szíria” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 19

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország újra választ. A tét nagy!

2015. augusztus 24.

Hatalmas belső küzdelem zajlik Törökországban. A június 7-i parlamenti választások után a Nagy Nemzetgyűlés pártjainak nem sikerült kormányt alakítaniuk. A török választók november 1-én ismét a szavazóurnák elé járulnak. Az ország legerősebb és meghatározó politikai mozgalma, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) júniusban közel 41 százalékot szerzett, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a párt két korábbi ciklusához hasonlóan önállóan kormányozzon. Az AKP-től a legtöbb voksot a kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) vette el, 13 százalékot szereztek. Recep Tayyip Erdogan elnök pártja az új megmérettetésen elsősorban nekik akar visszavágni és pártja kurd szavazóinak elpártolt részét visszaszerezni.

Közben ettől függetlenül Délkelet-Anatóliában áldatlan viszonyok alakultak ki. Ennek egyik kiváltója az, hogy Ankara vonakodik az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai kurdoknak jelentősebb katonai segítséget nyújtani. A másik ok pedig az, hogy a török állammal évtizedes harcban álló PKK vagy annak egyes parancsnokai felrúgták a több éve tartó fegyverszünetet. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a békétlenség miként hat a térség kurdjaira, akiknek többsége mind ez ideig támogatója volt az AKP-nek: vagy azért mert az szakított a kemalista nacionalizmussal és szekularizmussal, vagy azért mert a saját érdekeit Ankara területfejlesztési programjaiban látta visszaköszönni. A HDP új útra vitte a kurd politikát: parlamenti kérdéssé tette. November 1-én két dolog is eldől Törökországban: van-e tovább út az egy párti kormányzásban, van-e tovább út a kurd kérdés parlamenti szinten való kezelésében.  

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A kvóta-mantra ellenszere

2015. szeptember 18.

David Cameron brit miniszterelnök ismét bizonyította kitűnő politikai ütemérzékét. E hét elején ugyanis váratlanul Libanonba utazott, hogy első kézből kapjon képet a Szíriával szomszédos országban felállított menekülttáborról és az ott lakók életkörülményeiről. Az út időzítése nem véletlen, hiszen Theresa May belügyminiszter Brüsszelben épp ezen a napon érvelt a menekültkvóta-rendszer bevezetése ellen.

Cameron Beirutból helikopteren utazott a szír határtól nem messze, a Bekaa-völgyben létrehozott táborba. A négy millió lakosú Libanon 1,1 millió szírnek adott menedéket. Ezen kívül Jordániában és Törökországban is több millió menekült él, akiket az ENSZ Menekültügy Főbiztossága (UNHCR) igyekszik ellátni, nemzetközi támogatásokból. Ezekből az Egyesült Államok befizetései teszik ki a legnagyobb részt, de a második donor ország épp az Egyesült Királyság, amely 2012 óta 900 millió fonttal támogatta a menekültek ellátását, és a mostani út kapcsán további 100 millió fontot ígért erre a célra.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Békefenntartókat Szíriába - minél előbb!

2015. szeptember 21.

A szíriai belháború kezdeteitől fogva nem regionális kérdés. Mégis a nemzetközi közösség meghatározó államai – Oroszország kivételével – csupán egynek tekintik az egyre növekvő számú közép- és közel-keleti, valamint észak-afrikai válsággócok között. Még a kezdetek idején felvetődött a nemzetközi beavatkozás szükségessége, de hamar lekerült a napirendről. Egyes NATO-tagállamok az Iszlám Állam térnyerése és harcosai brutalitás akcióinak megfékezése érdekében tavaly megkezdték a dzsihadisták állásainak bombázását Szíriában és Irakban. Ez azonban nem elég a veszedelmes mozgalom visszaszorításához, s a szíriai belső helyzet érdemi javításához pedig korántsem hatásos eszköz.

