eu” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 65

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Repülő szőnyeg helyett

2015. január 30.

A januárnak a diplomáciában az év végi ünnepek utáni ébredezéssel, témák átgondolásával, rendszerezésével, tervezéssel kellene telnie. Spanyolországban például a Vízkereszt az igazán hagyományos ünnep, a gyerekek is akkor kapják az ajándékokat; eseményeket csak január közepétől addig még véletlenül sem indul el senki a munkahelye irányába. Mindez általában Brüsszelen is meglátszik; komolyabb szerveznek, az Európai Parlament és a Tanács fórumai is akkortól üléseznek, hisz a 28 tagállam csak addigra lesz harcképes.

Ez a menetrend borult fel a párizsi merényletekkel.  Emberéletek kioltásával Európa szívét érte a támadás, s nem csak a helyszín révén, hanem az alapvető emberi jog, a szólásszabadság kiirtásának szándéka miatt. Attól függetlenül, hogy ki mennyire tudott azonosulni a Charlie Hebdo szellemiségével, ki mennyire szerette vagy sem, amit a lap képviselt, az Európai Unió egységesen lépett fel és mondott nemet az erőszakra. Imponáló látványt nyújtott a kart karba öltve menetelő állam- és kormányfők hada. Ha rettenetes volt is az alkalom, de arról szólt, Európának, ha bajban van, helyén van az esze és a szíve. Persze jelentek meg felhangok az európai sajtóban, hogy kinek nem kellett volna ott lennie az eseményen, de a XXI. század szabad világában ennek inkább az ellenkezőjén kellett volna csodálkozni. „Nem engedhetjük, hogy különbséget tegyünk az országok között és stigmatizáljunk egyeseket” – szólt nagyon egyértelműen a francia köztársasági elnöki nyilatkozat.

Teljes cikk

Látnok és szemorvos - Merkelre várva

2015. január 31.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Akinek víziói vannak, keresse fel szemorvosát! – ajánlotta az egykori kancellár, Helmut Schmidt. Mára azonban mintha csak szemorvosok maradtak volna a német politikában, ami persze egy olyan ország esetében nem nagy baj, ahol amúgy is általában jól mennek a dolgok. Nálunk más a helyzet. Nem is vagyunk annyira sikeresek mint a németek, viszont több a vízió, vagy amit annak hiszünk.

A magyar miniszterelnök európai jövőképét, társadalompolitikai vízióját a szemorvosokhoz szokott német sajtóban soha sem fogják ünnepelni, erre ne is számítsunk! Az egyre zavarosabbá váló nyugat-európai társadalmi viszonyok, az erősödő radikális csoportok, a politikai instabilitás és a továbbra sem egyértelmű gazdasági perspektívák láttán azonban az okos szemorvosok legalábbis felteszik maguknak a kérdést: vajon némelyik vízió nem inkább segítség, mint akadály a politikai éleslátás szempontjából? Angela Merkel okos szemorvos, ezért érdekes a magyar miniszterelnökhöz fűződő viszonya.

Teljes cikk

Magabiztos józanság - Merkel Budapesten

2015. február 03.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a napokban elhunyt Richard von Weizsäcker 1986 októberében Budapesten járt, biztosan nem volt olyan harckészültség Budapest utcáin, mint ami Merkel kancellár látogatása során tapasztalható volt. Pedig ő volt annak idején az első német államfő, aki a II. világháborút követően eljött hozzánk, egy évvel a háború befejezésének 40. évfordulóján elmondott legendás beszéde után.

Németország sajátos helyzetben volt akkor.  Helmut Kohl a hosszú szociálliberális koalíció után 1982-ben meghirdette a „szellemi, erkölcsi megújulást”, mely akkor semmivel sem okozott kisebb felháborodást a baloldali médiakörökben, mint a magyar kormányzati politika az elmúlt négy és fél évben. Kohl ugyanakkor magyar szempontból is döntő változást hozott. Ugyanis amíg 1982 áprilisi bonni látogatása során Kádár János a német stabilitási politika jegyében inkább dorgálást kapott Schmidt kancellártól a Szovjetuniót is olykor provokáló magyar reform-elképzelésekért, 1984-es látogatása során Kohl már kifejezetten bátorította a magyar reformkommunistákat. Innentől datálódik a magyar kommunistákkal kapcsolatos német kereszténydemokrata szimpátia és persze illúzió, amit a szögesdrót teátrális átvágása Horn Gyula által, majd a határnyitás heroizmusa csak megerősített. A német politikai gondolkodásban olyannyira beégett a jó magyar reformkommunistáról szóló pozitív elképzelés, hogy azóta szinte lehetetlen elmagyarázni azt, hogy bár a rendszerváltás békés volta örök érték, máig ható ellentmondásai éppen az ilyen vagy olyan érdekek mentén megkötött kompromisszumokban gyökereznek.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Egy kiszámíthatatlan csúcs dilemmái

2015. február 10.

