izrael” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

USA-Izrael: viharos barátság

2015. március 03.

Nagyon távolról kell figyelni az USA-izraeli kapcsolatokat ahhoz, hogy ne tűnjenek fel az utóbbi évtizedek legkomolyabb feszültségei. Pedig a sokféle szimbolikus gesztussal is kifejezett különleges viszony erősségét mindennél jobban szemlélteti az a tény, hogy az 1970-es évek óta az USA legnagyobb értékű külföldi segélye a zsidó államba érkezik – az utóbbi időkben nagyjából 3 milliárd dollárról beszélünk évente, szinte kizárólag katonai célú felhasználásra. Ez durván háromszor annyi, mint Magyarország teljes védelmi kiadása. New Yorkban élve azonban gyakran tapasztalom: mintha valami most nagyon nem stimmelne a két ország viszonyában.

Az elmúlt hetekben kétszer is jártam itteni zsidó közösségek által szervezett rendezvényen. Az egyik az American Jewish Committee szolidaritási összejövetele volt a koppenhágai zsinagógát ért merénylet után. A beszédekből és háttérbeszélgetésekből is érezhető volt az elégedetlenség, amiért az amerikai nyilvánosságban meghatározó szereplők, így maga Obama elnök is kerülni próbálja az „iszlám” jelzőt a dán fővárosban, illetve Párizsban elkövetett merényletek elkövetői kapcsán. Ugyanezt a fanyar keserűséget éreztem pár nappal később a konzulátusunk melletti utcában működő Sutton Place Zsinagóga rendezvényén, ahol Bret Stephens, a Wall Street Journal befolyásos külpolitikai szerzője, korábban a Jerusalem Postnál is vezető tisztségben dolgozó újságíró tartott könyvbemutató beszélgetést.  Stephens a közönség nagy derültségére és egyetértését kiváltva, sok egyéb mellett az elnök óvatos szóhasználatát is cikizte a beszélgetésen.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Quo vadis, Israel? A negyedik Netanjahu-kormány elé

2015. április 30.

Benjamin Netanjahu negyedszer is miniszterelnök lesz. Az új kormánya körüli koalíciós tárgyalások elhúzódnak, mert a Likud és öt másik párt érdekeit kell összeegyeztetni. Az új koalíció keményvonalas és vallásos lesz, de Netanjahu számos reformelképzeléshez szabad kezet kíván kapni. További ütközések várhatóak Washingtonnal, nem kétséges, hogy a régi-új izraeli miniszterelnök az Egyesült Államokban republikánus fordulatra vár. Ellenzéke pedig, a középbal és jobboldali liberális összetételű Cionista Unió az amerikai párharcban a demokratákra tesz. Mindkét oldalon azonban jól tudják, hogy a közel- és közép-keleti folyamatok Izraelnek nem kedveznek. Két malomkő között őrlődnek az izraeli arab képviselők, sajátos színt víve a heves és háborgó izraeli politikai életbe. Netanyahu negyedik kormányának nem lesz könnyű dolga, s nem pusztán a kedvezőtlen külpolitika helyzet miatt. A hagyományosan magas izraeli életszínvonal megtartása és emelése is elvárt tőle, de okosan kell lavíroznia az izraelieken belüli kultúrharcban is, amelynek fő barikádjain a szekulárisok és a vallásosok állnak - ez utóbbiak egyébként koalíciós társai is egyben. A palesztin-kérdésben pedig előrelépést vár a világ, de a knesszet-beli ellenzék is.

Benjámin Netanjahu hamarosan negyedszer alakíthat kormányt és ezzel vezeti a kormányfők közötti versenyt hazájában. Először 1996-99 között, majd 2009-től napjainkig, azaz hat éven állt két különböző kormány élén, Izrael miniszterelnöke. A hivatali idő tekintetében is hazája történetében csak az alapító atya, Ben Gurion áll még előtte. Ha új kormányával kitölti a négyéves ciklust, őt is megelőzi. A 66 éves Netanjahu minden idők egyik legsikeresebb izraeli politikusa, ha csupán a választási győzelmeket és a hivatali időt nézzük. De vajon a hosszú kormányzási idő (közel egy évtized) együtt járt-e azzal, hogy Izrael népének nagyobb biztonságot és jólétet hozott?

