iszlámállam” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 15

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Győzelem Tikritben

2015. április 02.

Egy hónapja az iraki hadsereg nagy offenzívát indított az IS kezében lévő Tikrit visszafoglalására. Pár nap óta olyan hírek jelennek meg a világhálón, hogy az iraki hadsereg átvette a város ellenőrzését. Mindenesetre a nagymecsetre már kitűzték az iraki zászlót. Ez azt jelzi, hogy az iraki hadsereg (főleg síita) egységei képesek az IS fanatikus katonáit visszaszorítani, persze csak az USA, Irán és még jó néhány állam segítségével. Ez persze még nem az IS uralom vége, de jelzés arra vonatkozóan, hogy katonái nem legyőzhetetlenek és Tikrit után újabb városokért fog folyni a harc.

Tikrit ősi város Irakban a Tigris folyó mentén, ókori időkbe visszanyúló történelemmel. Napjainkban azonban leginkább arról híres, hogy 1937-ben itt született Szaddam Huszein egykori iraki diktátor; legújabban pedig arról, hogy egy hónapja súlyos harcok folynak a városért az iraki kormánycsapatok és az IS között. Ha igazak a hírek, a bagdadi katonaság pár nappal ezelőtt birtokba is vette a várost. Ez kezdete lehet egy új kiszorítósdinak: már nem az iraki hadsereg hátrál kelet felé, hanem az IS katonái nyugat felé.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Meddig hivatkozhatunk a demokratikus értékekre?

2015. július 02.

Péntek délben Nagy-Britannia-szerte egy perces néma csenddel emlékeznek meg a tuniszi vérengzés áldozatairól – ez volt a legtöbb brit életet kioltó terrortámadás a 2005 július 7-i londoni robbantások óta. Alig néhány nappal a tíz éves évforduló előtt ez újabb tragikus emlékeztető, hogy a fenyegetettség egy évtized elteltével sem szűnt meg, sőt, talán még fokozódott is.

A három londoni metrón és egy autóbuszon szinte egy időben elkövetett bombamerényletek puszta tényén túl az egyik legmegdöbbentőbb hír az volt, hogy az öngyilkos robbantók Nagy-Britanniában született és itt nevelkedett fiatalok voltak. A radikalizálódás ma már sokkal jobban ismert jelenség, amit jól jelez, hogy miközben ezrével érkeznek a szíriai menekültek Európába, és sokuk épp Nagy-Britanniában szeretne letelepedni, brit fiatalok – férfiak, nők, sőt sokszor egész családok – hagyják hátra a demokrácia és a jóléti állam nyújtotta biztonságot, és utaznak Szíriába, hogy csatlakozzanak a dzsihádistákhoz.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Egy robbantás távlatos következményei

2015. július 26.

A múlt hétfői törökországi merénylet, amelyet az Iszlám Állam követett el, fájdalmas és nagy hatású felkiáltó jel a térségnek és a világnak egyaránt. A szíriai-iraki válság szálai „átkúszhatnak” Törökországba is, de máshova is. A robbantás áldozatai többségükben törökországi kurdok voltak, olyanok, akik erős kritikával illetik a jelenlegi ankarai vezetést, s különösen annak visszafogott politikáját az Iszlám Állammal harcban álló szíriai kurdokat illetően. Mégis a török államnak kellett volna megvédenie az áldozatokat! Nem kétséges, hogy igyekezett is ezt megtenni. De, hogy nem sikerült és bekövetkezett a tragédia, az számos kérdőjelet felvet azzal kapcsolatban, mily hálózata is van az Iszlám Államnak Törökországban. A helyzet olyan, hogy átfogó regionális és nemzetközi összefogást kíván. Csak ezáltal lehet biztos jövője a térségben arabnak, kurdnak és töröknek egyaránt. Ankara a merénylet hatására lépett, légi csapást mért több szíriai dzsihadista támaszpontra, de a radikális kurdok észak-iraki bázisaira is. Ezáltal a közel- és közép-keleti helyzet még átláthatatlanabb lett.