Az uniós csúcstalálkozók általában jól előkészített forgatókönyvek alapján zajlanak. Minden évben van belőlük legalább négy, jó előre rögzített menetrenddel. A válság legsúlyosabb éveiben persze krízistanácskozás krízistanácskozást követett, hisz az eurózóna fennmaradása volt a tét, de a napirendet egyértelműen Brüsszel tartotta kézben. Most viszont még a legbennfentesebbek sem tudják megjósolni, mi fog történni csütörtökön.

Rendkívüli év – jellemzi mind gyakrabban 2015-öt a nemzetközi sajtó. Rendkívüli EU-csúcs most csütörtökön, amit pedig nem is a tényleg rendkívüli események miatt hívnak össze. Még tavaly év végén megegyeztek ugyanis az állam- és kormányfők, hogy februárban újraindítják a vitát a gazdasági és pénzügyi unióról. Igen ám, de a párizsi terrortámadások, a görög polgárok akarata és Ukrajna keleti határainak erőszakos újrarajzolása eltéríti a vitát. Az Európai Tanács novemberben beiktatott elnöke, Donald Tusk volt lengyel kormányfő valószínűleg nem így akart debütálni. Feltett szándéka volt, sokak örömére, hogy rövidebbé, ütősebbé és politikusabbá tegye a csúcstalálkozókat. Korábban ugyanis az állam- és kormányfők órákat töltöttek olyan papírok szövegezésével, amelyeket csak az adott témában jártas szakértők értettek, a cloud computing-től a széndioxid-kibocsátási kvótákig. Politikai vitákra szinte mániákusan csak az éjszakába nyúló vacsorákon volt mód, amikor azért – az ellenálló képesség függvényében – egy idő után mindenki végletesen elhasználódott. Így Európa sorsa egyre inkább már nem a politikusi képességeken, hanem az idegeken és a fizikai teherbíráson múlott.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Tragédia, komédia, tragikomédia?

2015. február 25.

„A német asszony azt mondta, mindenkinek meg kell csinálnia a házi feladatát” – újságolta első osztályos kisfiam, felháborodva, hogy még idegenek is ilyenekre emlékeztetik. Állatos videók megtekintése közben ugyanis az aktuális görög híreket is átfutottuk gyorsan az interneten. Szegény gyerek, magára vette a német kancellár intelmeit…

A görög történet az ókori hagyományokhoz méltóan nem szűkölködik drámai fordulatokban. 2010 óta két mentőcsomag, többszöri kormányváltás, diktátumok, vétók és engedmények, folyamatos tüntetések. Nem tudjuk, hány felvonásból áll a mű, s a vége komédia vagy tragédia lesz-e. Azt azonban világosan látjuk, azzal, hogy a Sziriza megnyerte a január végi választásokat, legalábbis új felvonás kezdődött.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Összekovácsol vagy szétfeszít?

2015. március 07.

Az elmúlt év Brüsszelben azzal zárult, hogy az állam- és kormányfők rábólintottak Juncker bizottsági elnök nagyívű európai beruházásélénkítő csomagjára. Erről a sajtó is bő terjedelemben tudósított. Arról azonban kevesebb hír látott napvilágot, hogy az Unió legáltalánosabb politikai kérdéseit tárgyaló Általános Ügyek Tanácsa december közepén áldását adta egy dokumentumra, mely a jogállamiság tiszteletben tartását kívánja biztosítani.

