látogatás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 9

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Putyini áramlatok

2015. február 18.

Óriási várakozás előzte meg az orosz elnök budapesti látogatását. Majd miután elmaradtak a bombasztikus bejelentések, és inkább egy business-as-usual találkozó képe rajzolódott ki, az egész magyar közvéleményen érezhető volt némi csalódottság. Ám a sorok közt olvasva, egy-egy apróságnak tűnő, elejtett szó és mondat bizony nagy dolgokat vetít előre.

Kezdjük a gázszerződéssel. Nem köttetett új szerződés, de ezt iparági berkekben már régóta tudta mindenki. Nem is nagyon kell, hiszen az elmúlt években, az eredeti szerződés szerinti át nem vett gáz – amit ettől függetlenül ki kellene fizetnünk – még az évtized végéig is kitart. A költségvetésnek nagy könnyebbség, hogy ez a lebegtetett fizetési kötelezettség Vlagyimir Putyin szavai szerint megszűnik, és a fennmaradó gázmennyiség után csak akkor kell fizetnünk, ha le is szállítja a Gazprom. Mondjuk árról nem esett szó, amit technikai kérdésnek tituláltak a felek, de lássuk be, ez mégiscsak a sarokköve annak, hogy eldönthessük: ez a megállapodás jó vagy rossz nekünk.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ferenc pápa a tengeren túlon

2015. szeptember 30.

Kicsoda Ferenc pápa? Ez a kérdés most – az egyházfő amerikai útját követően – még izgalmasabb és aktuálisabb, mint valaha. 2013 márciusa óta nevezték már őt radikálisnak, reformernek, sőt forradalmárnak is. Ki ő és mit üzent most az Amerikai Egyesült Államokból?

Ferenc – az első évszázad pápái közül néhányakat nem számítva – az első nem európai, az első a déli féltekéről, és az első jezsuita. Olyan rend tagja, amely nyitottságával, lelki és szellemi felkészültségével valóban a meglepetések emberévé tette. Olyan vezető, akinek a szavára figyelnek, és aki globális szinten tud erkölcsi tekintély lenni.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Merkel Isztambulban: Canossa-járás vagy reálpolitika?

2015. október 20.

Angela Merkel felértékelte a jelenlegei ankarai vezetést és hétvégi isztambuli villámlátogatásával elismerte, hogy számos olyan európai probléma van, amely csak Törökország bevonásával oldható meg. A menekültválság mindenképp ezek közé tartozik. A kancellár asszony korábban igen kritikus volt az Erdogan-Davutoglu török vezetéssel, most azonban a Németországot elözönlő menekültáradat visszatartása érdekében neki kellett szívességet kérnie tőlük. Isztambuli útja amolyan Canossa-járásnak is tűnhet, de egyben a 21. századi reálpolitika felé való fordulásnak is.

Törökország képes többé-kevésbé megállítani a menekültáradat egyik ágát, ha vezetése úgy akarja. De miért tegye ezt, ha az EU Törökországot évtizedek óta előszobáztatja. Merkel természetesen azzal az ígérettel utazott Isztambulba (francia és brit támogatással), hogy Törökország előtt a menekültügyi együttműködésért cserében megnyílhatnak az EU ajtajai és éves közelségbe jut a törökök vízummentes utazása a Schengen-térségbe. A török társadalmat leginkább az utóbbi érdekli. Ha ezt a jó hírt a török kormánypárt, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jól tudja kommunikálni, lehet, hogy a november 1-i előrehozott parlamenti választásokon ismét abszolút többséget szerez. A kancellár asszony, ha akarta, ha nem, villámlátogatásával épp azon ankarai politikai vonalat segítette meg nagyon, amelyiket korábban csak kritizálni szokott. De néhány hónap óta Németországban is új szelek fújnak.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Mi várható Afrikából?

2015. december 08.

Elsőre talán meglepő, miért vállalta a biztonsági kockázatot Ferenc pápa, amikor a három országot érintő szubszaharai körútján a Közép-afrikai Köztársaság fővárosát, Banguit is felkeresse. Alapvetően az tűnhet azonban furcsának, hogy milyen megfontolásból utazik el a katolikus egyház feje éppen a világ e tájára. Ha a tendenciák és a számok mögé nézünk, rögvest megértjük: földünk azon kontinensét látogatta meg, ahol a legdinamikusabban növekszik a keresztények száma. Az amerikai Pew Research Center 2011 év végén közzétett jelentése szerint 2050-re a szubszaharai Afrika legkiterjedtebb vallási közösségét továbbra is a keresztények adják, az akkora előrejelzett összpopulációhoz (2 milliárd) képest 1,1 milliárd fővel. Míg 2010-ben 517 millió keresztény volt a Szaharától délre elterülő területeken, a muszlimok száma 248 milliót mutatott. Utóbbiak száma viszont gyorsabb ütemben nő, 2050-re a 670 millió főt is elérheti.

