közelkelet” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 9

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A szentföldi és a közel-keleti keresztények helyzete: értékek és érdekek a világpolitikában

2015. január 29.

VI. Pál pápa 1964. évi szentföldi történelmi látogatása során az ott élő keresztényeket – katolikusokat, ortodoxokat, szíreket, koptokat, abesszineket és több kisebb közösséget – az élő Ötödik Evangéliumnak nevezte el.

Ez nem csak remek szófordulat volt a Szentatyától: ez a közel fél millió ember (Izraelben, Palesztinában és Jordániában: Jeruzsálemben, Betlehemben, Názáretben, Haifában, Ramallahban, Jerikóban, Ammanban, Madabában és más helyeken) a megkövült történelem lélekhordozója; akik a folytonosság okán spirituális kapcsolatot jelentenek a tanítványok és az ókeresztények világával. Fontos, hogy fennmaradjanak, számuk ne csökkenjen tovább, és családi történeteikkel erősítsék a legfőbb keresztény tanítást, mint a hiteles tanúk leszármazottjai: hogy a történelemből át lehet lépni a hit világába, a Názáreti Jézusból Jézus Krisztus lett.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Karácsony Betlehemben

2015. december 24.

Karácsony szentestéjén minden olyan keresztény Betlehemre figyel, aki a Gergely-naptárt követi. Sőt, talán még az ateistáké és a kereszténységen kívüli világvallások követőieké is, mivel a karácsony világünnep - persze profanizáltan és kommercializálva. A világban minden többé-kevésbé iskolázott ember tudja, hogy Jézus Krisztus Betlehemben született, s karácsonykor erre emlékezünk. Az ortodoxok többségének a karácsony napja január 6-a, s a monofizita örményeknek pedig január 19-e. Betlehemben mindhárom felekezet tagjai élnek, így városnak három karácsonya is van. De a december 24-i éjfélkor, amikor a mindenkori jeruzsálemi katolikus patriarcha szentmisét celebrál, az egész világ figyelme Betlehemre terelődik, mert a világ nagy televíziós társaságai ezt mind közvetítik. Szétsugározzák az üzenetet Amazóniától a Fülöp-szigetekig, Írországtól Ausztráliáig, a Dunántúltól a Kárpátok hegyeiig. A városba pedig zarándokok tízezrei érkeznek papjaikkal, lelki vezetőikkel, hogy a helyi keresztényekkel együtt ünnepeljenek.

Betlehem hozzávetőlegesen 50.000 lakosú agglomeráció, amelynek a központjában a Születés-temploma áll. A városban az 1950-es évekig többségben voltak a keresztények. Ez az elmúlt évtizedekben megváltozott: Betlehem lakosainak már csak harmada keresztény, a többség muszlim, akinek gyermekei többnyire keresztény iskolákba járnak, és sokat profitálnak abból, hogy szülőföldjük a keresztény világ egyik szent városa. A keresztények körében legalább másfél évszázada nagy hagyománya van a kivándorlásnak. A betlehemieknek is fontos szerepük volt a latin-amerikai modern kereskedelmi rendszerek kialakításában, s a rokonok és barátok szívesen toboroztak és toboroznak új kivándorlókat az otthon élők közül. Ezzel sokan azért élnek, (inkább a tehetősebbek, mint a szegényebbek), mert a fallal körülvett Betlehemben nem sok jövőt látnak: elkeseríti őket, hogy az izraeli hadsereg bezárja őket szülőföldjükre, s bármikor törhet ki olyan konfliktus, amely bedönti otthonaik ajtaját. Az izraeliek gyanús palesztinokként kezelik őket sokszor igen megalázó módon, a muszlim szomszédjaik pedig azt firtatják, hogy teljes szívvel mellettük vannak-e nemzeti küzdelmükben. Így, sokan választják azt, hogy külföldre mennek: Latin-Amerikába a rokonokhoz és gazdag arab államokba vezető pozíciókba, mert ők többnyire olyan emberek, akik a Keletnek meg tudják magyarázni a Nyugatot, s fordítva.   

