visegrádi4ek” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Ott a Demokrácia bölcsője – itt Európa motorja

2015. március 24.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Képzeljük csak el, hogy milyen cifra gondolatok villanhattak be a német kancellárnak, miközben a közös sajtókonferencián a görög miniszterelnököt hallgatta. Ciprasz az európai mentőcsomagok káros hatásáról filozofált hosszasan, a megszorítások rémes társadalmi következményeiről merengett. A kancellár fejében pedig még élénken él azoknak a szavazásoknak az emléke, amikor a saját frakcióját is voltaképp meg kellett zsarolja, hogy a mentőcsomagot a parlamenti többség elfogadja.

A görög miniszterelnök hétfői hivatalos berlini látogatása persze tele volt udvariaskodással. Ugyanakkor mindazon konfliktusok után, amelyeket a két ország kapcsolata az elmúlt hetekben átélt, már az udvariaskodás képi megjelenése is nyugtatólag hatott a görög közvéleményre. A kicsit Robin Hoodként fellépő Ciprasz jó taktikai érzékkel vette a lapot, tudta, hogy az udvarias német gesztusok mellett minden durcáskodás visszatetsző lenne.

Teljes cikk

A Visegrádi Négyek újrafelfedezése

2017. március 26.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Megkockáztathatjuk a kijelentést, miszerint az elmúlt két évben a világsajtóban többet emlegették a Visegrádi Négyek csoportját, mint korábbi 25 éves pályafutása során mindösszesen. Ennek oka elsősorban a négy országnak a migráció kérdésében oly egyértelműen visszautasító álláspontja, ami kétség kívül dinamizálta a sok megingást megélt regionális csoportosulás működését, és a látványos – főként magyar kezdeményezésű – lépésekkel és nyilatkozatokkal könnyen utat talált a szélesebb nyilvánossághoz. Az időközben Lengyelországban hatalomra került PIS-kormány lendített még egyet a nemzetközi „láthatóságon”, ugyanakkor a híradásokban a lengyel és a magyar konzervatív „rosszfiúk” mellé felzárkózott a baloldali szlovák miniszterelnök és a szertelen kommunikációjával már korábban is elhíresült szocialista cseh elnök is. A visegrádi csoport így válhatott az antiszolidáris, Európa-ellenes, retrográd gondolkodás szinonimájává, s számos olyan elemzés és tanácskozás tárgyává, melynek témája a következő volt: miként válhattak a rendszerváltozás, az uniós csatlakozási folyamat egykori „éltanulói” az európai együttműködés problémás gyerekeivé, akiket nemhogy a finom brüsszeli internátusba nem lett volna szabad felvenni, de inkább valami javító-nevelő intézetbe kellett volna beíratni.

Ahogy azonban telt-múlt az idő, a visegrádi pozíciók egyre inkább a fősodorrá váltak, s a szlovák uniós elnökség idején az összes EU-tagállam által elfogadott Pozsonyi Nyilatkozat voltaképp majd minden ponton átvette a korábban oly sokat kárhoztatott V4-es álláspontot. Más kérdés, hogy annak idején Pozsonyból hazatérve mindenki a saját maga belpolitikai érdekei által diktált nótát fújta tovább, ami által a nyilatkozat jelentősége is csökkent. Így vált a valódi tartalom – valószínűleg nem először és nem utoljára – a politikai kommunikáció áldozatává.

Teljes cikk