donaldtrump” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 25

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Ki lesz Clinton ellenfele?

2015. november 10.

522 080 aláírás még az USA-ban sem kevés. Ez négy százaléka azoknak, akik a legutóbbi elnökválasztásokon leadták a voksukat. Ráadásul ezt a jókora méretű akciót egyetlen tévéműsor váltotta ki, az ikonikus Saturday Night Live, az NBC hálózat népszerű éjszakai show-ja, amelybe az elmúlt hétvégén visszatért az előválasztások republikánus fenegyereke, Donald Trump. Ismerve az eddigi nyilatkozatait, nem egyszerű eldönteni, hogy kik gyűjthették az aláírást, annyi csoportot sikerült már felhergelnie a szabad szájú ingatlanmogulnak. A legaktívabbaknak mégis a latinajkúak mutatkoznak*, ezt a mostani tiltakozást is ők szervezték.

Nem biztos, hogy az elnöki székért folyó küzdelemben helyes stratégia a latinokat magára haragítania bármelyik jelöltnek. A teljes lakosságban mért 17 százalékos arányuk még nem is olyan eget rengető, de ha azt nézzük, hogy ez az arány olyan kritikus nagyvárosokban, mint Los Angeles 45, vagy Miami 65 százalék, már inkább elgondolkodtató, hogy Trumpnak milyen politikai árat kell majd fizetnie viccesnek szánt megjegyzéseiért. Nyilván a szaporodó sértett közösségeknek is szerepe van abban, hogy a nyár közepe óta tartó stabil vezető pozíciója megingani látszik a harsány milliárdosnak. Lényegében befogta őt a fekete bőrű Ben Carson, és szépen jön felfelé a harmadik helyen az a Marco Rubio, aki rendkívül sokat erősödött különösen a Jeb Bush-sal folytatott floridai háziversenyben.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Amerikai előválasztás: az establishment alkonya?

2016. február 02.

Ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük, mi is történt február első napján az USA-ban, játsszunk el a gondolattal: mi lenne, ha az EU-ban is egyetlen végrehajtó hatalommal felruházott vezetőt választana a közösség? Mi lenne, ha egy hosszadalmas procedúrán keresztül dőlne el, hogy kik egyáltalán a jelöltek? És mi lenne, ha az egész unió lélegzetvisszafojtva figyelné, hogy például a Litvánok mindenki más előtt hogyan nyilvánítják ki akaratukat ebben a kérdésben? Merthogy Iowa, ahol az amerikai elnökválasztási verseny formálisan is megindul, kb. annyi lakost számlál, mint balti tagtársunk.

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, nekem kicsit nehezen megy ezt elképzelni. Mint ahogy nehezen értjük, mi is akar lenni a kaukusz vagy jelölőgyűlés, ez a jellemzően amerikai családias módszere annak, hogy a közös pártállású szomszédság összejöjjön, és a bizonytalanokat versengve győzködjék az egyes jelöltek mögött álló támogatók.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Erőszak a kampányban

2016. március 28.

Március 15. idén nem csak nekünk, magyaroknak volt jeles nap. Az amerikai előválasztások folyamatában is fontos mérföldkövet jelentett, hogy az úgynevezett „megakedd” eredményeképp immár mindkét politikai térfélen gyakorlatilag kétszereplőssé vált a jelöltek versenye, miután a szép reményekkel indult Marco Rubio saját államában, Floridában nem tudott nyerni. Elméletileg ott áll még a republikánusok szorítójában a szívós ohiói kormányzó, John Kasich is, de neki még Rubionál is kevesebb delegáltat sikerült eddig begyűjtenie, és egyedül az a lélektani előny tarthatja felszínen, hogy neki azon a bizonyos megakedden sikerült a saját államát és vele 66 delegáltat hoznia, ami az első és eddig egyetlen győzelme volt. Az establishment republikánusok nyomása egyre nő rajta, mivel jelenlétével megosztja a Donald Trump ellen egyre inkább Ted Cruz mögött felálló frontot – a napokban Jeb Bush is beállt az egyre szélesedő támogatói táborba.

