választások” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 19

Fischer Tibor

A fű zöldebb, de…

2015. március 30.

A májusi parlamenti választások Nagy-Britanniában igen izgalmasnak ígérkeznek. A következő hetekben rendszeresen foglalkozunk majd a kampány alakulásával, a lehetséges eredmények valószínű következményeivel. Amolyan irodalmi felütésként elsőként a neves Londonban élő magyar származású író, Fischer Tibor írását közöljük.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Legyen-e új Himnusz?

2015. április 21.

2015. június 7-én parlamenti választások lesznek Törökországban. A 2002 óta hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) negyedszer is nyerni akar, ha lehet kétharmaddal, hogy a török alkotmányt saját szája íze szerint átírhassa. Az ország már a közelgő választások légkörében él. Az AKP kommunikációs csapata úgy tűnik, hogy már korán begyújtotta a rakétákat: nemrégiben egy olyan új dallal köszöntötték hívei Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnököt, amely az AKP jövőbeli céljairól szól, s a költeményről az a hír járja, hogy ez lesz az új Himnusz. Nem tudjuk mi lesz, ha az AKP-nek kétharmada lesz a képviselőházban. Egyelőre nincs, és a jelenlegi kemalista Himnuszt törvény védi. Nem kérdéses azonban, hogy a közelgő választások számos politikai csatározást fognak kiváltani Törökországban.

Pár hete az a hír járja a nemzetközi médiumok világában, hogy Törökország megváltoztatta a Himnuszát olyanra, amely által az ország államfője, Recep Tayyip Erdogan is belép a török történeti hősök panteonjába. A valós helyzet az, hogy a kemalista török Himnuszról jelenleg törvény rendelkezik. Ha valaki új nemzeti indulót akar, ahhoz meg kell változtatnia a törvényt, ám ilyen előterjesztés még nem született az ankarai Nemzetgyűlésben.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A skót kapcsolat

2015. április 22.

Az egyre élesebbé váló brit választási kampányban e héten John Major volt miniszterelnök – az utolsó konzervatív pártvezér, akinek sikerült abszolút többséget szereznie a londoni parlamentben – bekapcsolódott a választási kampányba, és hosszasan ecsetelte, milyen veszélyeket rejtene egy a Skót Nemzeti Párt (SNP) által megtámogatott kisebbségi munkáspárti kormány. Emlékeztetett arra, hogy már a 90-es években is óva intett a skót önrendelkezés bevezetésétől, mert az csak erősítené a skót függetlenségi törekvéseket. És lám, a nyíltan az Egyesült Királyságtól való elszakadást hirdető SNP most akár kormányra is kerülhet, és a saját érdekeinek megfelelően befolyásolhatja az országos politikát.

John Major beszédét hallgatva nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy nagyon közvetve ugyan, de kicsit ő is felelős a skót függetlenségi törekvések megerősödéséért: azzal, hogy megnyerte az 1992-es parlamenti választásokat.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Tabuk és számok

2015. május 01.

Egy hét sincs hátra a május 7-én tartandó nagy-britanniai parlamenti választásokig, de még mindig megjósolhatatlan az eredmény. A csütörtök esti utolsó televíziós vita, ha lehet, még bizonytalanabbá tette az új kormány összetételét, mert Ed Miliband munkáspárti vezető kizárta a skót nacionalistákkal való bárminemű együttműködést, és David Cameron konzervatív miniszterelnök sem volt hajlandó nyilatkozni arról, kivel kötne koalíciót. Pedig szinte biztosnak tűnik, hogy egyikük sem lesz képes abszolút többséget szerezni.

A győztes mindent visz elve alapján működő választási rendszer egyik előnyeként azt szokták felhozni, hogy segít elkerülni a koalíciós kormányzást. Most viszont akárki alakít is kormányt, nagy valószínűséggel szüksége lesz egy vagy több kisebb párt – akár hivatalos, akár csak hallgatólagos – támogatására. Az új helyzet arra vezethető vissza, hogy miután a hagyományos nagy pártok politikai tabunak tekintettek és ezért a szőnyeg alá sepertek számos, a választók szignifikáns részét komolyan foglalkoztató kérdést, ezek a szavazók az ügyüket aktívan felkaroló alternatív pártok mögé sorakoztak fel.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Tisztelet a számoknak!

2015. május 08.

„Nem lehetett hagyni, hogy a számok mechanikus tisztelete megakassza a forradalmi folyamatot” – írta az 1947-es „kékcédulás” választásokról a Magyar Munkásmozgalom Története egyetemi jegyzet. A hál’ Istennek rég elfeledett tankönyvből való idézet tanárom, Nádasdy Ádám memóriájának végtelen kincsestárából származik, mert a mi generációnk számára már csak a szocializmus politikai gazdaságtana és az orosz nyelv (az angol szakon már az sem) volt kötelező tananyag.

