v4” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Boldog születésnapot V4!

2015. február 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A közép-európai gondolat a rendszerváltást megelőzően valamiféle furcsa álomvilág volt. Menekülés a létező szocializmusból a történelmi múltba, olykor a közép-kori királyságok, máskor az Osztrák-Magyar Monarchia világába.

A rendszerváltást követően a történelmi sorsközösség intézményesült: a Visegrádi 4-ek - akkor még csak hármak - 1991. február 15-én létrejött szövetsége, bár története nem szűkölködött fordulatokban, kiállta az elmúlt 24 év próbáját. Újra és újra felmerült a szövetség bővítése: külügyminisztersége idején Navracsics Tibor képzelte a 4 ország mellé még Szlovéniát és Horvátországot, de voltak hasonló ötletei Zeman cseh elnöknek is, aki még Ukrajnát is a szövetség keretei közé álmodta. Mindezekből nem lett semmi, ugyanakkor Ausztria közép-európai ambíciói – különös tekintettel a monarchikus múltra – újra és újra megjelentek, hol a közlekedési infrastruktúra, hol az energetikai befektetések, máskor pedig a bankok terjeszkedésének formájában. Ezek mellett külpolitikai kezdeményezések is napirendre kerültek, ilyen volt például a 2000-es évek elején a Stratégiai Partnerség gondolata.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Németek, oroszok, törökök: erőközpontok vonzásában

2015. március 12.

Reálpolitikus leírást adott Magyarország külkapcsolatairól Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a hétfői nagyköveti értekezleten arról beszélt, hogy Magyarország három fajsúlyos ország, a Német-, Orosz- és Törökország adta kihívások világában él. Ez egyébként mindazoknak, akik ismerik a világgazdasági adatokat, evidencia. Másoknak persze lehet mindez meglepetés, vagy a múlt kísértete: egykoron e három hatalom szorongatta Kelet-Közép-Európát. Az is tény, hogy ha túllépünk a gazdaságon, mindhárom ország más üzeneteket küld a világnak, akár demokráciafelfogásról, biztonságpolitikáról, vagy kultúráról van szó. De más a viszonyuk a nemzetközi kapcsolatok meghatározó államához az Amerikai Egyesült Államokhoz is. Azaz miközben Berlin, Moszkva és Ankara más és más eredők mentén politizál és fejlődik, ha akarja, ha nem, hatással van arra a kelet-közép-európai térségre, amelynek szíve-lelke a V4 együttműködés. Mintha egy furcsa háló borulna a Duna és Visztula vidékére, amelynek egyik sarka Berlinben van, a másik Moszkvában, a harmadik pedig részben Ankarában, részben Isztambulban.

Az egységes Németország megalakulása (1871) óta hagyományosan meghatározó országa nemcsak a Duna-medencének, hanem a Lengyel-síkságnak is. Az elmúlt évtizedekben különösen, hiszen onnét évszázadok óta olyan ipari és munkaszervezési kultúra árad szét térségünk felé, amely nálunk nagyban befolyásolta a modernizáció folyamatát. Oroszország, a volt Szovjetunió örököse, amely nemcsak Magyarország, hanem egész földrajzi térségünk elnyomója volt majdnem fél évszázadon át. A 90-es években többé-kevésbé új útra lépett és a katona-államból energiapolitikai nagyhatalom lett, de egyben vonzó hatalmas kontinentális piac is. Törökország ipari termelésének felfutása és fejlett technológiákra való igénye okán lett az elmúlt évtizedben fontos partnere nemcsak Magyarországnak, hanem a többi V4 államnak is.

Teljes cikk

Visegrád emelkedőben, avagy Juncker esete Hraballal

2015. december 04.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Visegrádi négyek miniszterelnökeinek csütörtök délutáni prágai találkozója újabb bizonyítéka volt annak, hogy ez a sok mindent megélt országcsoport egyre jelentősebb szereplője az európai politikának. A migrációs kérdésben képviselt közös álláspont, melyből az új lengyel kormány megalakulása óta Varsó sem kacsingat kifelé, egyre világosabbá teszi az együttműködés stratégiai jellegét.

