szaúdarábia” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Kényszerű szemléletváltás Szaúd-Arábiában?

2015. szeptember 09.

Ali Al-Naimi szaúdi olajipari miniszter első hallásra mellbevágó kijelentéssel lepte meg hallgatóságát májusban, a Párizsban rendezett üzleti és környezetvédelmi konferencián. „Szaúd-Arábiában felismertük, hogy előbb-utóbb nem lesz szükségünk a fosszilis tüzelőanyagokra. Nem tudom pontosan mikor, de egy napon 2040, 2050 táján... Emiatt programot indítottunk a napenergia hasznosítására.” „Azokra a napokra már remélhetőleg fosszilis tüzelőanyagok helyett villamos gigawattokat fogunk exportálni. Elég jól hangzik?” Persze azért gyorsan hozzáfűzte, hogy a világ energia szerkezetét a közeljövőben még a fosszilis tüzelőanyagok fogják uralni. „Azt mondják széntelenítsünk. Azt akarják, hogy hazatérve zárjak be minden olajkutat? Megengedhetik ezt maguknak?”, - cukkolta a jelenlévőket.

Mi történik itt? A Közép-Kelet messze legtöbb kőolajat termelő országa, - ahol az egész gazdaság az olajkitermelésre épül, a költésvetés bevételeinek 75%-a és az export bevételek 90%-a az olajból jön, - a napenergiára történő áttérés szükségességéről és elkerülhetetlenségéről beszél?

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Több, mint vallási ellentét

2016. január 11.

Az e heti „The Economist” címlapjára Szaúd-Arábia került. A nagyhírű hetilap újságírói azt elemzik, hogy sikeres lehet-e az a megújulási vagy reformfolyamat, amelybe az ország ez év elején belekezdett. A közel egy éve hatalmon lévő vezetés tabukat döntött le azzal, hogy a piacgazdaságra való átfordulás első lépését megtette. Az év elejétől megszűnik a lakosságnak biztosított energiaforrások teljes állami finanszírozása, számos árura és szolgáltatásra 5 százalékos forgalmi adót vetnek ki. Azaz Szaúd-Arábiában lezárul a mindent fedező jóléti államiság korszaka, s ez bizonyára így lesz hamarosan a Rijádot követő többi gazdag olajmonarchiában is. A szaúdi állami vállalatok magánosításáról is beszélnek, sőt a világ legnagyobb olajcégének, az ARAMCO (Arabian-American Oil Company) részvényeinek piacra dobásáról is. Komoly tervek vannak a szaúdi oktatásügy átalakítására, annak érdekében, hogy az ország idővel megszabaduljon az egyoldalú olajfüggőségtől. A reformfolyamat irányítója, a lassan egy éve uralkodó Szalman király harminc éves fia, Muhammed bin Szalman, aki egyben az ország Gazdasági és Fejlesztési Tanácsának miniszteri rangú elnöke, és háromnegyed éve helyettes trónörökös is.

A rijádi változásokra főleg azért volt szükség, mert a kőolaj világpiaci ára 2011 óta folyamatosan esik, s már hosszú ideje hordónként 40 USD alatt van. A szaúdi jóléti költségvetés az elmúlt években hatalmas hiányt halmozott fel, de a külföldön fialtatott szaúdi pénzalapok is jócskán megcsappantak. A jólléti állammal való „első szakítás” nyilvánvalóan nem fog népszerűséget hozni az uralkodó családnak, mert az országban kevesen értik meg, hogy a vezetés hosszas halogatás után végre meghozta az első olyan komoly döntést, amelynek sikere esetén Szaúd-Arábia az olajkorszak után (ez még ugyan fél száz év, vagy még több) is működőképes állam maradhat. Abdullah király, aki 2015 januárjában hunyt el, talán az Arab Tavasz eseményei miatt, nem mert meghozni olyan fontos döntéseket, amelyek révén az általános hangulat romolhatott volna az országban. A rijádi vezetésre ugyanis évek óta hármas nyomás nehezedik: a szaúdiak és velük együtt az odatelepedett milliók mind szeretnék megőrizni az adómentes jóléti államot; a demokrata arabok vallásosok és szekulárisok egyaránt demokratikus fordulatot szeretnének elérni, és ezt követelik nyugati támogatással; a dzsihadista iszlám fundamentalisták pedig elsődlegesen Washington-barátsága miatt szeretnék megbuktatni az Al-Szaúd dinasztiát, vagy annak legalább azt az ágát, amely fél évszázad óta vezeti az országot. A jelenlegi vezetésnek így aztán otthon és külföldön is megannyi ellenfele és ellensége van.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Szaúd-Arábia mozgásban

