migráció” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 35

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

„Hozzátok vissza a lányainkat!” – mit akar a Boko Haram?

2017. január 09.

2014. áprilisában 276 iskoláslányt rabolt el az iszlamista Boko Haram terrorszervezet a Nigéria észak-keleti csücskében található Borno szövetségi állam Chibok nevű városából. A mai napig közel 200 lány még nem került haza. Miközben a nemzetközi közösség sok szereplője beszállt a „Hozzátok vissza a lányainkat!” (#BringBackOurGirls) kampányba, továbbá a nigériai hadsereg valójában folyamatosan hajtja végre azokat az akciókat, amelyek a lányok kimentését szolgálhatják, maga a terrorszervezet csak erősebb és terebélyesebb lett. Miután 2015 tavaszán felesküdtek az Iszlám Államnak, nevüket ISWAP-ra (azaz az Iszlám Állam Nyugat-afrikai Provinciája elnevezésre) változtatták, a Globális Terrorizmus Index 2016 szerint a földkerekség négy legtöbb halálos áldozatot szedő szervezeteinek egyikévé váltak. Nem csoda, hogy az általuk terrorizált lakosság folyamatos rettegésben él, és inkább elmenekül otthonából, mintsem kitegye magát az újabb és újabb terrorveszélynek. Ez pedig világos módon, valójában naponta a térségből kiáramló menekültek számát gyarapítja.

Muhammadu Buhari, Nigéria 2015 májusában megválasztott régi-új elnöke (1983 és 1985 között már volt elnök, de akkor katonai puccsot követően lett az ország vezetője) és kormánya 2016 októberében áttörést ért el azzal, hogy több körös egyezkedést követően 21 lányt szabadon engedtek a milicisták – cserébe számos elfogott katonájuk átadásáért. A közvetítésben a Nemzetközi Vöröskereszt és a svájci kormány is szerepet vállalt. Az északról származó Buhari elnök egyrészt katonaként, másrészt muszlim politikusként élvezi a társadalom többségének bizalmát. Imidzse sokak számára vonzó: az emberek keménynek tartják, olyannak, aki nem tűri a korrupciót és a fegyelmezetlenséget a közigazgatásban, államigazgatásban. A nemzetbiztonságra oly súlyos árnyékot vető Boko Haram-jelenség elleni küzdelemben pedig már most eredményesebbnek bizonyul mint elődje, a hangzatos nevű Goodluck Jonathan. Ráadásul a terrorszervezet nem pusztán Nigéria és a térség számára jelent feladatot, hanem az egész nemzetközi közösség számára. Az afrikai kontinens több pontján – nyugat-afrikai területeken hatványozottan, illetve az Afrika Szarva régióban – napjaink iszlamista szerveződései egyre erőteljesebben fejtik ki pusztító tevékenységüket: Szomáliában az al-Shabaab, Mali és térségében az AQIM, azaz az Iszlám Maghreb al-Kaida szervezete képvisel súlyos destabilizációs erőt.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Realpolitik – mindenek felett

2017. február 06.

Angela Merkel pár nappal ezelőtt, látszólag rutinlátogatást tett Ankarában. Valójában azonban olyan vizit volt ez, amelynek okai, s minden bizonnyal a következményei is,az elkövetkező években politikaformálóak is lehetnek. Nem csak azért, mert a két ország alapvetően fontos gazdasági partnerei egymásnak, s Németországban a becslések szerint közel 4 millió török él. Hanem sokkal inkább azért, hogy Törökország a jövőben is ellássa migrációs-szelep szerepet, s ne zúdítsa rá az országában lévő migránsokat a Balkán-félszigetre, hogy onnét utat törjenek maguknak több államon át, a hőn vágyott Németországba. Már jóval több, mint egy éve, hogy ebben a kancellár asszony és a korábbi török miniszterelnök, Ahmed Davutoğlu megegyezett. Ezzel, no meg a szigorú határőrizettel sikerült többé-kevésbé a menekültügyet Közép-Európában, s ezáltal Németországban is kezelhetővé tenni. Így a migráns válság kevésbé égett Merkel asszony körmére. A jövőt illetően azonban 2017 szeptemberi újraválasztásának egyik kulcseleme, hogy Németországban a bevándorlás kezelhető keretekben maradjon, sőt, a vissza- és kiutasítottak kizsuppolása is eredményes legyen. Ebben a kirakójátékban nagy szerep jut Törökországnak, s nagyhatalmú vezetőjének, Recep Tayyip Erdoğan elnöknek.

Amikor a migránsalku megszületett, még Ahmed Davutoğlu volt a török miniszterelnök, aki az iszlám melletti elkötelezettsége mellett hazája EU-tagságára törekedett, s többé-kevésbé osztotta az euro-atlanti világ értékrendszerét. Recep Tayyip Erdoğan pedig akkoriban alapozta meg az új török utat, amelyen az élbolyban régi harcostársának már nem jutott hely. Egy új párttárs lett a miniszterelnök, aki jobban igazodott az elnök elképzeléseihez. S július közepén sor került egy elvetélt puccskísérletre is, amely új helyzetet teremtett az országban. A nyugati kritikai hangokat hallván, s a törökök Schengen-térségbeli vízummentes utazásának elvetésére válaszolván, Erdoğan elnök egyre többször fenyegetőzött, hogy határőrsége felhagy a migránsok égei-tengeri visszafogásával, s százezreket zúdít Görögországon át Európára. Szerencsénkre csak fenyegetett, de jól tudja, hogy komoly aduászt tart a kezében.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Trump ellopta a showt

2017. február 07.

