség miatt, ráadásul baloldali politikusként többször megtapasztalhatta nyugati kollégáinak megvetését, amihez azonban konkrét megoldási javaslatok – az elfuserált kvóta-rendszeren túl - sosem társultak. A NATO segítségül hívásának gondolata pedig arra utal, hogy a Frontex kapacitásainak növelését követően sem bíznak igazán az uniós határvédelmi rendszer működésében. S bár részleteket egyelőre nem árultak el, abban biztosak lehetünk, hogy a NATO nem egyszerűen „humanitárius megfontolásból” fog akcióba lépni. Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy az Egyesült Államok megnégyszerezi katonai kiadásait Európában, akkor nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy kontinensünk biztonságpolitikai helyzete korántsem idilli, a migrációs kockázatok mellett a hidegháborús logika újjáéledése is aggasztó.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Aleppó ostroma és a menekültkérdés – török szempontból

2016. február 12.

Törökország egyre inkább jelen van az európai politikai életben. Nem csak azért, mert leginkább ettől az országtól függ, hogy mennyi ázsiai és afrikai menekült lepi el Délkelet-Európát, s onnét más térségeket; hanem azért is, mert Törökország az egyetlen stabil hatalom a Közel- és Közép-Keleten. Mely ország lehetne más a partnere Németországnak, az Egyesült Királyságnak vagy Franciaországnak, ha Berlin, London és Párizs békességet akarna Szíriában, Irakban vagy másutt a térségben. Angela Merkel kancellár tudja leginkább Európában, hogy Törökország megoldhat számos olyan problémát, amely körmére égett több európai politikusnak, köztük magának a kancellár asszonynak is. Törökország képes lenne megállítani az Európára zúduló menekültáradat egyik fő vonalát.

De ezt Ankara csak akkor teszi, ha ezért az EU-tól kellő ellentételezést kap. Nem csupán pénzt, hanem ennél sokkal fontosabbat: „az európai utat.” Az EU-Törökország közötti tárgyalások tíz éve szünetelnek. Merkel ez év nyaráig 6 új fejezet megnyitását ígérte, de ebből még csak egy teljesült, de nyárig még van idő. A törökök számára azonban a legfontosabb ígéret, hogy a törökök 2016 nyarának végéig a tagállamoktól megkapják a vízummentes utazás lehetőségét. Mindkét fél sokat vár egymástól, de az EU és Törökország egyben bizonytalanok is egymásban. Ankarában is olvassák a német újságokat: mi lesz, ha Merkel asszony szerencsecsillaga leáldozik? A helyébe ülő új kancellárt is fogja majd kötni a német kormányfő adott szava? De a török elnök sem nevezhető a nyugat-európai világ legkedveltebb politikusának. Nem csak a bal- és liberális oldal kritizálja szinte naponta, hanem a konzervatív személyiségek is.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Lengyelország az „új hidegháború” árnyékában

2016. február 23.

Vitathatatlan, hogy a február közepén rendezett 52. müncheni biztonságpolitikai konferencia egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó beszéde Andrzej Duda lengyel köztársasági elnöké volt, aki felszólalásában a folyamatosan erősödő regionális orosz katonai jelenlétről, valamint a Dimitij Medvegyev orosz miniszterelnök által is említett „új hidegháború” eljöveteléről beszélt. A nyilatkozat valódi hírértékét azonban leginkább az egyre radikálisabbá váló oroszellenes lengyel retorika adta, ugyanis a háttérben konstans módon zajló biztonságpolitikai folyamatok már 2014-óta a térség újrafegyverkezési tendenciát vetítik elénk.

Az ukrajnai válság 2014 eleji eszkalálódását követően a lengyel politikai és katonai vezetés legfontosabb stratégiai célkitűzését Lengyelország biztonságának növelése jelenti, amely az ország szuverenitásának védelme mellett egyet jelent a NATO keleti határainak biztosításával is. Mindez az egyre látványosabban erősödő térségbeli orosz katonai jelenlét, valamint a lengyel nemzeti érdekek perspektívájából szemlélve evidenciának számít.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Újabb válsággóc Európa határán

2016. április 01.

Közel négy és fél év telt azóta, hogy a NATO támogatásával a forradalom döntötte meg Moammer Kadhafi rezsimjét Líbiában. Az észak-afrikai országban azóta sem sikerült egységes és működőképes államot létrehozni. A rivális kormányok és fegyveres csoportok vetélkedése nyomán kialakuló politikai megosztottság nem csak gazdasági válságba taszította az országot, hanem egyben olyan hatalmi űrt is teremtett, amely a nemzetközi terrorizmus megjelenése és az ellenőrizetlen migráció okán ma már komoly biztonsági kockázatot jelent Európa számára.

Amikor a 2011. október 23-án a felkelést vezető Nemzeti Átmenti Tanács bejelentette az ország felszabadulását, a nemzetközi közösség még abban reménykedhetett, hogy végrehajtható az akkor meghirdetett alkotmányozási folyamat, hamar világossá vált azonban, hogy a törzsi alapon szerveződő, etnikailag és regionális értelemben is megosztott líbiai társadalom esetében ez nem lehet több puszta vágyálomnál. 2012 júliusában ugyan sor került az Általános Nemzeti Kongresszus megválasztására, valódi központi hatalomgyakorlásra azonban sem ez a testület, sem a kormány nem volt képes, amelynek tagjai mindenekelőtt a lokális és regionális fegyveres erők és politikai csoportosulások közötti érzékeny egyensúly megteremtése szerint kerültek kiválasztásra.

Teljes cikk