terrortámadás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Félhet-e az Egyesült Államok?

2015. november 22.

Megható volt a Marseillaise-t együtt énekelni, még akkor is, ha a teremben ülő legalább 15 ország diplomáciai képviselőinek és a közönség derékhadát adó New York-iaknak kicsit birkózni kellett a francia szöveggel. A nagy befolyású zsidó szervezet, az American Jewish Committee rendezett pár nappal a párizsi terrortámadást követően szolidaritási összejövetelt. Egymást követték a szenvedélyes és tényleg megható felszólalások, élükön kitűnő francia kollégámmal, akinek beszéde hűen tükrözte a franciák – általam feltételezett – pillanatnyi állapotát, ahogy egyszerre volt a lelke legmélyéig megbántva, ugyanakkor rettenetesen elszánt is a november 13-a estéjén megkezdett háború megvívására és megnyerésére.

Az esemény záró szónoka a házigazda zsidó szervezet ügyvezető igazgatója, David Harris volt, aki már egy nappal a terrortámadás után szenvedélyes szöveget tett közzé az AJC honlapján. Harris és szervezete nem hagyott szó nélkül egyetlen radikális iszlám csoport által elkövetett európai támadást sem, idén ez volt a harmadik ilyen összejövetelük, így a rendszeres vendégeknek már kialakulhatott egyfajta képe az érvek típusáról. Ilyen visszatérő elem az amerikai közbeszéd bírálata, amelynek liberális térfelén következetesen próbálják kerülni az „iszlám” fogalmát a terrorcselekményekkel összefüggésben.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Külpolitikai félfordulatok Párizs után

2015. november 24.

A november 13-i párizsi terrortámadások a francia és a nemzetközi közvéleményt egyaránt meglepték. A világban ismét eluralkodott az az érzés, hogy sehol sem vagyunk biztonságban. Városainkban terrorista sejtek működnek vagy működhetnek, amelyek ellen a belbiztonsági erők egyelőre erőtlenek. Azok a muszlimok, akik közöttünk élnek, gondolják sokan ma Párizsban, Brüsszelben és más városokban, ellenünk támadtak és ezt bármikor újra megtehetik. A racionálisan gondolkodók természetesen tudják, hogy a terroristák csupán szűk szegmensét képezik az adott ország muszlim társadalmainak. De egyre többen gondolkoznak el azon, hogy nem kellene-e az eddiginél sokkal inkább elvárni a bevándorlóktól az adott országgal, az új hazájukkal való belső azonosulást. Nem kellene-e azokat, akit nyíltan tagadják a nyugati világ értékeit, haladéktalanul kiutasítani?

A mai világban minden újságolvasó és TV-néző ember tudja, hogy az Iszlám Állam globális harcot vív a nyugati és orosz világgal, s talán hamarosan kiderül, hogy a hindu-buddhista Indiával és talán Kínával is. A főfront Szíriában és Irakban húzódik, az oldalfrontok pedig Jemenből a Szahel-övezeten át az Atlanti-óceánig nyúlnak. Nyugat-Európában pedig már működik az Iszlám Állam „Ötödik hadoszlopa”. Több nemzedék óta Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban és másutt élő muszlimok ezrei nem csupán az Iszlám Állam hadseregéhez és annak holdudvarához tartoznak, sokan közülük fegyverrel szolgálnak Szíriában és Irakban, de saját hazájukban is csatasorba álltak. Az ő esetükben már nem arról van szó, hogy az iszlámról elmélkedjenek vagy a nyugati értékeket csepüljék. Ők már katonai szárnya(ka)t működtetnek szoros együttműködésben a rakkai központtal. A párizsi merényletek arra mutatnak rá, hogy van mitől félnünk, hiszen a franciaországi összehangolt terrorakció nem csupán nyolc-kilenc végrehajtó tette volt: több száz tervező, beszerző, szállító és csendes társ állt és áll mögöttük.

Teljes cikk

Takács Martin

Nemzetközi tanulmányok szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Oroszország és a „nemzetközi közmorál”

2015. december 31.