Már nem emlékszem, hogy annak idején minek kapcsán került elő ez a nagyszerű mondat, de most, az angol választások előtti találgatások közepette hirtelen eszembe ötlött. Méghozzá akkor, amikor felmerült a lehetséges koalíciós kormányok legitimitása. Egyes vélemények szerint ugyanis ha egyik nagy párt sem tudott volna abszolút többséget szerezni, a legtöbb parlamenti helyet szerző pártnak kell megadni a lehetőséget a kisebbségi vagy koalíciós kormány alakítására, különösen akkor, ha az összes leadott szavazatból (a „popular vote”-ból) is ez a párt kapta a legtöbbet.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Koalíciós kényszer Törökországban

2015. június 09.

Sokan számítottak arra, hogy az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a június 7-i parlamenti választásokon kétharmada lesz, s ezt követően Recep Tayyip Erdogan elnök, alkotmánymódosítással elnöki köztársaságot vezethet be Törökországban. Kevesen hallották meg a szakértők szavát, mely szerint ez lehetetlen, mert a török választási szociológia mást mond. A voksolás nagy nyertese a délkelet-anatóliai kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) lett, amely átlépte a parlamentbe jutás igen magas, 10 százalékos küszöbét. Hiába kapott az AKP a szavazóktól 41 százalékot, egyedül nem tud kormányozni, mint tette ezt mindeddig 14 éven át. Koalíciós partnerre van tehát szüksége. Csak az melyik párt legyen? De ha meg is van a koalíciós társ, lehet-e olyan kormányprogramot alkotni, amelyet mindkét fél tartósan el tud fogadni, végre akar hajtani?

Törökországban vasárnap új nemzetgyűlést választottak. A tét nagy volt, de leginkább arról szólt, hogy a jelenlegi kormánypárt (Igazság és Fejlődés Pártja, AKP) képes lesz-e 2001, 2007 és 2011 után úgy nyerni, hogy egyedül alakíthasson kormányt. Az AKP győzött, de a voksok 41 százalékával, amely „csak” 258 helyet jelent az 550 fős Nagy Nemzetgyűlésben. Így a parlamenti többséghez (276 szék) még 18 képviselő hiányzik.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Kékből bíborba? Spanyolország két választás között

2015. június 18.

A hétvégén iktatták be Hispániában az új polgármestereket. A május 24-ei önkormányzati és részleges tartományi választásokat a szavazatok számát tekintve ugyan a kormányzó Néppárt (PP) nyerte, de győzelme „pirruszi”, hiszen csak relatív többséget ért el. Az ellenzéki, többnyire radikális baloldali formációk paktumok révén saját jelöltjeiket juttatják a legnagyobb városok polgármesteri székébe. A koalíciókötés fortélyait most tanulja a kétpártrendszerhez szokott ország.

2011-ben majdnem olyannyira kék lett Spanyolország választási térképe, mint amennyire narancssárga Magyarországé 2010-ben és 2014-ben. A Néppárt (PP) akkor, ha nem is kétharmados, de kényelmes abszolút többséget szerzett a parlamenti választásokon, s fél évvel korábban az önkormányzatiakon is. A spanyoloknak akkorra ugyanis elegük lett a két cikluson át kormányzó szocialistákból (PSOE), és a PP-nek szavaztak bizalmat. A jobbközép kormánynak – kissé ismerős – a válságkezelés jutott: elszabadult deficit, szárnyaló munkanélküliség, bankcsőd, sőt, államcsőd közeli helyzet. A legtöbben, főleg külföldön, de a nagy ibériai cégek egy része is, igyekeztek rávenni Rajoy miniszterelnököt, hogy kérjen mentőcsomagot, de ő ezt okos manőverekkel elhárította. Végül egy bankszanálási alapot kaptak, s megúszták program nélkül. Ortodox gazdaságpolitikával, komoly szerkezeti reformokkal az ország ki is kecmergett a legrosszabból; minden előrejelzés szerint 3 százalék feletti lesz idén a növekedés, csökken a hiány, apad a munkanélküliség. A kormánypárt retorikája pontosan ezekre az eredményekre épít, ezektől várja az idei politikai megmérettetéseken, hogy újrázhasson és folytathassa a munkát.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Katalónia választott – vagy mégsem?

2015. október 01.

Azt már megszoktuk, hogy választások után a versengő pártok mindegyike igyekszik a saját diadalaként feltüntetni a történteket. Ez Katalóniában sem történt másképp a vasárnapi voksolás után. A függetlenség-pártiaknak megvan a mandátumtöbbségük a katalán törvényhozásban, de a szavazatoknak csak kevesebb, mint a felét érték el, így az uniópártok szerint az önállósodás ügye kellő legitimáció hiányában halott. Ami bizonytalan, az a jövő, ami biztos: a Madridban kormányzó Néppárt (PP) hatalmasat bukott.

