válság” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

A különcség gyönyörködtet – s olykor igen kifizetődő

2015. április 04.

A Pireneusokban meghúzódó, szűken vett Budapest kiterjedésű Andorra, nyugodtan mondhatjuk, hogy Európa legkülönösebb államberendezkedésű országa. A környékbeli birtokosok 1278-as paktuma óta óta két államfője van – ettől (parlamentáris) társhercegség –, ráadásul egyik sem él az ország területén: a spanyolországi Urgel püspöke és a francia köztársasági elnök. Andorra ősi törvénykönyve, a Manuel Digest kimondta, hogy tilos a külvilágba vezető utakat építeni, kivéve, “ha azok keskenyek, kanyargósak és veszélyesek”.

Ebből, kérem, ne következtessenek arra, hogy az andorrai ne volna vendégszerető nép. Hát hogyne volna az, mikor a turizmusból él. Csak annyit szűrjenek le az előbbiből, hogy a változások nem túl gyakoriak a hercegségben, s az idők szele is csak mértékkel fujdogál arrafelé. A mindenféle nyitásokkal is óvatosan bánnak, hisz pontosan abból élnek, hogy kicsiny országuk elzárt és nagyon másmilyen, mint a szomszédság. Mindig csak annyiban alkalmazkodtak a külvilághoz, amennyiben az feltételenül szükséges volt, s érdekükben állt. A közigazgatás alapegysége mind a mai mai napig a parókia. A nőknek csak a hetvenes évek óta van választójoga. Időközben azért lett parlamentje, a mesés hangzású Völgyek Általános Tanácsa, 28 taggal. A legutolsó választásokat épp március 1-jén tartották, aminek köszönhetően hivatalban maradt a jobbközép vezetés. Egészen a legutóbbi időkig a végrehajtói, a törvényhozói és az igazságügyi hatalom nem különült el egymástól; csak az 1993-ban népszavazással elfogadott alkotmány óta az andorrai nép a szuverenitás forrása. Az ENSZ-hez is csak ezt követően csatlakoztak.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Öt meglepetés Görögországban: váteszi jóslatok és a prózai valóság

2015. május 06.

Görögország szinte naponta szerepel a nemzetközi hírekben. Ezek a hírek nem tesznek jót a görög országimázsnak, mert többnyire negatív hangvételűek. Ennek leginkább a görög turizmus a kárvallottja, holott ez a szektor húzóágazata az ország gazdaságának. A görög vendéglátás azért próbál magán segíteni: figyelnek a külföldiekre és a szektort új morál hatja át. A szállodások, vendéglősök és taxisok okosan teszik ezt, mert az első kézből nyert tapasztalat, amivel a külföldiek hazatérnek, minden bizonnyal ellensúlya a nemzetközi média kártékony hatásának. A görög turisztikai szektorban dolgozók nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ők kétszeresen is vesztesei a korábbi kormányok politikájának: nem részesültek a múltban az osztogatásokból, a válság és a nemzetközi görög országkép romlásának következtében az elmúlt években turisták százezreit veszítették el. Legutóbbi görögországi utazásom során több meglepetés is ért.

Az elmúlt évtizedekben többször is jártam Görögországban. Pár hete szívem és historikusságom ismét visszahúzott az Akropoliszhoz és a Peloponnészoszi-félsziget ókori városaihoz. Miközben csodáltam a tengert, a tájat és a romokat, azt is fürkésztem, hogyan hatott a pénzügyi válság a mindennapi életre. Nem kívánom olvasóimat az ismert hírekkel traktálni: csődbe megy-e az állam vagy kilép-e Görögország az Eurózónából. Ha hihetünk a tragikus sorsú trójai királylány, Cassandra váteszi szavainak, úgyis az a jóslat teljesül be, amelyben senki sem hisz. Lehet, hogy a politikusok, elemzők és újságírók tutti jóslásai csak okoskodások maradnak? Valami teljesen más fog történni Görögországban, mint amit várunk?

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Az oroszok Szíriában: megoldás vagy tévút?

2015. november 12.

