franciaország” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 27

Felvilágosult keresztény külpolitika

2015. április 20.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A napokban magyarul is megjelenik Michel Houellebecq Behódolás című regénye, melyről a Charlie Hebdo elleni merénylet kapcsán hallhattunk oly gyakran. A mű, mely az iszlám rohamos elterjedéséről és a politikai hatalomra történő rátelepedéséről szól a laicizmusára és a felvilágosodás hagyományára oly büszke Franciaországban, egyfajta önbeteljesítő jóslatnak tűnt a véres merénylet fényében. A könyv magyarországi borítóján Mona Lisa látható nikkában, ami elég provokatív ahhoz, hogy a hazai politikáról és főleg Orbán Viktorról oly lelkesen sommás ítéleteket mondó nyugati sajtó – ezúttal a Le Nouvel Observateur tudósítója - rögtön félre is értse, mondván: az iszlám-ellenes grafikai megoldás a nacionalista magyar miniszterelnök híveinek kedvében akar járni.

Néha az az érzésem, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk egy-egy olyan kijelentésnek, amit amúgy egyszerűen a – mindnyájunkat olykor megkísértő – hülyeségek közé kellene sorolni. De általában nem ez történik, mivel a leegyszerűsítés, a hamis véleményalkotás önálló éltre kel, s így nagyon fontos ügyek kezelését, megbeszélését mételyezheti meg, mi több, lehetetleníti el. A Behódolás-borító kapcsán szerencsére a Magvető Kiadó igazgatója hamar elejét vette a francia újságírói téveszme hazai terjedésének, de persze ki tudja, hogy ettől függetlenül hány publicisztika születik majd még az eredeti cikk nyomán.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Zöldülő nukleáris bástya

2015. augusztus 13.

A francia energiarendszer átalakításáról minap alkotott törvény nem csupán a legutóbbi elnökválasztási kampány egyik fő ígéretét az atomenergia súlyának csökkentését teljesíti, hanem meghatározza a francia energiarendszer fejlődési pályáját is egészen az évszázad közepéig. A nukleáris alapú áramtermelés súlya érdemlegesen csökken, a szénkibocsátásra kirótt büntetés csaknem megnégyszereződik.

Az európai nukleáris alapú villamosenergia-termelés történelmileg legerősebb bástyáján jelentős átalakítást kilátásba helyező ígéret az atomenergiából származó villamos energia részarányának a mai 75%-ról 50%-ra történő csökkentése 2025-ig.

Teljes cikk

Kérdések a francia külügyminiszterhez

2015. augusztus 31.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Laurent Fabius francia külügyminiszter egy vasárnapi tévéműsorban a menekültügyről értekezett. A befogadás fontosságáról beszélt, majd kitért arra, hogy vannak olyan országok, amelyek nem akarnak a közös megoldás kialakításában részt venni, vagyis nem akarnak menekülteket befogadni.

Riporteri kérdésre, hogy mely országokról van is szó, kézmozdulataival is jelezte, hogy ott, valahol a keleti végeken vannak ilyen államok, majd újabb riporteri rákérdezésre, ami már konkrétan Magyarországra vonatkozott, kitört Fabiusből a felháborodás. Többször is nagyon komolynak minősítette a problémát, aláhúzva, hogy Magyarország nem tartja tiszteletben a közös európai értékeket, fel kell számolni a kerítést, „amilyet még állatoknak sem csinálnak”, s az EU vezetőinek majd komoly és szigorú tárgyalásokat kell folytatnia a magyar kormánnyal.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Je suis Charlie???

2015. október 23.

„A mi országunk a fehér emberek hazája. Meg kell őriznünk nemzeti és kulturális egységünket. Nem szeretném, ha Franciaország muzulmán országgá válna!” Ilyen és hasonló kijelentéseket tett a francia menekültválság kapcsán a jobboldali Nadin Morano európai parlamenti képviselő, volt családügyi államtitkár a France 2 közszolgálati televízió egyik szeptember végi adásában. A képviselő rasszista nyilatkozata azonnal heves tiltakozásokat váltott ki, ezért a novemberi regionális választások célegyenesében a republikánus párt jelöltállító bizottsága visszavonta Morano Meurthe-et-Moselle megyei listavezető jelölését. A képviselő idézett kijelentései egy demokratikus politikai kultúrában kétségkívül megengedhetetlenek, ugyanakkor egy fontos tényre mindenképpen rávilágítanak: a francia integrációs politika kudarcot vallott, ezért a vallási és etnikai multikulturalizmus ismét súlyos társadalmi feszültségeket hozott felszínre. Éppen ezért Morano elmarasztalását követően a tisztánlátás érdekében szükségszerűen mérleget kell vonni a francia integrációs politika eredményei felett. A jövőt tekintve a helyzet ugyanis nem túl bíztató.