A nemzetközi közösségnek végre komolyan kell vennie a szíriai helyzetet és békefenntartó katonákat kell küldenie Szíriába, hogy a harcok befejeződjenek és a nemzetközi haderő véget vessen annak a humanitárius katasztrófának, amely az elmúlt öt évben kialakult, s amelynek következtében az ország lakosságának közel fele földönfutóvá vált. Ha ez rövid időn belül nem következik be, a már példa nélküli európai menekültválság újabb dimenziókba lép, sőt globális kérdéssé válik, mert hamarosan ki lehet írni a táblát az unió déli és keleti határain, hogy „megtelt”. Közben pedig az eltérő tagállami nézőpontok miatt széthullik az EU bel- és igazságügyi együttműködési rendszere és ennek talaján a közös biztonsági és védelmi politika is. A szíriai válság az EU belső irányítási és tagállami egyeztetési válsága is.    

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Az oroszok Szíriában: megoldás vagy tévút?

2015. november 12.

A négy és fél éve zajló szíriai válságban Oroszország kezdetektől fogva az egyik fontos résztvevő: Vlagyimir Putyin és a mögötte álló hatalmi erők 2011 tavaszától Irán mellett Bassár el-Aszad leghívebb külső támogatói. Nem csak azért, mert Szíria az egykori Szovjetuniónak odaadó partnere volt, s a Moszkva-Damaszkusz kapcsolat valamiképp túlélte a hidegháborút. A tartuszi orosz támaszpont, amelyről napjainkban sok szó esik, sokáig Moszkva többé-kevésbé hibernált erődje volt a Kelet-Mediterráneumban. Az Arab tavasz kezdetén azonban előretolt bástyává vált annak érdekében, hogy a Kreml tornya ismét irányt mutató lehessen a Közel-keleten és Észak-Afrikában. Nem kétséges, hogy Vlagyimir Putyin komolyabb külpolitikai ambíciókkal tért vissza az elnöki hivatalba 2012 májusában, mint amikor 2008-ban megvált államfői hivatalától. A sikeres belső konszolidáció után joggal vélekedhetett úgy, hogy lehetősége nyílhat a nemzetközi politikai életben Moszkva régi pozícióit, vagy legalább annak néhány stratégiai elemét visszaszereznie. Ehhez jó alkalomként kínálkozott az Arab tavasz és az azzal járó káosz. Nem is gondolkozott rosszul: Oroszország napjainkban jelentősebb tényező a Közel-keleten és Észak-Afrikában, mint akár öt éve volt.

A remélt arab megújulásból nem az lett, mint amire Washingtonban, Londonban vagy Párizsban gondoltak az Arab tavasz hajnalán. A demokratákat kiszorították a muszlim testvérek és a szalafiták, így minden eddiginél bonyolultabb és széthúzóbb arab világ jött létre az Arab-tenger és az Atalanti-óceán között. Széthullott a hidegháború után megteremtett észak-afrikai és közel-keleti Pax Americana, amely ugyan csak nevében volt béke, de legalább voltak benne markáns erővonalak.

Teljes cikk

Imádkozzatok Párizsért!

2015. november 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Egy olyan borzalmas vérfürdő után, mint amilyen a péntek esti párizsi merényletsorozat, mindenki a lehetséges magyarázatokat keresi. Olyan mondatokat, amelyek valahogy legalábbis megpróbálnak valamilyen ok-okozati összefüggést találni a tettesek és az áldozatok között. A Charlie Hebdo című szatirikus lap szerkesztősége ellen elkövetett január 9-i merénylet után, amikor a világméretű részvétnyilvánítás a „Je suis Charlie” mondatban öltött testet, kicsit más volt a helyzet. Semmi nem legitimálhatja emberek életének önkényes kioltását, mégis, a szó szoros értelmében se Istent, se embert nem ismerő lap szerkesztőinek kivégzése a muzulmán vallási érzékenység megsértésének bosszújaként volt értelmezhető. Nem véletlen, hogy már akkor is felbukkant a „Je suis Ahmed” mondat, arra a muzulmán francia rendőrre utalva, akit a merénylők az utca kövén gyilkoltak meg, s aki már-már abszurd módon vált radikális hitsorsosainak áldozatává.

