törökország” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 36

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

…jönnek a törökök!

2015. február 23.

Törökország az elmúlt évtizedben nagyot lépett előre a világgazdasági ranglétrán és ezzel egyidejűleg regionális erőközpont lett. Ez indokolta azt, hogy a törökök a közép-európai külkapcsolati rendszerben előrelépjenek. A magyar külpolitika mindehhez könnyen tudott eredményesen igazodni, mert a magyarokra Törökországban mindenütt barátként, rokon nép fiaiként tekintenek. Az áttörés éve 2013 volt és a két ország között soha nem látott kapcsolati háló alakult ki. Most a folytatásnál tartunk, ambiciózus tervekkel és stratégiai gondolatokkal.

2015. február 24-én kerül sor a Magyar-Török Stratégiai Együttműködési Tanács második ülésére, s ennek keretében a két ország kormányfőinek találkozójára. Ez a fórum a két ország közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében 2013. december 18-án alakult Ankarában. Fontos elemét alkotja annak az új váznak, amely a két ország között 2013-ban Recep Tayyip Erdogan februári budapesti és Orbán Viktor decemberi ankarai tárgyalásai révén létrejött.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Legyen-e új Himnusz?

2015. április 21.

2015. június 7-én parlamenti választások lesznek Törökországban. A 2002 óta hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) negyedszer is nyerni akar, ha lehet kétharmaddal, hogy a török alkotmányt saját szája íze szerint átírhassa. Az ország már a közelgő választások légkörében él. Az AKP kommunikációs csapata úgy tűnik, hogy már korán begyújtotta a rakétákat: nemrégiben egy olyan új dallal köszöntötték hívei Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnököt, amely az AKP jövőbeli céljairól szól, s a költeményről az a hír járja, hogy ez lesz az új Himnusz. Nem tudjuk mi lesz, ha az AKP-nek kétharmada lesz a képviselőházban. Egyelőre nincs, és a jelenlegi kemalista Himnuszt törvény védi. Nem kérdéses azonban, hogy a közelgő választások számos politikai csatározást fognak kiváltani Törökországban.

Pár hete az a hír járja a nemzetközi médiumok világában, hogy Törökország megváltoztatta a Himnuszát olyanra, amely által az ország államfője, Recep Tayyip Erdogan is belép a török történeti hősök panteonjába. A valós helyzet az, hogy a kemalista török Himnuszról jelenleg törvény rendelkezik. Ha valaki új nemzeti indulót akar, ahhoz meg kell változtatnia a törvényt, ám ilyen előterjesztés még nem született az ankarai Nemzetgyűlésben.

Teljes cikk

Az örmények gyásza

2015. április 24.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az, hogy hány embernek kell meghalnia ahhoz, hogy egy gyilkosságsorozat népirtásnak minősüljön, sehol sincs leírva. Az a tragédia, ami 100 évvel ezelőtt az örményekkel történt, több mint egymillió ember halálát okozta. A szóhasználat dolgában tapasztalható óvatosság, bizonytalanság számos okkal magyarázható. Törökország, mint NATO-tag, s mint a mérsékelt iszlám bástyája, fontos partnere az Egyesült Államoknak. Geostratégiai helyzete miatt, különösen az energetikai fejlesztések területén fontos partnere Oroszországnak, gazdasági ereje, kulturális befolyása a Balkánon mindenképp, de Közép-Európában, s a migráció okán persze a kontinens nyugati részén is érvényesül. Törökország hazánk számára is stratégiai partner, írtunk erről már itt épp eleget.

Az utóbbi napokban azonban újfent világossá vált, hogy a szóhasználat megítélése mennyire függ attól is, hogy ki, melyik ország, szervezet egyház képviselője alkalmazza. Míg Ferenc pápa az örmények tragédiáját a felelősök megnevezése nélkül nevezte genocídiumnak, és még így is heves tiltakozást váltott ki török oldalról, az Európai Parlamentet pedig hasonló szóhasználatáért Davutoglu miniszterelnök rasszizmussal vádolta, a lassan kikristályosodó, de a történteket végül mégis csak népirtásnak nevező német parlamenti nyilatkozatnak mindössze egy, a török miniszterelnök és a német kancellár közötti telefonbeszélgetés lett a következménye, amit a török fél még véletlenül sem tiltakozásnak, hanem egyszerűen egy „jó beszélgetésnek” minősített. A török sajtó is nagyon visszafogottan kommentálta a német nyilatkozatokat, néhány németországi török szervezet tiltakozott csupán, mondván: Gauck elnök átlépte saját kompetenciájának határait.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Koalíciós kényszer Törökországban

2015. június 09.