Július 20-án borzalmas erejű öngyilkos merénylet történt a szíriai határ mellett Suruc (magyar kiejtéssel Szurucs) határvárosban. A halottak száma 32, a sebesülteké 104. A robbantást egy fiatal nőnek maszkírozott 20 éves fiatal török férfi, Abdurrahman Alagöz hajtotta végre. A török hatóságok szerint a merénylő a szíriai-iraki Iszlám Állam harcosa volt. Az áldozatok többsége a város központjában tartott politikai gyűlésen vett részt. A többnyire kurdokból álló Szocialista Fiatalok Szervezeteinek Szövetsége ide hívta tagjait és aktivistáit, hogy innét átmenjenek a határ túlsó (szíriai) oldalára, a pár kilométerre lévő Kobaniba és ott segítsék az újjáépítést. Engedélyekre vártak a határátlépéshez és közben üléseztek. A sokat szenvedett szíriai kurd városról, Kobaniról ugyanis az Iszlám Állam még nem mondott le: a környéken a harcok még folytatódnak. Az Iszlám Állam erejét és kegyetlenségét a Kobaniba igyekvőknek is bizonyítani akarta: a szervezet törökországi sejtjeivel vagy egyik sejtjével végrehajtatta az öngyilkos robbantást.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország újra választ. A tét nagy!

2015. augusztus 24.

Hatalmas belső küzdelem zajlik Törökországban. A június 7-i parlamenti választások után a Nagy Nemzetgyűlés pártjainak nem sikerült kormányt alakítaniuk. A török választók november 1-én ismét a szavazóurnák elé járulnak. Az ország legerősebb és meghatározó politikai mozgalma, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) júniusban közel 41 százalékot szerzett, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a párt két korábbi ciklusához hasonlóan önállóan kormányozzon. Az AKP-től a legtöbb voksot a kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) vette el, 13 százalékot szereztek. Recep Tayyip Erdogan elnök pártja az új megmérettetésen elsősorban nekik akar visszavágni és pártja kurd szavazóinak elpártolt részét visszaszerezni.

Közben ettől függetlenül Délkelet-Anatóliában áldatlan viszonyok alakultak ki. Ennek egyik kiváltója az, hogy Ankara vonakodik az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai kurdoknak jelentősebb katonai segítséget nyújtani. A másik ok pedig az, hogy a török állammal évtizedes harcban álló PKK vagy annak egyes parancsnokai felrúgták a több éve tartó fegyverszünetet. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a békétlenség miként hat a térség kurdjaira, akiknek többsége mind ez ideig támogatója volt az AKP-nek: vagy azért mert az szakított a kemalista nacionalizmussal és szekularizmussal, vagy azért mert a saját érdekeit Ankara területfejlesztési programjaiban látta visszaköszönni. A HDP új útra vitte a kurd politikát: parlamenti kérdéssé tette. November 1-én két dolog is eldől Törökországban: van-e tovább út az egy párti kormányzásban, van-e tovább út a kurd kérdés parlamenti szinten való kezelésében.  

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Külpolitikai félfordulatok Párizs után

2015. november 24.

A november 13-i párizsi terrortámadások a francia és a nemzetközi közvéleményt egyaránt meglepték. A világban ismét eluralkodott az az érzés, hogy sehol sem vagyunk biztonságban. Városainkban terrorista sejtek működnek vagy működhetnek, amelyek ellen a belbiztonsági erők egyelőre erőtlenek. Azok a muszlimok, akik közöttünk élnek, gondolják sokan ma Párizsban, Brüsszelben és más városokban, ellenünk támadtak és ezt bármikor újra megtehetik. A racionálisan gondolkodók természetesen tudják, hogy a terroristák csupán szűk szegmensét képezik az adott ország muszlim társadalmainak. De egyre többen gondolkoznak el azon, hogy nem kellene-e az eddiginél sokkal inkább elvárni a bevándorlóktól az adott országgal, az új hazájukkal való belső azonosulást. Nem kellene-e azokat, akit nyíltan tagadják a nyugati világ értékeit, haladéktalanul kiutasítani?

A mai világban minden újságolvasó és TV-néző ember tudja, hogy az Iszlám Állam globális harcot vív a nyugati és orosz világgal, s talán hamarosan kiderül, hogy a hindu-buddhista Indiával és talán Kínával is. A főfront Szíriában és Irakban húzódik, az oldalfrontok pedig Jemenből a Szahel-övezeten át az Atlanti-óceánig nyúlnak. Nyugat-Európában pedig már működik az Iszlám Állam „Ötödik hadoszlopa”. Több nemzedék óta Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban és másutt élő muszlimok ezrei nem csupán az Iszlám Állam hadseregéhez és annak holdudvarához tartoznak, sokan közülük fegyverrel szolgálnak Szíriában és Irakban, de saját hazájukban is csatasorba álltak. Az ő esetükben már nem arról van szó, hogy az iszlámról elmélkedjenek vagy a nyugati értékeket csepüljék. Ők már katonai szárnya(ka)t működtetnek szoros együttműködésben a rakkai központtal. A párizsi merényletek arra mutatnak rá, hogy van mitől félnünk, hiszen a franciaországi összehangolt terrorakció nem csupán nyolc-kilenc végrehajtó tette volt: több száz tervező, beszerző, szállító és csendes társ állt és áll mögöttük.

