németország” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 18

Magabiztos józanság - Merkel Budapesten

2015. február 03.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a napokban elhunyt Richard von Weizsäcker 1986 októberében Budapesten járt, biztosan nem volt olyan harckészültség Budapest utcáin, mint ami Merkel kancellár látogatása során tapasztalható volt. Pedig ő volt annak idején az első német államfő, aki a II. világháborút követően eljött hozzánk, egy évvel a háború befejezésének 40. évfordulóján elmondott legendás beszéde után.

Németország sajátos helyzetben volt akkor.  Helmut Kohl a hosszú szociálliberális koalíció után 1982-ben meghirdette a „szellemi, erkölcsi megújulást”, mely akkor semmivel sem okozott kisebb felháborodást a baloldali médiakörökben, mint a magyar kormányzati politika az elmúlt négy és fél évben. Kohl ugyanakkor magyar szempontból is döntő változást hozott. Ugyanis amíg 1982 áprilisi bonni látogatása során Kádár János a német stabilitási politika jegyében inkább dorgálást kapott Schmidt kancellártól a Szovjetuniót is olykor provokáló magyar reform-elképzelésekért, 1984-es látogatása során Kohl már kifejezetten bátorította a magyar reformkommunistákat. Innentől datálódik a magyar kommunistákkal kapcsolatos német kereszténydemokrata szimpátia és persze illúzió, amit a szögesdrót teátrális átvágása Horn Gyula által, majd a határnyitás heroizmusa csak megerősített. A német politikai gondolkodásban olyannyira beégett a jó magyar reformkommunistáról szóló pozitív elképzelés, hogy azóta szinte lehetetlen elmagyarázni azt, hogy bár a rendszerváltás békés volta örök érték, máig ható ellentmondásai éppen az ilyen vagy olyan érdekek mentén megkötött kompromisszumokban gyökereznek.

Teljes cikk

Árnyjáték a múlttal

2015. március 18.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A görög válság kezelése ahelyett, hogy a megoldás felé haladna, egyre kalandosabb fordulatokat vesz. Azt régen tudjuk, hogy nem pusztán a számok világáról szól a történet, súlyos politikai válság bontakozott ki az EU, s azon belül is elsősorban Németország és Görögország között.

Az elmúlt években már láthattunk olyan Athénból érkező képeket, amelyek Merkel kancellárt náci egyenruhában ábrázolják, láttuk a dühödt arcokat a tüntetéseken, s értesülhettünk a német nagykövet rezidenciája elleni kisebb fegyveres támadásról. A Ciprasz-kormány megalakulása óta immáron a kormányzati politika szintjén is széles hangulati skálán mozog a tárgyalási érvrendszer. A hangnem a két ország közt egyre élesedik, a belpolitikai hangulatkeltés és a józan szakmai megoldás feszültségmezején egyre színesebb stílusvirágok nyílnak.

Teljes cikk

Ki fizeti az ouzo árát?

2015. július 15.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Görögország sorsáról szóló uniós megállapodás visszhangja egyértelmű: a nagy és erős tagállamok, s persze mindenek előtt Németország ráerőszakolta akaratát mindenki másra. Nincs hiány a drámai kommentárokban: Görögország elvesztette szuverenitását, a görög kormányt megpuccsolták. Ciprasz miniszterelnök kedd esti interjújában Európa szétesését vetítette előre, mondván: „Európa nem Schäuble úré.”

A történtek képi megjelenítése még hatásosabb. A német pénzügyminiszter kerekesszéke lánctalpakon, a szokásos nácizós áthallás itt-ott. Vezető amerikai közgazdászok is kritizálják a feltételek keménységét, az együttérzés teljes hiányát vetve Schäuble szemére. Kritikus hangok Európából is hallhatók. Az elnökséget adó Luxemburg külügyminisztere  a Stuttgarter Zeitung hasábjain nagyobb visszafogottságot kér a németektől – persze csak óvatosan: Németország olyan erős, hogy nincs is szüksége arra, hogy erejét kimutassa. Mindez csak felesleges rossz érzéseket kelt – mondja Jean Asselborn.

