migráció” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 35

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Állami imámképzés Franciaországban?

2016. augusztus 11.

A fokozódó intenzitású terrortámadások miatt a francia politikai elit a sikertelenül zárult állampolgársági alkotmányozó reformfolyamat után egy régi-új területen, a francia állam és az országban élő muzulmán közösség kapcsolatainak megreformálása kapcsán kezdeményezett vitát. Ezen a téren már az utóbbi 15-20 évben is sok erőfeszítés történt, ugyanakkor az állam és az egyház totális szétválasztását szabályozó 1905-ös szeparációs törvény értelmében a kormánynak érdemi, az eddigi eredményeken jócskán túlmutató reformok végrehajtására szinte zéró mozgástér áll rendelkezésére. Mindez a francia republikanizmus alapjainak teljes átértelmezését kényszerítheti ki.

A francia állam és az országban élő muzulmán közösség intézményesített kapcsolatainak reformját, valamint a radikális imámok elleni küzdelem fokozását ezúttal Manuel Valls miniszterelnök vetette fel, aki a Saint-Étienne-du-Rouvray-i szerzetes kivégzésének letargikus hatása alatt két előremutató javaslattal állt elő, melyeket kis túlzással paradigmaváltó gondolatokként is értelmezhetünk. Valls elsőként a muzulmán közösség állami pénzekből történő támogatását propagálja, amely egyfajta „helyettesítő fedezetként” megfelelő pénzügyi feltételeket teremtene a külföldről – főként az Öböl-menti államokból – érkező mecsetépítési támogatások minimalizálásához. Második javaslatában pedig az imámok jelenlegi szabályozatlan helyzetét orvosolandó, kötelező állami imámképzés bevezetésére tett javaslatot, amely biztosítaná a külföldről érkező radikális, a republikánus értékek ellen szónokló imámok kiszűrését.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Svédország és a migránsok – az ellentétek vonzzák egymást?

2016. augusztus 19.

Svédország 2014 óta nem csak a migránsok legelső európai célpontjává vált, de a kritikus hangok szerint a nők elleni erőszak központjává is. 2014 óta számos fesztiválon érik atrocitások a résztvevő nőket, a helyzetet a rendőrség pedig következetlenül kezeli: a július elején történt támadásokkal kapcsolatban korábban migránsokról beszéltek, ezt azonban visszavonták. Miért engedett Svédország 2015-ben 163 ezer ismeretlen hátterű és képzettségű menekültet az országba egy ősz leforgása alatt teljesen önként, hiszen még tranzitútvonalon sem fekszik? Júniusra ráadásul az is kiderült, hogy ebből a tömegből kevesebb, mint 500* fő talált munkát. Hogy lehet, hogy mindeközben pedig az Eurobarométer-jelentés szerint a svédek a leginkább migránsbarátok Európában?

A politika (a velem ellentétben politikatudományi képzettséggel rendelkezők szerint) arról a kérdésről szól, hogy hogyan akarunk élni. Ezt a kérdést Európában nagyrészt eldöntöttük, az együttélés legfontosabb kereteiben egyetértünk. Az emberi szabadságjogokat és a demokráciát például nem vitatjuk, de nem félünk értelmezni azokat. Az értelmezés során igyekszünk a magunk képére formálni az általános európai értékeket, pontosabban meghatározva, hogy azok mit is jelentenek számunkra. Mert amíg Európában nemzetállamok léteznek, addig meglepő különbségeket találhatunk az értékeiket tekintve is.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia Rémes

2016. szeptember 09.

A nyári szezon végeztével a francia belpolitika ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került. Újabb terrortámadás helyett szerencsére most csak a politikai elit jól ismert sztárallűrjei okoztak a szokásosnál nagyobb érdeklődést. A hangulatkeltésben az egyik élenjáró Emmanuel Macron volt, aki a korábbi hónapokban állandósult személyi ellentétek miatt lemondott gazdasági miniszteri posztjáról, most pedig En Marche balközép mozgalmával a jövő évi elnökválasztások felé tekint. Ezzel közel egy időben Nicolas Sarkozy is bejelentette a jobboldali előválasztáson történő részvételi szándékát, melyet a calais-i menekültdzsungel felszámolására tett szerencsétlen javaslatával fejelt meg. Mindezzel Macron és Sarkozy a jövő évi elnökválasztásokig hátralévő 8 hónapnak kétségtelenül egyedi alaphangot adott.