A négy és fél éve zajló szíriai válságban Oroszország kezdetektől fogva az egyik fontos résztvevő: Vlagyimir Putyin és a mögötte álló hatalmi erők 2011 tavaszától Irán mellett Bassár el-Aszad leghívebb külső támogatói. Nem csak azért, mert Szíria az egykori Szovjetuniónak odaadó partnere volt, s a Moszkva-Damaszkusz kapcsolat valamiképp túlélte a hidegháborút. A tartuszi orosz támaszpont, amelyről napjainkban sok szó esik, sokáig Moszkva többé-kevésbé hibernált erődje volt a Kelet-Mediterráneumban. Az Arab tavasz kezdetén azonban előretolt bástyává vált annak érdekében, hogy a Kreml tornya ismét irányt mutató lehessen a Közel-keleten és Észak-Afrikában. Nem kétséges, hogy Vlagyimir Putyin komolyabb külpolitikai ambíciókkal tért vissza az elnöki hivatalba 2012 májusában, mint amikor 2008-ban megvált államfői hivatalától. A sikeres belső konszolidáció után joggal vélekedhetett úgy, hogy lehetősége nyílhat a nemzetközi politikai életben Moszkva régi pozícióit, vagy legalább annak néhány stratégiai elemét visszaszereznie. Ehhez jó alkalomként kínálkozott az Arab tavasz és az azzal járó káosz. Nem is gondolkozott rosszul: Oroszország napjainkban jelentősebb tényező a Közel-keleten és Észak-Afrikában, mint akár öt éve volt.

A remélt arab megújulásból nem az lett, mint amire Washingtonban, Londonban vagy Párizsban gondoltak az Arab tavasz hajnalán. A demokratákat kiszorították a muszlim testvérek és a szalafiták, így minden eddiginél bonyolultabb és széthúzóbb arab világ jött létre az Arab-tenger és az Atalanti-óceán között. Széthullott a hidegháború után megteremtett észak-afrikai és közel-keleti Pax Americana, amely ugyan csak nevében volt béke, de legalább voltak benne markáns erővonalak.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Gáz van. De ettől még gáz van.

2016. február 17.

Elképesztő intenzitással pörög a pesszimista jövendőmondás az elmúlt hónapokban. Szinte mindenki azt firtatja, vajon mikor csap le a következő világválság, miközben olyan szalagcímek áradata zúdul ránk, amitől 2007-ben talán még fejvesztve rohantunk volna a legközelebbi szupermarketbe feltankolni az otthoni készleteket, mielőtt beüt a krach. Azóta annyi történt csak, hogy megedződtünk. Ugyan ki kapná fel a fejét ma arra, hogy Oroszország villámháborúba keveredik Grúziával, miközben Ukrajnában háborúzik kereken két esztendeje. Ki kezdene el tartós élelmiszert raktározni a Sivatagi Vihar című valóságshow-t nézve, miközben manapság Szíriában éppen lángba borul minden? Megkérgesített bennünket a 8 éve tartó válság.

Az olajáron, annak volatilitásán elmélkedni felesleges. Egyetlen világpolitikai esemény (pl. a Hormuzi-szoros lezárása) azonnal az egekbe tudja lökni az árat. Sőt, le sem kell zárni, csak olyan mértékig fűteni a Szíriában begyújtott kazánt, hogy például a szaúdi-iráni ellentét fokozódása miatt a biztosítótársaságok ne vállalják az olajszállítmányok biztosítását. Ugyanis senki nem indít el egy 100 millió dollárt érő szállítmányt biztosítás nélkül. De megeshet a másik véglet is, és a kínai gazdasági modell látványos összeomlása évekre konzerválhatja a 20-30 dollár környéki árszintet. Miután pedig sem a termelési, sem a fogyasztási oldalon nem látszik egy évtizedre előre, hogy bármilyen szignifikáns esemény történne, ami a mai kb. 95 millió hordós napi fogyasztást feltornászná mondjuk 110 millióra, vagy egy 80 millió hordós termelői szűk keresztmetszet lépne fel, így a következő években hozzászokhatunk, hogy az olaj ára elképesztő mértékben változhat nagyon rövid időn belül.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Szocialisták harapófogóban?

2016. május 17.

Öt éve ilyenkor indult a “Felháborodottak” (Iindignados) mozgalma. Azok, akik egykor Madrid központjában, a Sol-on tábororoztak és tiltakoztak a rendszer, a válság és főleg a válságkezelés gyötrelmei miatt, ma parlamenti képviselők, s arra készülnek, hogy átvegyék az uralmat Spanyolországban a baloldalon, s akár a kormányban is. Feltéve, hogy négy hónap sikertelenség, illetve egy megismételt választás után június végén ezúttal összeáll a parlamenti kirakósjáték Hispániában.