Teljes cikk

Kijózanodás Németországban

2015. szeptember 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az elmúlt napokban eszkalálódni látszott a magyar-német, magyar-osztrák viszony – nem csak a hivatalos politika, hanem az úgynevezett „társadalmi kapcsolatok” terén is. Réges-régi ismerőseim hívtak fel azzal, hogy ugye tudunk még beszélni egymással, hogy nem fogunk „végleg elszakadni az európai értékrendtől”. A Magyarországról szóló tudósítások képei voltak a szó szoros értelmében „ütősek”, ezek sugallták az embertelen, szögesdrótépítő és gyerekeket rugdosó Magyarország képét. A nyelvi stíluselemek még rátettek egy lapáttal: egy német humorista megalkotta a „gulyásfasizmus” fogalmát, míg az i-re a pontot Fayman, osztrák kancellár tette fel szombati interjújában, melyben a Bicskén megállított vonat esetét „a legsötétebb idők” gyakorlatához hasonlította, utalva ezzel a koncentrációs táborokba menő egykori szerelvényekre.

Nem nehéz összerakni, hogy hogyan is jutottunk el idáig. A Kormány és a parlamenti többség nyugati sajtónépszerűsége már 2010 nyarától romokban hevert, hiszen a médiatörvénnyel sikerült egyértelműen a nemzetközi újságíró-társadalom tudomására hozni: Magyarország nem az olcsó népszerűséget keresi. A további lépések, a bankadótól az alaptörvényen át a rezsicsökkentésig és az Európai Unióval folytatott vitákig, hol egyértelmű gazdasági érdekek mentén, hol ideológiai köntösben tört borsot különböző nyugati érdekcsoportok, és/vagy értelmiségi hangadók orra alá. Mindennek ellenére a Kormány és a parlamenti többség köszönte, jól volt, a javuló makrogazdasági adatok minket igazoltak, az ideológiai harc meg lecsendesedett – elsősorban azért, mert a különböző publicisztikai rovatokban már voltaképp minden csontot lerágtak a „magyar jelenség” elemzése kapcsán. De ha néha túl sok frontot is nyitottunk egyszerre, az az átütő érzelmi motívum, ami ahhoz kell, hogy valakit úgy igazán széles körben és szívből jövően utálni lehessen, még hiányzott. Ez a motívum kaphatott most szárnyra a déli határszakaszról szóló képekkel. A szögesdrótról, a síró gyerekekről, a dobált ételcsomagokról,a „gáncsoskodó” operatőrről szóló képsorok mind-mind csak ráerősíteni igyekeztek és tudtak a konzultációs kérdőív és a kormányzati plakátkampány valóban nem túl emberbaráti hangvételére. Hogy ezenközben a magyar rendőrség, több ezer közalkalmazott és civil segítő milyen emberfeletti munkát végzett, az nem jött át a nemzetközi tudósításokban.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

A német energiafordulat árnyoldalai

2015. október 12.

Az ’energiafordulat’ több évtizede követett politikája ellenére Németországban két év növekedés után 2014–ben csökkent újra az üvegházhatású gázok kibocsátása. A javuláshoz az enyhébb tél is érdemlegesen hozzájárult. Emellett a szénalapon termelő villamos erőműveknek ismét jelentős kedvezményeket sikerült kialkudniuk a politikától. Így nem alaptalan a kérdés: eléri-e célját a külföldről is nagy figyelmet vonzó német környezetvédelmi és energiapolitika? A kérdés azért is érdekes, mert a Volkswagen botrányban – enyhén szólva – megsérült környezetvédelmi minta-szerep visszaszerzéséhez mindenképp szükség lenne az energiafordulat sikeréhez.

Az 'Energiewende', magyarul energiafordulat fogalom és elnevezés az elmúlt években egyfajta védjegyként a mindennapi angol nyelvhasználatba is beépült. 2011-ben, a fukusimai atomerőmű-baleset hatására a német szakpolitikában bekövetkezett ismételt váltáshoz kapcsolódóan robbant be a nemzetközi érdeklődés középpontjába.  Ebben a megközelítésben az ország olyan átalakítását értik alatta, amikor az atomenergiáról áttérnek a megújuló energiákra és érdemlegesen csökkentik a végfelhasználók energiafogyasztását.

Teljes cikk

Németes búcsú az illúzióktól

2016. január 12.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Miután fény derült arra, hogy a rendőrség és a média is módszeresen igyekezett eltusolni a szilveszter éjszakáján a kölni pályaudvar előtt történteket, egyre több forrásból szivárognak ki olyan részletek, amelyek a német rendőrség helyzetének ellehetetlenüléséről, s bizonyos mértékig a németországi társadalmi, politikai helyzet destabilizációjáról szólnak. A rendőrség elbizonytalanodása persze már önmagában is aggasztó lenne egy hagyományosan rendszerető országban, ám a jelenség önmagán túl mutat egy olyan államban, ahol a föderatív berendezkedés következtében különösen fontos a tartományi és a szövetségi szint zökkenőmentes együttműködése.