Az utóbbi hónapok tendenciáinak ismeretében Emmanuel Macron gazdasági miniszter lemondása egyáltalán nem számít meglepetésnek, sőt, a közte és Manuel Valls miniszterelnök között kialakult feszültségek tükrében távozása már jóval korábban is indokolt lett volna. Kettejük viszonyában az első nagy törés a tavaly november 13-i párizsi terrortámadás után következett be, amikor Hollande elnök és Valls az állampolgársági alkotmánymódosítási javaslatukkal a terrorgyanús kettős állampolgárok francia állampolgárságának elvételéhez kívánt stabilabb jogalapot teremteni. Macron ugyanis az - azóta már elmeszelt - indítványt Christina Taubira, akkori igazságügyi miniszterrel karöltve erős kritikával illette, mondván a javaslat a migrációs helyzet kezeléséhez érdemben nem járul hozzá. Kijelentését a Taubira lemondását követő kormányátalakításban díjazták, Macront ugyanis a kormány protokolláris sorrendjében az ötödikről a tizenharmadik helyre léptették vissza.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Új kezdet Pozsonyban?

2016. szeptember 19.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az elmúlt hetekben az Unió minden szegletébe elszaladt annak érdekében, hogy a 27 tagállam állam- és kormányfője a pozsonyi hajókázás és tárgyalás után egybehangzóan arról beszéljen, hogy most már Isten bizony egyfelé húzva próbálják majd meg kirángatni az Unió szekerét a mostani kátyúból. A héten aztán Asselborn luxemburgi külügyminiszter Schulz EP elnökkel karöltve a magyar kormányfőhöz intézett keresetlen szavaival gondoskodott az izgalmak fokozásáról, így arról, hogy Tusknak nehezebb legyen a dolga a csúcson.

Persze abban nincs semmi meglepő, hogy ezek az urak jó időzítéssel, rendszeresen és látványosan elkezdenek aggódni a magyar jogállamiságért és a médiaszabadságért, meg úgy általában az európai értékekért a közép-európai országokkal összefüggésben. Pláne, ha mára egyértelmű: az európai közvélemény átfordulóban van, s a politikusok beszéde is keményedik a bevándorlás témájában. Még mielőtt valaki arra a következtetésre juthatna, a visegrádi négyeknek, netán Orbán Viktornak igaza volt (van), jobb, ha felemlegetjük, ő tulajdonképpen a patás ördög, vésse ezt mindenki az eszébe. Ehhez a felütéshez képest a csúcson született egy konszenzusos dokumentum, amely ha nagyon konkrétnak és tartalmasnak nem is nevezhető, de jóval földre szálltabb, mint a korábbiak. Még akár ki is sülhet belőle egy reálisabb irány, de azért persze legyünk csak óvatosak!

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Pozsonyi fordulat visegrádi módra

2016. szeptember 20.

Az Európai Unió vezetői és a tagállamok kormányfői múlt pénteken, Pozsonyban gyűltek össze, hogy megtegyék az első lépéseket a Brexit utáni Európai Unió újragondolása, illetve a migrációs válság hatékony kezelése felé. Igaz, a tárgyaláson a Brexit kérdése érdemben nem került szóba, a bevándorláspolitika kapcsán megfogalmazott elvi állásfoglalásokból azonban kifejezetten úgy tűnik, hogy az elnökök és miniszterelnökök a brüsszeli vezetőkkel karöltve olyan intézkedésekben kezdtek el gondolkodni, melyek a közösséget a visegrádi országok migrációs álláspontjához közelítik. Mindez az eddig sokat kritizált V4 bevándorláspolitikai javaslatok és intézkedések előtérbe kerülését jelzi.

A múlt pénteki pozsonyi csúcsot több szempontból is elemezhetjük (euroszkepticizmus, eltávolodó brüsszeli elitek, multikulturalizmus, nemzeti érdek, csak hogy párat említsünk). A számos értelmezési keret közül mindenekelőtt fontos lenne megvizsgálni, hogy az értekezleten tett nyilatkozataik értelmében Merkel és Juncker miként kívánja visszaszerezni az európai lakosság drasztikusan megtört bizalmát, miközben a menekültkvóta végrehajtása továbbra is napirenden marad, Juncker pedig folyamatosan „populista” jelzővel illeti a nemzeti érdekek talaján álló vezetőket. (És akkor még nem beszéltünk Asselborn külügyminiszter hasonlóan tanulságos megnyilvánulásairól.)

