migráció” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 35

Üzenet Davosból

2016. január 25.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A davosi Világgazdasági Fórum (WEF) az elmúlt évtizedekben komoly intézménnyé nőtte ki magát. A szokásos, az alpesi kulisszák között megrendezett januári rendezvényen túl kutatási projektek, közvélemény-kutatások és konferenciák jönnek létre a bűvös három betűs védjegy alatt. Mindezek célja persze az, hogy ráirányítsa és ébren tartsa a figyelmet a januári összejövetel iránt, aminek magas szintű résztvevői köre s egyúttal teljesen informális jellege az átlag nemzetközi konferenciákhoz képest figyelemre méltó eredménnyel jár: hiába a rengeteg rendőr, biztonsági ember, a páncélozott limuzinok hosszú sora, a hófödte alpesi üdülőhelyen „lazuló” hatalmasságokból nagyobb eséllyel tör elő a gondolkodó értelmiségi, a saját bizonytalanságait sem véka alá rejtő ember, mint ahogy ezt a hasonló összetételű csúcstalálkozókon megszoktuk. A davosi csúcs, a patinás szállodák bárjainak, kandallós szobáinak hangulata által azt az illúziót tartja ébren, hogy a világ nagy dolgai azért mégis csak személyes beszélgetéseken múlnak.

A hét végén befejeződött négynapos rendezvény ismét számos figyelemre méltó meglátással szolgált, amelyek mind a 2016-os év esélyeit és kockázatait fürkészték. De még mielőtt a világ politikai és gazdasági prominensei elvonultak volna a hegyek közé, közzé tették azt a tanulmányt, ami arról szól, hogy a megkérdezett 750 vállalatvezető és gazdasági szakértő mitől tart a leginkább az előttünk álló évben.  A válaszadók 90 %-a az Európába irányuló migráció folytatódását tekinti a legnagyobb kockázatnak, amit összefüggésbe hoznak a klímaváltozással is, mint a másik legnagyobb kockázati tényezővel. A harmadik legfontosabb rizikófaktorként a jövedelmek egyre növekvő különbségét nevezték meg. A stabilitás hiánya rég nem foglalkoztatta annyira a világ vezető menedzsereit, mint most. A politikai ellentétekből fakadó gazdasági kockázatokat pedig a hidegháború vége óta nem taksálták olyan magasra, mint napjainkban.

Teljes cikk

Területvédelem vagy globális hatalom?

2016. február 01.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Egy évvel ezelőtt jelent meg az első írás a Messzelátón „Látnok és szemorvos – Merkelre várva” címmel*. A német kancellár budapesti látogatása előtt akkoriban arról írtam, hogy a magyar miniszterelnök Európa- és társadalompolitikai víziója olykor mennyire ellentétben áll ridegen kalkuláló német kollégájának hozzáállásával. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, a Rajnán és a Spreen, ezért nem hittem volna, hogy az akkori cím ma is aktuális lesz, igaz, pont fordított értelemben. A víziókkal kapcsolatos értetlenség ma nem a Budapestről, hanem a Berlinből származó gondolatokat övezi. A menekültek végtelen befogadásának lehetőségével kapcsolatos vízió pedig már nem pusztán a magyar „szemorvos” diagnózisa szerint kóros – hovatovább egy kontinens méretű konzílium ért egyet a látleletben, még ha a terápiára vonatkozó álláspontok egyelőre különböznek is.

Most is Merkelre várunk – immáron földrajzi elhelyezkedéstől és párthovatartozástól függetlenül. Arra várunk, hogy kimondja: amiről azt hitte, „Wir schaffen das”, vagyis hogy megoldjuk, egyszerűen nem oldható meg. Újabb és újabb határidők keringenek – most éppen a február közepe, mint az eddigi politika felülvizsgálatának végső időpontja, a március 12-i tartományi választások kampányának véghajrája. Már olyanok is megkérdőjelezik a kancellár cselekedeteinek racionalitását, akik korábban rendíthetetlen fegyverhordozói voltak. S miközben egy nagyon is gyakorlati kérdés megoldásának lehetőségéről van szó, közben a politikai-filozófiai háttérben is komoly változások zajlanak. Voltak ugyebár eddig a nemzetállamok konzervatív hívei és a globalizáció liberális papjai. Utóbbiak pápája az a Jürgen Habermas, aki a bevándorlásban is azt az üdvöt látja, melynek következtében a nemzetállami keretek végleg elvesztik létjogosultságukat, s akinek gondolatait nemrég a magyar miniszterelnök is nyilvánosan pellengérre tűzte.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Törököt fogtunk - bazári alku Brüsszelben

2016. március 10.

