washington” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Enyergetyicseszkij Szojuz: Brüsszel titkos fegyvere?

2015. március 26.

Az Európai Energiaunió koncepciója talán a leggrandiózusabb uniós elképzelés a monetáris unió megteremtése óta. Nagynevű közgazdászok vehemensen állnak ki a közös uniós energiapolitika (és energiapiac) megteremtése mellett. Érezhető, hogy senki sem szeretne lemaradni az új brüsszeli expresszről – kivéve azokat, akik mindezt már a moszkvai gyorsról figyelik.

A közös energiapiac megteremtése mindig is kardinális kérdés volt az Európai Unión belül, hiszen az EU28 együttesen a világ legnagyobb energiapiaci szereplője lenne. Ám egy olyan kontinensen, ahol még 70 éve is egymás polgárait mészárolták az immáron egy szövetségben lévő államok, semmilyen hasonló kezdeményezés nem megy könnyen. Az Egyesült Államokban példának okáért az egyesített és liberalizált gázpiacot 70 év munkájával teremtették meg, a természetes piaci és politikai evolúcióra bízva azt. Az EU pedig szinte fennállása óta revolúciók sorát kísérli meg végrehajtani, legyen szó a közös valutáról, vagy akár most az Energiaunióról. A sok kritika ellenére becsülendő, hogy egy ennyire érdek- és értéktörésvonalak által szabdalt szövetség akár csak neki is veselkedik egy ilyen horderejű ügynek. Valahogy az Unió minden hasonló problémája kicsit olyan, mintha az lenne a mottónk, hogy ami nem öl meg, az megerősít – elvégre elég Görögországra vagy a nagybeteg spanyolokra és olaszokra nézni, és látjuk-érezzük, hogy bizony sok sebből vérzünk még, de azért csak-csak állunk a lábunkon.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Új irány Iránban?

2015. április 08.

Döntő fordulat következett be 2015. április 2-án Lausanne-ban, az Irán és a nemzetközi közösség közötti tárgyalásokon azzal, hogy az ENSZ öt állandó tagja és Németország (P5+1) képviselői olyan keretegyezményt fogadtak el, amely átláthatóvá teszi az ország nukleáris fejlesztéseit, kiiktatva abból a nukleáris fegyverkezés lehetséges elemeit. A végrehajtásról újabb átfogó egyezmény születik majd június 30-ig. Teherán megegyezési hajlandóságáért cserében hatályukat vesztik majd az Irán ellen hozott nyugati szankciók. Az események háttérben természetesen az Egyesült Államok és Irán közötti közeledés áll, amely másfél év óta zajlik. Úgy tűnik, a Washington-Teherán közötti kapcsolatépítés eredményes, hacsak valami váratlan esemény ismét meg nem akasztja azt. A megbékélés alapvető érdek mindkét fővárosban és a világ legtöbb részén is. Ha ez történik, Irán ismét teljes súlyával visszakerülhet a világgazdaság térképére és megkezdődhet egy új ipari és szolgáltatási kultúra megteremtése a Közép-Kelet egyik meghatározó országában. Ebben az új helyzetben további cselekvési területek nyílnak meg Magyarország számára is.

Irán jelentős ország a Közép-keleten: hagyományos erőközpont és középhatalom. Az ország látványos kivonulása a nemzetközi együttműködések rendszeréből az 1979. évi forradalmat követően sok gondot okozott a nemzetközi közösség legtöbb országának, de magának Iránnak is. Az elzárkózásnak és szembefeszülésnek legfőbb oka az Egyesült Államok és Irán közötti viszonyban keresendő. Az 1979-ben hatalomra jutott teheráni vezetés évtizedekig Washingtont okolta (valljuk be, joggal) Reza Pahlavi elnyomó rendszerének fenntartásáért. Az amerikai vezetés számos nyugati országgal együtt történelmi visszalépésnek tekintette, hogy Irán letért a sah vezette westernizációról és teokratikus köztársaság lett. Így olyan ideológiai szakadék jött létre az Egyesült Államok és Irán között, amelynek áthidalásához évtizedek kellettek. Washington és Teherán közötti szakítás új megvilágításba helyezte az addig barátságos iráni-izraeli, valamint az iráni-szaúdi viszonyt is. A teheráni vezetőknek Izrael már nem volt barát, hanem inkább ellenfél, sőt ellenség. Jeruzsálemben is az egykori Irán-barátságot felváltotta a szembenállás. Szaddam Huszein iraki hatalmának összeomlását követően pedig a Rijád-Teherán ellentétek éleződtek ki: rivalizálás kezdődött a térségbeli vezető szerepért és Irán egyre gyakrabban és egyre erőteljesebben lépett fel a közel- és közép-keleti térség síitáinak védőhatalmaként. További olaj volt a tűzre, amikor Irán jó évtizede vagy már azt megelőzően olyan nukleáris programot indított el, amellyel képességei olyan mértékben fejlődtek, hogy Irán számos mérvadó forrás szerint néhány éven belül atombombához juthatott volna. Teheránban tagadták, hogy fegyverkeznének, de a kétségeket nem tudták (vagy talán nem is akarták) eloszlatni. A nyugati világ válasza az Egyesült Államok ösztönzésére az lett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) Irán ellen szankciókat fogadott el, az EU pedig korlátozta a kereskedelmet. Ennek következtében az ország modernizációja megakadt, még a nagy jövedelmeket adó olaj- és gáziparban is. Az embargó hatott és ezzel az ország olyan rossz gazdasági helyzetbe került, amely már az iráni társadalom egészét is érintette és érinti.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Szerbia új utakon: a szélsőjobbról a centrumba

2015. május 18.