Teljes cikk

Bevándorlás és terrorizmus

2016. szeptember 22.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Már számos alkalommal foglalkoztunk ezen a felületen a migráció/menekültügy kérdésével – ami persze az elmúlt másfél év történéseinek fényében korántsem meglepő. Nem kétséges, hogy a téma még hosszú ideig napirenden marad, s persze nem, vagy nem csak azért, mert a politikai kommunikáció számára fontos lesz, hanem azért is, mert a társadalmi integráció egy olyan hosszú távú folyamat, melynek negatív és pozitív vetületei évtizedeken, vagy akár évszázadokon át is elkísérnek mindnyájunkat. S míg persze a bevándorlás szabályozhatóságáért, az egész folyamat ellenőrizhetőségéért mindent meg kell tenni, a puszta demográfiai adatokat tekintve nem maradhat kétségünk afelől, hogy Európa népességének civilizációs, kulturális háttere az előttünk álló évtizedekben gyökeresen meg fog változni. Éppen ezért – a szabályozatlan bevándorlás elleni védekezés mellett – e mégoly bizonytalan jövőre való felkészülés kell legyen a társadalmi folyamatokat figyelemmel kísérő, a jövő generációk szellemi, fizikai állapotát befolyásolni tudó döntéshozók legfontosabb feladata.

A távoli civilizációk gyermekeivel való együttélés számos mindennapos ellentéttel jár, mint ahogy persze elmondható ez a nem távoli, de mégis csak más szokásokkal, akár hosszú idő óta velünk élő csoportokról is. Mégis, a döntő, valóban egyértelműen egzisztenciális kérdés az, hogy lehet-e alapvetően békésen együtt élni azokkal, akik „mások”, vagy a keveredés olyan véres összetűzéseket von maga után, amik ellehetetlenítenek mindenféle integrációt, és polgárháborús állapotokat teremtenek. Nem véletlen, hogy Németországban, s főleg Franciaországban már többen ilyen összetűzéseket vizionálnak, s itt nem csak a Michel Houellebecq Behódolás című irodalmi látomására gondolok. Manapság e félelmek fókuszpontja a terrorizmus kérdése, vagyis hogy a bevándorlással mennyire nőtt a terrorveszély, s hogy a radikális iszlám térhódítása milyen módon korlátozható.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy a gall

2016. szeptember 29.

A migrációs válság 2014-ben kezdődő eszkalálódása óta a témában számos publicisztika, és tudományos értekezés látott napvilágot. De mindannak ellenére, hogy ezek az írások (többé-kevésbé racionális hangvétellel) a bevándorlás társadalmi/kulturális kihívásaira igyekeztek pro-kontra reflektálni, az egyes nemzeti identitásokban és migráns szubkultúrákban beinduló változások elemzésére eddig kevés figyelem irányult. A francia elnökválasztási kampány során elhangzó javaslatok, illetve a Hollandiában és Németországban megfigyelhető muszlim pártosodás tükrében azonban célszerű megvizsgálnunk, hogy az identitások újradefiniálása, illetve az erről szóló társadalmi vita egyáltalán lehetővé teszi-e a békés multikulturális együttélést.

A nemzeti identitás újraértelmezéséről szóló vita az előválasztási lázban égő Franciaországban jelenleg a politikai közbeszéd központi elemét adja. A jobboldali republikánus elnökjelöltek ugyanis kampányukban nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a bevándorlási válság által keltett feszültségekre, illetve az egyre viszontagságosabbá váló multikulturális együttélés nehézségeire kívánnak megoldást nyújtani. Elsőként a jelenlegi favoritot, Alain Juppét említhetjük, aki a „boldog identitás” víziójával kíván támogatókat szerezni. Juppé koncepciójának lényege, hogy a bevándorlóktól (és mindenki mástól) csupán az alkotmányos rend tiszteletét, illetve társadalmi normák elfogadását várja el, mely asszimiláció hiányában is biztosítja a békés multikulturális társadalmi állapotokat. Sarkozy és hívei azonban ezt az elvi álláspontot a gyakorlati élet tapasztalataiból (pl. párizsi no-go zónák kialakulása, radikális iszlám terjedése, a bevándorlók integrációjának kudarca) kiindulva azt mondják, hogy stabil társadalmi állapotokat csakis abban az esetben lehet kialakítani, ha a Franciaországba érkező bevándorlók nemcsak integrálódnak, hanem asszimilálódnak is. Mindennek feltételeit az olvasztótégelyként működő „gall identitás”, illetve az erre épülő társadalom- és oktatáspolitika biztosítaná, melyek az asszimiláció kulturális kódjait fektetik le.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Tágra zárt kapuk Spanyolországban

2016. október 04.