A legfrissebb népszámlálási adatok szerint Franciaországban 11,5 millió olyan ember él, aki bevándorló (5 millió fő), vagy bevándorlók leszármazottja (6,5 millió fő, közülük 3,1 millió fő már francia területen született). Ebből következően a párizsi kormányzatnak a 66 millió fős francia lakosság több mint 17 százalékának társadalmi integrálódásáról kell gondoskodnia. A sikeres integrációs politika ennek megfelelően politikai hovatartozásra való tekintet nélkül minden kormányzat prioritásai közt szerepel.

Teljes cikk

Imádkozzatok Párizsért!

2015. november 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Egy olyan borzalmas vérfürdő után, mint amilyen a péntek esti párizsi merényletsorozat, mindenki a lehetséges magyarázatokat keresi. Olyan mondatokat, amelyek valahogy legalábbis megpróbálnak valamilyen ok-okozati összefüggést találni a tettesek és az áldozatok között. A Charlie Hebdo című szatirikus lap szerkesztősége ellen elkövetett január 9-i merénylet után, amikor a világméretű részvétnyilvánítás a „Je suis Charlie” mondatban öltött testet, kicsit más volt a helyzet. Semmi nem legitimálhatja emberek életének önkényes kioltását, mégis, a szó szoros értelmében se Istent, se embert nem ismerő lap szerkesztőinek kivégzése a muzulmán vallási érzékenység megsértésének bosszújaként volt értelmezhető. Nem véletlen, hogy már akkor is felbukkant a „Je suis Ahmed” mondat, arra a muzulmán francia rendőrre utalva, akit a merénylők az utca kövén gyilkoltak meg, s aki már-már abszurd módon vált radikális hitsorsosainak áldozatává.

A tegnapi események után is lehet persze ilyen-olyan magyarázatokat találni. Franciaország fokozott szerepvállalása a szíriai válság kezelésében nyilván az elsődleges tényező. Az Iszlám Állam elleni harcban Párizs nem fukarkodik sem a politikai nyilatkozatokkal, sem a katonai erő bevetésével. Az időzítés és a merényletek helyszíneinek kiválasztásában szerepet játszhatott a Szíriáról Bécsben zajló külügyminiszteri egyeztetés  és a német-francia labdarúgó mérkőzés időpontja, melyen a francia elnök és a német külügyminiszter is részt vett. Ennek megfelelően, a stadion környékén nyilván igen kiterjedt biztonsági intézkedések voltak érvényben, s mégis, még a labdát épp megszerző játékos is zavarba jött egy pillanatra az első robbantás hallatán. Micsoda eszméletlen vakmerőségre utal mindez – két héttel a világ szinte összes fontos politikai vezetőjét felvonultató Klíma-csúcs, és három héttel a franciaországi önkormányzati választások előtt.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Regionális választások a terror árnyékában

2015. november 20.

Franciaországban a tragikus péntek 13-i terrortámadások össztársadalmi sokkhatása alatt december 6-án és 13-án kétfordulós regionális választásokat tartanak, ahol a 13 francia régió döntéshozatali testületeinek 1757 mandátumát újítják meg. A legutóbbi, 2010-es regionális választások a gazdasági válság okozta kiábrándultság miatt az kormányzó jobboldallal szemben elsöprő baloldali győzelmet hoztak. Sarkozyék azonban az idén tavasszal újjászervezett jobboldallal revansra készülnek, amire az előzetes mérések szerint minden lehetőségük adott. Mindeközben a szélsőségesen bevándorlás-ellenes Nemzeti Front várhatóan két régióban is győzni fog, a többiben pedig stabil pozíciókat fog kialakítani, ami kétségkívül a regionális politizálás radikalizálódását fogja eredményezni. Azt azonban pontosan még nem lehet látni, hogy a terrortámadások milyen irányba rendezik át a politikai erőviszonyokat.