2016. március 02.

Február 14-én Szaúd-Arábia bejelentette, hogy repülőket vezényel a szír határ közelében található törökországi Incirlik légitámaszpontra, továbbá Törökországhoz csatlakozva kifejezte részvételi szándékát egy esetleges szárazföldi hadműveletben. A szíriai konfliktusba történő közvetlen katonai beavatkozás hivatalosan az Iszlám Állam ellen irányul, sokatmondó lehet azonban a szaúdi külügyminiszter CNN-nek adott nyilatkozata*: „Bassár al-Aszad távozni fog, efelől ne legyen kétség. Vagy távozik egy politikai folyamat eredményeképpen, vagy erővel lesz eltávolítva.”

A szaúdiak hivatalos szándékai nem állnak ellentétben a müncheni biztonságpolitikai konferencia alatt született megállapodással. A John Kerry amerikai, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, továbbá a polgárháborúban érintett regionális hatalmak közötti egyezség – amely az ellenségeskedések egy héten belül történő felfüggesztéséről szól – ugyanis nem vonatkozik az Iszlám Állam és az Al-Nuszra Front elleni támadásokra. Valójában azonban Szaúd-Arábia lépése fenyegető jelzés Bashar al-Aszad és szövetségesei számára. Aszad az AFP hírügynökségnek nyilatkozva ki is fejezte aggodalmát a török és szaúdi intervenció kockázata miatt, a szír elnököt támogató Hezbollah vezetője szerint pedig Szaúd-Arábiának és Törökországnak az Iszlám Állam elleni harcot csupán ürügyként használva az a célja, hogy megvesse a lábát Szíriában.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Csak a piac?

2016. március 03.

A Houstonban évente megrendezésre kerülő IHS CERAWeek konferenciát, egyáltalán nem alaptalanul szokták „az energia Davosa” elnevezéssel illetni. A résztvevőknek ez évben is volt bőven részük izgalmakban.

A show csillaga ezúttal  Szaúd-Arábia nagyhatalmú energia minisztere, Ali al-Naimi volt, aki 2009 óta először kapcsolódott be újra a rendezvénybe. A palagáz-forradalom hazájába ellátogató hagyományos kitermelőnek feltett, legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdés az volt, hogy az energia ipar legbefolyásosabb szereplője vajon változtat-e végre az eddigi irányon?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magasabb költségekkel dolgozó olajtermelőkre erőből támadó OPEC döntés mögött álló nyolcvan éves politikus odavetett szavai is képesek a piaci viszonyok azonnali megváltoztatására.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Canossa-járás Rijádban

2016. április 23.

Az Öböl Menti Együttműködés Tanácsának csúcsértekezletén vett részt szerdán Szaúd-Arábiában Barack Obama. A monarchiába tett – feltehetően utolsó – látogatásának legfontosabb célja azonban a Rijád és Washington között egy kongresszusi törvényjavaslat nyomán kialakult diplomáciai feszültség elsimítása és a szövetségesi viszonyt terhelő ellentétek feloldása volt.

