választás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 11

A varsói gyors - úgy megy, mintha jönne

2015. május 26.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Már a két héttel ezelőtti első elnökválasztási forduló is hidegzuhanyként érte Bronislaw Komorowskit és a kormányzó Polgári Platformot (PO), hiszen már akkor is Andrzej Duda, a Jog és Igazságosság (PiS) pártjának jelöltje végzett az élen. A Pünkösd vasárnapján tartott második fordulóban Duda növelni tudta előnyét és Komorowski 47 százalékos támogatottsága ellenében a szavazatok 53 százalékával tudott győzni. Augusztus 6-i beiktatását követően tehát ismét Jaroslaw és a néhai Lech Kaczynski pártja adja Lengyelország elnökét.

Lengyelország nem csak a történelmi hagyományok miatt fontos partnerünk. Mint Közép-Európa legnagyobb, s az Európai Unió 6. legnagyobb országa, jelentős politikai és gazdasági erőt képvisel, amit Budapesten soha sem szabad figyelmen kívül hagyni. A részleges történelmi sorsközösség okán sokszor találkozhatunk a két ország belpolitikáját érintő leegyszerűsítő magyarázatokkal, pártpolitikai analógiákkal, amelyek azonban a legtöbb esetben vagy a liberális vagy a konzervatív oldal előítéleteire, és/vagy a lejáratás szándékára vezethetők vissza. Holott mind a közép-európai régió, mind az uniós együttműködés jövője szempontjából fontos lenne, hogy Lengyelország és Magyarország egységesen tudjon fellépni. Lehetnek épp elegen, akik ezt az egységet kívülről próbálják bomlasztani, éppen ezért fontos lenne, hogy a kétoldalú viszonyban a minimálisra csökkentsük a lehetséges ellentétek mennyiségét.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország újra választ. A tét nagy!

2015. augusztus 24.

Hatalmas belső küzdelem zajlik Törökországban. A június 7-i parlamenti választások után a Nagy Nemzetgyűlés pártjainak nem sikerült kormányt alakítaniuk. A török választók november 1-én ismét a szavazóurnák elé járulnak. Az ország legerősebb és meghatározó politikai mozgalma, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) júniusban közel 41 százalékot szerzett, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a párt két korábbi ciklusához hasonlóan önállóan kormányozzon. Az AKP-től a legtöbb voksot a kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) vette el, 13 százalékot szereztek. Recep Tayyip Erdogan elnök pártja az új megmérettetésen elsősorban nekik akar visszavágni és pártja kurd szavazóinak elpártolt részét visszaszerezni.

Közben ettől függetlenül Délkelet-Anatóliában áldatlan viszonyok alakultak ki. Ennek egyik kiváltója az, hogy Ankara vonakodik az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai kurdoknak jelentősebb katonai segítséget nyújtani. A másik ok pedig az, hogy a török állammal évtizedes harcban álló PKK vagy annak egyes parancsnokai felrúgták a több éve tartó fegyverszünetet. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a békétlenség miként hat a térség kurdjaira, akiknek többsége mind ez ideig támogatója volt az AKP-nek: vagy azért mert az szakított a kemalista nacionalizmussal és szekularizmussal, vagy azért mert a saját érdekeit Ankara területfejlesztési programjaiban látta visszaköszönni. A HDP új útra vitte a kurd politikát: parlamenti kérdéssé tette. November 1-én két dolog is eldől Törökországban: van-e tovább út az egy párti kormányzásban, van-e tovább út a kurd kérdés parlamenti szinten való kezelésében.  

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Egy irányba megy a varsói és a budapesti gyors?

2015. október 26.

A Jarosław Kaczyński által fémjelzett Jog és Igazságosság (PiS) a lengyel parlamenti választásokon az exit poll adatok szerint 39,1 százalékos elsöprő győzelmet aratott, amivel a 460 fős Szejmben 242 mandátumot szerzett meg. A PiS-nek így Beata Szydło vezetésével önálló kormányalakításra nyílik lehetősége, ami a rendszerváltás utáni Lengyelországban eddig egy pártnak sem sikerült, a PiS győzelme ezért történelminek is nevezhető. A választás azonban a lengyel balodal számára is történelmi eredményt hozott, igaz negatív értelemben, ugyanis teljesen kiszorult a parlamentből, amire eddig Lengyelországban szintén nem volt precedens.

Az utóbbi hetek során a legtöbb elemzés még javarészt azzal foglalkozott, hogy a várható győzelmét követően a PiS mely párttal kényszerül majd koalíciós szövetséget alakítani. Ezek a fejtegetések azonban az eredmények ismeretében teljesen okafogyottá váltak, ugyanis a 242 mandátum birtokában Beata Szydło stabil parlamenti támogatással alakíthat egypárti kormányt.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Ki lesz Clinton ellenfele?