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Több, mint vallási ellentét

2016. január 11.

Az e heti „The Economist” címlapjára Szaúd-Arábia került. A nagyhírű hetilap újságírói azt elemzik, hogy sikeres lehet-e az a megújulási vagy reformfolyamat, amelybe az ország ez év elején belekezdett. A közel egy éve hatalmon lévő vezetés tabukat döntött le azzal, hogy a piacgazdaságra való átfordulás első lépését megtette. Az év elejétől megszűnik a lakosságnak biztosított energiaforrások teljes állami finanszírozása, számos árura és szolgáltatásra 5 százalékos forgalmi adót vetnek ki. Azaz Szaúd-Arábiában lezárul a mindent fedező jóléti államiság korszaka, s ez bizonyára így lesz hamarosan a Rijádot követő többi gazdag olajmonarchiában is. A szaúdi állami vállalatok magánosításáról is beszélnek, sőt a világ legnagyobb olajcégének, az ARAMCO (Arabian-American Oil Company) részvényeinek piacra dobásáról is. Komoly tervek vannak a szaúdi oktatásügy átalakítására, annak érdekében, hogy az ország idővel megszabaduljon az egyoldalú olajfüggőségtől. A reformfolyamat irányítója, a lassan egy éve uralkodó Szalman király harminc éves fia, Muhammed bin Szalman, aki egyben az ország Gazdasági és Fejlesztési Tanácsának miniszteri rangú elnöke, és háromnegyed éve helyettes trónörökös is.

A rijádi változásokra főleg azért volt szükség, mert a kőolaj világpiaci ára 2011 óta folyamatosan esik, s már hosszú ideje hordónként 40 USD alatt van. A szaúdi jóléti költségvetés az elmúlt években hatalmas hiányt halmozott fel, de a külföldön fialtatott szaúdi pénzalapok is jócskán megcsappantak. A jólléti állammal való „első szakítás” nyilvánvalóan nem fog népszerűséget hozni az uralkodó családnak, mert az országban kevesen értik meg, hogy a vezetés hosszas halogatás után végre meghozta az első olyan komoly döntést, amelynek sikere esetén Szaúd-Arábia az olajkorszak után (ez még ugyan fél száz év, vagy még több) is működőképes állam maradhat. Abdullah király, aki 2015 januárjában hunyt el, talán az Arab Tavasz eseményei miatt, nem mert meghozni olyan fontos döntéseket, amelyek révén az általános hangulat romolhatott volna az országban. A rijádi vezetésre ugyanis évek óta hármas nyomás nehezedik: a szaúdiak és velük együtt az odatelepedett milliók mind szeretnék megőrizni az adómentes jóléti államot; a demokrata arabok vallásosok és szekulárisok egyaránt demokratikus fordulatot szeretnének elérni, és ezt követelik nyugati támogatással; a dzsihadista iszlám fundamentalisták pedig elsődlegesen Washington-barátsága miatt szeretnék megbuktatni az Al-Szaúd dinasztiát, vagy annak legalább azt az ágát, amely fél évszázad óta vezeti az országot. A jelenlegi vezetésnek így aztán otthon és külföldön is megannyi ellenfele és ellensége van.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Canossa-járás Rijádban

2016. április 23.

Az Öböl Menti Együttműködés Tanácsának csúcsértekezletén vett részt szerdán Szaúd-Arábiában Barack Obama. A monarchiába tett – feltehetően utolsó – látogatásának legfontosabb célja azonban a Rijád és Washington között egy kongresszusi törvényjavaslat nyomán kialakult diplomáciai feszültség elsimítása és a szövetségesi viszonyt terhelő ellentétek feloldása volt.

