születésnap” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Boldog születésnapot V4!

2015. február 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A közép-európai gondolat a rendszerváltást megelőzően valamiféle furcsa álomvilág volt. Menekülés a létező szocializmusból a történelmi múltba, olykor a közép-kori királyságok, máskor az Osztrák-Magyar Monarchia világába.

A rendszerváltást követően a történelmi sorsközösség intézményesült: a Visegrádi 4-ek - akkor még csak hármak - 1991. február 15-én létrejött szövetsége, bár története nem szűkölködött fordulatokban, kiállta az elmúlt 24 év próbáját. Újra és újra felmerült a szövetség bővítése: külügyminisztersége idején Navracsics Tibor képzelte a 4 ország mellé még Szlovéniát és Horvátországot, de voltak hasonló ötletei Zeman cseh elnöknek is, aki még Ukrajnát is a szövetség keretei közé álmodta. Mindezekből nem lett semmi, ugyanakkor Ausztria közép-európai ambíciói – különös tekintettel a monarchikus múltra – újra és újra megjelentek, hol a közlekedési infrastruktúra, hol az energetikai befektetések, máskor pedig a bankok terjeszkedésének formájában. Ezek mellett külpolitikai kezdeményezések is napirendre kerültek, ilyen volt például a 2000-es évek elején a Stratégiai Partnerség gondolata.

Teljes cikk

Két születésnap

2015. április 03.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Hosszas történetfilozófiai fejtegetések nem férnek egy blogposzt kereteibe, s a születésnapi laudáció sem feltétlenül ide illő műfaj. Ugyanakkor mégis csak érdemes megemlékezni két olyan személy születésének kerek évfordulójáról, akik döntően befolyásolták Európa fejlődését, jelenlegi állapotát. Két kancellárról van szó, vagyis a szó eredeti értelme szerint az uralkodó melletti első hivatalnokról. Ugyanaz a hivatal, két gyökeresen eltérő történelmi helyzetben. Két teljesen eltérő személyiség: a szigorú porosz, protestáns vaskancellár és a nem kevésbé szigorú, ám Rajna-vidéki katolikus háttere által joviálisabb Helmut Kohl.

Az április 1-i születésű Bismarck szinte már életében legendává nemesült, s az érdekes az, hogy manapság is szinte valamennyi német politikai irányzat megtalálja benne azt, amiért így vagy úgy példaképének tekintheti. A hadi sikerek nyomán 1871-ben létrejövő egységes német állam persze önmagában is egy óriási vívmány volt az évszázados széttagoltság után, ami ugyanakkor azt a máig tapasztalható kulturális gazdagságot ajándékozta a németeknek, ami csak a kisebb-nagyobb területi központokban regnáló ambiciózus hercegeknek, grófoknak, kiskirályoknak volt köszönhető. Az egységes államszerkezet megteremtése, a belső vámhatárok eltörlése mellett a szociális ellátás megszervezése, s ezáltal az állam szerepének máig ható definíciója volt az, ami a rohamosan iparosodó Németország ideális szervezeti kereteit megteremtette. S bár Bismarck gyűlölte a szociáldemokratákat, intézkedései által mégis támogatta, megerősítette azt a társadalmi osztályt, ami önmagát megszervezve az erős szociáldemokrácia melegágya lett. Hasonló hatása volt erős katolikus-ellenes Kulturkampfjának is (igen, ezt a nálunk is oly gyakran használatos szép fogalmat is a vaskancellárnak köszönhetjük), hiszen ezáltal erősödött meg és egységesült, nyert politikailag is értelmezhető alakzatot az a katolikus tábor, aminek legsikeresebb képviselői néhány évtizeddel később Konrad Adenauer és Helmut Kohl lettek.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Túl kicsi vagy túl nagy? Egy éves a Juncker-bizottság

2015. december 10.

Egy évvel ezelőtt lépett hivatalba a Juncker-bizottság, ami mérlegkészítésre késztet. Szűzbeszédében az új elnök – már amennyiben lehet egyáltalán ilyenről beszélni egy Luxemburg miniszterelnökeként 18 éven át szolgáló politikus esetében – anno azt hangsúlyozta, az Uniónak „nagynak kell lennie a nagy ügyekben és kicsinek a kicsikben”. Ezzel azt ígérte, hogy Európa erőteljesebben jelenik meg azokban a kérdésekben, ahol dolga van, azaz ahol az alapító szerződések alapján és talán a józan ész talaján állva is szükség van az összehangolt európai cselekvésre, de nem kívánja feltétlenül európai szintre tolni azokat a döntéseket, amelyek bőven megoldatóak nemzeti, ne adj’ Isten akár alacsonyabb szinten is. Tízpontos programja kellően tágnak bizonyult ahhoz, hogy minden beleférjen, ami azóta is megjelent az európai napirenden, s kevéssé konkrét ahhoz, hogy számon kérhető legyen. Egy év pedig túl rövid idő ahhoz, hogy nagyok lehessenek az elvárásaink. Mindezek alapján akár jó bizonyítványt is kiállíthatnánk az Unió fő javaslattevő szervének vezető testületéről, de van egy alapvető probléma: a kontinens sokkal rosszabb állapotban van, mint volt egy esztendővel ezelőtt. Nem csak egy-egy országot, hanem szinte mindegyiket érik olyan kihívások, melyekre Brüsszel egyelőre nem tudott vagy akart az európai polgárok számára is hitelesnek tűnő megoldási javaslatokkal előállni.