Sokan számítottak arra, hogy az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a június 7-i parlamenti választásokon kétharmada lesz, s ezt követően Recep Tayyip Erdogan elnök, alkotmánymódosítással elnöki köztársaságot vezethet be Törökországban. Kevesen hallották meg a szakértők szavát, mely szerint ez lehetetlen, mert a török választási szociológia mást mond. A voksolás nagy nyertese a délkelet-anatóliai kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) lett, amely átlépte a parlamentbe jutás igen magas, 10 százalékos küszöbét. Hiába kapott az AKP a szavazóktól 41 százalékot, egyedül nem tud kormányozni, mint tette ezt mindeddig 14 éven át. Koalíciós partnerre van tehát szüksége. Csak az melyik párt legyen? De ha meg is van a koalíciós társ, lehet-e olyan kormányprogramot alkotni, amelyet mindkét fél tartósan el tud fogadni, végre akar hajtani?

Törökországban vasárnap új nemzetgyűlést választottak. A tét nagy volt, de leginkább arról szólt, hogy a jelenlegi kormánypárt (Igazság és Fejlődés Pártja, AKP) képes lesz-e 2001, 2007 és 2011 után úgy nyerni, hogy egyedül alakíthasson kormányt. Az AKP győzött, de a voksok 41 százalékával, amely „csak” 258 helyet jelent az 550 fős Nagy Nemzetgyűlésben. Így a parlamenti többséghez (276 szék) még 18 képviselő hiányzik.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A görög válság török szemmel: barátok lettek a bajban?

2015. július 09.

A görög válság érinti az ország minden szomszédját, így természetesen Törökországot is. A török társadalom amolyan szabadságharcnak tekinti a nemzetközi szervezetekkel szembefeszülő görög politikát és szimpatizál vele. A török kormánynak politikai céljain túl a gazdasági, pénzpolitikai szempontokra is figyelnie kell. A török líra árfolyama nem eshet áldozatul egy új regionális valutaválságnak. Törökország hamarosan két alapvető fontosságú gázvezetékkel is kapcsolódni fog Görögországhoz. Az európai menekültválságban pedig mindkét ország áldozatként tünteti fel magát, miközben a migránsok legnagyobb átengedői. Athént és Ankarát a görög hitelválság közelebb hozta egymáshoz. Nemcsak a két kormányt, hanem a két népet is.

A török társadalom szimpátiával és megértéssel figyeli a görög adósságválság újabb és újabb fordulatait. A véleményformáló újságírók, elemzők és egyetemi professzorok, pártpolitikai elkötelezettségeiktől függetlenül, igazolva látják, hogy mindaz, amit a nyugati világ intézményrendszeréről (főleg EU-ról és IMF-ről) gondolnak és írnak, az igaz. Mert megítélésük szerint a nyugati struktúrák önzők, lelketlenek és igazságtalanok. Törökországban eddig csak arról lehetett cikkezni, hogy a törökök mostoha gyermekei ennek a világnak. Most azonban már általánosabbak lehettek a vádak: az EU-ban és az IMF-ben a görögök is törökök sorsára jutottak.  

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Egy robbantás távlatos következményei

2015. július 26.

A múlt hétfői törökországi merénylet, amelyet az Iszlám Állam követett el, fájdalmas és nagy hatású felkiáltó jel a térségnek és a világnak egyaránt. A szíriai-iraki válság szálai „átkúszhatnak” Törökországba is, de máshova is. A robbantás áldozatai többségükben törökországi kurdok voltak, olyanok, akik erős kritikával illetik a jelenlegi ankarai vezetést, s különösen annak visszafogott politikáját az Iszlám Állammal harcban álló szíriai kurdokat illetően. Mégis a török államnak kellett volna megvédenie az áldozatokat! Nem kétséges, hogy igyekezett is ezt megtenni. De, hogy nem sikerült és bekövetkezett a tragédia, az számos kérdőjelet felvet azzal kapcsolatban, mily hálózata is van az Iszlám Államnak Törökországban. A helyzet olyan, hogy átfogó regionális és nemzetközi összefogást kíván. Csak ezáltal lehet biztos jövője a térségben arabnak, kurdnak és töröknek egyaránt. Ankara a merénylet hatására lépett, légi csapást mért több szíriai dzsihadista támaszpontra, de a radikális kurdok észak-iraki bázisaira is. Ezáltal a közel- és közép-keleti helyzet még átláthatatlanabb lett.