Teljes cikk

Takács Martin

Nemzetközi tanulmányok szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Oroszország és a „nemzetközi közmorál”

2015. december 31.

2015. október 31. és november 4. között több súlyos terrorcselekmény rázta meg a Szíriában légi csapásokat végrehajtó nagyhatalmakat. Október 31-én a Kogalymavia orosz légitársaság repülőgépe zuhant le 224 emberrel a fedélzetén a Sínai-félsziget felett, míg a november 14-i, mintegy 130 halálos áldozatot követelő párizsi merényletsorozat általános sokkot váltott ki világszerte. A terrorcselekményekért mindkét esetben az Iszlám Állam (IS), illetve társszervezetei vállalták a felelősséget. Tíz nappal később a török légierő a török-szír határ közelében egy orosz Szu-24-es bombázót lőtt le. Ezen események hatására bekövetkezett-e változás Moszkva szíriai tevékenységében? Előállt-e az Oroszország által szorgalmazott átfogó nemzetközi koalíció? A bejegyzésben igyekszünk közelebb kerülni a merényletek által felvetett nemzetközi kérdések megválaszolásához.

Amikor Oroszország szeptember 29-én megkezdte szíriai légicsapásait, szerepvállalását alapvetően négy tényezőre lehetett visszavezetni. Egyfelől Bassar Asszad szír elnök tekinthető az utolsó orosz szövetségesnek a Közel-Keleten, így rendszerének fenntartása prioritás a Kreml számára. Továbbá az országban található Moszkva egyetlen földközi-tengeri katonai támaszpontja (Tartúsz), amely ráadásul azon kevés külföldi orosz bázis közé tartozik, melyeket a Szovjetunió megszűnése óta nem számoltak fel. Azaz a beavatkozás egyrészt geopolitikai érvekkel magyarázható. Szintén fontos szempont a szíriai polgárháború távlati és taktikai jelentősége. Moszkva tart az IS harcosainak a Kaukázus és Oroszország felé történő kirajzásától, ezért Szíriát végső soron egyfajta „puffer (ütköző) zónaként” értelmezi. Végül Vlagyimir Putyin orosz elnök lehetőséget látott a beavatkozás által a nemzetközi elszigeteltségből való kitörésre, az Oroszország elleni szankciók felszámolása is cél lehetett. További fontos szempont, hogy az orosz elnök 2015 nyara óta következetesen egy széles, nemzetközi IS-ellenes szövetség felállítását szorgalmazza. E javaslat azonban egészen idáig az Iszlám Állam ellen már több mint egy éve légi csapásokat végrehajtó Egyesült Államok vezette koalíció ellenérzéseit váltotta ki. Ez az Oroszországgal szembeni negatív percepció mellett azzal magyarázható, hogy az orosz bombázások mintegy 80-90 százaléka a Pentagon adatai szerint a Washington által támogatott „mérsékelt ellenzék” ellen irányult.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Burkina Faso – újabb állomás a terror-hadjáratban

2016. január 21.

Burkina Faso számunkra távoli ország, amelyről édes keveset tudunk. Az elmúlt napok eseményei azonban a nyugat-afrikai országot közel hozták a világ újságolvasóihoz, TV-nézőihez és internetezőihez. Véres túszdráma zajlott le péntekről szombat reggelre virradóra Ouagadougouban, a fővárosban, amelyben 29-en meghaltak. A támadók pénteken foglalták el a többnyire külföldiek által látogatott Splendid Hotelt, ahol többeket megöltek és jóval több, mint 100 vendéget túszul ejtettek. Szombat hajnalban a kormány biztonsági erői betörtek a szállodába, kiszabadították a túszokat és megölték a terroristákat. A támadásért az al-Kaida magrebi (észak-afrikai) szárnya vállalta a felelősséget. Ouagadougouban korábban nem volt ilyen cselekmény, ami történt azt jelzi, újabb ország került fel a szélsőséges dzsihádisták akciótérképére.