Katalónia az elmúlt húsz évben szívós munkával nevelte ki a függetlenségpártiak táborát. Túlnyomó többségük nem is katalán származású. A mára 7,5 millió lakosú spanyol tartományban az elszakadás hívei elsősorban a betelepülők közül kerülnek ki. Ahogy emlegetni szokták, a nyolc katalán vezetéknévvel rendelkezők (tehát tisztán katalánok, minden nagyszülő oldaláról) jórészt kettős identitásúak, s igen nehezen élik meg, hogy arra akarják rábírni őket, válasszanak a spanyol, illetve a katalán mivoltuk között. A polgárháborút követően (Barcelona a köztársaságpártiak fellegvára volt) sok munkás érkezett Katalóniába a szegényebb spanyol tartományokból, elsősorban Andalúziából, ami határozottan segítette Barcelona felemelkedését.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Meglepetés a török választásokon: marad az egy párti kormányzás

2015. november 02.

Nagy sikert ért el a vasárnapi előre hozott választásokon, a Törökországot 2002 óta kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP). A parlamenti voksok felének és az ezzel járó töredékszavazatok megszerzésével 316 helyet nyert el az 550 tagú Török Nagy Nemzetgyűlésben. Az AKP 9 százalékkal több voksot szerzett, mint 2015. június 7-én, amikor az abszolút többséget nem tudta elérni. Az AKP sikere nem csupán a jó kampánnyal magyarázható, hanem azzal is, hogy az AKP jelentős szavazótábort tudott maga mellé csábítani a kemálista-nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjából (MHP). A választási kampányt döntően befolyásolta az is, hogy Angela Merkel a voksolás előtt két héttel Isztambulba látogatott, ahol nem találkozott az AKP ellenzékével. Ez olyan jelzés volt a török társadalomnak, hogy a nyugati világ is a Recep Tayyip Erdogan korábbi pártelnök és miniszterelnök, jelenlegi köztársasági elnök által megteremtett Törökországot támogatja s az EU erőskezű kormányt szeretne látni Ankarában. Erre meg is van a lehetőség, heteken belül felállhat az egyszínű új török kabinet.

Így az AKP 2019-ig folytathatja azt az utat, amelyet 2002-ben elkezdett. 13 év egyedüli kormányzás nagy idő, s ez most újabb négy évvel tolódik ki. Az párt joggal mondhatja el magáról már most, hogy meghatározó alakítója a 21. század eleji török történelemnek. Erre a korábbi pártelnök, Recep Tayyip Erdogan, jelenlegi köztársasági elnök méltán lehet büszke. A gond csupán az, hogy az elmúlt 13 évet Törökországban nem mindenki tartja sikertörténetnek. Közel 25 millió szavazó voksolt az AKP-re. S ugyanennyi nem. Őket három párt fogja képviselni a nemzetgyűlésben: a két kemalista párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) és a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP), valamint az elsődlegesen kurd párt, a Népi Demokrácia Pártja (HDP). A CHP 25 százalékkal a legnagyobb ellenzéki párt, a MHP-re esett a voksok 12, a HDP-re pedig 11 százaléka. Az AKP kormányzását az elkövetkező négy évben az is segíteni fogja az, hogy a három ellenzéki párt aligha fog összefogni, mert számos kérdés megosztja őket. Nem csak az Erdogan-Davutoglu vezetéssel nem értenek egyet, hanem egymással sem. Az árkok a nemzetgyűlés négy pártja között mélyek, s valószínűleg áthidalhatatlanok.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Szemléletváltás a lengyel klímapolitikában?

2015. november 17.

Csupán néhány hét telt el a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elsöprő választási sikerét követően, és az augusztusban hivatalba lépett Andrzej Duda elnök október 27-én bejelentette: nem ratifikálja az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének 2020-ig tartó meghosszabbítását. A dolog érdekességét fokozta, hogy a bejelentés egy nappal az elnök párizsi látogatása előtt történt. A megvétózott egyezmény ugyanis az egyik alapvető hozzávaló a Párizsban november 30-án kezdődő globális klímaváltozási csúcs előkészítési receptjében.

A szóban forgó egyezmény a kiotói jegyzőkönyv, az ENSZ 1992 júniusában Rio de Janeiro-ban aláírt éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) kiegészítő jegyzőkönyve. A dokumentumot 1997 decemberében a résztvevő tagállamok harmadik konferenciáján, Kiotóban fogadták el. 2005februárban lépett hatályba és az Amerikai Egyesült Államok kivételével a világ összes jelentős országa elfogadta. A fejlett országok azt vállalták, hogy a 2008–2012-es időszakra átlagosan 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest. Ezen belül az egyes országok esetében eltérések vannak, így az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8%-os csökkentést vállalt. A volt szocialista országok 1990 helyett másik bázisévet is választhattak, figyelembe véve az üvegházhatású gázoknak az 1989 utáni gazdasági összeomlás következtében végbemenő drámai mértékű kibocsátás-csökkenését.

Teljes cikk