2015. november 10.

522 080 aláírás még az USA-ban sem kevés. Ez négy százaléka azoknak, akik a legutóbbi elnökválasztásokon leadták a voksukat. Ráadásul ezt a jókora méretű akciót egyetlen tévéműsor váltotta ki, az ikonikus Saturday Night Live, az NBC hálózat népszerű éjszakai show-ja, amelybe az elmúlt hétvégén visszatért az előválasztások republikánus fenegyereke, Donald Trump. Ismerve az eddigi nyilatkozatait, nem egyszerű eldönteni, hogy kik gyűjthették az aláírást, annyi csoportot sikerült már felhergelnie a szabad szájú ingatlanmogulnak. A legaktívabbaknak mégis a latinajkúak mutatkoznak*, ezt a mostani tiltakozást is ők szervezték.

Nem biztos, hogy az elnöki székért folyó küzdelemben helyes stratégia a latinokat magára haragítania bármelyik jelöltnek. A teljes lakosságban mért 17 százalékos arányuk még nem is olyan eget rengető, de ha azt nézzük, hogy ez az arány olyan kritikus nagyvárosokban, mint Los Angeles 45, vagy Miami 65 százalék, már inkább elgondolkodtató, hogy Trumpnak milyen politikai árat kell majd fizetnie viccesnek szánt megjegyzéseiért. Nyilván a szaporodó sértett közösségeknek is szerepe van abban, hogy a nyár közepe óta tartó stabil vezető pozíciója megingani látszik a harsány milliárdosnak. Lényegében befogta őt a fekete bőrű Ben Carson, és szépen jön felfelé a harmadik helyen az a Marco Rubio, aki rendkívül sokat erősödött különösen a Jeb Bush-sal folytatott floridai háziversenyben.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Szlovákia választott: Fico a nacionalisták kezében

2016. március 07.

A március 5-én tartott szlovákiai egyfordulós parlamenti választás az előzetes várakozásokhoz képest minden politikai szereplő számára nem várt meglepetést hozott. A Robert Fico miniszterelnök vezette Smer ugyan előre borítékolható győzelmet aratott, de a szociáldemokrata párt által elért eredmény számottevően elmaradt az ezt megelőzően prognosztizált támogatottságtól. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Smer potenciális koalíciós szövetségesének számító Most-Híd és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) szintén drasztikusan alulteljesített. Velük ellentétben az ellenzékinek számító protest és nacionalista pártok azonban földcsuszamlásszerű előretörést értek el, amely az eddigi parlamenti törésvonalakat alapjaiban szabja át. Mindez nehéz feladat elé állítja Ficot, akinek a parlamenti többség biztosítása érdekében minimum hárompárti koalíciót kell alkotnia.

Robert Fico és az általa vezetett szociáldemokrata Smer tavaly ősszel a választási kampánynak nagy reményekkel vágott neki. Azt sejteni lehetett, hogy a Smer 2012-es elsöprő választási sikerét nem fogja megismételni, ezért várhatóan kétpárti koalíciós kormány alakítására fog kényszerülni. A választási eredmények azonban felülírták Fico taktikáját, az eredmények tükrében ugyanis a Smer táborának tavaly november óta tartó fokozatos csökkenése miatt a stabil kormánytöbbség biztosításához a szociáldemokratáknak minimum két koalíciós partnert kell keresniük.

Teljes cikk

Merkel sírva vígad

2016. március 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A német politikai kultúra alakulása szempontjából a föderális berendezkedés alapvető jelentőségű. A szövetségi szint politikai erőviszonyainak alakulása természetesen döntő, hiszen az határozza meg a Bundestag összetételét és a kancellár személyét, ugyanakkor a tartományi választások eredménye a helyi erőviszonyok meghatározásán túl befolyással bír a „felső ház”, a Bundesrat összetételére, ugyanakkor következtetni enged a pártok szövetségi szintű támogatottságára is. Ha egyszerre 3 tartományban zajlanak a választások, amint ez március 13-án történt, az ügy jelentősége pláne megnő, a mostani kiélezett politikai helyzetben különösen. A Baden-Württembergben, Rajna-Pfalzban és Szász-Anhaltban lezajlott változások eredménye jelzi Merkel kancellár migrációs politikájának hatását, ugyanakkor azt a tendenciát is, ami a korábbiakhoz képest a pártpolitikai preferenciáknál előbbre helyezi a vezető politikusok személyes alkalmasságának kérdését.