Ahogy arról már korábban is írtunk, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolata és ezzel összefüggésben Szaúd-Arábia külpolitikája az elmúlt időszakban szemmel láthatóan átalakult. Ennek hátterében, a Közel-Kelet konfliktusaiban való közvetlen – akár katonai – részvétel helyett a kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségben való fokozottabb jelenlétre hangsúlyt helyező amerikai stratégiai elgondolás áll. Ahogy az a The Atlantic című folyóirat Obama doktrínáról szóló cikkében olvasható , az elnök a két regionális nagyhatalomnak, Szaúd-Arábiának és Iránnak, valamint e két ország remélt kiegyezésének szánna nagyobb szerepet a Közel-Kelet stabilitásának biztosításában.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Háborúkkal megtartani a békét

2016. október 22.

Bár - mint e cikk első részében megtudhattuk - Irán és Szaúd-Arábia konfliktusának gyökerei alapvetően nem a síita-szunnita ellentétekből adódnak, a közel-keleti ellenségeskedések során szinte kivétel nélkül saját vallási irányzatukhoz tartozó csoportokat támogattak, amely játszmával számos konfliktus öltött erősen vallási színezetet. A nukleáris egyezmény aláírása után pedig a rijádi vezetés felismerte: Teherán visszatérése a nemzetközi közösségbe potenciális fenyegetést jelent számára.

Az erőviszonyok napjainkban átalakulóban vannak: Szaúd-Arábia számos belpolitikai és gazdasági kihívással néz szembe, rengeteg energiát öl a terrorizmus elleni, a jemeni és a szíriai háborúba, miközben úgy érzi, az egykor legnagyobb szövetséges Egyesült Államok nemcsak kihátrál mögüle, hanem egyenesen Irán felé orientálódik. Teherán ezzel szemben túl van egy sikeres nukleáris tárgyalássorozaton, nyélbe ütöttek egy egyezményt, és a szankciók feloldásával a gazdasági fellendülés is eljöhet. Bár Jemenben patthelyzet van, a szíriai konfliktus egyre kevésbé tűnik megoldhatónak az Irán által támogatott szír elnök, Bassár el-Aszad nélkül.

Teljes cikk

Surjányi Fanni

MCC alumna, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Segíthet-e Trump a Közel-Kelet üldözött keresztényein?

2016. november 28.

Az amerikai elnökválasztási kampány során szokás szerint számos bel- és külpolitikai témában mérték össze terveiket, elképzeléseiket, véleményeiket és persze választási ígéreteiket a jelöltek. Az egészségügy, falépítés, Kína és Oroszország, Közel-Kelet és muzulmán térhódítás – mind-mind napirendre kerültek az elnökjelölti disputák során, azonban az inkább személyiségek, semmint ügyek dominálta viták tematikájából egy igen égető probléma kiszorult: a közel-keleti keresztények és más vallási kisebbségek helyzete. Még akkor sem érkezett válasz, amikor a moderátor egyszer az aleppói krízishelyzet kapcsán konkrétan rákérdezett e kényes ügyre…

Az elnökválasztási „csatározások” győztese, Donald Trump és alelnöke, Mike Pence a megfeszített kampányidőszak után immár a Fehér Ház négyezer fős stábjának összeállításán munkálkodik. Belsős hírek szerint a folyamat nem megy könnyen, pedig a neheze még csak ezután jön. A világ első számú katonai hatalma ugyanis nem csak belföldi ügyeit kényszerül rendezni; olyan külpolitikai folyamatokba avatkozott bele, amiknek következményei egyelőre beláthatatlanok és rendezési lehetőségei igen aggályosak. Számos kényes ügy közül koncentráljunk most a közel-keleti konfliktus egy kicsiny, ám annál fájóbb vetületére: a térség keresztény menekültjeinek és más vallási kisebbségeknek kiszolgáltatott helyzetére.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Obama hagyatéka a Közel-Keleten: totál káosz?

2016. november 30.

Heteken belül véget ér Barack Obama nyolcéves elnöksége, akinek külpolitikáját, főleg a Közel-Kelettel kapcsolatban, kemény kritikák érték az elmúlt évek során. Vezetése alatt megölték bin Ladent, kivonultak Irakból, végigsöpört az arab tavasz, felemelkedett az Iszlám Állam, és született egy iráni nukleáris megállapodás. Bár 2008-ban talán kevesen gondolták volna, Obama ma mégis nagyobb zűrzavart hagy maga után a Közel-Keleten, mint amit Bushtól megörökölt. Egyre meghatározóbb az erőszak és a káosz, ami régebbi keletű, mint a leköszönő elnök mandátuma, hiszen a huszadik század elejétől számtalan washingtoni vezető játszott meghatározó szerepet a térség alakításában. Két ciklussal korábban mégis stabilabb volt a régió.