A visegrádi együttműködés fennállásának 24 évében már sok mindenen keresztülment. A tagállamok vezető politikusainak aktuális, pártpolitikailag motivált nyilatkozatai, az országok közötti történelmi tehertételek, vagy a méretbeli különbségek többször megingatták a négyes szövetséget. A Benes dekrétumok kapcsán kirobbant vita, a szlovák nyelvtörvény mentén kialakult konfliktus, az eltérő Oroszország-politikák miatti nézetkülönbség – csak hogy néhányat említsünk - mind mind azt a benyomást kelthette, hogy a V4 együttműködés a végét járja. A legnagyobb tagállam, Lengyelország korábban nem mindig tudta eldönteni, hogy érdemes-e a közép-európai ligában játszani, ha – hatodik legnagyobb uniós tagállamként – a nagyok között is focizhat.

Teljes cikk

Reinhard Olt

Politológus professzor

Új kelet-nyugati szembenállás

2015. december 21.

A pénteken befejeződött uniós csúcson megállapodás született a külső határok védelméről, az erre hivatott szervezet megerősítéséről. A örömteli fejlemény azonban mit sem változtat azon, hogy továbbra is komoly ellentét feszül a „keleti blokk”, vagyis a Visegrádi 4-ek által vezetett országcsoport és a nyugat-európai alapítók között. Előbbiek a „Schengen barátai” programmal igyekeznek előmozdítani a jelenleg is érvényes jogi keretek érvényre jutását, míg a Németország körül szerveződő országcsoport az ún. „mini-Schengen” rendszerén belül igyekszik csak biztosítani az eddigi vívmányokat. Tudjuk, hogy az ellentét a migránsok befogadásának kérdése mentén bontakozott ki, hiszen a „keletiek” döntő többségükben kezdettől fogva elutasították a tömeges moszlim betelepülést, a „Willkommenskultur”-nak, vagyis a befogadás kultúrájának piedesztálra emelését, amit a magyar miniszterelnök „morális imperializmus”-ként minősített.

Nehezen állítható, hogy a Nyugat a rendszerváltozás és az Európai Unió bővítésének folyamatában valaha is túl nagy érzékenységgel tekintett volna a közép-európai népek igényeire, érdekeire, az ott élő emberek hagyományaira, történelmi tudatára, vágyaira, nemzeti érzéseire, egyedi sajátosságaira. Érdemes megvizsgálni, hogy honnan is ered e sajátosságok iránti különös érzéketlenség. A II. Világháború után látványosan megerősödött az az elképzelés, mely szerint az europaizálódás folyamatában a nemzetállamok jelentősége egyre inkább elenyészik, a „nemzeti kérdés”, mint a XIX-XX. század terméke, a XXI. századra maradéktalanul megválaszolást nyert.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Először eggyel kevesebben

2016. július 01.

Soha ekkora bajban nem volt még az Unió, mint most, a brit kilépéssel. Ehhez képest ritkán sikerül ilyen józan dokumentumokat elfogadni, a rendkívül túlfűtött politikai helyzet és lelkiállapot ellenére. Hidegvér, egyértelműség, visszafogottság süt a sorokból, s még a történtek értékelése sem futott annyira szét, mint amit az Unió elmúlt pár évi működése alapján várni lehetett volna. Csakhogy papírokat most senki nem olvas.

A brexit elutasításában reménykedő milliók, az újságírók, elemzők még csámcsognak a tragikomédiába hajló, s mém gyártásra tökéletesen alkalmas szigetországbeli fejleményeken, de a csúcson kimondatott: a jogi helyzet kristálytiszta, teljesen egyértelmű, hogy nincs visszaút. Az álmodozások kora lezárult, Londonnak a lehető legrövidebb időn belül hivatalosan is be kell jelentenie a kilépési szándékát. Akkortól indulnak a tárgyalások, s két év alatt dűlőre kell jutni egymással, hogy hogyan is fog kinézni az új viszony az Egyesült Királyság és az Európai Unió között. Addig pedig minden marad a régiben, business as usual.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Pozsonyi fordulat visegrádi módra

2016. szeptember 20.

Az Európai Unió vezetői és a tagállamok kormányfői múlt pénteken, Pozsonyban gyűltek össze, hogy megtegyék az első lépéseket a Brexit utáni Európai Unió újragondolása, illetve a migrációs válság hatékony kezelése felé. Igaz, a tárgyaláson a Brexit kérdése érdemben nem került szóba, a bevándorláspolitika kapcsán megfogalmazott elvi állásfoglalásokból azonban kifejezetten úgy tűnik, hogy az elnökök és miniszterelnökök a brüsszeli vezetőkkel karöltve olyan intézkedésekben kezdtek el gondolkodni, melyek a közösséget a visegrádi országok migrációs álláspontjához közelítik. Mindez az eddig sokat kritizált V4 bevándorláspolitikai javaslatok és intézkedések előtérbe kerülését jelzi.