Az Szerb Haladó Párt (SzHP) nagy utat tett meg 2008-tól napjainkig. Tomiszláv Nikolics jelenlegi elnök és Alekszandar Vucsics jelenlegi miniszterelnök ebben az évben több társukkal együtt kiléptek a Szerb Radikális Pártból, mert országuk jövőjét Vojiszláv Seselj pártvezérrel ellentétben, az EU-ban képzelték el és megszavazták az EU-val kötött Stabilizációs és Társulási Megállapodást. Az egykori kispárt, ma Szerbia kormánypártja. Vucsics és Nikolics pálfordulása nemcsak otthon sikeres, hanem külföldön is: Szerbia ma már inkább partnere Brüsszelnek és Washingtonnak, mint Moszkvának. A 2014 óta hivatalban lévő Vucsics kormányfőre hatalmas munka vár, hogyan lehet kihozni Szerbiát abból a veszedelmes stagnálásból, amelybe az ország az elmúlt két évtizedben jutott. A szerb kormányfő Joe Biden alelnök meghívására hamarosan Washingtonba utazik.

A szerbiai belső politikai küzdelem, amely az elmúlt évtizedekben rendkívül viharos volt, kezd tisztulni és ezzel új távlatok nyílhatnak a szerb társadalom egészének. 2012 óta sajátos belső konszolidáció zajlik az országban, amelynek fő ereje a Szerb Haladó Párt (SzHP) és ennek a folyamatnak az arca pedig Alekszandar Vucsics, aki 2014 nyara óta Szebia miniszterelnöke. Párttársa, Tomiszláv Nikolics pedig már három éve az ország elnöke.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Békefenntartókat Szíriába - minél előbb!

2015. szeptember 21.

A szíriai belháború kezdeteitől fogva nem regionális kérdés. Mégis a nemzetközi közösség meghatározó államai – Oroszország kivételével – csupán egynek tekintik az egyre növekvő számú közép- és közel-keleti, valamint észak-afrikai válsággócok között. Még a kezdetek idején felvetődött a nemzetközi beavatkozás szükségessége, de hamar lekerült a napirendről. Egyes NATO-tagállamok az Iszlám Állam térnyerése és harcosai brutalitás akcióinak megfékezése érdekében tavaly megkezdték a dzsihadisták állásainak bombázását Szíriában és Irakban. Ez azonban nem elég a veszedelmes mozgalom visszaszorításához, s a szíriai belső helyzet érdemi javításához pedig korántsem hatásos eszköz.

A nemzetközi közösségnek végre komolyan kell vennie a szíriai helyzetet és békefenntartó katonákat kell küldenie Szíriába, hogy a harcok befejeződjenek és a nemzetközi haderő véget vessen annak a humanitárius katasztrófának, amely az elmúlt öt évben kialakult, s amelynek következtében az ország lakosságának közel fele földönfutóvá vált. Ha ez rövid időn belül nem következik be, a már példa nélküli európai menekültválság újabb dimenziókba lép, sőt globális kérdéssé válik, mert hamarosan ki lehet írni a táblát az unió déli és keleti határain, hogy „megtelt”. Közben pedig az eltérő tagállami nézőpontok miatt széthullik az EU bel- és igazságügyi együttműködési rendszere és ennek talaján a közös biztonsági és védelmi politika is. A szíriai válság az EU belső irányítási és tagállami egyeztetési válsága is.    

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Canossa-járás Rijádban

2016. április 23.

Az Öböl Menti Együttműködés Tanácsának csúcsértekezletén vett részt szerdán Szaúd-Arábiában Barack Obama. A monarchiába tett – feltehetően utolsó – látogatásának legfontosabb célja azonban a Rijád és Washington között egy kongresszusi törvényjavaslat nyomán kialakult diplomáciai feszültség elsimítása és a szövetségesi viszonyt terhelő ellentétek feloldása volt.

Ahogy arról már korábban is írtunk, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolata és ezzel összefüggésben Szaúd-Arábia külpolitikája az elmúlt időszakban szemmel láthatóan átalakult. Ennek hátterében, a Közel-Kelet konfliktusaiban való közvetlen – akár katonai – részvétel helyett a kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségben való fokozottabb jelenlétre hangsúlyt helyező amerikai stratégiai elgondolás áll. Ahogy az a The Atlantic című folyóirat Obama doktrínáról szóló cikkében olvasható , az elnök a két regionális nagyhatalomnak, Szaúd-Arábiának és Iránnak, valamint e két ország remélt kiegyezésének szánna nagyobb szerepet a Közel-Kelet stabilitásának biztosításában.

Teljes cikk