Nézzük, mit is jelent ez a nyakatekert megfogalmazás. Még 2013 márciusában a német, a holland, a dán és a finn külügyminiszter kezdeményezte, hogy az Unió dolgozzon ki egy eljárást, melyet abban az esetben kellene alkalmazni, ha egy tagállam rendszerszerűen megsérti a jogállamiság alapelveit. Ne legyen illúziónk: a kezdeményezést, bármennyire is magyarázták a dokumentum szerzői, hogy nem rólunk szól, az elmúlt évek magyarországi fejleményei váltották ki. A kiindulópontjuk az volt, miként támaszthat elvárást más országokkal szemben az Unió, különös tekintettel a tagjelöltekre a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok területén, ha ezek érvényesülését saját tagállamaiban sem tudja maradéktalanul biztosítani és kikényszeríteni. Ott van ugyan az atombombaként aposztrofált hírhedt 7. cikk az Unió alapító szerződésében, mely pontosan leírja, miként kell eljárni, amennyiben egy tagállam megsérti az Unió alapértékeit, de úgy érezték, kellene valami puhább fegyver, amivel az eltévedt báránykát még időben vissza lehet terelni a karámba.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Enyergetyicseszkij Szojuz: Brüsszel titkos fegyvere?

2015. március 26.

Az Európai Energiaunió koncepciója talán a leggrandiózusabb uniós elképzelés a monetáris unió megteremtése óta. Nagynevű közgazdászok vehemensen állnak ki a közös uniós energiapolitika (és energiapiac) megteremtése mellett. Érezhető, hogy senki sem szeretne lemaradni az új brüsszeli expresszről – kivéve azokat, akik mindezt már a moszkvai gyorsról figyelik.

A közös energiapiac megteremtése mindig is kardinális kérdés volt az Európai Unión belül, hiszen az EU28 együttesen a világ legnagyobb energiapiaci szereplője lenne. Ám egy olyan kontinensen, ahol még 70 éve is egymás polgárait mészárolták az immáron egy szövetségben lévő államok, semmilyen hasonló kezdeményezés nem megy könnyen. Az Egyesült Államokban példának okáért az egyesített és liberalizált gázpiacot 70 év munkájával teremtették meg, a természetes piaci és politikai evolúcióra bízva azt. Az EU pedig szinte fennállása óta revolúciók sorát kísérli meg végrehajtani, legyen szó a közös valutáról, vagy akár most az Energiaunióról. A sok kritika ellenére becsülendő, hogy egy ennyire érdek- és értéktörésvonalak által szabdalt szövetség akár csak neki is veselkedik egy ilyen horderejű ügynek. Valahogy az Unió minden hasonló problémája kicsit olyan, mintha az lenne a mottónk, hogy ami nem öl meg, az megerősít – elvégre elég Görögországra vagy a nagybeteg spanyolokra és olaszokra nézni, és látjuk-érezzük, hogy bizony sok sebből vérzünk még, de azért csak-csak állunk a lábunkon.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

A különcség gyönyörködtet – s olykor igen kifizetődő

2015. április 04.

A Pireneusokban meghúzódó, szűken vett Budapest kiterjedésű Andorra, nyugodtan mondhatjuk, hogy Európa legkülönösebb államberendezkedésű országa. A környékbeli birtokosok 1278-as paktuma óta óta két államfője van – ettől (parlamentáris) társhercegség –, ráadásul egyik sem él az ország területén: a spanyolországi Urgel püspöke és a francia köztársasági elnök. Andorra ősi törvénykönyve, a Manuel Digest kimondta, hogy tilos a külvilágba vezető utakat építeni, kivéve, “ha azok keskenyek, kanyargósak és veszélyesek”.

Ebből, kérem, ne következtessenek arra, hogy az andorrai ne volna vendégszerető nép. Hát hogyne volna az, mikor a turizmusból él. Csak annyit szűrjenek le az előbbiből, hogy a változások nem túl gyakoriak a hercegségben, s az idők szele is csak mértékkel fujdogál arrafelé. A mindenféle nyitásokkal is óvatosan bánnak, hisz pontosan abból élnek, hogy kicsiny országuk elzárt és nagyon másmilyen, mint a szomszédság. Mindig csak annyiban alkalmazkodtak a külvilághoz, amennyiben az feltételenül szükséges volt, s érdekükben állt. A közigazgatás alapegysége mind a mai mai napig a parókia. A nőknek csak a hetvenes évek óta van választójoga. Időközben azért lett parlamentje, a mesés hangzású Völgyek Általános Tanácsa, 28 taggal. A legutolsó választásokat épp március 1-jén tartották, aminek köszönhetően hivatalban maradt a jobbközép vezetés. Egészen a legutóbbi időkig a végrehajtói, a törvényhozói és az igazságügyi hatalom nem különült el egymástól; csak az 1993-ban népszavazással elfogadott alkotmány óta az andorrai nép a szuverenitás forrása. Az ENSZ-hez is csak ezt követően csatlakoztak.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

XXI. századi hadüzenet egy hercegségnek

2015. április 06.