Már legalább két évtizede a globális terrorizmus korában élünk. Voltak már ehhez hasonlítható folyamatok a modernitás világtörténelmében. Emlékezzünk csak az anarchisták, a kommunisták, palesztinok és más mozgalmak világméretű és az időben is elhúzódó politikai célú robbantás-sorozataira. Két évtized óta azonban, olyan új terrorizmus jelent meg, amelynek nem csupán politikai céljai vannak, hanem civilizációk háborúját igyekszik előidézni. A mozgalom az iszlám nevében hajtja végre akcióit többnyire a nyugati világ, a kereszténység vagy a buddhizmus és más vallások valós vagy szimbolikus központjai ellen, de az iszlám világban sem kímélik azokat, akik nem értenek egyet velük. Azt hirdetik, hogy az iszlámot védik az Egyesült Államoktól, Oroszországtól, Kínától és más hatalmaktól, de különösen a neo-kolonialista nyugati civilizációs befolyás újraéledésétől. Annak érdekében, hogy kellő számú pénzügyi támogatójuk és harcosuk legyen, egyszerre használják ki az iszlám világ modernizációs megtorpanását, s az ehhez köthető re-tradicionalista iszlám felfogások terjedését, a belső ellentéteket, valamint az iszlám világnak a nem-iszlám világgal szembeni elutasítási és bezárkózási hagyományait. Mindezt a modern digitális kommunikáció és fegyverzeti-hadászati technika teljes eszköztárának igénybevételével teszik, s ettől rendkívül veszélyesek. Az Egyesült Államokat tekintik fő ellenfelüknek, de az ellenségek listája szinte naponta bővül. Most épp egy nyugat-afrikai ország került fel erre, mert a kormány Burkina Faso-ban meg kívánja őrizni a muszlim-keresztény-animista belső békét.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Antiszemitizmus a francia kormányválság hátterében

2016. január 29.

2015 októbere óta Marseille városa a kultúrák összecsapásának színterévé, s így szimbolikus értelemben az európai életforma előretolt védőbástyájává vált. Az utóbbi 4 hónap során ugyanis az Európába tartó migránsok tömegei között beszivárgó radikális iszlamista terroristák a város zsidó lakossága ellen három támadást követtek el. A legnagyobb kétségbeesés közepette a marseille-i főrabbi a kipa nyilvános viselésének mellőzését tanácsolta híveinek, mindez azonban a zsidó közösség indulatainak felkorbácsolásán túl hosszú távon nem vezet eredményre. A helyzet kezelése érdekében François Hollande köztársasági elnök és Manuel Valls miniszterelnök harcias retorikát folytat a novemberi terrortámadást követően bejelentett alkotmánymódosítási javaslat érdekében, amely a terrorizmussal vádolt francia kettős állampolgárok közjogi szankcionálását rögzítené. A javaslat azonban az igazságügyi miniszter heves ellenzékisége miatt kormányválsághoz vezetett, ezért sokáig úgy tűnt, hogy a francia politikai elit a PC-retorika rabjaként képtelen lesz konzisztens választ nyújtani a francia társadalom számára. Az igazságügyi miniszter lemondása azonban új esélyt teremtett a kormány terrorizmusellenes küzdelmének kibontakozásához.

A három marseille-i támadás közül a legutóbbit január 12-én hajtotta végre egy kurd származású gimnazista, aki az Iszlám Állam nevében életlen bozótvágóval támadott meg egy utcán nyilvánosan kipát hordó zsidó tanárt. A merényletben a tanár a tompa fegyvertől ugyan csak könnyebb sérüléseket szenvedett, de a 70 ezer fős helyi zsidó közösség – mely a párizsi után az országban a második legnagyobb – mikrokozmoszában, az azt megelőző két támadással együtt súlyos pszichés válságot idézett elő. A városi főrabbi képességei pedig ebben a történelminek nevezhető helyzetben csak arra voltak elegendőek, hogy a közösségi összetartás erősítése helyett védekezésként a zsidó önazonosságot kifejező kipa nyíltszíni elrejtését javasolja. Mindennek következtében nem meglepő, hogy a mindennapi terrorizmus és az életképtelen vezetőik árnyékában a marseille-i zsidó közösségből egyre többen az elvándorlás, vagy helyesebben inkább az elmenekülés alternatíváját választják. Mindezzel feladják eddigi tradicionális létformájukat, helyüket pedig egy olyan kultúra veszi át, amely elődjével ellentétben a legkevesebb hajlandóságot sem mutatja az európai értékrend átvételére. Az igazi tragédiát azonban az jelenti, hogy ez a menekülési és átrendeződési folyamat a növekvő külvárosi muszlim népesség nyomása miatt az elmúlt évek viszonylatában is – igaz kisebb volumennel – érzékelhető volt, de ekkor még migrációs válság híján az eset nem érdemelt kitüntetett médiafigyelmet. Persze akkor még kevesebb átélt társadalmi trauma mellett könnyebb lett volna beavatkozni a konszolidált társadalmi helyzet biztosítása érdekében. Mára azonban az eszkalálódó körülmények következtében a kipát viselő zsidó állampolgárok szimbolikusan a marseille-i előőrs, azaz „avantgarde” védőivé, s ezzel együtt az egész francia társadalom szabadságjogainak megtestesítőivé emelkedtek.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Szaúd-Arábia mozgásban