Hagyományosan az Egyesült Államok Közel-Kelet-politikájának két fő motorja az arab-izraeli konfliktus kezelése, és a régió olajának zökkenőmentes eljuttatása a nyugati piacokra; az elmúlt évtizedek elnökei ezeknek rendelték alá lépéseiket (lásd Kuvait felszabadítása, a fokozott amerikai katonai jelenlét a Perzsa-öbölben Irán elrettentésére, vagy Izrael békeszerződései Jordániával és Egyiptommal).

Teljes cikk

Surjányi Fanni

MCC alumna, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Párizs, Moszkva, Jeruzsálem - Minden út a békéhez vezet?

2017. február 16.

A közel ötven éve tartó palesztin-izraeli békefolyamatnak januárban a párizsi békekonferencia kívánt új löketet adni. Nagy Britannia néhány másik országgal – köztük hazánkkal – az oldalán nem támogatta a konferencia zárónyilatkozatát, amely a kétállami megoldást jelölte ki egyedüli járható útnak. Donald Trump elnökségével Amerika Közel-Kelet-politikájában irányváltás kezdődött, amely szerint Washington nyitva hagyja az egyállami vs kétállami rendezés kérdését, és a mostani érában valóban áthelyezhetik az USA Nagykövetségét Tel Avivból Jeruzsálembe. Az új status quo a palesztin vezetőket is változtatásokra sarkallta: a párizsi gyűléssel párhuzamosan a palesztin frakciók, mint például a Fatah, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád Moszkvában állapodtak meg a palesztin egységkormány létrehozásáról.

Hetven ország és nemzetközi szervezet képviselői vettek részt a francia kormány által megrendezett békekonferencián, hogy előre mozdítsák az évtizedes palesztin-izraeli konfliktus megoldását. Utoljára 2014-ben folytak közvetlen tárgyalások a palesztinok és Izrael képviselői között, Franciaország pedig 2016 júniusában is összehívott egy nemzetközi fórumot, akkor 28 állam mobilizálásával, ám egyik próbálkozás sem hozott jelentősebb előrelépést. A megrekedt békefolyamatnak új lendületet adandó, a plénum által elfogadott zárónyilatkozat a kétállami megoldást nevezte meg a probléma egyetlen megoldásának, ezzel együtt az erőszak és a telepes mozgalom felszámolására szólították fel a feleket. A korábbi ENSZ határozatok tükrében Izrael biztonsági követeléseit és a palesztinok nemzeti szuverenitáshoz való jogát egyaránt hangsúlyozták, amely egyúttal az „1967 óta tartó megszállás fölszámolását” is jelentené.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Reálpolitika Egyiptomban

2017. február 28.

Egyiptom a legnagyobb arab ország, ezért helyzete különösen meghatározó a térség stabilitása és prosperitása szempontjából. Nemcsak az Izraellel, Egyesült Államokkal és az Öböl-országgal való viszonya kérdéses, hanem belpolitikája, gazdasága, sőt kulturális élete is, hiszen Egyiptom a közel-keleti filmgyártás központja volt, és az ország jelentette a nyugati filmek részére a Közel-Kelet kapuját is.

Valamivel több, mint hat év telt el azóta, hogy az egyiptomi nép nyomására lemondott az országot közel harminc évig vezető elnök, Hoszni Mubarak. Az egykori katona diktatúrájának megdöntését követő extázisnak és optimizmusnak azonban mára nyoma sincs az országban: a lakosság jelentős része szerint nagyobb az elnyomás, mint Mubarak idején, a gazdaság romokban hever, a fiatalok között pedig negyven százalékos a munkanélküliség.

Teljes cikk