A múlt pénteki pozsonyi csúcsot több szempontból is elemezhetjük (euroszkepticizmus, eltávolodó brüsszeli elitek, multikulturalizmus, nemzeti érdek, csak hogy párat említsünk). A számos értelmezési keret közül mindenekelőtt fontos lenne megvizsgálni, hogy az értekezleten tett nyilatkozataik értelmében Merkel és Juncker miként kívánja visszaszerezni az európai lakosság drasztikusan megtört bizalmát, miközben a menekültkvóta végrehajtása továbbra is napirenden marad, Juncker pedig folyamatosan „populista” jelzővel illeti a nemzeti érdekek talaján álló vezetőket. (És akkor még nem beszéltünk Asselborn külügyminiszter hasonlóan tanulságos megnyilvánulásairól.)

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Növekvő problémák, áttörés nélkül – csöndes csúcs Brüsszelben

2016. október 24.

Már eddig is minden politikus és szakértő azt hajtogatta az utóbbi időszakban, hogy az Európai Unió egyszerre szenved migrációs, külső és belső biztonsági, valamint bizalmi válságban, ráadásul még mindig nem találta meg a kiutat a 2008-ban kezdődött gazdasági krízisből. Hogy az elmúlt pár évben ebből éppen melyik problémahalmaz volt a legsúlyosabb, az az aktuális fejleményektől függött. A múlt héten mindez egy további dimenzióval bővült Vallónia jóvoltából: a 3,5 milliós belga tartomány megálljt parancsolt a szövetséges Kanadával kötendő szabadkereskedelmi egyezménynek. Mindezen a múlt csütörtök, pénteki csúcs sem tudott segíteni. Jelentős lépések, megoldások nem születtek, maradt a szómágia, különösebb hatás nélkül.

Az európaiak közössége továbbra sincs jó formában. Ha bármelyik tagállamban megkérdezték mostanában egy konkrét kérdésről a polgárok véleményét, jó eséllyel elutasító válasz született. Nézzük csak az idei év mérlegét: a hollandok Ukrajnával nem kívánták szorosabbra fűzni a szálakat, a britek egyenesen a kilépésre szavaztak, a magyaroknak pedig eszük ágában sincs átengedi a döntés jogát Brüsszelnek a bevándorlás kérdésében. Most pedig a vallonok üzentek, hogy nem kérnek a két éve kitárgyalt szabadkereskedelmi megállapodásból, melyet az EU a világ problémamentes államával, a nyugati értékközösség tagjával, Kanadával  kötne. Az ügy szinte ellopta a showt az egyébként továbbra is megoldatlan migrációs válságtól.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

2017 – a lengyel diplomáciai előretörés éve

2017. február 22.

Pár nappal ezelőtt Lengyelország külügyminisztere, Witold Waszczykowski hosszabb expozé keretében ismertette a lengyel külügy múlt évi teljesítményét, valamint a 2017-es év diplomáciai törekvéseit. Beszédében számos regionális és globális jelentőséggel rendelkező kihívást megemlített, melyek közül számunkra elsősorban az EU jövőjéről és az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokról alkotott nézetei lényegesek. Az elhangzottakból úgy tűnik, hogy Lengyelország dinamikus diplomáciai szezonra készül.

A Szejm plenáris ülésén elmondott szónoklatában Waszczykowski a lengyel külpolitika kommunikációjában markáns cezúrát húzott. Céltudatosan megfogalmazott elképzeléseivel tisztán kifejezésre juttatta, hogy Lengyelország a nemzetközi kapcsolatok világában a korábbinál jóval aktívabb résztvevőként kíván megjelenni. Másképpen fogalmazva, a meghatározó ügyek tárgyalásánál – legyenek azok regionálisak vagy globálisak – Varsó helyet követel magának a nap alatt. Persze ilyenkor a józanabb fejekben rögtön felmerül a kérdés, hogy a fokozott nemzetközi érdekérvényesítés terén mire is lehet képes egy olyan ország, mely fokozatos és látványos felzárkózása ellenére mégiscsak a közép-európaiság modernkori komplexusával küzd. Waszczykowski elképzelései mögött azonban kellő alapossággal felépített narratíva látszik körvonalazódni, melynek tükrében a lengyel gazdaság bővülésével és az egyes tematikus szerepvállalások (pl. proaktív NATO politika) reputációteremtő erejével kiegészülve a 2017-es külügyi célok már korántsem illuzórikusak.

Teljes cikk