Azt már megszokhattuk mostanában, hogy egy EU-csúcs nem hoz kézzel fogható eredményeket. Tavaly hatot is rendeztek csak a migrációs válság témájában anélkül, hogy valóban előremutató döntések születtek volna. De a hétfői uniós állam- és kormányfői találkozón elértek minden korábbinál hamarabb semmisültek meg, s okoztak az eddigieknél is nagyobb zűrzavart, felzúdulást. Ami annál is furcsább, mert elvileg 28 állam- és kormányfő egyetértése szükséges bármilyen csúcs közös nyilatkozatához. Az egyhangúság azonban már valóban csak elvileg követelmény: két kormányfő is, történetesen a magyar és a szlovák, szóbeli nyilatkozatot tett, azzal, hogy a szöveg bizonyos részét nem tudja támogatni, de nem is akarja megakadályozni az egésznek az elfogadását.

Davutoglu miniszterelnök hazafelé, Ankarába tartva, büszkeségtől dagadó kebellel nyilatkozta, hogy milyen jó üzletet kötött. Tényként kezelte, hogy Törökország júniusban megkapja a vízummentességet, felgyorsítják a csatlakozási tárgyalásokat és a decemberben bezsebelt 3 milliárd euró mellé kap további 3 milliárdot.

Teljes cikk

Merkel sírva vígad

2016. március 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A német politikai kultúra alakulása szempontjából a föderális berendezkedés alapvető jelentőségű. A szövetségi szint politikai erőviszonyainak alakulása természetesen döntő, hiszen az határozza meg a Bundestag összetételét és a kancellár személyét, ugyanakkor a tartományi választások eredménye a helyi erőviszonyok meghatározásán túl befolyással bír a „felső ház”, a Bundesrat összetételére, ugyanakkor következtetni enged a pártok szövetségi szintű támogatottságára is. Ha egyszerre 3 tartományban zajlanak a választások, amint ez március 13-án történt, az ügy jelentősége pláne megnő, a mostani kiélezett politikai helyzetben különösen. A Baden-Württembergben, Rajna-Pfalzban és Szász-Anhaltban lezajlott változások eredménye jelzi Merkel kancellár migrációs politikájának hatását, ugyanakkor azt a tendenciát is, ami a korábbiakhoz képest a pártpolitikai preferenciáknál előbbre helyezi a vezető politikusok személyes alkalmasságának kérdését.

A közvélemény-kutatások nem sok jót jeleztek a kormánypártok számára, ami különösen az AFD (Alternative für Deutschland), a mainstream média által radikálisnak mondott, bevándorlás-ellenes párt megerősödésében nyilvánult meg. Ez az utóbbi hetekben bizonyos pánikreakciókat váltott ki a kormánypártoknál, ami sajátos módon egészen durva, a magyar migrációs politikát támadó megnyilvánulásokban öltött testet a kancellár és más kormánytagok részéről is. Talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk: a kancellár menekültügyi nagyvonalúságának indoklásához a választási stratégák hasznosnak tartották Magyarország és Orbán Viktor főgonosszá stilizálását, aminek persze már korábban is voltak előjelei a német közbeszédben, ha nem is ilyen magas szinten. A nyár végi történések, különös tekintettel a Keleti Pályaudvar előtti állapotokra, olyan humanitárius katasztrófává alakultak át a német politikusi emlékezetben, aminek legfőbb okát – a német kancellárnak a szíriai menekültek korlátlan befogadására vonatkozó szavait – immár jótékony homály borítja, a vészhelyzet megoldásában pedig csakis a Willkommenskultur kormánypolitikává alakítása volt az egyetlen lehetséges megoldás. A durva magyar-ellenes kirohanások legutóbbi példája az a szombaton megjelent interjú volt, melyben a német igazságügy-miniszter már azt állította, hogy a menekültek kenyeret és vizet sem kaptak Magyarországon. A három tartományi választás eredménye e nem túl elegáns, a német-magyar kapcsolatokban merőben szokatlan eljárás hatékonyságáról is felvilágosítással szolgál.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Újabb válsággóc Európa határán

2016. április 01.