Július 20-án borzalmas erejű öngyilkos merénylet történt a szíriai határ mellett Suruc (magyar kiejtéssel Szurucs) határvárosban. A halottak száma 32, a sebesülteké 104. A robbantást egy fiatal nőnek maszkírozott 20 éves fiatal török férfi, Abdurrahman Alagöz hajtotta végre. A török hatóságok szerint a merénylő a szíriai-iraki Iszlám Állam harcosa volt. Az áldozatok többsége a város központjában tartott politikai gyűlésen vett részt. A többnyire kurdokból álló Szocialista Fiatalok Szervezeteinek Szövetsége ide hívta tagjait és aktivistáit, hogy innét átmenjenek a határ túlsó (szíriai) oldalára, a pár kilométerre lévő Kobaniba és ott segítsék az újjáépítést. Engedélyekre vártak a határátlépéshez és közben üléseztek. A sokat szenvedett szíriai kurd városról, Kobaniról ugyanis az Iszlám Állam még nem mondott le: a környéken a harcok még folytatódnak. Az Iszlám Állam erejét és kegyetlenségét a Kobaniba igyekvőknek is bizonyítani akarta: a szervezet törökországi sejtjeivel vagy egyik sejtjével végrehajtatta az öngyilkos robbantást.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország újra választ. A tét nagy!

2015. augusztus 24.

Hatalmas belső küzdelem zajlik Törökországban. A június 7-i parlamenti választások után a Nagy Nemzetgyűlés pártjainak nem sikerült kormányt alakítaniuk. A török választók november 1-én ismét a szavazóurnák elé járulnak. Az ország legerősebb és meghatározó politikai mozgalma, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) júniusban közel 41 százalékot szerzett, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a párt két korábbi ciklusához hasonlóan önállóan kormányozzon. Az AKP-től a legtöbb voksot a kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) vette el, 13 százalékot szereztek. Recep Tayyip Erdogan elnök pártja az új megmérettetésen elsősorban nekik akar visszavágni és pártja kurd szavazóinak elpártolt részét visszaszerezni.

Közben ettől függetlenül Délkelet-Anatóliában áldatlan viszonyok alakultak ki. Ennek egyik kiváltója az, hogy Ankara vonakodik az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai kurdoknak jelentősebb katonai segítséget nyújtani. A másik ok pedig az, hogy a török állammal évtizedes harcban álló PKK vagy annak egyes parancsnokai felrúgták a több éve tartó fegyverszünetet. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a békétlenség miként hat a térség kurdjaira, akiknek többsége mind ez ideig támogatója volt az AKP-nek: vagy azért mert az szakított a kemalista nacionalizmussal és szekularizmussal, vagy azért mert a saját érdekeit Ankara területfejlesztési programjaiban látta visszaköszönni. A HDP új útra vitte a kurd politikát: parlamenti kérdéssé tette. November 1-én két dolog is eldől Törökországban: van-e tovább út az egy párti kormányzásban, van-e tovább út a kurd kérdés parlamenti szinten való kezelésében.  

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Stratégiai érdekérvényesítés vagy véres választási kampány?

2015. október 17.

A nemzetközi és európai politikában szélesedő egyetértés mutatkozik abban, hogy a jelenlegi migrációs válság a konfliktustérségek helyzetének rendezése nélkül nem oldható meg. Ez alatt mindenekelőtt a líbiai és az szíriai-iraki állapotok stabilizálását kell értenünk. Az utóbbi bonyolultabb feladat, a mozaikdarabokként összeálló mögöttes konfliktusok megértése nélkül pedig lehetetlen vállalkozás. A fontos mozaikdarabok egyike Törökország és a kurdkérdés, amelynek a közelmúltban egy újabb felvonása vette kezdetét.