Lassan két éve, hogy nincs uniós csúcs migrációs téma nélkül, még akkor sem, ha eredetileg másról akartak volna egyeztetni egymással az Unió állam- és kormányfői. Január óta azonban új lakója van a Fehér Háznak, aki ráadásul szépen mindent el is kezd megvalósítani, ráadásul szélsebesen, abból, amit ígért a kampány során, és felfordul a világ. Új geopolitikai helyzet, Európa pedig csak kapkodja a fejét, levelet ír és nyilatkozik, kedve szerint. Hadd mulassanak minél jobban az óceán túlpartján.

Valletta eddig arról volt nevezetes, hogy 2015 novemberében Európa vezetői itt kezdtek először arról beszélni, hogy a migrációval nem csak a kontinens határain belül kellene foglalkozni, hanem a megoldás azokon kívül keresendő, a származási országokban. Most, immár a máltai elnökség ideje alatt ismét csak azért utaztak az erőd-városba, hogy a bevándorlás külső aspektusaival foglalkozzanak, méghozzá azzal az útvonallal, amely mentén eddig semmiféle javulást nem tudtak elérni. Mert míg a balkáni zárásnak és az EU-török megállapodásnak köszönhetően az Égei-tengeren és a balkáni útvonalon keresztül érkezők száma 98%-kal csökkent, addig a Földközi-tenger középső medencéjén keresztül 181 ezren érkeztek Európába 2016-ban,ráadásul a 90%-uk gazdasági bevándorló, tehát nem menekült. Az új olasz miniszterelnök, Gentiloni alá is írt pár napja egy egyetértési nyilatkozatot Líbiával, amelyet most az EU is megtámogatott: pénzügyi eszközökkel, szakértelemmel, felszereléssel igyekeznek segíteni az ottani hatóságoknak, hogy tartóztassák fel az áradatot. Lépni kell, mert a tél ellenére jönnek a gumicsónakok, az utasokat pedig az embercsempészek előszeretettel hagyják magukra, miután – jó esetben – a lélekvesztő koordinátáit is megadták a menekültügyi szervezeteknek valami okos eszközön.

Teljes cikk

A Visegrádi Négyek újrafelfedezése

2017. március 26.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Megkockáztathatjuk a kijelentést, miszerint az elmúlt két évben a világsajtóban többet emlegették a Visegrádi Négyek csoportját, mint korábbi 25 éves pályafutása során mindösszesen. Ennek oka elsősorban a négy országnak a migráció kérdésében oly egyértelműen visszautasító álláspontja, ami kétség kívül dinamizálta a sok megingást megélt regionális csoportosulás működését, és a látványos – főként magyar kezdeményezésű – lépésekkel és nyilatkozatokkal könnyen utat talált a szélesebb nyilvánossághoz. Az időközben Lengyelországban hatalomra került PIS-kormány lendített még egyet a nemzetközi „láthatóságon”, ugyanakkor a híradásokban a lengyel és a magyar konzervatív „rosszfiúk” mellé felzárkózott a baloldali szlovák miniszterelnök és a szertelen kommunikációjával már korábban is elhíresült szocialista cseh elnök is. A visegrádi csoport így válhatott az antiszolidáris, Európa-ellenes, retrográd gondolkodás szinonimájává, s számos olyan elemzés és tanácskozás tárgyává, melynek témája a következő volt: miként válhattak a rendszerváltozás, az uniós csatlakozási folyamat egykori „éltanulói” az európai együttműködés problémás gyerekeivé, akiket nemhogy a finom brüsszeli internátusba nem lett volna szabad felvenni, de inkább valami javító-nevelő intézetbe kellett volna beíratni.

Ahogy azonban telt-múlt az idő, a visegrádi pozíciók egyre inkább a fősodorrá váltak, s a szlovák uniós elnökség idején az összes EU-tagállam által elfogadott Pozsonyi Nyilatkozat voltaképp majd minden ponton átvette a korábban oly sokat kárhoztatott V4-es álláspontot. Más kérdés, hogy annak idején Pozsonyból hazatérve mindenki a saját maga belpolitikai érdekei által diktált nótát fújta tovább, ami által a nyilatkozat jelentősége is csökkent. Így vált a valódi tartalom – valószínűleg nem először és nem utoljára – a politikai kommunikáció áldozatává.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Déli nyitás lengyel módra

2017. március 29.

Az Európai Unió csúcsszerveiben zajló migrációs viták terén egyértelműen pozitívumként értékelhetjük, hogy az utóbbi bő félév során a korábbi „willkommenskultur” dizájnelemeit a megelőzés és a kibocsátó területek stabilizálásának jelszava váltotta fel. Javaslatokból alapvetően nincs hiány, sőt úgy tűnik, hogy a hangzatos szólamok mögött tettrekész szereplőket is találhatunk. Még olyat is, akire először nem is számítanánk.

Adott egy előrejelzés. A jelenlegi környezeti tendenciák alapulvételével 2050-re a szubszaharai Afrikában 600 millió főre is nőhet azok száma, akik megfelelő mennyiségű és minőségű vízkészlet hiányától szenvednek. A közelmúlt tapasztalatait figyelembe véve pedig könnyen beláthatjuk, hogy ez nem is annyira távoli valóság. A számos környezeti anomália között az egyik legaggasztóbb éghajlati válság nemrég Afrika szarván alakult ki, ahol 2016-ban kis túlzással mindkét esős évszak elmaradt, s ez várhatóan 2017-ben is így lesz. Teljesen egyértelmű, hogy e körülmények az Európára nehezedő migrációs nyomást tovább szítják, így a kibocsátó területek konszolidálása az Unió jövőjét illetően stratégiai kihívásként értelmezhető.

Teljes cikk