A 2015. november 25-30. között lezajlott látogatás Ferenc pápa első hivatalos útja volt Afrikában. A hatnapos út három országra fókuszált: Kenyára, Ugandára és a Közép-afrikai Köztársaságra. Egyfelől a Pápa demonstrálni kívánta, hogy Afrika egésze fontos egyháza számára, másfelől az elmúlt évek néhány súlyos témájára igyekezett reflektálni. Kenyában és Ugandában nem egy alkalommal hajtott végre több halálos áldozattal járó terrortámadást az iszlamista al-Shabaab (jelentése: az ifjúság) nevű szervezet. A működésképtelen (bukott) állam szinte valamennyi jegyét magán hordozó Közép-afrikai Köztársaságban pedig évek óta szektariánus konfliktus állandósult. A többségét tekintve keresztény (80 százalék) és a muszlimok (15 százalék), valamint a helyi közösségi hiedelmeket, ősi „vallásokat” követő (5 százalék) őshonos lakosság közötti ellentét nem önmagában felekezeti, hanem szociális és etnikai színezettel is rendelkezik. A pápa egyik fő missziója a keresztények és a muszlimok közötti feszültségek enyhítése, a megbékélés, az egymás iránti tolerancia szorgalmazása volt.

Teljes cikk

Területvédelem vagy globális hatalom?

2016. február 01.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Egy évvel ezelőtt jelent meg az első írás a Messzelátón „Látnok és szemorvos – Merkelre várva” címmel*. A német kancellár budapesti látogatása előtt akkoriban arról írtam, hogy a magyar miniszterelnök Európa- és társadalompolitikai víziója olykor mennyire ellentétben áll ridegen kalkuláló német kollégájának hozzáállásával. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, a Rajnán és a Spreen, ezért nem hittem volna, hogy az akkori cím ma is aktuális lesz, igaz, pont fordított értelemben. A víziókkal kapcsolatos értetlenség ma nem a Budapestről, hanem a Berlinből származó gondolatokat övezi. A menekültek végtelen befogadásának lehetőségével kapcsolatos vízió pedig már nem pusztán a magyar „szemorvos” diagnózisa szerint kóros – hovatovább egy kontinens méretű konzílium ért egyet a látleletben, még ha a terápiára vonatkozó álláspontok egyelőre különböznek is.

Most is Merkelre várunk – immáron földrajzi elhelyezkedéstől és párthovatartozástól függetlenül. Arra várunk, hogy kimondja: amiről azt hitte, „Wir schaffen das”, vagyis hogy megoldjuk, egyszerűen nem oldható meg. Újabb és újabb határidők keringenek – most éppen a február közepe, mint az eddigi politika felülvizsgálatának végső időpontja, a március 12-i tartományi választások kampányának véghajrája. Már olyanok is megkérdőjelezik a kancellár cselekedeteinek racionalitását, akik korábban rendíthetetlen fegyverhordozói voltak. S miközben egy nagyon is gyakorlati kérdés megoldásának lehetőségéről van szó, közben a politikai-filozófiai háttérben is komoly változások zajlanak. Voltak ugyebár eddig a nemzetállamok konzervatív hívei és a globalizáció liberális papjai. Utóbbiak pápája az a Jürgen Habermas, aki a bevándorlásban is azt az üdvöt látja, melynek következtében a nemzetállami keretek végleg elvesztik létjogosultságukat, s akinek gondolatait nemrég a magyar miniszterelnök is nyilvánosan pellengérre tűzte.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Obama Kubában

2016. március 24.

„Azért jöttem, hogy eltemessem a hidegháború utolsó maradványát az amerikai kontinensen.” Barack Obama fogalmazott így kedden Havannában. Az 1928-ban csatahajón érkező Calvin Coolidge óta Obama az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki hivatalos látogatást tesz a szigetországban. A kétnapos vizit egyfajta betetőzése annak az enyhülési folyamatnak, amely 2014-ben vette kezdetét a két ország között, a folytatás azonban az amerikai belpolitika, így a közelgő elnökválasztás és a kongresszusi erőviszonyok alakulásának függvénye.

Amikor a hidegháború lezárásáról beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Kubáról és az Egyesült Államokról. Közel negyed századnak kellett eltelnie a kétpólusú világrend felbomlása után, mire mind kubai, mind amerikai oldalon megszületett a politikai elhatározás a két ország kapcsolatának normalizálására. Mondani sem kell, súlyosan terhelt kapcsolatról van szó. Az egyik oldalon a külső gazdasági és politikai elnyomás, valamint a rendszer erőszakos megdöntésére tett kísérlet emlékezetéből fakadó frusztráció és bizalmatlanság, a másik oldalon a szomszédban burjánzó ellenséges ideológia és a közvetlen biztonságot fenyegető fegyverkezés rémképe. A Disznó-öböl és a rakétaválság miatt kialakult szembenállást aztán az 1962-ben teljessé váló amerikai gazdasági és pénzügyi embargó és a merev álláspontok felülvizsgálatával járó arcvesztéstől való félelem tartósította. Az Egyesült Államok emellett a demokrácia és emberi jogok érdekében történő kiállás, valamint az egyre nagyobb létszámú és politikai érdekérvényesítő képességgel rendelkező, a Castro-rezsim üldözöttjeiből és kárvallottjaiból álló kubai emigráns közösség miatt sem engedhette meg magának a közeledést. Az amerikai vezetés ezen kívül valóban abból indulhatott ki, hogy a Kubát gazdaságilag kivéreztető embargó hatékony eszköze lehet a legszűkebb érdekszféráján belül létrehozott ellenséges rendszer felszámolásának.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Canossa-járás Rijádban

2016. április 23.