Kétségtelen, hogy az új Bizottság határozottan politikusabb lett és erősebben kezdett kommunikálni. A biztosok a korábbinál nagyobb intenzitással indultak útnak a tagállamokba – mármint oda, ahol erre volt igény és fogadókészség – pontosan azért, hogy mindenhol jobban megértsék, mi folyik Brüsszelben, s mutassák, kíváncsiak mindenki véleményére. Mindennek hiányát sokan felrótták Juncker portugál elődjének, José Manuel Barrosonak, aki két cikluson, azaz tíz éven át sokak szerint túlzottan könyökvédősen, mindenkitől távol „adminisztrált” Európa élén. Az új testületbe sok valóban fajsúlyos politikus került: a nagyágyú Junckeren túl még három volt miniszterelnökből, egy korábbi tartományi miniszterelnökből és 14 egykori miniszterből verbuválta a csapatát. Barrosonak annak idején önmagát is beleszámolva „csak” két volt kormányfő, egy korábbi tartományi miniszterelnök és 11 egykori miniszter jutott. Juncker megújította a testület struktúráját is: a hét alelnök közül egyet elsővé téve az egyenlők között kvázi klaszterekbe rendezte kollégáit. Az alelnökök tulajdonképpen főnökök az egyes területeken, de saját csapatuk nincs, így kénytelenek a hozzájuk tartozó biztosokra támaszkodni, akiket kiszolgálnak az európai köztisztviselőkből álló főigazgatóságok. Ez eredendően kódolt bizonyos feszültséget a rendszerbe, s túl sokat hagy arra, vajon egymással boldoguló személyiségek kerülnek-e össze. Az kétségtelen, hogy kisebb súrlódások ellenére látványos botrányok egyelőre nincsenek, a munka fókuszáltabbá vált. Az elnök tréfái, publikus megszólalásai, sajátos üdvözlési módjai viszont annál inkább keltettek megütközést, s váltak főszereplővé, akár mémek formájában is, a népszerű oldalakon. S azt se feledjük, Juncker megválasztása időben egybeesett a luxemburgi adópolitika visszásságainak felszínre kerülésével („LuxLeaks”).

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Visszavágott Birodalom

2016. április 21.

Április 21-én tölti be 90. életévét II. Erzsébet brit uralkodó. A pragmatikus britek „hivatalosan” valamelyik június eleji szombaton ünneplik a mindenkori uralkodó születésnapját, mert ilyenkor még a ködös Albionban is lehet számítani a jó időre. Egy ilyen kerek évfordulón azonban az igazi születésnapról sem lehet megfeledkezni. Az 1952-ben, alig 26 évesen trónra lépett királynő óriási politikai és társadalmi változások tanúja lehetett, de uralkodása alatt birodalmának határai is módosultak, és rövid időn belül újabb változások következhetnek be.

Erzsébetben 10 éves koráig fel sem merült, hogy valaha uralkodó lesz. Nagyapja, V. György másodszülött fiának gyermekeként kiváltságos, de komoly felelősség nélküli életre számíthatott. Ám amikor 1936-ban nagybátyja, VIII. Edward a trón helyett az amerikai elvált asszonyt választotta, a család hirtelen és kissé felkészületlenül került a reflektorfénybe – aminek részleteit az Oscar díjas „A király beszéde” című film is feldolgozta.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Keserédes születésnap - 60 éves az Európai Unió

2017. március 28.

Róma nehézfegyverzetben várta az Unió állam- és kormányfőit a születésnapi ünnepségre. Kiürített belváros, zárva tartó boltok és múzeumok: azoknál a turistáknál, akik gyanútlanul most hétvégére időzítették az örök város meglátogatását, biztosan nem nőtt az EU vonzereje. Olcsó fogás volna azonban azt mondani, lám, lám, a Tiberis két partja leképezi a közös projekt valóságát: a polgárokért, de szigorúan nélkülük. A párizsi, nizzai, berlini és a friss londoni merényletek után sajnos a józan ész megköveteli meg a csúcstalálkozók helyszíneinek páncélba öltöztetését. Akkor is, ha a római utcaképet, a tüntetésekkel együtt, jelképesen is felfoghatjuk.

Az állam- és kormányfők a rengeteg vita ellenére határozottan nem a közös projekt temetési szándékával landoltak az olasz fővárosban, s a megfelelő lelki töltekezés érdekében Ferenc pápánál kezdték a születésnapi összejövetelt. A Szentatya, aki az elmúlt időszakban megszólalásaival igen határozottan szállt be az Unió egyik legégetőbb vitájába, a migrációs válságba, maga is az Unió halálközeli állapotáról beszélt. A legdivatosabb első számú közellenség,a populizmus ellenszeréül a szolidaritást és a szubszidiaritást ajánlotta, mint amely elvek mentén meg lehet menteni az Unió által képviselt békét s fejlődést. A családok és a polgárok együttélésének, az élet szentségének fontosságát is megemlítette útravalóul. Talán kevesen tudják, hogy az Uniónak nem csak az utóbbi, hanem bizony az előző két magasztos vezérfonala is a keresztény a vallásból ered…

Teljes cikk