A tegnapi események után is lehet persze ilyen-olyan magyarázatokat találni. Franciaország fokozott szerepvállalása a szíriai válság kezelésében nyilván az elsődleges tényező. Az Iszlám Állam elleni harcban Párizs nem fukarkodik sem a politikai nyilatkozatokkal, sem a katonai erő bevetésével. Az időzítés és a merényletek helyszíneinek kiválasztásában szerepet játszhatott a Szíriáról Bécsben zajló külügyminiszteri egyeztetés  és a német-francia labdarúgó mérkőzés időpontja, melyen a francia elnök és a német külügyminiszter is részt vett. Ennek megfelelően, a stadion környékén nyilván igen kiterjedt biztonsági intézkedések voltak érvényben, s mégis, még a labdát épp megszerző játékos is zavarba jött egy pillanatra az első robbantás hallatán. Micsoda eszméletlen vakmerőségre utal mindez – két héttel a világ szinte összes fontos politikai vezetőjét felvonultató Klíma-csúcs, és három héttel a franciaországi önkormányzati választások előtt.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Az orosz – török ellentét és a magyar gázellátás

2015. november 25.

Miután a török hadsereg lelőtt egy orosz felségjelzésű vadászbombázót Szíriában, egyszerű légtérsértéssel indokolva a durva lépést, az idei év során amúgy is feszült orosz-török viszony a mélypontra került. A konfliktus biztonságpolitikai aspektusa ijesztő, elvégre a koreai háború óta nem lőtt le NATO tagállam orosz felségjelzésű katonai repülőt. Ugyanakkor energiapolitikai szempontból is érdekesen rajzolhatja át a térképet – már ha lesznek valódi, kézzelfogható következményei.

Vlagyimir Putyin éppen egy éve jelentette be, hogy leállítják a Déli Áramlat gázvezeték építését, ami Ukrajna elkerülésével, a Fekete-tengeren, Bulgárián, Szerbián, és Magyarországon át szállított volna orosz földgázt az ausztriai Baumgartenbe. Az okok közt a bolgárok lassúsága szerepelt fő pontként, de valójában Brüsszel mutatott fel olyan vörös zászlót ( a harmadik energiacsomag kompromisszumoktól mentes implementálása), aminek megkerülését Moszkva már nem tudta beépíteni az amúgy is húzódó, egyre költségesebb projektbe. Ekkor válaszul, a projekt lefagyasztása mellett, Putyin látványosan megállapodott Ankarával egy új vezetékről, a Török Áramlatról, melynek célja ugyanaz lett volna, mint a lefújt testvérprojektnek, csak más úton, Törökország, Görögország, Macedónia érintésével jött volna fel a gáz az osztrák célállomásig.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Törökország kegyeit keresve

2015. november 30.

Törökország az elmúlt fél évben a meghatározó EU-tagállamok körében felértékelődött. Már nem csak azért, mert üzleti világ képviselői úton-útfélen az Ankarával való jobb kapcsolatokat szorgalmazzák, hogy exportjukat Törökországba növelhessék; hanem már azért is, mert a tagállamok politikai tervezői és megfontolt politikusai is egyetértenek abban, hogy sem a menekült áradatot, sem a szíriai válságot nem lehet Törökország bevonása nélkül megoldani. Váltásra van szükség, amelyet már Angela Merkel októberi isztambuli villámlátogatása is jelzett. Csakhogy a törökök úgy érzik, az EU lekezeli őket, s garanciákat akarnak arra nézvést, hogy a jövőben minden másként lesz. Ankarában jól tudják, hogy jó alkupozícióban vannak: az EU kér segítséget és együttműködést, s a török vezetés most megkérheti ennek az árát. Nem csak pénzben, hanem az EU-Törökország kapcsolati rendszer erősítését illetően is.