A német egység 1871-es létrejötte óta a részek és az egész viszonya folyamatosan finomodott, s nem véletlen, hogy a szövetség és a tartományok együttműködését manapság is általában külön államminiszter felügyeli a berlini kancellári hivatalban. A föderális berendezkedés a konszenzuskereső politikai kultúra igazi melegágya, hiszen a különböző tartományokban és a szövetségi szinten más és más pártpolitikai konstellációk által biztosítható a kormányképes többség. Ebben a helyzetben az egyes szereplők óvatosan bánnak egymás minősítésével, kerülik a politikai eszkalációt. A rendszer persze nem véletlenül alakult ki így: a II. Világháborút követően a szövetségesek a súlyok és ellensúlyok olyan viszonyrendszerét akarták megteremteni, ahol a demokrácia teljes körű biztosítása ellenére sem juthat többséghez egy szélsőséges párt. Ez természetesen kihat a nyelvhasználatra és a sajtó szerepére is, ami a napfényes, konszolidációs időszakokban nem is jelent gondot. Ennek a politikai kultúrának a gyermekei képezik a jelenlegi német politikai és sajtó-elitet, ami nem csoda, hiszen ez volt a cél.

Teljes cikk

A hídember. Seehofer Budapesten

2016. március 05.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A bajor miniszterelnöknek sajátos státusza van a német politikában. A legnagyobb és leggazdagabb szövetségi tartomány vezetője egyben a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke is. A CSU évtizedek óta folyamatosan kormányoz, olykor koalícióra kényszerülve, de általában önállóan, sőt, néha még kétharmados többséggel is. A regionális párt súlya a berlini kormánykoalícióban is igen nagy, ugyanakkor szinte elképzelhetetlen lenne, hogy egy bajor kormányfőből szövetségi szinten vezető politikus legyen, mivel az északibb tartományokban mindig inkább kicsit megmosolyogják a népviseletre hajazó ruhákat preferáló, kedélyesen népies alakokat, és a fennhéjázó, északi dominanciájú sajtó és közvélemény mindig egy kicsit provinciálisnak tartja a bajor politikusokat.

Ennek ellenére annak idején a legendás Franz Josef Strauss honvédelmi miniszterségig, majd kancellár-jelöltségig vitte, s 2002-ben Edmund Stoiber is csak néhány ezer szavazattal maradt le Gerhard Schröder mögött a szövetségi választásokon.  Ráadásul a CSU bátran felvállalja a hagyományos konzervatív értékrend képviseletét, ami sajátos módon még akkor is igaz, ha tudjuk: olykor megesik, hogy egy vezető politikusnak a titkárnőjétől születik gyereke. A – nevezzük így – felvilágosult konzervatív világnézet arra is kihat, hogy a hagyományosan szigorú iskolarendszer egyúttal a modernizáció és a technikai fejlődés motorjává emelte a tartományt Németországon belül is, de bátran mondhatjuk: Európa-szerte. Laptop és Lederhose (vagyis bőrnadrág) – foglalja össze ez az alliteráló szókapcsolat a bajor világnézet lényegét.

Teljes cikk

Merkel sírva vígad

2016. március 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A német politikai kultúra alakulása szempontjából a föderális berendezkedés alapvető jelentőségű. A szövetségi szint politikai erőviszonyainak alakulása természetesen döntő, hiszen az határozza meg a Bundestag összetételét és a kancellár személyét, ugyanakkor a tartományi választások eredménye a helyi erőviszonyok meghatározásán túl befolyással bír a „felső ház”, a Bundesrat összetételére, ugyanakkor következtetni enged a pártok szövetségi szintű támogatottságára is. Ha egyszerre 3 tartományban zajlanak a választások, amint ez március 13-án történt, az ügy jelentősége pláne megnő, a mostani kiélezett politikai helyzetben különösen. A Baden-Württembergben, Rajna-Pfalzban és Szász-Anhaltban lezajlott változások eredménye jelzi Merkel kancellár migrációs politikájának hatását, ugyanakkor azt a tendenciát is, ami a korábbiakhoz képest a pártpolitikai preferenciáknál előbbre helyezi a vezető politikusok személyes alkalmasságának kérdését.