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Irán újra csendes? Netanjahu csak filippikál?

2015. július 17.

A nemzetközi sajtó az iráni atomprogramról szóló, Bécsben tető alá hozott megállapodást az évtized szerződésének nevezi. A világ legtöbb fővárosában úgy látják, hogy ezzel földgolyónk élete biztonságosabb lett. A külpolitikai elemzők persze annak okait is keresik, mi hozta most egy táborba az USA-t, Kínát és Oroszországot, amikor jól tudjuk, hogy a világ különböző részein szembefeszülnek egymással? No persze azt sem látjuk még pontosan, hogy az új mechanizmus elfogadása Teheránban csupán taktika vagy jövőt építő stratégia? Izrael miniszterelnöke ágál leginkább a megállapodás ellen, s próbál maga mellé támogatókat szerezni az Egyesült Államokban. NEz azonban nem megy könnyen, még republikánus körökben sem, mert az amerikaiak többsége békét szeretne Iránnal. A helyzet azonban nem olyan rózsás, mint amilyennek látszik. Washingtonban a megállapodás részleteiről még nagy vita várható, az Irán körüli nemzetközi szankciórendszer felszámolása is elhúzódó folyamat lesz. Az arab világ számos szögletében sem örülnek a Washington és Teherán közötti új kapcsolatnak. S valljuk be azt is, Irán új útja sincs még kikövezve, a belső hatalmi küzdelem folytatódik s ebben az atomprogram ott is örökzöld téma marad. Azt pedig régóta tudjuk, hogy az ördög a részletekben lakozik!

Július 14-én egy bonyolult és sokirányú tárgyalássorozat végére tett pontot a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, valamint az iráni, amerikai, orosz, kínai, brit, francia és német tárgyalócsapat. Megállapodás született az iráni atomprogram egyes elemeinek kiiktatásáról és az ország bármilyen nukleáris programjának nemzetközi ellenőrzéséről. A megállapodásnak mindenütt a világban nagy jelentősége van, de különösen az Egyesült Államokban. A Kongresszusnak 60 napja van, hogy aggályait a megállapodással kapcsolatban elővezesse és az életbeléptetést esetleg megakadályozza. Nem véletlen, hogy Kerry külügyminiszter – genfi kerékpár balesetét követően - mankóval is részt vett a záró megbeszéléseken. De az sem véletlen, hogy Obama elnök, röviddel azután, hogy a megállapodás lapjain megszáradt a tinta, a megegyezést történelem formálónak nevezte. A megerősítési folyamat természetesen minden aláíróra érvényes, magára Iránra is. A megállapodást az ENSZ BT hamarosan megerősíti, de ez nem teszi feleslegessé a nemzeti ratifikációkat.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Ki felel a palesztin kisfiú haláláért?

2015. augusztus 04.

Az izraeli telepesek egy részének már több mint egy évtizede létezik egy mozgalma, amely az őslakos palesztinok megfélemlítését és elüldözését tűzte ki célul a megszállt területeken, azaz a Nyugati Parton és Kelet-Jeruzsálemben. De akcióba lépnek, ha érdekeik megkívánják, Izrael határain belül is, akár az izraeli politikai élet egyes szereplői ellen is. A múlt pénteki gyújtogatás és a másfél éves palesztin kisfiú megölése Doumában az ő tettük. A mozgalom „gárdaszerű” és rendkívül veszedelmes. Már olyan kiterjedt hálózattal rendelkezik, hogy akár általános palesztin felkelést is kiprovokálhat, sajátos közel-keleti proxy-ütközésekkel. A pénteki merénylet és az azt megelőzőek abból is következnek, hogy a megszállt területek biztonságáért felelős izraeli hadsereg mind ez ideig nem tartotta feladatának, hogy a palesztin őslakosságot védje a paramilitáris telepesektől. Ez nem csupán katonai hiba, hanem a nemzetközi jog durva megsértése is, mert a megszálló katonaságnak a polgári lakosság védelme alapvető kötelessége. A pénteki tragédia után az izraeli kormány is kezdi ezt belátni. Az izraeli-palesztin megbékélés ügye pedig vakvágányra került, a helyzet szinte reménytelennek látszik…