A soron következő francia regionális választásokat övező politikai küzdelmeket a szokásosnál is nagyobb figyelem veszi körül, aminek alapvetően két fő oka van. Egyfelől mindenki tudni szeretné, hogy a párizsi terrortámadások, valamint a kifogyhatatlan utánpótlással rendelkező migráció milyen hatást gyakorolnak a francia belpolitika jól tapasztalható radikalizálódási folyamatára. Másfelől pedig a politikai pártok számára a 2017. áprilisi köztársasági elnökválasztás előtt ez jelenti az utolsó komolyabb megmérettetést. Ebből adódóan a jelenlegi helyzetet egyfajta végső erőpróbaként értelmezve a kampány vége felé haladva a pártok igyekeznek minden lehetséges eszközt bevetni a mandátumok maximalizálása és erejük bizonyítása érdekében.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sokan, de nem elegen – a Nemzeti Front veresége a regionális választások második fordulójában

2015. december 14.

December 6-án a francia regionális választások első fordulója, a radikális Nemzeti Front elsöprő győzelmét eredményezte. A 13 régióból 6 esetében az első helyet a front listája szerezte meg, miközben a republikánusok és a szocialisták a maradék 7 régión 4-3 arányban osztoztak. Az eredmény valósággal sokkolta a franciákat mindannak ellenére, hogy a Nemzeti Front drasztikus megerősödése mindenki által elkönyvelt ténynek számított. A második forduló azonban a harmadik helyes szocialista visszalépéseknek, valamint a demokratikus erők mozgósításának köszönhetően gátat szabott a Nemzeti Front előretörésének, így Le Pen és pártja győztes régió nélkül kénytelen zárni a választási küzdelmeket.

Kétség sem férhet hozzá, hogy 2015. december 6-a a demokratikus Franciaország politikai évkönyveiben tragikus sorsfordulóként lesz feltüntetve. A szélsőséges nézeteket valló Nemzeti Front ugyanis a 2014-es európai parlamenti választásokon elért 25 százalékos győzelmét követően 27,73 százalékkal - a republikánusokat és a szocialistákat országos összesítésben megelőzve - a regionális választások első fordulóját is megnyerte. A másnap reggel megjelenő napilapok vezércikkei az eredmények traumatikus hatása alatt össztársadalmi sokkról, valamint az egyre súlyosabbá váló demokratikus deficitről tudósítottak, miközben mindenki arra próbált választ találni, hogy milyen tényezők vezethettek a Nemzeti Front rendkívüli választási sikeréhez.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Ki nevet a végén?

2016. január 14.

A történelmi jelentőségű decemberi regionális választásokat követően, a mindennapossá váló választási küzdelem megszűnésével a francia politikai életben egyfajta nyugalmi állapot köszöntött be. Mindez lehetővé teszi, hogy a kormányzat és az ellenzék higgadtabb körülmények között ismét a migrációs és gazdasági válság sújtotta ország valódi problémáinak megoldására keressen gyógyírt. Ez az időszak ugyanakkor arra is lehetőséget nyújt, hogy a regionális választások tapasztalatainak tükrében az egyes pártok és politikusok a 2017-es elnökválasztásra készülve felmérjék esélyeiket. Természetesen az eredmények még koránt sincsenek kőbe vésve, 2017 májusáig még bármi történhet. Ugyanakkor a statisztikák szerint a (még) Sarkozy vezette Republikánusoknál nagy meglepetésekre, s akár esetleges személycserére is lehet számítani.

Francia politikai elemző intézetek a decemberi regionális választásokon tapasztalt földcsuszamlásszerű nemzeti frontos nacionalista előretörés okozta fenyegetettség miatt már a második fordulót követő naptól folyamatosan hozták nyilvánosságra a 2017-es elnökválasztással kapcsolatos közvélemény-kutatási eredményeiket. A helyzet eléggé egyértelmű: az emberek gyökeres személyi változásokat akarnak. Mindez rossz hír az országot jelenleg vezető szocialistáknak és François Hollande köztársasági elnöknek, valamint az elnöki pozícióba való visszatérésre készülő Nicolas Sarkozynek. A megkérdezettek 74 százaléka ugyanis elutasítóan nyilatkozott egy lehetséges Hollande-Sarkozy második forduló kapcsán.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Antiszemitizmus a francia kormányválság hátterében

2016. január 29.