A közvélemény-kutatások nem sok jót jeleztek a kormánypártok számára, ami különösen az AFD (Alternative für Deutschland), a mainstream média által radikálisnak mondott, bevándorlás-ellenes párt megerősödésében nyilvánult meg. Ez az utóbbi hetekben bizonyos pánikreakciókat váltott ki a kormánypártoknál, ami sajátos módon egészen durva, a magyar migrációs politikát támadó megnyilvánulásokban öltött testet a kancellár és más kormánytagok részéről is. Talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk: a kancellár menekültügyi nagyvonalúságának indoklásához a választási stratégák hasznosnak tartották Magyarország és Orbán Viktor főgonosszá stilizálását, aminek persze már korábban is voltak előjelei a német közbeszédben, ha nem is ilyen magas szinten. A nyár végi történések, különös tekintettel a Keleti Pályaudvar előtti állapotokra, olyan humanitárius katasztrófává alakultak át a német politikusi emlékezetben, aminek legfőbb okát – a német kancellárnak a szíriai menekültek korlátlan befogadására vonatkozó szavait – immár jótékony homály borítja, a vészhelyzet megoldásában pedig csakis a Willkommenskultur kormánypolitikává alakítása volt az egyetlen lehetséges megoldás. A durva magyar-ellenes kirohanások legutóbbi példája az a szombaton megjelent interjú volt, melyben a német igazságügy-miniszter már azt állította, hogy a menekültek kenyeret és vizet sem kaptak Magyarországon. A három tartományi választás eredménye e nem túl elegáns, a német-magyar kapcsolatokban merőben szokatlan eljárás hatékonyságáról is felvilágosítással szolgál.

Teljes cikk

Genscher halálára

2016. április 01.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Living legend – szólt az egykori német bel-, majd külügyminiszter bemutatása másfél évvel ezelőtt azon az esős szeptemberi napon, amikor a magyarországi határnyitás 25. évfordulójára emlékeztünk Berlinben. Az emblematikus sárga mellényében megjelenő öregúrnak jellegzetes szász akcentusával persze nem kellett sokat beszélnie ahhoz, hogy living legend státuszát igazolja, hisz mindenki tudta, hogy a II. Világháború utáni politika egyik legprofibb, az óvatos diplomáciában és a korszerű média világában egyaránt jártas személyisége villant fel néhány, nyilván korábban már ezerszer megfogalmazott gondolatot gazdag tapasztalatkincséből.

1927-ben született Halleban, de jogi tanulmányai befejeztével otthagyta az NDK-t, Brémába települt, ahol belépett az FDP-be, a német liberális pártba. 1965-től parlamenti képviselő, 69-től a szociálliberális koalíció belügyminisztere. E minőségében tárgyalt az 1972-es müncheni olimpián izraeli sportolókat túszul ejtő palesztin terroristákkal, saját magát ajánlva fel túszként a sportolók helyett. Ezt a támadók visszautasították, Genscher a túszdráma halálos kimenetelét személyes kudarcként élte meg, aminek emléke egész politikai pályafutása során elkísérte.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sok gesztus – kevés tartalom. Obama Európában

2016. április 27.

Múlt heti „fagyos” szaúd-arábiai látogatását követően vasárnap Barack Obama Németországba érkezett, hogy személyesen rendezze nyugati szövetségeseivel napirenden lévő ügyeit. A házigazda német kancellár kapott az alkalmon és hétfőre a britek, franciák és olaszok bevonásával rögtönzött G5 találkozót hívott össze a hannoveri Herrenhausen kastélyban. A találkozó azonban nem jutott túl a mosolydiplomácia szimbolikus világánál. Ebben pedig François Hollande francia elnöknek is nagy szerepe volt, aki nemzeti érdekekre hivatkozva a napirend szerint tervezett TTIP egyeztetést vétózta meg. A francia-amerikai szélmalomharc tehát folytatódik.

Habár Merkel kabinetje nyilvánosan nem közölte a konferencia napirendi pontjait, mindenki számára egyértelmű volt, hogy a gyorsan összehívott informális G5 egyeztetés fő témái a migrációs krízis, valamint a szíriai és líbiai helyzet kezelése, illetve a 2013 óta húzódó Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezményről (TTIP) szóló tárgyalások lesznek. Nagy valószínűséggel azt is sejteni lehetett, hogy a találkozó az átütő eredmények elérése helyett sokkal inkább a szükséges egyeztetésekről fog szólni. Sőt, még az is borítékolható volt, hogy a TTIP és a szíriai konfliktus konszolidálása kapcsán kialakult francia álláspont jelentős kihívások elé fogja állítani a partnereket. Hollande hannoveri szereplése azonban nem várt meglepetést hozott.

Teljes cikk