A múlt héten az izraeli és palesztinai keresztény szent helyeket jártam ismét végig. Gondoltam a forró nyár jó időszak lesz, mert ilyenkor kevés a zarándok és más látogató ezeken a helyeken. Az is ott volt a fejemben, hogy talán az izraeli-palesztin konfliktusban is van nyári szabadság és néhány hétre vagy hónapra nyugalom lesz. Az első baljóslatú jellel a Tabgha-ban, a Genezáreti-tónál, a Kenyér- és halszaporítás emlékhelyénél találkoztam. A német bencések aprólékos és szorgos munkával felépített műemléktemplomát és a hozzátartozó rendházat 2015. június 18-án ismeretlen tettesek - a maguk után hagyott héber feliratok alapján, egyértelműen zsidó szélsőségesek - felgyújtották. Másfél hónappal a támadást követően még mindig érződött a füst és az égett gerendák és tárgyak szaga. A tettesek elmenekültek, így a tabghai gyújtogatás vádjával még senkit sem állítottak bíróság elé Izraelben. Holott az ügy érzékenyen érinti nemcsak Izrael és a Szentszék, hanem Jeruzsálem és Berlin viszonyát is. Ezt megelőzően egyébként a legnagyobb jeruzsálemi zarándokház, a Notre Dame Center falára is kerültek keresztényeket sértő feliratok. Az izraeli rendőrségnek az elkövetőket itt sem sikerült kézre kerítenie.

Teljes cikk

A német választópolgár szigora

2016. július 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Talán sokan emlékeznek még a jelenetre, ami bejárta a világsajtót: Reem, az akcentus nélkül németül beszélő libanoni palesztin kislány egy élő televíziós adásban panaszolta el Merkel kancellárnak, hogy – bár remekül integrálódott az elmúlt években - milyen igazságtalan is az, hogy őt a közeljövőben kiutasítják az országból. Szó szót követett, a kancellár igyekezett elmagyarázni azt, hogy „a politika néha nagyon kemény dolog”, hogy a menekültügyi eljárásokat fel kell gyorsítani”, és hogy „nem lehet mindenkit befogadni Németországba, aki a libanoni menekülttáborokból Németországba szeretne jönni”. A beszélgetést moderáló riporter megkérdezte, hogy vajon a kemény politikai meghozatalakor felidézi-e az ilyen kedves arcokat, mint Reem-é. A válasz persze igenlő volt, na de mégis... A kislány elsírta magát, ami persze a műsor menetét megakasztotta, Merkel odament a Reemhez, próbálta vígasztalni – hiába. Utána elmondta még, hogy 7-8 ezer kísérő nélküli fiatal érkezett az utóbbi időben, és hogy kétszázezer feldolgozatlan menekültügyi eset vár a hivatalnokokra. A kislány csak tovább pityergett, a kancellár a megszokott politikai bikkfanyelven sorolta a teendőket, ám a műsor vége felé ő is elérzékenyült.

A műsort követően se szeri, se száma nem volt a kancellár szívtelenségéről szóló negatív kommenteknek, ami a sajtó képviselőit arra indította, hogy alaposabban is utánanézzenek Reem és családja történetének. A beszélgetések mind a Willkommenskultur jegyében zajlottak, mígnem a Die Zeit riportere megkérdezte Reem véleményét a közel-keleti helyzetről. Ő pedig nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy bizony Izraelnek el kellene tűnnie a föld színéről. Ennyit a civilizációs akadályokat áthágni szándékozó integrációs törekvések mélyrétegeiről...