A közvélemény-kutatások nem sok jót jeleztek a kormánypártok számára, ami különösen az AFD (Alternative für Deutschland), a mainstream média által radikálisnak mondott, bevándorlás-ellenes párt megerősödésében nyilvánult meg. Ez az utóbbi hetekben bizonyos pánikreakciókat váltott ki a kormánypártoknál, ami sajátos módon egészen durva, a magyar migrációs politikát támadó megnyilvánulásokban öltött testet a kancellár és más kormánytagok részéről is. Talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk: a kancellár menekültügyi nagyvonalúságának indoklásához a választási stratégák hasznosnak tartották Magyarország és Orbán Viktor főgonosszá stilizálását, aminek persze már korábban is voltak előjelei a német közbeszédben, ha nem is ilyen magas szinten. A nyár végi történések, különös tekintettel a Keleti Pályaudvar előtti állapotokra, olyan humanitárius katasztrófává alakultak át a német politikusi emlékezetben, aminek legfőbb okát – a német kancellárnak a szíriai menekültek korlátlan befogadására vonatkozó szavait – immár jótékony homály borítja, a vészhelyzet megoldásában pedig csakis a Willkommenskultur kormánypolitikává alakítása volt az egyetlen lehetséges megoldás. A durva magyar-ellenes kirohanások legutóbbi példája az a szombaton megjelent interjú volt, melyben a német igazságügy-miniszter már azt állította, hogy a menekültek kenyeret és vizet sem kaptak Magyarországon. A három tartományi választás eredménye e nem túl elegáns, a német-magyar kapcsolatokban merőben szokatlan eljárás hatékonyságáról is felvilágosítással szolgál.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Előválasztás alulnézetből

2016. május 02.

A rendkívüli fordulatokkal tarkított amerikai előválasztási folyamat szerencsére átviszi a magyar hírmédia ingerküszöbét, így bizonyára a Messzelátó olvasói is jól tájékozottak a legfrissebb fejleményeket illetően. Múlt héten taroltak mindkét oldalon a papírforma jelöltek, Clinton és Trump*. Kihívóik azonban jól látható módon nem kívánják feladni, és ennek egyértelmű jelét is adják. Ted Cruz például alelnökjelöltet mutatott be korábbi előválasztási vetélytársa, Carly Fiorina személyében.

Az esélyek szépen kirajzolódtak mostanra, de a matematikán túl mindkét párt berkein belül megjelennek egyéb megfontolások. A demokraták a szuperdelegáltak rendszerével intézményesítették az előválasztások eredményének szükség esetén történő felülírását, de az ilyen egyértelmű eszközzel nem rendelkező republikánusok körében is egyre több spekuláció terjed arról, hogy miképp lehet „megállítani” a legnagyobb támogatást maga mögött tudó jelöltet.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Mire is gyúrnak a spanyolok?

2016. június 09.

Spanyolországban hivatalosan pénteken indul a június 26-ai választások előtti kampány. A közvélemény-kutatások szerint az egyébként általában vidám és optimista spanyolok 82%-a találja rossznak vagy nagyon rossznak a politikai helyzetet, s csak 5,6% bízik abban, hogy javulni fog. Ez persze jórészt annak köszönhető, hogy a tavaly decemberi megmérettetésen a pártok mindegyike könnyűnek találtatott, azaz nem tudtak kormányt alakítani, mivel sehogy sem jött ki a kormányképes többség. Emiatt hiába csak most indul hivatalosan a kampány, az Ibériai-félsziget már lassan egy éve kampány üzemmódban létezik, amibe mindenki kezd belefáradni.

De majd most… Merthogy pénteken kezdődik egy másik, sokkal többeket lelkesítő esemény, a franciaországi futball Európa-bajnokság. Spanyolország címvédő, sőt, ha nyer, akkor egymás után sorozatban háromszor, 2008-ban, 2012-ben és 2016-ban bizonyul a kontinens legjobbjának. Vicente del Bosque szövetségi kapitány kicserélte a címvédő csapat kétharmadát, kihagyott nagy nevet, s még az sem biztos, hogy a legendás kapitány, Iker Casillas, akinek ez az ötödik EB-je, véd majd a nyitó meccsen. Az utolsó felkészülési mérkőzésen a csapat 1:0-ra kikapott Georgiától. Jelenleg 46 millió futball szakértő csámcsog ezeken a fejleményeken, s a kampányoló politikusoknak erősen kell kapaszkodniuk, hogy ők maradjanak a figyelem középpontjában. Pedig a politikusok is próbálkoznak erősen: már csak kevés bár van, ahol Pedro Sanchez szocialista pártvezér nem ivott meg egy sört a választóival, Rajoy kormányfő, ahogy illik, hajhálóban és köpenyben vizsgálja a száradó sonkákat egy andalúziai üzemben, Albert Ribera liberális elnök Venezuelában védte az emberi jogokat, a szélsőbaloldali Podemos pedig, amely jelenleg népszerűbb a szocialistáknál, IKEA katalógus formájába rendezte választási programját.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Véres halántékkal a rajtvonalnál

2016. július 06.

