1566. szeptember 7-én, mielőtt Zrínyi Miklós és katonáinak hősies kitörésére, a déli órákban, sor került, Szulejmán szultán, az Oszmán Birodalom nagy uralkodója, a Szigetvár melletti zsibóti szőlőhegyen lévő török vezérlési táborban, a kora hajnali órákban, végelgyengülésben elhunyt. Sajátos történelmi tény, hogy az ellenfelek halálának napja ugyanaz, bár az egyes történeti munkák mindkét halált illetően más és más dátumokat is megadnak, amelyet az emlékévben, ahogyan csak lehetett próbáltunk javítani. Így, a magyar-horvát Zrínyi emlékév, Törökországban: Szulejmán szultán emlékév. Ennek a múltnak a szálai Szigetvárott futnak össze. Hol futhatnának össze másutt? A városnak és várának nemcsak a magyar emlékezetvilágban van különleges jelentése, hanem a horvátban, de a törökökében is. Ennek következtében szinte magától értetődő volt, hogy a három ország elnöke 2016. szeptember 7-én, a történelmi halálok 450. évfordulóján, Szigetvárott találkozik. Ha nincs a 2016. július 15-i puccskísérlet Törökországban, bizonyos vagyok benne, hogy Áder János és Kolinda Grabar-Kitarović mellett Recep Tayyip Erdoğan is ott lett volna Szigetvárott. Így, maga helyett, Veysi Kaynak miniszterelnök-helyettest delegálta. De fel lehet vetni azt is, miért nem jött Szigetvárra Ausztria államfője vagy az őt helyettesítő közéleti nagyság, vagy a szlovén elnök, mivel Szigetvár nem csupán a Dunántúlt és a megmaradt Horvátországot védte, hanem Kelet- és Dél-Ausztriát is. Azaz, nem kellene-e egykori közös múltunk szálait Közép-Európa vagy a kereszténység védelmével kapcsolatban egy szép szellemi és politikai emlékkosárba belerakni? S elmondani a 21. század új nemzedékeinek, hogy a térség népeinek együttműködése régi, s ennek emlékének velünk kell élnie.