A menekültválság Törökországot is sújtja, így Ankarának érdeke, hogy rajta inkább áthaladjanak a migránsok, mint maradjanak. Valószínűleg ezzel is összefüggésben áll az, hogy a török partok és a görög szigetek között az Égei-tengeren soha nem látott embercsempész hálózat alakulhatott ki. Miért pont Törökország állítaná ezt meg, ha a Schengen-tagállam Görögország ölbe tett kézzel nézi, mi is zajlik a saját határvizein. A szíriai válság esetleges Törökországba való átterjedését pedig a török hadsereg meg tudja akadályozni. Sőt, Ankara az orosz Su-24-es repülő lelövése miatti orosz-török vitában sem szorul külső segítségre. Ha igen, a török külügyminiszter nem Brüsszelben, hanem Washingtonban fog kopogtatni.

Teljes cikk

Takács Martin

Nemzetközi tanulmányok szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Oroszország és a „nemzetközi közmorál”

2015. december 31.

2015. október 31. és november 4. között több súlyos terrorcselekmény rázta meg a Szíriában légi csapásokat végrehajtó nagyhatalmakat. Október 31-én a Kogalymavia orosz légitársaság repülőgépe zuhant le 224 emberrel a fedélzetén a Sínai-félsziget felett, míg a november 14-i, mintegy 130 halálos áldozatot követelő párizsi merényletsorozat általános sokkot váltott ki világszerte. A terrorcselekményekért mindkét esetben az Iszlám Állam (IS), illetve társszervezetei vállalták a felelősséget. Tíz nappal később a török légierő a török-szír határ közelében egy orosz Szu-24-es bombázót lőtt le. Ezen események hatására bekövetkezett-e változás Moszkva szíriai tevékenységében? Előállt-e az Oroszország által szorgalmazott átfogó nemzetközi koalíció? A bejegyzésben igyekszünk közelebb kerülni a merényletek által felvetett nemzetközi kérdések megválaszolásához.

Amikor Oroszország szeptember 29-én megkezdte szíriai légicsapásait, szerepvállalását alapvetően négy tényezőre lehetett visszavezetni. Egyfelől Bassar Asszad szír elnök tekinthető az utolsó orosz szövetségesnek a Közel-Keleten, így rendszerének fenntartása prioritás a Kreml számára. Továbbá az országban található Moszkva egyetlen földközi-tengeri katonai támaszpontja (Tartúsz), amely ráadásul azon kevés külföldi orosz bázis közé tartozik, melyeket a Szovjetunió megszűnése óta nem számoltak fel. Azaz a beavatkozás egyrészt geopolitikai érvekkel magyarázható. Szintén fontos szempont a szíriai polgárháború távlati és taktikai jelentősége. Moszkva tart az IS harcosainak a Kaukázus és Oroszország felé történő kirajzásától, ezért Szíriát végső soron egyfajta „puffer (ütköző) zónaként” értelmezi. Végül Vlagyimir Putyin orosz elnök lehetőséget látott a beavatkozás által a nemzetközi elszigeteltségből való kitörésre, az Oroszország elleni szankciók felszámolása is cél lehetett. További fontos szempont, hogy az orosz elnök 2015 nyara óta következetesen egy széles, nemzetközi IS-ellenes szövetség felállítását szorgalmazza. E javaslat azonban egészen idáig az Iszlám Állam ellen már több mint egy éve légi csapásokat végrehajtó Egyesült Államok vezette koalíció ellenérzéseit váltotta ki. Ez az Oroszországgal szembeni negatív percepció mellett azzal magyarázható, hogy az orosz bombázások mintegy 80-90 százaléka a Pentagon adatai szerint a Washington által támogatott „mérsékelt ellenzék” ellen irányult.