2015. október 31. és november 4. között több súlyos terrorcselekmény rázta meg a Szíriában légi csapásokat végrehajtó nagyhatalmakat. Október 31-én a Kogalymavia orosz légitársaság repülőgépe zuhant le 224 emberrel a fedélzetén a Sínai-félsziget felett, míg a november 14-i, mintegy 130 halálos áldozatot követelő párizsi merényletsorozat általános sokkot váltott ki világszerte. A terrorcselekményekért mindkét esetben az Iszlám Állam (IS), illetve társszervezetei vállalták a felelősséget. Tíz nappal később a török légierő a török-szír határ közelében egy orosz Szu-24-es bombázót lőtt le. Ezen események hatására bekövetkezett-e változás Moszkva szíriai tevékenységében? Előállt-e az Oroszország által szorgalmazott átfogó nemzetközi koalíció? A bejegyzésben igyekszünk közelebb kerülni a merényletek által felvetett nemzetközi kérdések megválaszolásához.

Amikor Oroszország szeptember 29-én megkezdte szíriai légicsapásait, szerepvállalását alapvetően négy tényezőre lehetett visszavezetni. Egyfelől Bassar Asszad szír elnök tekinthető az utolsó orosz szövetségesnek a Közel-Keleten, így rendszerének fenntartása prioritás a Kreml számára. Továbbá az országban található Moszkva egyetlen földközi-tengeri katonai támaszpontja (Tartúsz), amely ráadásul azon kevés külföldi orosz bázis közé tartozik, melyeket a Szovjetunió megszűnése óta nem számoltak fel. Azaz a beavatkozás egyrészt geopolitikai érvekkel magyarázható. Szintén fontos szempont a szíriai polgárháború távlati és taktikai jelentősége. Moszkva tart az IS harcosainak a Kaukázus és Oroszország felé történő kirajzásától, ezért Szíriát végső soron egyfajta „puffer (ütköző) zónaként” értelmezi. Végül Vlagyimir Putyin orosz elnök lehetőséget látott a beavatkozás által a nemzetközi elszigeteltségből való kitörésre, az Oroszország elleni szankciók felszámolása is cél lehetett. További fontos szempont, hogy az orosz elnök 2015 nyara óta következetesen egy széles, nemzetközi IS-ellenes szövetség felállítását szorgalmazza. E javaslat azonban egészen idáig az Iszlám Állam ellen már több mint egy éve légi csapásokat végrehajtó Egyesült Államok vezette koalíció ellenérzéseit váltotta ki. Ez az Oroszországgal szembeni negatív percepció mellett azzal magyarázható, hogy az orosz bombázások mintegy 80-90 százaléka a Pentagon adatai szerint a Washington által támogatott „mérsékelt ellenzék” ellen irányult.

Teljes cikk

Wagner Péter

A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója

Meddig tart a dzsihadisták vonzereje?

2017. március 22.

Március 22-én volt egy éve, hogy a brüsszeli repülőtéren és az Európai Unió hivatalaink szomszédságában három terrortámadás érte az EU „fővárosát”. A 32 áldozat és több mint 300 sebesült sokkolta Belgiumot és a kontinenst. Utólag tudjuk, hogy a támadók ugyannak a sejtnek voltak a tagjai, amely 2015 novemberében Párizsban hajtott végre komplex terrortámadást, és amelyet a támadás utáni napokban, hetekben korábban szokatlan elszántsággal számoltak fel a francia és a belga hatóságok. A terrorveszély azóta sem csökkent, Párizsban épp a hétvégén volt egy újabb támadási kísérlet, így a kérdés inkább az, várhatunk-e bármi javulást a jövőben?

A párizsi és brüsszeli terrortámadások példátlanok voltak abban az értelemben, hogy a 2005 óta semmi azokhoz hasonló merénylet nem érte Európát. A belgiumi szélsőségesek köré szerveződő sejtnek összesen 17 tagja volt, akik a 2015-ös menekült és migránshullámmal együtt érkeztek vissza a Közel-Keletről. A tervek már készen voltak, jöttek volna egyébként is, ám az átjárható határok lehetőségét gyorsan felismerték és rámozdultak. A Terrorelhárítási Központ utólagos felderítése szerint közülük legalább kilencen Magyarországra érkeztek, akiket aztán a főszervező Saleh Abdeslam gyűjtött össze budapesti szállodákban vagy vidéki menekülttáborokban és szállított Belgiumba.

Teljes cikk