A török kormány július végén az Iszlám Állam ellen meghirdetett fellépés keretében, vagy inkább annak leple alatt, támadást indított a Kurd Munkáspárt (PKK) és a velük szövetséges szíriai kurdok ellen, felszámolva ezzel a hosszú békefolyamat után megkötött, 2013 óta érvényben lévő török-kurd fegyverszünetet. (Ismeretes, hogy a szeparatista törökországi kurdok és a török kormány közötti összecsapások 1984 óta közel 40 ezer halálos áldozatot követeltek.) A végrehajtott török légi támadások döntő része a PKK iraki és szíriai állásai ellen irányult, a letartóztatottak között is többségben vannak a kurdok a szélsőséges iszlamistákhoz képest. Az akciókra azután került sor, hogy a PKK magára vállalta egy török rendőrök halálát hozó merénylet elkövetését. A PKK állítása szerint a rendőrök segítséget nyújtottak az ISIS öngyilkos merénylőjének, aki két nappal korábban Suruc városában 32 kurd aktivista halálát okozta.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Törökország ante portas

2015. október 18.

Már a szeptemberi EU-csúcson is érezni lehetett, az Unió kezdi felismerni, hogy Törökország a kulcsszereplője a migrációs válságnak, de akkor még a figyelmet elvitte a kötelező menekültkvóta körüli vihar. Az eheti állam- ás kormányfői találkozónak már arra a bűvészmutatványra kellett vállalkoznia, hogy összebékíti a török csatlakozási tárgyalások hosszú évek óta zajló tili-toliját azzal, hogy az ő kedve szerint együttműködő partnerré teszi a kisázsiai hatalmat. Néhány tabu valóban megdőlni látszik, s míg néhány héttel ezelőtti, a Bild Zeitungnak adott interjújában, mindenki mást megelőzően egyedül Orbán Viktor beszélt arról, hogy imába kellene foglalni Erdogan nevét, Merkel ma akár nyélbe is ütheti az üzletet Ankarában.

E hasábokon a szeptemberi csúcs után azt írtam, Európa – ha van esze –kigördíti Erdogan elé a piros szőnyeget és megpróbál vele dűlőre jutni. Ez azóta megtörtént, a török elnök október 5-én, miután alaposan megváratta szinte minden partnerét,a belga királyt is beleértve, és kellőképp felborzolta a kedélyeket, megemelte a tétet, de nem olyan magasságba, hogy ellehetetlenítse a játékot. Az Európai Bizottság képviselői a szokásos reakcióidejüket messze felülmúlva egy akcióterv javaslattal utaztak Ankarába, s nagyjából meg is állapodtak a főbb vonalakról, azzal, hogy akkor erre még mindkét félnek rá kell tennie a pecsétet.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Merkel Isztambulban: Canossa-járás vagy reálpolitika?

2015. október 20.

Angela Merkel felértékelte a jelenlegei ankarai vezetést és hétvégi isztambuli villámlátogatásával elismerte, hogy számos olyan európai probléma van, amely csak Törökország bevonásával oldható meg. A menekültválság mindenképp ezek közé tartozik. A kancellár asszony korábban igen kritikus volt az Erdogan-Davutoglu török vezetéssel, most azonban a Németországot elözönlő menekültáradat visszatartása érdekében neki kellett szívességet kérnie tőlük. Isztambuli útja amolyan Canossa-járásnak is tűnhet, de egyben a 21. századi reálpolitika felé való fordulásnak is.

Törökország képes többé-kevésbé megállítani a menekültáradat egyik ágát, ha vezetése úgy akarja. De miért tegye ezt, ha az EU Törökországot évtizedek óta előszobáztatja. Merkel természetesen azzal az ígérettel utazott Isztambulba (francia és brit támogatással), hogy Törökország előtt a menekültügyi együttműködésért cserében megnyílhatnak az EU ajtajai és éves közelségbe jut a törökök vízummentes utazása a Schengen-térségbe. A török társadalmat leginkább az utóbbi érdekli. Ha ezt a jó hírt a török kormánypárt, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jól tudja kommunikálni, lehet, hogy a november 1-i előrehozott parlamenti választásokon ismét abszolút többséget szerez. A kancellár asszony, ha akarta, ha nem, villámlátogatásával épp azon ankarai politikai vonalat segítette meg nagyon, amelyiket korábban csak kritizálni szokott. De néhány hónap óta Németországban is új szelek fújnak.

Teljes cikk