El tudnak képzelni egy olyan páros erőpróbát, mondjuk egy nagy tenisztorna döntőjét, ahol a pályára kiérkező sportolók mind a két oldalon súlyos sérülések nyomait viselik, nehezen veszik a levegőt, és húzzák a lábukat? Mivel mindkét ellenfél rossz bőrben van, a meccs kimenetele bizonytalan, az erőpróba akár még izgalmas is lehet. Hetekkel azelőtt, hogy az USA-ban mindkét nagy párt hivatalosan elnökjelöltet állít, talán nem túlzás ez a hasonlat, és talán az sem csoda, hogy az amerikaiakat egyre jobban izgatja: egy ilyen zűrös, botrányról botrányra haladó előválasztási küzdelem után ki lesz végül az Egyesült Államok 45. elnöke.

A republikánusok július 18-tól három napon át tartják elnökjelölő konvenciójukat az Ohióban található Clevelandben, egyébként az amerikai magyarság hagyományos fellegvárában (nyugodtabb időkben majd erről is, róluk is írok majd, ígérem). Az hírmédia már hónapok óta, nagyjából Ted Cruz áprilisi kiszállása óta a „vélelmezett” (presumptive) elnökjelöltként emlegeti Donald Trump ingatlanbefektetőt és médiaszemélyiséget, akit a republikánusok közül is sokan csapásnak tekintenek a pártra és az egész amerikai konzervatív mozgalomra nézve. Korábban voltak is jelentkezők, vagy legalább is emlegetett nevek, akiktől a kommentátorok egy része azt várta, hogy valamilyen nagy fordulattal a konvención kihúzzák a szőnyeget Trump lába alól, vagy elindulnak inkább független harmadik jelöltként. Michael Bloomberg neve forgott egy rövid ideig ebben az összefüggésben, illetve Trump legnagyobb párton belüli ellenlábasa, a négy évvel ezelőtti elnökjelölt Mitt Romney merült még fel. A konvención azonban az előválasztások végére nem maradt helye a trükközésnek, az 1447 delegált kényelmes többséget biztosít a megosztó üzletember számára. A harmadik független jelölt elindulását pedig komolyan ma már senki nem veszi. Egy ilyen ötlet nagy valószínűséggel a konzervatív szavazatok megosztását eredményezné, aminek Hillary Clinton kampánya örülne a legjobban.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy és a végső győzelembe vetett (tév)hit

2016. október 19.

Közel egy hónap múlva a francia választópolgárok a jobboldali előválasztáson arról döntenek, hogy a jövő májusi elnökválasztáson ki képviselje politikai közösségük érdekeit. A kampány célegyenesében a jelöltek álláspontjaikat televíziós vitában is ütköztették, mely az ezzel párhuzamosan zajló amerikai elnökválasztás szellemi mélyrepüléséhez képest valódi felüdülésként értékelhető. A vita során mind a hét jelölt igyekezett legjobb formáját hozni, a statisztikák szerint azonban a támogatottsági arányok érdemben nem változtak. Eszerint az előválasztás legnagyobb esélyese továbbra is Alain Juppé, akiről Hollande és a baloldal újabb botrányai miatt egyre többen Franciaország következő elnökeként beszélnek. Mindez Sarkozy újrázási álmainak végét jelentheti.

A jobboldal előválasztási kampány célegyenesében a republikánus elnökjelöltek arra törekedett, hogy saját népszerűségük növelésével párhuzamosan olyan alternatívát nyújtsanak a változásra váró választópolgárok számára, mellyel a szocialista kormányzatból kiábrándult tömegek megszólításával politikai törésvonalakon átívelő, nemzeti választói közösséget lehet létrehozni. Ahogy Nicolas Sarkozy, illetve hozzá hasonlóan François Fillon volt miniszterelnök fogalmazott, a csendes többség képviselői szeretnének lenni, amely a jobboldali választóbázis mellett centristákat, kiábrándult szocialistákat, illetve mérsékelt nacionalistákat is magába foglal. Ez a retorika egyébként az előválasztás legnagyobb esélyesénél, Alain Juppénél is megjelenik, de a konszolidáltabb szellemiséget képviselő javaslataival Juppé elsősorban a balközép fele nyit, míg Sarkozy inkább a bizonytalan nemzeti frontos szavazók meggyőzésén dolgozik.

Teljes cikk