szerbia” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Szerbia új utakon: a szélsőjobbról a centrumba

2015. május 18.

Az Szerb Haladó Párt (SzHP) nagy utat tett meg 2008-tól napjainkig. Tomiszláv Nikolics jelenlegi elnök és Alekszandar Vucsics jelenlegi miniszterelnök ebben az évben több társukkal együtt kiléptek a Szerb Radikális Pártból, mert országuk jövőjét Vojiszláv Seselj pártvezérrel ellentétben, az EU-ban képzelték el és megszavazták az EU-val kötött Stabilizációs és Társulási Megállapodást. Az egykori kispárt, ma Szerbia kormánypártja. Vucsics és Nikolics pálfordulása nemcsak otthon sikeres, hanem külföldön is: Szerbia ma már inkább partnere Brüsszelnek és Washingtonnak, mint Moszkvának. A 2014 óta hivatalban lévő Vucsics kormányfőre hatalmas munka vár, hogyan lehet kihozni Szerbiát abból a veszedelmes stagnálásból, amelybe az ország az elmúlt két évtizedben jutott. A szerb kormányfő Joe Biden alelnök meghívására hamarosan Washingtonba utazik.

A szerbiai belső politikai küzdelem, amely az elmúlt évtizedekben rendkívül viharos volt, kezd tisztulni és ezzel új távlatok nyílhatnak a szerb társadalom egészének. 2012 óta sajátos belső konszolidáció zajlik az országban, amelynek fő ereje a Szerb Haladó Párt (SzHP) és ennek a folyamatnak az arca pedig Alekszandar Vucsics, aki 2014 nyara óta Szebia miniszterelnöke. Párttársa, Tomiszláv Nikolics pedig már három éve az ország elnöke.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Szerbia úton az EU-ba

2015. október 04.

A migránsok és Szerbia célja közös – az Európai Unióba való bejutás. Azt, hogy mit tesznek ezért a migránsok, látjuk és tapasztaljuk – de mit tesz a Szerb Köztársaság? Emlékezetpolitikai és diplomáciai téren például konkrét lépéseket a közvetlen és távolabbi szomszédok felé. Miközben igyekszik a viszonyát Albániával és Koszovóval (vagy éppen a magyar kisebbséggel) rendezni kívánó országként feltűnni, rendelkezik a nem EU tagok szabályozási autonómiájával is. Mindez lehetővé teszi, hogy a schengeni határok védelmének felelőssége nélkül tegyen kommunikációs gesztusokat a nyugat-európai politikai erőközpontok felé. A válsághelyzet a csatlakozási folyamatra gyorsítólag hathat, hosszú távon növelheti is az „ütközőállam” balkáni jelentőségét.

A migránsválságot a közép-európai és balkáni országok nem tudják megoldani, de kezelni igen; a szerb politikum pedig igyekszik a válságot külpolitikai dimenzióban is értelmezni, mivel az az uniós csatlakozási folyamatot is befolyásolhatja. Az elmúlt egy év eseményei jól példázzák, hogy a stratégiaalkotók figyelmének fókuszában (Moszkva mellett mindinkább) a nyugati integráció, azon belül is Merkel kancellár illetve Brüsszel áll.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Koszovó az UNESCO-ban?

2015. október 30.

Az UNESCO közgyűlésében, amely a jövő héten veszi kezdetét, a tagállamok szavazni fognak arról, hogy Koszovó a nemzetközi szervezet 196. tagja lehet-e. Nehéz voksolás lesz, a kérdés nemzetközi jogi vonatkozásai miatt is. Az azonban örvendetes, hogy Koszovó a célba vett UNESCO tagság révén komolyabban veszi az országban lévő kulturális örökséget. Nem csak az albánt, hanem a szerbet is. Nem hisszük, hogy a szerb-albán megbékélés máról holnapra bekövetkezik, de ha valami előre lépés történik, annak mindenképp kedvező kihatása lesz a nyugat-balkáni biztonsági helyzetre. A térségben, miként másutt is, a közös történelem feldolgozása megkerülhetetlen. A rigómezői csatatérnek ebben, ahol 1389-ben és 1448-ban nagy harcok dúltak az oszmán-törökök és keresztények (szerbek, magyarok és mások) között, szimbolikus helye van. Az emlékezetpolitika, mely sajátos reneszánszát éli a Nyugat-Balkánon lehet nemzetépítő is és romboló is. Az az érdeke az ott élő népeknek, hogy a múltbeli szembenállás ne lehessen alapja semmiféle jelenlegi ellenségeskedésnek. A 21. század különben is arról szól, hogy a történelmet és a politikát külön kell választani, s ebben az UNESCO segíthet Koszovónak és Szerbiának, de a térség többi népének is.