Demokrata oldalon elméletben és gyakorlatban is már csak két jelölt küzd egymással: Hillary Clinton, a papírforma és Bernie Sanders, a meglepetések embere. Ahhoz képest ugyanis, hogy milyen múlttal és milyen várakozásokkal futott neki a volt külügyminiszter, New York-i szenátor és First Lady a versenynek, március közepén a biztos delegáltak körében meglévő 1243:975-as vezetése közel sem tűnik olyan meggyőzőnek. Ráadásul, a legutóbbi három demokrata erőpróbán, igaz nem túl jelentős államokban (Alaszka, Washington, Hawaii), elsöprő győzelmet aratott felette Sanders. Matematikai esélye még jócskán van a vermonti szenátornak, ahogy ez igaz republikánus oldalon is a jelenleg élen álló Trump egyetlen esélyes kihívójára, Ted Cruzra is.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Előválasztás alulnézetből

2016. május 02.

A rendkívüli fordulatokkal tarkított amerikai előválasztási folyamat szerencsére átviszi a magyar hírmédia ingerküszöbét, így bizonyára a Messzelátó olvasói is jól tájékozottak a legfrissebb fejleményeket illetően. Múlt héten taroltak mindkét oldalon a papírforma jelöltek, Clinton és Trump*. Kihívóik azonban jól látható módon nem kívánják feladni, és ennek egyértelmű jelét is adják. Ted Cruz például alelnökjelöltet mutatott be korábbi előválasztási vetélytársa, Carly Fiorina személyében.

Az esélyek szépen kirajzolódtak mostanra, de a matematikán túl mindkét párt berkein belül megjelennek egyéb megfontolások. A demokraták a szuperdelegáltak rendszerével intézményesítették az előválasztások eredményének szükség esetén történő felülírását, de az ilyen egyértelmű eszközzel nem rendelkező republikánusok körében is egyre több spekuláció terjed arról, hogy miképp lehet „megállítani” a legnagyobb támogatást maga mögött tudó jelöltet.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Véres halántékkal a rajtvonalnál

2016. július 06.

El tudnak képzelni egy olyan páros erőpróbát, mondjuk egy nagy tenisztorna döntőjét, ahol a pályára kiérkező sportolók mind a két oldalon súlyos sérülések nyomait viselik, nehezen veszik a levegőt, és húzzák a lábukat? Mivel mindkét ellenfél rossz bőrben van, a meccs kimenetele bizonytalan, az erőpróba akár még izgalmas is lehet. Hetekkel azelőtt, hogy az USA-ban mindkét nagy párt hivatalosan elnökjelöltet állít, talán nem túlzás ez a hasonlat, és talán az sem csoda, hogy az amerikaiakat egyre jobban izgatja: egy ilyen zűrös, botrányról botrányra haladó előválasztási küzdelem után ki lesz végül az Egyesült Államok 45. elnöke.

A republikánusok július 18-tól három napon át tartják elnökjelölő konvenciójukat az Ohióban található Clevelandben, egyébként az amerikai magyarság hagyományos fellegvárában (nyugodtabb időkben majd erről is, róluk is írok majd, ígérem). Az hírmédia már hónapok óta, nagyjából Ted Cruz áprilisi kiszállása óta a „vélelmezett” (presumptive) elnökjelöltként emlegeti Donald Trump ingatlanbefektetőt és médiaszemélyiséget, akit a republikánusok közül is sokan csapásnak tekintenek a pártra és az egész amerikai konzervatív mozgalomra nézve. Korábban voltak is jelentkezők, vagy legalább is emlegetett nevek, akiktől a kommentátorok egy része azt várta, hogy valamilyen nagy fordulattal a konvención kihúzzák a szőnyeget Trump lába alól, vagy elindulnak inkább független harmadik jelöltként. Michael Bloomberg neve forgott egy rövid ideig ebben az összefüggésben, illetve Trump legnagyobb párton belüli ellenlábasa, a négy évvel ezelőtti elnökjelölt Mitt Romney merült még fel. A konvención azonban az előválasztások végére nem maradt helye a trükközésnek, az 1447 delegált kényelmes többséget biztosít a megosztó üzletember számára. A harmadik független jelölt elindulását pedig komolyan ma már senki nem veszi. Egy ilyen ötlet nagy valószínűséggel a konzervatív szavazatok megosztását eredményezné, aminek Hillary Clinton kampánya örülne a legjobban.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

…és a kampány csak most kezdődik

2016. augusztus 04.

Előző posztomban az Egyesült Államok két nagy pártjának és a két fő elnökjelölt – akkor még – aspiránsnak konvenció előtti állapotáról, a mindkét oldalon meglévő súlyos ballasztokról írtam. Most, hogy mind a két sokat várt politikai show fényes pillanatokkal és vad viharokkal tűzdelve elmúlt, újra érdemes egy pillantást vetni a politikai lóverseny állására. Hillary Clinton és Donald Trump „vélelmezettből” hivatalos jelöltek lettek, és miután egy hét különbséggel mindkét tábor magára vonta az amerikai nyilvánosság teljes reflektorfényét, fordult párat az aktuális eredmény is.