2015 októbere óta Marseille városa a kultúrák összecsapásának színterévé, s így szimbolikus értelemben az európai életforma előretolt védőbástyájává vált. Az utóbbi 4 hónap során ugyanis az Európába tartó migránsok tömegei között beszivárgó radikális iszlamista terroristák a város zsidó lakossága ellen három támadást követtek el. A legnagyobb kétségbeesés közepette a marseille-i főrabbi a kipa nyilvános viselésének mellőzését tanácsolta híveinek, mindez azonban a zsidó közösség indulatainak felkorbácsolásán túl hosszú távon nem vezet eredményre. A helyzet kezelése érdekében François Hollande köztársasági elnök és Manuel Valls miniszterelnök harcias retorikát folytat a novemberi terrortámadást követően bejelentett alkotmánymódosítási javaslat érdekében, amely a terrorizmussal vádolt francia kettős állampolgárok közjogi szankcionálását rögzítené. A javaslat azonban az igazságügyi miniszter heves ellenzékisége miatt kormányválsághoz vezetett, ezért sokáig úgy tűnt, hogy a francia politikai elit a PC-retorika rabjaként képtelen lesz konzisztens választ nyújtani a francia társadalom számára. Az igazságügyi miniszter lemondása azonban új esélyt teremtett a kormány terrorizmusellenes küzdelmének kibontakozásához.

A három marseille-i támadás közül a legutóbbit január 12-én hajtotta végre egy kurd származású gimnazista, aki az Iszlám Állam nevében életlen bozótvágóval támadott meg egy utcán nyilvánosan kipát hordó zsidó tanárt. A merényletben a tanár a tompa fegyvertől ugyan csak könnyebb sérüléseket szenvedett, de a 70 ezer fős helyi zsidó közösség – mely a párizsi után az országban a második legnagyobb – mikrokozmoszában, az azt megelőző két támadással együtt súlyos pszichés válságot idézett elő. A városi főrabbi képességei pedig ebben a történelminek nevezhető helyzetben csak arra voltak elegendőek, hogy a közösségi összetartás erősítése helyett védekezésként a zsidó önazonosságot kifejező kipa nyíltszíni elrejtését javasolja. Mindennek következtében nem meglepő, hogy a mindennapi terrorizmus és az életképtelen vezetőik árnyékában a marseille-i zsidó közösségből egyre többen az elvándorlás, vagy helyesebben inkább az elmenekülés alternatíváját választják. Mindezzel feladják eddigi tradicionális létformájukat, helyüket pedig egy olyan kultúra veszi át, amely elődjével ellentétben a legkevesebb hajlandóságot sem mutatja az európai értékrend átvételére. Az igazi tragédiát azonban az jelenti, hogy ez a menekülési és átrendeződési folyamat a növekvő külvárosi muszlim népesség nyomása miatt az elmúlt évek viszonylatában is – igaz kisebb volumennel – érzékelhető volt, de ekkor még migrációs válság híján az eset nem érdemelt kitüntetett médiafigyelmet. Persze akkor még kevesebb átélt társadalmi trauma mellett könnyebb lett volna beavatkozni a konszolidált társadalmi helyzet biztosítása érdekében. Mára azonban az eszkalálódó körülmények következtében a kipát viselő zsidó állampolgárok szimbolikusan a marseille-i előőrs, azaz „avantgarde” védőivé, s ezzel együtt az egész francia társadalom szabadságjogainak megtestesítőivé emelkedtek.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia kormányátalakítás – ellentmondásokkal

2016. február 15.

Szkepticizmus, irónia, kiábrándultság, elkeseredés. Leginkább ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni François Hollande február 11-én bejelentett kormányátalakítási döntését, amellyel hivatalosan megalakult Manuel Valls harmadik kormánya. Az átalakítás céljaként az utóbbi hónapokban meglazult kormányegység helyreállítását, valamint a törvények elfogadásához szükséges stabilabb parlamenti támogatás biztosítását lehet megnevezni. A döntés eredménye azonban nem lett más, mint egy külügyminiszterré kinevezett ex-miniszterelnök, aki neheztel a kormányfőre, 3 zöldpárti kormánytag, akiket a saját pártjuk páriaként kezel, valamint egy sértett gazdasági miniszter, akit népszerűsége ellenére háttérbe szorítottak. Finoman szólva sem remek válogatás, amelynél a választások előtt másfél évvel nem lehet jobbat kívánni a jobboldali ellenzék számára.

A második Valls kormány átalakítása - kis túlzással - törvényszerűnek tekinthető. A kormányzati személycserékre már régóta számítani lehetett, mivel a köztársasági elnök által kezdeményezett állampolgársági alkotmánymódosító javaslat drasztikus szigora miatt a Szocialista Párt mellett Taubira ex-igazságügyi miniszter ellenállásán keresztül a kormány egységét is kikezdte. Mindez a kormányzat teljes döntésképtelenségét eredményezte, amely a terrorizmus elleni – hivatalosan is deklarált - harc kellős közepén álló francia politikai elitről katasztrofális képet közvetített.

Teljes cikk