468 km² terület, 1996 méter átlagos tengerszint feletti magasság, három szűk völgy lakott településekkel, de a házak egyik fala már a szikla. Rengeteg bevásárlóközpont és sípályák – csak hogy érzékeltessem, milyen is Andorra. No és persze bankok. Összesen öt, mind helyi családok tulajdonában. Az ország gazdasági teljesítményének 18%-a innen származik. Külföldieket be sem engednek a szektorba. Legalábbis eddig. A hercegség ugyanis, mint arról az első részben már szó esett, változni kényszerül.

Eddig persze csak annyit és ott módosított az évszazados hagyományain, amennyiben azt nagyon muszáj volt és egybesett az érdekeivel. De az elmúlt években az egyik herceg nagyon megharagudott, illetve márciusban az Egyesült Államok pénzügyi felügyelete hadat üzent.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Érzelmek és a valóság

2015. május 03.

A nemzeti konzultáció elindulása miatt a hazai közbeszédben is sok szó esik róla, de a nemzetközi lapokat is nehéz úgy kinyitni, hogy ne az Európába igyekvő menekültekről készült, valóban megdöbbentő fotókkal, az ő személyes beszámolóikkal szembesüljünk. Az Unió állam- és kormányfői 10 nappal ezelőtt rendkívüli tanácskozást is tartottak a témában, hogy végre hatékony intézkedéseket foganatosítsanak. Amikor közel ezer ember fullad egyetlen vasárnap a Földközi-tengerbe, muszáj lépni. A probléma azonban sem nem új keletű, sem nem oldható meg egy tanácskozással. Az erkölcsi nyomás nagy, vádaskodni könnyű, az ellenszer megtalálása pedig csak részben múlik a 28-ak vezetőin. A témát övező álságosság és a politikailag korrekt beszéd pedig csak súlyosbítja a helyzetet. Ráadásul a számok is mást mondanak, mint amit a közvélemény tud.

Olaszország és Málta került a legnagyobb migrációs nyomás alá – ezzel kezdik az újságok szinte minden nap a tudósításaikat szerte a világban. Az Unió határőrizeti ügynökségének, a Frontex-nek a számai szerint 2015 első három hónapjában összesen 57.300-an próbáltak illegálisan bejutni az Unió területére. Ebből az olasz partoknál 10.200-an, Spanyolországba 1.100-an, Görögországnál 13.500-an, a Balkánon keresztül pedig, ami a magyar-szerb határt jelenti elsősorban, 32.500-an. Egyértelmű tehát, hogy a menekülők többsége a délkeleti irányból, szárazföldön való bejutásra tesz kísérletet. A fejekben élő, a valóságtól távoli kép abból fakad, hogy a rajtunk keresztül próbálkozók többsége élve eljut a határig, míg a lélekvesztőkön a tengernek indulók közül sokan sosem érnek partot, s erről „látványosabb” fotókat lehet készíteni. Ha azonban azt nézzük, hova szeretnének a bevándorlók eljutni, akkor azt látjuk, hogy a végcél inkább északabbra van, ahol a menekültellátó rendszer jóval nagyvonalúbb, vagy legalább is ez a hír járja róla. 2014-ben magasan a legtöbb menekültkérelmet Németországban (202.645) és Svédországban (81.180) adták be, azután következik csak Itália, s tőle csak kissé lemaradva Franciaország. Magyarország ötödik a sorban (42.775), a témában folyamatosan panaszkodó Egyesült Királyság pedig csak a hatodik. Ha a teherviselés szempontjából (tehát GDP arányosan) vizsgáljuk, vagy a korábbi terheléssel vetjük össze a számokat, akkor azt látjuk, hogy nálunk egyedülállóan és drasztikusan nőtt a migrációs nyomás (két év alatt húszszorosára emelkedett). Kár, hogy csak ebben a statisztikában tartozunk ezen országok klubjába…

Teljes cikk