Az UNESCO, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális világszervezete 2015 november 3-án kezdi meg 38. közgyűlését, amelyre mindig két évente kerül sor. A tanácskozás november 18-án zárul. A közgyűlés egyfajta felvonulása a világ kulturális és oktatási minisztereinek, akik számos fontos kérdést vethetnek fel, de nem lebecsülhetőek azok a tanácskozások sem, amelyek közöttük többnyire kétoldalúan, a közgyűlés margóján zajlanak. A párizsi tanácskozáson rendre ott vannak a Nemzeti Bizottságok elnökei is, hazánk esetében Réthelyi Miklós professzor. Az ez évi közgyűlés egyben a szervezet megalapítása 70. évfordulójának megünneplését is jelenti. Ennek keretében kerül sor november 16-17-én a „Vezetők fórumára”, amelyre számos állam- és kormányfőt várnak. A sok más fontos téma mellett az UNESCO közgyűlése szavazni fog arról, hogy a 2008 óta független Koszovó lehet-e a 196. tagállama a nemzetközi szervezetnek. A voksolás napja ugyanakkor – a sajátos eljárási szabályok miatt - még nem eldöntött.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Sok hűhó – miért is? Választások Szerbiában

2016. április 29.

A Szerb Haladó Párt (SNS) mert kockáztatni. A párt vezetése előrehozott választások mellett tette le a voksát még az év elején, annak ellenére, hogy két évvel korábban a párt nagy győzelmet aratott. Legutoljára 2014. március 16-án voltak parlamenti választások Szerbiában, akkor az SNS 48,35 százalékot kapott, amely a 250 tagú képviselőházban 158 parlamenti helyet jelentett. Ezzel a párt akár egyedül is kormányt alakíthatott volna. A pártelnök Aleksandar Vučić azonban nem ezt választotta: koalícióra lépett a Szerbia Szocialista Pártjával (SPS), amely akkor a voksok 13.49 százalékát nyerte el, s ez a parlamenti matematikában 44 helyet jelentett. Ebből nem lett ugyan kétharmad, de lett középerős kormányzás. Vagy mégsem? Az SPS, vagy annak elnöke Ivica Dačić, a 2012-14 közötti miniszterelnök, Vučic alatt „csak” külügyminiszter, túl sokat követelt? Vagy az SNS-nek túl sokat kellett adnia a koalíciós társnak? Úgy tűnik Vučić miniszterelnök megelégelte a koalíciós torzsalkodásokat és párttársával, Tomislav Nikolić köztársaság elnökkel 2016. április 24-ére új választásokat íratott ki.

A Szerb Haladó Párt - úgy tűnik - a parlamenti matematika rendszerében nem sokat nyert. De egy választás nem csak erről szól. A párt a voksok 48.26 százalékát kapta, nagyjából ugyanannyit, mint két évvel ezelőtt. Ez egyelőre 27 parlamenti hellyel kevesebbet jelent, mint a korábbi eredménye, de persze ez még sokat változhat, hiszen sok helyütt a Szent György napi szavazás eredményének felülvizsgálata folyik, sőt több körzetben megismétlik a voksolást. Akár még 26 mandátum helye is megváltozhat. Több párt esetében kétséges, hogy elérték-e a parlamenti küszöböt, vagy sem. Így a töredék szavazatoknak sokkal  nagyobb jelentősége van a mostani megmérettetésen, mint két évvel ezelőtt.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Vucsics emeli a tétet és mindent visz

2017. április 06.

Szerbiában április másodikán köztársasági elnököt választottak. A kormányzó Szerb Haladó Párt a regnáló Tomiszlav Nikolics helyett Alekszandar Vucsics miniszterelnököt jelölte a posztra, aki a várakozásoknak megfelelően már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több mint felét. A kormányfői szék államfői hivatalra cserélése nem szokatlan Közép-Kelet-Európában: az orosz Putyin-Medvegyev kettőstől sem állnak távol a helycserék, és az utóbbi időben a szomszédos országokban is több próbálkozás született. Robert Fico például Szlovákiában, Victor Ponta pedig Romániában igyekezett miniszterelnöki ismertségét az elnöki pozíció megszerzésére használni. Oroszországot kivéve azonban az elmúlt években a látszólag politikán kívülről érkező „civil” jelöltek arattak váratlan sikereket: Andrej Kiska szlovák, Klaus Johannis pedig román államfő lett.

Látszólag korántsem volt indokolt, hogy a szerb miniszterelnök is induljon az elnökségért. A korábbi elnök az a Tomiszav Nikolics, akivel Vucsics 2008-ban közösen alapította meg a Szerb Haladó Pártot (SzHP), miután kiváltak a korábbi diktárorral, Szlobodan Miloseviccsel együttműködő Szerb Radikális Pártból. Nikolics indult volna a második ciklusáért is, ezt azonban a kormánypártok, köztük a haladók legfontosabb kolíciós partnere, a szocialista Ivica Dacsics is ellenezte. Nikolics támogatottsága egyébként nem tűnt elhanyagolhatónak, olyannyira, hogy közvéleménykutatások szerint a választás második fordulójában legyőzhette volna a legerősebb kihívókat is. A kormányzó pártok azonban közvéleménykutatásokra alapozva döntöttek a Nikolicsnál is népszerűbb Vucsics mellett.

Teljes cikk