Teljes cikk

Élet a periférián

2016. február 10.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A szíriai orosz bombázások és az annak nyomán újra induló menekülthullám lehetősége újra felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyhatalmak által közösen kidolgozott, s a nemzetközi közösség által széles körben támogatott nagyívű béketeremtő megoldás milyen messze van a realitásoktól. S miközben Aleppo lakói – az orosz légicsapások mellett - Assad csapatainak és a síita milicisták kereszttüzében tömegesen útra kelnek, a tervezett út végállomásán az egész európai elit és intézményrendszer reszket, hogy mi lesz mindennek a vége. Fico, szlovák miniszterelnök víziója arról, hogy ha az EU nem képes megoldani a válságot, akkor összeomlik, valamint a német kancellár és a török miniszterelnök közös javaslata arra nézvést, hogy a NATO-t is fel kell kérni a közreműködésre az európai határok védelmében, jól jelzik az elkeseredettség/elszántság fokát.

Fico frusztrációja érthető: ő, a közép-európai migráció-ellenesség miatt, ráadásul baloldali politikusként többször megtapasztalhatta nyugati kollégáinak megvetését, amihez azonban konkrét megoldási javaslatok – az elfuserált kvóta-rendszeren túl - sosem társultak. A NATO segítségül hívásának gondolata pedig arra utal, hogy a Frontex kapacitásainak növelését követően sem bíznak igazán az uniós határvédelmi rendszer működésében. S bár részleteket egyelőre nem árultak el, abban biztosak lehetünk, hogy a NATO nem egyszerűen „humanitárius megfontolásból” fog akcióba lépni. Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy az Egyesült Államok megnégyszerezi katonai kiadásait Európában, akkor nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy kontinensünk biztonságpolitikai helyzete korántsem idilli, a migrációs kockázatok mellett a hidegháborús logika újjáéledése is aggasztó.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Aleppó ostroma és a menekültkérdés – török szempontból

2016. február 12.

Törökország egyre inkább jelen van az európai politikai életben. Nem csak azért, mert leginkább ettől az országtól függ, hogy mennyi ázsiai és afrikai menekült lepi el Délkelet-Európát, s onnét más térségeket; hanem azért is, mert Törökország az egyetlen stabil hatalom a Közel- és Közép-Keleten. Mely ország lehetne más a partnere Németországnak, az Egyesült Királyságnak vagy Franciaországnak, ha Berlin, London és Párizs békességet akarna Szíriában, Irakban vagy másutt a térségben. Angela Merkel kancellár tudja leginkább Európában, hogy Törökország megoldhat számos olyan problémát, amely körmére égett több európai politikusnak, köztük magának a kancellár asszonynak is. Törökország képes lenne megállítani az Európára zúduló menekültáradat egyik fő vonalát.

De ezt Ankara csak akkor teszi, ha ezért az EU-tól kellő ellentételezést kap. Nem csupán pénzt, hanem ennél sokkal fontosabbat: „az európai utat.” Az EU-Törökország közötti tárgyalások tíz éve szünetelnek. Merkel ez év nyaráig 6 új fejezet megnyitását ígérte, de ebből még csak egy teljesült, de nyárig még van idő. A törökök számára azonban a legfontosabb ígéret, hogy a törökök 2016 nyarának végéig a tagállamoktól megkapják a vízummentes utazás lehetőségét. Mindkét fél sokat vár egymástól, de az EU és Törökország egyben bizonytalanok is egymásban. Ankarában is olvassák a német újságokat: mi lesz, ha Merkel asszony szerencsecsillaga leáldozik? A helyébe ülő új kancellárt is fogja majd kötni a német kormányfő adott szava? De a török elnök sem nevezhető a nyugat-európai világ legkedveltebb politikusának. Nem csak a bal- és liberális oldal kritizálja szinte naponta, hanem a konzervatív személyiségek is.

Teljes cikk