Közel négy és fél év telt azóta, hogy a NATO támogatásával a forradalom döntötte meg Moammer Kadhafi rezsimjét Líbiában. Az észak-afrikai országban azóta sem sikerült egységes és működőképes államot létrehozni. A rivális kormányok és fegyveres csoportok vetélkedése nyomán kialakuló politikai megosztottság nem csak gazdasági válságba taszította az országot, hanem egyben olyan hatalmi űrt is teremtett, amely a nemzetközi terrorizmus megjelenése és az ellenőrizetlen migráció okán ma már komoly biztonsági kockázatot jelent Európa számára.

Amikor a 2011. október 23-án a felkelést vezető Nemzeti Átmenti Tanács bejelentette az ország felszabadulását, a nemzetközi közösség még abban reménykedhetett, hogy végrehajtható az akkor meghirdetett alkotmányozási folyamat, hamar világossá vált azonban, hogy a törzsi alapon szerveződő, etnikailag és regionális értelemben is megosztott líbiai társadalom esetében ez nem lehet több puszta vágyálomnál. 2012 júliusában ugyan sor került az Általános Nemzeti Kongresszus megválasztására, valódi központi hatalomgyakorlásra azonban sem ez a testület, sem a kormány nem volt képes, amelynek tagjai mindenekelőtt a lokális és regionális fegyveres erők és politikai csoportosulások közötti érzékeny egyensúly megteremtése szerint kerültek kiválasztásra.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A török elnök esete a CNN riporterével

2016. április 06.

Törökország az elmúlt években a nemzetközi politikai élet középpontjába került. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy válsággócok mellett fekszik, s a Törökország határai melletti zűrzavarok nem oldhatók meg Ankara bevonása nélkül. Másrészt azért, mert Törökország az elmúlt két-három évtizedben gazdasági, demográfiai és katonai súlya okán regionális erőközpont lett. Harmadrészt pedig azért, mert az Európába irányuló migrációs folyosó kulcs országa. Már nem csupán Törökországnak érdekes a nemzetközi közösség, hanem a nemzetközi politikai életnek is Törökország.

Ebben a rendszerben persze a dolgok többnyire nem mennek olajozottan vagy legalábbis úgy, ahogyan azt a meghatározó nemzetközi hatalmak fővárosaiban szeretnék. A 14 éve hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja nemzeti érdekérvényesítő külpolitikát folytat, amelynek alapelveit a jelenlegi miniszterelnök Ahmed Davutoğlu a „Stratégiai mélység” című könyvében már 2001-ben meghirdette. Ez szakítás a korábbi fél évszázad sodródó külpolitikájával és egy új kapcsolati rendszer kialakítása zajlik már egy évtizede hol sikeresen, hol sikertelenül.

Teljes cikk

Osztrák katonák a Brenneren

2016. április 07.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Múlt vasárnap osztrák rendőrök csaptak össze migráns-barát tüntetőkkel az olasz-osztrák határon, Doskozil honvédelmi miniszter pedig katonai egységek bevetésének szükségességét is felvetette, tekintettel arra, hogy a balkáni útvonal lezárultával, az előző év hasonló időszakához képest 44%-kal többen jönnek a Földközi-tengeren és így Olaszországon át. A Mikl-Leitner belügyminiszter által korábban már bejelentett szigorítások nyomán tehát a rohamosan keményedő osztrák menekültpolitika még magasabb fokozatba kapcsolt. Ide jutottunk szeptember eleje óta, amikor az osztrák kancellár még fennhangon hirdette, hogy őt bizony a holokauszt időszakára emlékezteti a magyar menekült-politika.

A keményedő hangnem persze összefügg az elnökválasztási kampány finisével, melyben a kormánypártok jelöltjei – eddig igencsak ellentmondásos üzeneteikkel – nem tudnak kiemelkedni a szokatlanul sok, szám szerint 6 jelölt közül. Sőt, a mai állás szerint akár azt is kockáztatják, hogy nem jutnak be a második fordulóba. A legjobb példa erre éppen Andreas Khol, a Néppárt (ÖVP) jelöltjének hétfői interjúja, melyben dícséri Angela Merkelt, elhatárolódik Orbán Viktortól, szeretné erősíteni a kapcsolatait a Visegrádi 4-ekkel, ugyanakkor megállapítja, hogy a V4-es országok élén manapság „nehéz fiúk” állnak, vagyis nem lesz könnyű az együttműködés.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Zárt ajtók mögöTTI Partnerség

2016. május 03.