Madrid a pünkösdi hétvégén a saját szentjét, Szent Izidort éltette, népünnepéllyel, zenével, tánccal, bikaviadallal. Mások pedig inkább arra emlékeztek, hogy öt éve ilyenkor lett úrrá a népharag a belváros szívén, a Sol-on. A Complutense Egyetem politológia tanszékének neveltjei akkor sikeresen bénították meg a város életét, s adtak hangot elégedetlenségüknek az “ancien régime”-mel szemben. Aztán 2014-ben a mozgalom pártá alakult, megszületett a Podemos (“Mi tudjuk/képesek vagyunk rá”), s rögtön az első megmérettetésükön, az európai parlamenti választásokon be is jutottak az Unió parlamentjébe. Az egy évvel ezelőtti önkormányzati választásokon kimondottan jól szerepeltek, ők állíthattak mind Madridban, mind Barcelonában polgármestert. A december 20-ai általános választásokon pedig harmadik erőként jutottak be a törvényhozásba, 12,7%-ot szerezve, de ha ehhez hozzáadjuk az egyes autonóm tartományokban a szövetségeseik által gyűjtött voksokat, akkor bizony 20,7%-ot értek el.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Van-e kiút a kongói válságból?

2017. március 16.

A gyarmati uralom alól történt szabadulása óta a Kongói Demokratikus Köztársaság valójában egy permanens társadalmi-politikai krízisben lévő államalakulat, amely a Foreign Policy és a Fund for Peace által évente közölt rangsor szerint az egyik „legbukottabb” állama a világnak. A központi kormányzat, melyet Joseph Kabila vezet, képtelen az országot megfelelően menedzselni. A sérülékenységi mutató (Fragile State Index – FSI) a Kongói Demokratikus Köztársaság esetében 2016-ban: 110 a maximálisan adható 120 pontból. Ezzel a világ nyolcadik legproblémásabb állama Szomália, Dél-Szudán, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Jemen, Szíria és Csád mögött. Theodore Trefon kutató egy 2004-es írásában a Kongói Demokratikus Köztársaságot egy olyan „fekete lyuknak” minősítette, amelyben a közszolgáltatások inkább utópiaként fogalmazhatók meg, valójában az állam semmilyen értelemben sem képes ellátni funkcióit. Azáltal, hogy nincs hatékonyan működő központi hatalom, egyes területeken bizonyos politikai csoportok kormányoznak, vagy éppen hadurak tartják kézben az adott országrész feletti irányítást.

A Kongói Demokratikus Köztársaság közel 2,3 millió négyzetkilométeren elterülő szubszaharai állam, mely – hasonlóan további tizenhat afrikai térséghez – 1960-ban nyerte el függetlenségét volt gyarmatosítóitól, a belgáktól. Néhány év politikai kísérletezéseinek végére tett pontot 1965 novemberében Mobutu Sese Seko (született: Joseph-Désiré Mobutu), aki államcsínnyel (második ízben) magához ragadta a hatalmat. Mobutu egyeduralma alatt az ellenzéki gondolat csíráját is igyekezett kiírtani az általa Zaire-ra keresztelt állam társadalmából. Rezsimére találóan a „kleptokrácia” kifejezés illeszthető: a „tolvajuralom” szinte semmi másról nem szólt, mint arról, hogy Mobutu és szűk klientúrája (de legfőképpen családja) hihetetlenül meggazdagodjon, eltékozolva az állami vagyont, az ásványkincsekből származtatható bevételek jelentős részét, óriási adóssággödörbe lökve országát. Mindezekkel párosult, hogy Mobutu szisztematikusan űzte el az országból a külföldi befektetőket-donorokat – pedig éppen a külföldi tőkebefektetések volumenének emelése a célja a ma hatalmon lévő vezetésnek. A több mint három évtizedig, egészen 1997-ig uralkodó államfő az Afrika valaha volt legkorruptabb vezetője címet (ha lenne ilyen) is kivívta magának. Hatalmát a luba népcsoporthoz tartozó Laurent-Désiré Kabila döntötte meg, akit viszont 2001, január 16-án közvetlen testőrségének egyik tagja gyilkolt meg. Néhány nappal később fia, az ifjabb Kabila került hatalomra.

Teljes cikk