Ahogy arról már korábban is írtunk, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolata és ezzel összefüggésben Szaúd-Arábia külpolitikája az elmúlt időszakban szemmel láthatóan átalakult. Ennek hátterében, a Közel-Kelet konfliktusaiban való közvetlen – akár katonai – részvétel helyett a kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségben való fokozottabb jelenlétre hangsúlyt helyező amerikai stratégiai elgondolás áll. Ahogy az a The Atlantic című folyóirat Obama doktrínáról szóló cikkében olvasható , az elnök a két regionális nagyhatalomnak, Szaúd-Arábiának és Iránnak, valamint e két ország remélt kiegyezésének szánna nagyobb szerepet a Közel-Kelet stabilitásának biztosításában.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mohamed öröksége és a hatalompolitikai játszma

2016. október 21.

Irán és Szaúd-Arábia történelmi vetélytársai egymásnak, az okok azonban elsősorban nem a vallási megosztottságban keresendők. Bár mindketten az iszlám őrzőinek tartják magukat – míg Rijád a világon többségi szunnita irányzat, addig Teherán a síita iszlám élharcosa –, ami egyértelműen konfliktusforrás lehet, a geopolitikai tényezők sokkal meghatározóbbak kapcsolataikban. A Perzsa-öböl partjainak két olajhatalma között egy természetes rivalizálást láthatunk, amelyet egészen az 1979-es iráni iszlám forradalomig a közös stratégiai szövetséges Egyesült Államok egyensúlyozott.

Mind Teherán, mind pedig Rijád aspirál a regionális vezető szerepre. Az 1979-es forradalommal Iránban megbuktatták az Egyesült Államok által támogatott sah uralmát, amely során a nyugat a korrupció és elnyomás szimbólumává vált a forradalmi Irán szemében. A Perzsa-öböl másik oldalán fekvő királyság, amely a két szent hely őrzőjeként a szunnita iszlám világ vezetőjévé kívánt fellépni, ugyanennek az Egyesült Államoknak továbbra is barátja és szövetségese. Innentől egyenes út vezetett oda, hogy az ajatollah Iránja Szaúd-Arábiát az amerikai érdekek kiszolgálásával vádolta, míg Rijád attól tartott, hogy Teherán pedig exportálja saját forradalmát, befolyását az egész Perzsa-öbölre kiterjeszti. A félelem nem volt alaptalan, hiszen 1971-ben, miután a britek kivonultak három szigetről, amelyek az Egyesült Arab Emírségekhez tartoztak, az iráni sah elfoglalta őket.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Háborúkkal megtartani a békét

2016. október 22.

Bár - mint e cikk első részében megtudhattuk - Irán és Szaúd-Arábia konfliktusának gyökerei alapvetően nem a síita-szunnita ellentétekből adódnak, a közel-keleti ellenségeskedések során szinte kivétel nélkül saját vallási irányzatukhoz tartozó csoportokat támogattak, amely játszmával számos konfliktus öltött erősen vallási színezetet. A nukleáris egyezmény aláírása után pedig a rijádi vezetés felismerte: Teherán visszatérése a nemzetközi közösségbe potenciális fenyegetést jelent számára.

Az erőviszonyok napjainkban átalakulóban vannak: Szaúd-Arábia számos belpolitikai és gazdasági kihívással néz szembe, rengeteg energiát öl a terrorizmus elleni, a jemeni és a szíriai háborúba, miközben úgy érzi, az egykor legnagyobb szövetséges Egyesült Államok nemcsak kihátrál mögüle, hanem egyenesen Irán felé orientálódik. Teherán ezzel szemben túl van egy sikeres nukleáris tárgyalássorozaton, nyélbe ütöttek egy egyezményt, és a szankciók feloldásával a gazdasági fellendülés is eljöhet. Bár Jemenben patthelyzet van, a szíriai konfliktus egyre kevésbé tűnik megoldhatónak az Irán által támogatott szír elnök, Bassár el-Aszad nélkül.

Teljes cikk