Teljes cikk

Surjányi Fanni

MCC alumna, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Párizs, Moszkva, Jeruzsálem - Minden út a békéhez vezet?

2017. február 16.

A közel ötven éve tartó palesztin-izraeli békefolyamatnak januárban a párizsi békekonferencia kívánt új löketet adni. Nagy Britannia néhány másik országgal – köztük hazánkkal – az oldalán nem támogatta a konferencia zárónyilatkozatát, amely a kétállami megoldást jelölte ki egyedüli járható útnak. Donald Trump elnökségével Amerika Közel-Kelet-politikájában irányváltás kezdődött, amely szerint Washington nyitva hagyja az egyállami vs kétállami rendezés kérdését, és a mostani érában valóban áthelyezhetik az USA Nagykövetségét Tel Avivból Jeruzsálembe. Az új status quo a palesztin vezetőket is változtatásokra sarkallta: a párizsi gyűléssel párhuzamosan a palesztin frakciók, mint például a Fatah, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád Moszkvában állapodtak meg a palesztin egységkormány létrehozásáról.

Hetven ország és nemzetközi szervezet képviselői vettek részt a francia kormány által megrendezett békekonferencián, hogy előre mozdítsák az évtizedes palesztin-izraeli konfliktus megoldását. Utoljára 2014-ben folytak közvetlen tárgyalások a palesztinok és Izrael képviselői között, Franciaország pedig 2016 júniusában is összehívott egy nemzetközi fórumot, akkor 28 állam mobilizálásával, ám egyik próbálkozás sem hozott jelentősebb előrelépést. A megrekedt békefolyamatnak új lendületet adandó, a plénum által elfogadott zárónyilatkozat a kétállami megoldást nevezte meg a probléma egyetlen megoldásának, ezzel együtt az erőszak és a telepes mozgalom felszámolására szólították fel a feleket. A korábbi ENSZ határozatok tükrében Izrael biztonsági követeléseit és a palesztinok nemzeti szuverenitáshoz való jogát egyaránt hangsúlyozták, amely egyúttal az „1967 óta tartó megszállás fölszámolását” is jelentené.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Netanyahu Washingtonban: fordulat az amerikai-izraeli kapcsolatokban?

2017. február 19.

Benyamin Netanyahu izraeli miniszterelnök azok közé tartozik, akik legelőbb találkozhattak Donald Trumppal, a Fehér Ház új gazdájával. E hét szerdája úgy tűnik fontos nap volt az amerikai-izraeli kapcsolatok történetében, mert Trump kimondta azt a mondatot, amelyre Netanyahu már legalább egy évtizede vár: az Egyesült Államok nem tekinti többé kizárólagos alapelvének a közel-keleti békefolyamatban a „két állam” megoldást, azaz hogy létrejöjjön Izrael mellett a szuverén Palesztin Állam is. Ez szakítást jelent az 1993-ben, washingtoni segítséggel megindult Oslói Folyamattal, ami mellett a Fehér Ház urai az elmúlt két évtizedben többé-kevésbé kitartottak. Nem csoda, hogy Netanyahu a sajtónak azt nyilatkozta: „A zsidó népnek és a zsidó államnak nincs nagyobb támogatója, mint Donald Trump.”

Nem kétséges, hogy kevesen örültek úgy a demokraták bukásának a világban, mint Benyamin Netanyahu és követői Jeruzsálemben. Az izraeli miniszterelnök az izraeli-palesztin békefolyamat kisiklatásának politikájával lett a békepárti Shimon Peres ellenében 1996-ban miniszterelnök. Oslo ellenes elveihez azóta is hű maradt, s ezzel elég sok borsot tört Bill Clinton és Barack Obama orra alá, de viszonya George Bush elnökkel sem volt felhőtlen. Hillary Clinton megválasztása istencsapás lett volna Netanyahunak, hiszen Clitonnénak nem csupán elvi, hanem már személyes elszámolni valója is lett volna az izraeli miniszterelnökkel. De ez már mind nem számít, hiszen Donald Trump a Fehér Ház lakója.

Teljes cikk