Az Öböl Menti Együttműködés Tanácsának csúcsértekezletén vett részt szerdán Szaúd-Arábiában Barack Obama. A monarchiába tett – feltehetően utolsó – látogatásának legfontosabb célja azonban a Rijád és Washington között egy kongresszusi törvényjavaslat nyomán kialakult diplomáciai feszültség elsimítása és a szövetségesi viszonyt terhelő ellentétek feloldása volt.

Ahogy arról már korábban is írtunk, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolata és ezzel összefüggésben Szaúd-Arábia külpolitikája az elmúlt időszakban szemmel láthatóan átalakult. Ennek hátterében, a Közel-Kelet konfliktusaiban való közvetlen – akár katonai – részvétel helyett a kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségben való fokozottabb jelenlétre hangsúlyt helyező amerikai stratégiai elgondolás áll. Ahogy az a The Atlantic című folyóirat Obama doktrínáról szóló cikkében olvasható , az elnök a két regionális nagyhatalomnak, Szaúd-Arábiának és Iránnak, valamint e két ország remélt kiegyezésének szánna nagyobb szerepet a Közel-Kelet stabilitásának biztosításában.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sok gesztus – kevés tartalom. Obama Európában

2016. április 27.

Múlt heti „fagyos” szaúd-arábiai látogatását követően vasárnap Barack Obama Németországba érkezett, hogy személyesen rendezze nyugati szövetségeseivel napirenden lévő ügyeit. A házigazda német kancellár kapott az alkalmon és hétfőre a britek, franciák és olaszok bevonásával rögtönzött G5 találkozót hívott össze a hannoveri Herrenhausen kastélyban. A találkozó azonban nem jutott túl a mosolydiplomácia szimbolikus világánál. Ebben pedig François Hollande francia elnöknek is nagy szerepe volt, aki nemzeti érdekekre hivatkozva a napirend szerint tervezett TTIP egyeztetést vétózta meg. A francia-amerikai szélmalomharc tehát folytatódik.

Habár Merkel kabinetje nyilvánosan nem közölte a konferencia napirendi pontjait, mindenki számára egyértelmű volt, hogy a gyorsan összehívott informális G5 egyeztetés fő témái a migrációs krízis, valamint a szíriai és líbiai helyzet kezelése, illetve a 2013 óta húzódó Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezményről (TTIP) szóló tárgyalások lesznek. Nagy valószínűséggel azt is sejteni lehetett, hogy a találkozó az átütő eredmények elérése helyett sokkal inkább a szükséges egyeztetésekről fog szólni. Sőt, még az is borítékolható volt, hogy a TTIP és a szíriai konfliktus konszolidálása kapcsán kialakult francia álláspont jelentős kihívások elé fogja állítani a partnereket. Hollande hannoveri szereplése azonban nem várt meglepetést hozott.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Különleges vagy veszedelmes viszony?

2017. február 03.

Miközben Magyarországon Vlagyimir Putyin orosz elnök látogatása ellen tiltakozott néhány szervezet, az Egyesült Királyságban Donald Trump amerikai elnök várható hivatalos látogatása borzolja a kedélyeket. Eddig mintegy 1,7 millióan írták alá azt az online petíciót, amely a legmagasabb szintű látogatás elhalasztását sürgeti, de 220 ezer aláírással az ellen-petíció is elérte azt a támogatottságot, ami a kérdést önműködően parlamenti vitatémává emeli. Ezzel párhuzamosan a brit alsóházban megkezdődött az Európai Unióból való kilépés hivatalos bejelentéséről szóló vita is.

Aki tavaly június 23-án azt gondolta, hogy a Remain vagy Leave eldöntendő kérdésére a népszavazás egyértelmű választ adott, annak csalódnia kellett. Mert míg a maradás győzelme esetén értelemszerűen nem változott volna a status quo, a kilépés „értelemszerű” jelentése sokkal tágabb mozgásteret enged az értelmezőknek. Mint utóbb kiderült – és ez is azt jelzi, hogy valójában senki sem számított erre az eredményre –, még az sem egyértelmű, miből lépjen ki az Egyesült Királyság. A politikai unióból? Az egységes piacból? A vámunióból? A hogyanról nem is beszélve.

Teljes cikk