2016. március 02.

Február 14-én Szaúd-Arábia bejelentette, hogy repülőket vezényel a szír határ közelében található törökországi Incirlik légitámaszpontra, továbbá Törökországhoz csatlakozva kifejezte részvételi szándékát egy esetleges szárazföldi hadműveletben. A szíriai konfliktusba történő közvetlen katonai beavatkozás hivatalosan az Iszlám Állam ellen irányul, sokatmondó lehet azonban a szaúdi külügyminiszter CNN-nek adott nyilatkozata*: „Bassár al-Aszad távozni fog, efelől ne legyen kétség. Vagy távozik egy politikai folyamat eredményeképpen, vagy erővel lesz eltávolítva.”

A szaúdiak hivatalos szándékai nem állnak ellentétben a müncheni biztonságpolitikai konferencia alatt született megállapodással. A John Kerry amerikai, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, továbbá a polgárháborúban érintett regionális hatalmak közötti egyezség – amely az ellenségeskedések egy héten belül történő felfüggesztéséről szól – ugyanis nem vonatkozik az Iszlám Állam és az Al-Nuszra Front elleni támadásokra. Valójában azonban Szaúd-Arábia lépése fenyegető jelzés Bashar al-Aszad és szövetségesei számára. Aszad az AFP hírügynökségnek nyilatkozva ki is fejezte aggodalmát a török és szaúdi intervenció kockázata miatt, a szír elnököt támogató Hezbollah vezetője szerint pedig Szaúd-Arábiának és Törökországnak az Iszlám Állam elleni harcot csupán ürügyként használva az a célja, hogy megvesse a lábát Szíriában.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Merre tart az Iszlám Állam?

2016. július 15.

Súlyos területi veszteségek az egyik, egymás után végrehajtott merényletek Isztambultól Bangladesig a másik oldalon. Ez a kettősség jellemzi napjainkban az Iszlám Államot, amelynek helyzetéről eltérő értékelések látnak napvilágot. Az Irakban és Szíriában elszenvedett vereségek vajon a szervezet bukását vetítik előre, vagy inkább arra ösztönzik, hogy alkalmazkodva az új helyzethez minden korábbinál nagyobb fenyegetést jelentő globális terrorhálózattá alakuljon át?

2014 nyarán végrehajtott offenzívájának köszönhetően az Iszlám Állam az Egyesült Királyság méretével azonos területeket vont fennhatósága alá Irakban és Szíriában, továbbá megvetette a lábát Líbiában is a Földközi-tenger partján. Az Egyesült Államok által vezetett koalíció légicsapásai, valamint a szíriai és iraki szárazföldi alakulatok támadásai azonban, úgy tűnik, eredményre vezettek az elmúlt hónapokban. A legutóbbi jelentős sikert a Bagdadtól nem messze található Fallúdzsa visszafoglalása jelentette. Az Iszlám Állam Szíriában 20 százalékát, Irakban a felét veszítette el az általa korábban birtokolt területeknek. Líbiában pedig, amely Irakon és Szírián kívüli legnagyobb bázisának számított, 250 km hosszú partszakasz visszafoglalása után a kormányerők és a milíciák körbezárták és ostrom alá vették a terrorszervezet utolsó erősségét, Szirt városát. Jelentések szerint az ISIS napi két millió dolláros olajbevétele a harmadára csökkent, a területi veszteségek pedig értelemszerűen az adóztatható jövedelem körét is csökkentik. Komoly nehézséget okoz továbbá Törökország határozottabb fellépése a kereskedelem és az utánpótlás szempontjából kulcsfontosságú török-szír határon.  

Teljes cikk