Akarnak egy olyan kifejezést tanulni, amit a megfelelő pillanatban elsütve nagy bizonyossággal el tudják kápráztatni az amerikai belpolitika iránt érdeklődő hallgatóságukat? Akkor ismerjék meg a „post-convention bounce” esetleg „surge”, azaz a konvenció utáni felugrás vagy meglódulás fogalmát. A közvélemény-kutatók és politikai elemzők ezt arra a gyakran – bár a korábbi néhány kampányban kevésbé – megjelenő hirtelen erősödésre használják, amely viszonylag törvényszerűen megjelenik a masszív és jellemzően pozitív médiajelenlét hatására. Elméletben a jelenség igazságos, mivel mindkét versengő oldalnak a hírmédia azonos felületet biztosít, ami gyakorlatilag folyamatos élő közvetítést jelent, de a csúcsidőnek számító este 10-es sávot – ide időzítik a szervezők az aznapi sztár-szónokokot – még az általános tematikájú tévéhálózatok is élőben átveszik.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

A megkerülhetetlen evangelikálok

2016. augusztus 31.

A Pew Research Center legutóbbi felmérése szerint (júniusi adatfelvétel, júliusi kiértékelés) a fehér evangelikálok közel 80 százaléka támogatja Donald Trumpot (ugyanez az adat 2012-ben Mitt Romney esetében 72-73 százalék volt). Tízből nyolc fehér evangelikál Trumpra szavazna most vasárnap (a felmérés adatai komolyak: 2245 felnőttet kérdeztek meg, a hibahatár 2,4 százalék). Ez a helyzet annak ellenére is, hogy vannak evangelikál vezetők, akik kimondottan Trump ellen foglalnak állást. Az összkép azonban egyértelmű: az evangelikálok – beleértve a fekete hívőket is, igaz, az esetükben jóval kisebb arányban – Trump-pártiak. Érdemes közelebbről is megvizsgálni a számokat és az okokat. Előtte azonban célszerű egy rövid fogalmi kitérőt tenni: kik is azok az evangelikálok? Annál is inkább fontos ez, mert magyar nyelven az evangelical-t sokszot „nemes egyszerűséggel” evangélikusnak fordítják, ami nem fedi a szociológiai és teológiai valóságot.

A fogalom eredetileg a 16. századra nyúlik vissza. Akkor azokat a reformkövetőket nevezték evangelikáloknak, akik a késő középkori egyház gyakorlatával szemben a bibliai hithez és gyakorlathoz tértek vissza. A mai evangelikálok alapvetően négy tézisre koncentrálnak: a Biblia tekintélye és elégséges volta, megváltás Krisztus kereszthalála által (és csakis ez által), a személyes megtérés szükségessége, valamint az evangelizáció fontossága és sürgőssége. Ezek miatt nevezik gyakran őket Amerikában „new born”, azaz újjászületett keresztényeknek. Ez a teológiai evangelikalizmus egyébként bizonyos értelemben felekezetek fölötti: bármelyik hagyományos felekezethez kapcsolódhat ez a látásmód. Lényeges az is, hogy ez nem azonos a fundamentalizmussal, bár ennek árnyalataiba belemélyednünk itt és most nincs lehetőségünk. Ők hát az evangelikálok. Az amerikai „hot” politikai témák közül egyértelmű abortuszellenesség, az azonos neműek házasságának az ellenzése és határozott Izrael-pártiság jellemzi őket.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Közös színpadon, közös képernyőn

2016. szeptember 27.

Legutóbbi posztom végén még elképzelhetetlennek neveztem a feltartóztathatatlanul közelgő eseményt, azt, hogy az amerikai elnökválasztások két nagy riválisa közös színpadra álljon, és egymással vitázzon. A nap mégis eljött szeptember 26-án, keleti parti idő szerint este 9-kor New York Citytől nem messze, Long Islanden, a Hofstra Egyetemen. Napokkal a vita előtt a kommentátorok már szuperlatívuszokban beszéltek a médiaeseményről, minden idők legnagyobb nézettségét elérő politikai eseményét előre jelezve. A várakozások ennél magasabbra nem is emelkedhettek, amikor végre elérkezett a hétfő este.