2005 szeptemberében megismerhettük, hogy milyen az, amikor Európa határait meg kell védeni. Az év első kilenc hónapjában 11 ezer migráns ostromolta a világ legerősebb kerítésrendszerének is tartott zárat Spanyolország és Marokkó határán Ceutánál és Melillánál. E két város több mint 400 éve spanyol befolyás alatt áll és enklávét, egyfajta erődöt képeznek Afrikában, Európa szárazföldi határán. A 2005-ös támadások csak az év októberének végére szűntek meg, a kerítésnél azonban több mint 14 migráns vesztette életét: ők a spanyol gumi- és a marokkói éles lövedékek tüze közé kerültek.

Céljuk, a menedékkérelem benyújtása sok esetben csak a kerítésen való átjutást követően volt lehetséges. Ez azonban ritkán történik meg, mivel a migránsok általában fáradtság miatt a kerítések tetején vagy azok között rekednek. A határzárat az itt keletkező súlyos sérülések miatt a kritikusok csak szégyenfalként emlegetik. Technikai szempontból azonban a határőrségnek nincs szégyenkezni valója: a hatóságok a három vonalban húzódó hat méter magas kerítések nyomvonalán kiirtották a növényzetet, négyszáz méterenként pedig éjjellátó kamerákkal és iránymikrofonokkal felszerelt őrtornyokból fürkészik az éjszaka leple alatt közeledőket.

Teljes cikk

Merkel Afrikában

2016. október 25.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor múlt szombaton Merkel kancellár a CDU ifjúsági tagozatának (Junge Union – JU) éves tanácskozásán szónokolt, egészen más hangulat övezte a jelenlétét, mint egy évvel korábban. A JU hagyományosan konzervatívabb vonalat visz, mint a párt fősodra, így tavaly volt is felháborodás a kormányfő menekültpolitikája miatt, s a fiatalok vezetősége – összhangban a bajor miniszterelnök követelésével – egy felső határ (Obergrenze) meghatározását követelte Merkeltől. Idén egész más hangnemben zajlott a találkozó, s a küldöttek közül csak a bajor testvérszervezet képviselői maradtak ülve, amikor a kereszténydemokrata ifjak állva ünnepelték a kancellárt.

E felületen az elmúlt másfél évben már többször igyekeztem bizonygatni, hogy a szigorú magyar és a migránsbarátnak mondott német álláspont között nem akkora a különbség, mint amilyennek az látszik. S biztosan nem akkora, mint amekkorának e különbséget azok szeretnék láttatni, akik Merkel kancellárt megengedő menekültpolitikája miatt már rég nyugdíjba küldték volna, nem törődve azzal, hogy ki is jöhet utána Európa legerősebb országának élén.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Afrika „mosolygó tengerpartján”

2016. december 29.

„The Smiling Coast of Africa” – Afrika mosolygó(s) tengerpartja, így hirdeti magát a kontinens egyik legkisebb kiterjedésű (11 300 km2) és népességű (2 millió fő) országa. A 22 éve hatalmon lévő és ötödik ciklusának megszerzéséért indult Yahya Jammeh elnök a 2016. december 1-jén tartott választáson ugyan vereséget szenvedett, melyet egy nyilatkozatban rögtön el is ismert, de aztán meggondolta magát és végül megtámadta az eredményt. Egy „külföldi befolyásolástól mentes”, független és semleges választási bizottság felállítását és új választást követel, ígérve, hogy nyugalom, béke és további prosperitás vár a gambiaikra, ha folytatni tudja. Mindeközben a kontinensről Európába elvándorló fekete-afrikaiak közül a negyedik legnépesebb csoportot éppen a gambiai állampolgárok teszik ki: ők főként Olaszországba igyekeznek a jobb élet reményében.

Az ellenzéket koalícióba tömörítő Adama Barrow több üveggolyót kapott, a leadott szavazatok 45,5 százalékát (szemben a regnáló elnökre leadott 36,7 százalékkal), mégsem lesz elnök Gambiában. December elsején három jelöltre adhatták le szavazataikat a gambiaiak. A szavazás üvegolyóval történik – figyelembe véve, hogy a teljes 15 év feletti lakosság 51,1 százaléka írástudatlan (az UNICEF 2013-ban közzétett adatai szerint), továbbá elkerülendő a kontinens-szerte több helyen is tapasztalt „szokásos” választási anomáliákat. A golyót egy lefüggönyözött fülkében a választópolgár három fémhenger közül abba gördíti, amelyik számára a legszimpatikusabb – a hengereken az adott jelöltet indított pártformáció emblémája és színei szerepelnek. Miután a golyó begurult a hengerbe, azaz a választópolgár leadta szavazatát, megszólal egy csengő is, amely éppen e tényt erősíti meg.

Teljes cikk