Miközben a hazai közvélemény figyelme egyre inkább a migránskvóták elleni népszavazásra irányul, Hollandiában az ellenzéki szocialisták támogatásával a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló népszavazáshoz gyűjtenek aláírásokat. A két kezdeményezés több szempontból is hasonló: eltérő mértékben, de a bevándorlási nyomás kezelése és a transzatlanti partnerség is hosszú távon formálja majd az unió társadalmát és gazdaságát. Emellett mindkét téma alkalmas a választók mozgósítására, noha a majdani népszavazások eredményeinek elsősorban szimbolikus jelentősége lesz.

Viszont amíg a bevándorlási hullám kezelésének folyamata csaknem élőben követhető, a TTIP tárgyalásai zárt ajtók mögött zajlanak. Így, bár a Brüsszelben tartott februári, tizenkettedik tárgyalási forduló a tárgyaló felek reményei szerint már az utolsók közé tartozik, a közvélemény a megállapodás tartalmával csak a tárgyalások után ismerkedhet meg. Ennek időpontját a kezdeti 2015 decemberi határidő túllépésével a folyamat ismerői már 2019-2020-ra teszik, mivel a megállapodás hatásai túlzottan jelentősek ahhoz, hogy bármely fél elhamarkodott engedményeket tegyen. Addig viszont az európai parlamenti és a tagállami képviselők is csak a dokumentumok egy részét tekinthetik meg az erre kijelölt olvasótermekben. Jól érzékelteti a közvélemény kizárását Katja Kipping német képviselőnő, aki szerint a képviselőknek bemutatott dokumentumokban megjelenő gépelési hibák is azt a célt szolgálják, hogy a tilalom ellenére elektronikus másolatot készíteni tudó és azt közzétevő politikusok később azonosíthatók legyenek.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Először eggyel kevesebben

2016. július 01.

Soha ekkora bajban nem volt még az Unió, mint most, a brit kilépéssel. Ehhez képest ritkán sikerül ilyen józan dokumentumokat elfogadni, a rendkívül túlfűtött politikai helyzet és lelkiállapot ellenére. Hidegvér, egyértelműség, visszafogottság süt a sorokból, s még a történtek értékelése sem futott annyira szét, mint amit az Unió elmúlt pár évi működése alapján várni lehetett volna. Csakhogy papírokat most senki nem olvas.

A brexit elutasításában reménykedő milliók, az újságírók, elemzők még csámcsognak a tragikomédiába hajló, s mém gyártásra tökéletesen alkalmas szigetországbeli fejleményeken, de a csúcson kimondatott: a jogi helyzet kristálytiszta, teljesen egyértelmű, hogy nincs visszaút. Az álmodozások kora lezárult, Londonnak a lehető legrövidebb időn belül hivatalosan is be kell jelentenie a kilépési szándékát. Akkortól indulnak a tárgyalások, s két év alatt dűlőre kell jutni egymással, hogy hogyan is fog kinézni az új viszony az Egyesült Királyság és az Európai Unió között. Addig pedig minden marad a régiben, business as usual.

Teljes cikk

Fékezett habzású radikalizmus

2016. július 28.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az ugyebár ritkán szokott előfordulni, hogy egy vezető politikus kiáll a nyilvánosság elé, hamut szór a fejére, bocsánatot kér a tévedéseiért, majd egy gyökeresen más irányvonalat hirdet meg, mint amit addig képviselt. Ehelyett – ha a régi irányvonal kudarca nyilvánvalóvá vált - általában az szokott történni, hogy szóhasználatában, gesztusaiban kitart korábbi irányvonala mellett, ugyanakkor olyan kezdeményezésekkel él, amelyek azért mégis csak az eddigi gyakorlat megváltoztatását jelzik.

Valami ilyesmivel próbálkozott a német kancellár csütörtök déli kormánynyilatkoztatában, amelyet az elmúlt napok, hetek németországi terrorcselekményei nyomán, szabadságát megszakítva Berlinben tett, újságírók előtt. Megismételte sokat idézett mondatát, mely szerint „Wir schaffen das”, vagyis a menekültek integrációja sikerülni fog, mert Németország egy erős ország. S miközben persze elítélte az erőszakos akciók elkövetőit, igyekezett világos különbséget tenni a valóban segítségre szorulók tömege és „a befogadó államból, a segítő önkéntesekből gúnyt űző terroristák között. Az akciókat „civilizációs tabudöntögetésnek” nevezte, melyek gyűlöletet szítanak a vallások között és „fel akarják bomlasztani azt az életformát, ahogy mi élünk.”

Teljes cikk