A máskor zárásig tömött kis olasz étteremben fél kilencre teljesen elfogytak a vendégek, a pincérek unottan szegezték tekintetüket a képernyőre, ahol a CNN műsora ment. A hírcsatorna reggel óta a vita helyszínéről adta műsorát, és valóságos extázisban készült a nagy esti show-ra. Mi is siettünk haza, ezt a műsort elejétől a végéig látni kellett. Ha csak az összefoglalókat, vagy másnapi tudósításokat néztem volna meg, már csak az alaposan megrágott, mások által megemésztett véleményt kaptam volna, ami a választások idején különösen pártossá váló amerikai hírmédiában nagyon messze tud esni a valóságtól.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Kutyák elengedve, gyeplő a lovak közé

2016. október 11.

Amerika nagyszerű ország, az amerikaiak többnyire roppant kedves és szeretetreméltó emberek. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha néhány amerikainak vannak idegesítő szokásai, például az, hogy kis közép-európai országokat szeretnek jó tanácsokkal ellátni a kulturált demokratikus verseny, a közéletet mérgező kirekesztő beszéd elleni fellépés, vagy épp a tisztességes kampányeszközök témájában. Nem hiszem, hogy ez a néhány aggódó amerikai barátunk mostanában készülne változtatni ezen a szokásán, bár csendben kicsit remélem. Az azonban biztos, hogy 2016 után, ha majd ezen az elnökválasztáson túl leszünk, az ilyen kioktatásokat nehéz lesz komoly arccal végighallgatni. Mert ahogy itt elengedték a kutyákat, ahogy bedobták a gyeplőt a lovak közé, olyat még senki nem látott. A kampány finisébe érkeztünk, amire Amerika mindig emlékezni fog, pedig már most szeretné elfelejteni az egészet.

Szombat reggeltől nem tudtam úgy tíz percnél tovább bármilyen hírcsatornát nézni, hogy ne bukkanjon elő egy tizenegy évvel ezelőtt készített furcsa felvétel egy érkező buszról, amely egy akkor futó tévéműsor vezetőjét és sztárvendégét, Donald Trumpot hozza. A busz még csak közeledik, de a hang tisztán hallható, amikor épp nem fütyülik ki a párbeszéd szaftosabb részleteit. Nincs mit szépíteni rajta, a beszélgetés inkább tűnik nagyotmondási hajlamtól és fékevesztett libidótól túlpörgött pubertás korú srácok üres fecsegésének, mintsem komoly korú és státuszú férfiak eszmecseréjének. Durva szöveg? Igen, az. Meglepő és váratlan? Aligha. A republikánus jelölt egy pillanatig nem csinált titkot nőkhöz fűződő viszonyából. Miután a fél életét a kamerák kereszttüzében élte, ez nem is ment volna neki.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Amerika csendes forradalma

2016. november 10.

Amit néhány napja elméleti lehetőségként pedzegettem, az mára valósággá vált. Elképesztő, mindent a feje tetejére állító új realitás költözött az Egyesült Államokba. Ha olvasták a hétvégi okoskodásomat a számokkal, akkor ahhoz csak annyit érdemes hozzá tenni – és ez sokat elmond Donald Trump tegnapi győzelmének dimenzióiról –, hogy nem csupán az ún. toss up (tehát bizonytalan kimenetelű) államok nagy részét, és főképp a sok elektori szavazatot hozó nagyokat nyerte meg, hanem Wisconsin esetében egy olyan államot is, amelyet az elemzői konszenzus a demokratákhoz sorolt. Nem érdemes fukarkodni a szavakkal: ez nem egyszerű győzelem, hanem hatalmas győzelem a republikánusok számára.

Amikor ezt írom, már a magyar sajtó is keresztbe-kasul elemezte az USA elnökválasztásának eredményeit. Miután hajnali háromig kellett várni a bizonyosságra, utána már nem volt energiám posztot írni, így elhatároztam, hogy akkor inkább megvárom az este drámai főszereplője, Hillary Clinton első nyilvános színrelépését. Éjszaka és hajnalban ugyanis nem lépett színpadra. A demokraták gigantikus eredményváró bulijának helyszínét a New York-i Javits Centert még a koraesti órákban meglátogattuk. Akkor még nagyon bizakodónak tűntek az ott összegyűlt demokrata támogatók, minden készen állt az ünneplésre. Hogy nem érte az eredmény mégsem teljesen váratlanul a Clinton asszony kampányát a vereség, annak egyetlen jeleként két napja az eredetileg beharangozott tűzijátékot törölték.

Teljes cikk