Nehezen állítható, hogy a Nyugat a rendszerváltozás és az Európai Unió bővítésének folyamatában valaha is túl nagy érzékenységgel tekintett volna a közép-európai népek igényeire, érdekeire, az ott élő emberek hagyományaira, történelmi tudatára, vágyaira, nemzeti érzéseire, egyedi sajátosságaira. Érdemes megvizsgálni, hogy honnan is ered e sajátosságok iránti különös érzéketlenség. A II. Világháború után látványosan megerősödött az az elképzelés, mely szerint az europaizálódás folyamatában a nemzetállamok jelentősége egyre inkább elenyészik, a „nemzeti kérdés”, mint a XIX-XX. század terméke, a XXI. századra maradéktalanul megválaszolást nyert.