svédország” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Kritika és osztriga Göteborgban

2015. szeptember 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az idei göteborgi könyvvásár egyik vendégországa Magyarország volt. A másik Izland, de ez a magyar részvétellel ellentétben különösebben nem borzolta a kedélyeket, a vásári diskurzus az ő esetükben szinte kizárólag az irodalomra korlátozódott. A mi részvételünket számos vita előzte meg, ami összefügg azzal, hogy Skandináviából, s különösen Svédországból, az utóbbi öt évben több alkalommal is hallhattunk kritikus hangokat, akár a médiatörvényről, az alkotmányról, az antiszemitizmusról, vagy a demokrácia általános állapotáról volt szó. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által ellenünk indított (és nemrég végleg megszüntetett) eljárás zászlóvivői is svédek voltak. S noha voltak nemes közös feladatok is, mint a Wallenberg emlékév és számos olyan apróbb ügy, amelyben a svédországi magyar diaszpóra vagy a magyarországi svéd befektetők játszottak kulcsszerepet, újra és újra azt tapasztalhattuk, hogy valami furcsa morális felsőbbrendűség magabiztosságával tekintenek ránk Skandináviából.

Egy könyvvásár az a hely, ahol az egymást követő programok során az írástudóknak az a bizonyos sokat emlegetett felelőssége látványosan és kötelező érvénnyel megnyilvánul, hol hűvös előadótermekben, hol a standok zűrzavaros vásári hangzavarában. E felelősség az alapjáraton is folyamatosan moralizáló svéd közegben még hangsúlyosabban jelent meg, mivel a könyvvásár tematikai hangsúlya idén – hogy, hogy nem – a szólásszabadság volt. Ilyen körülmények között az elmúlt hetekben a migráció kapcsán elhíresült Magyarország képviseletében Svédországban vendégeskedni bátorság és humorérzék nélkül nem javallt.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Európa „férfias” kihívása – mi lesz a svéd nőkkel?

2016. január 26.

Az Európát sújtó jelenkori migrációs válság vizsgálatában a szakértők rendszerint gazdasági és demográfiai megfontolások mentén elemzik az eseményeket. Mindezzel legfőképpen a migránsok integrálására fordítandó költségvetési kiadásokat, valamint a multikulturalizálódó társadalmakban rejlő veszélyeket igyekeznek azonosítani. Ugyanakkor az Európába érkező bevándorlók pontos nemi és életkorbeli megoszlásának elemzése az eddigiek során kevesebb figyelemben részesült. A kísérő nélkül Svédországba érkezett fiatalkorú „menekült” által elkövetett mölndali késeléses gyilkosság azonban mindezt szükségszerűvé teszi. A legfrissebb svéd bevándorlási statisztikák ugyanis arra hívják fel a figyelmet, hogy a kontrollálatlan beáramlás a nemek természetesen kiegyensúlyozott arányát drasztikus mértékben a férfiak javára billenti, amely a kontinens biztonságpolitikai kihívásainak eszkalálódásához vezet. Mindez Európa maszkulinizációjának köszönhetően a kölni és mölndali eseményekhez hasonló zavargásokat és gyilkosságokat vetít előre, melyeknek ártatlan civilek újabb csoportjai lesznek áldozatai.

A 2015-ös év során Európai Unió határait több mint 1 millió közel-keleti és észak-afrikai migráns lépte át illegálisan. Mindez a kialakult humanitárius válság miatt a migrációs célországok kormányzatait morális és politikai dilemmával szembesíti, melyben egyszerre kell megoldást találniuk a migrációs hullám hatékony és humánus kezelésére, valamint a helyi lakosság egzisztenciális biztonságának garantálására. Az eddigi politikai erőfeszítések elsősorban a migránsok munkaerőpiacon és szociális ellátórendszeren keresztül történő társadalmi integrációját célozták meg, amely a történelmi tapasztalatok tükrében – főként az európai átlagnál alacsonyabb színvonalú képzettség, a hiányos nyelvi ismeretek, valamint a migráns diaszpórák megtartó ereje miatt - reménytelen vállalkozásnak tűnik.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Svédország és a migránsok – az ellentétek vonzzák egymást?

2016. augusztus 19.

Svédország 2014 óta nem csak a migránsok legelső európai célpontjává vált, de a kritikus hangok szerint a nők elleni erőszak központjává is. 2014 óta számos fesztiválon érik atrocitások a résztvevő nőket, a helyzetet a rendőrség pedig következetlenül kezeli: a július elején történt támadásokkal kapcsolatban korábban migránsokról beszéltek, ezt azonban visszavonták. Miért engedett Svédország 2015-ben 163 ezer ismeretlen hátterű és képzettségű menekültet az országba egy ősz leforgása alatt teljesen önként, hiszen még tranzitútvonalon sem fekszik? Júniusra ráadásul az is kiderült, hogy ebből a tömegből kevesebb, mint 500* fő talált munkát. Hogy lehet, hogy mindeközben pedig az Eurobarométer-jelentés szerint a svédek a leginkább migránsbarátok Európában?

A politika (a velem ellentétben politikatudományi képzettséggel rendelkezők szerint) arról a kérdésről szól, hogy hogyan akarunk élni. Ezt a kérdést Európában nagyrészt eldöntöttük, az együttélés legfontosabb kereteiben egyetértünk. Az emberi szabadságjogokat és a demokráciát például nem vitatjuk, de nem félünk értelmezni azokat. Az értelmezés során igyekszünk a magunk képére formálni az általános európai értékeket, pontosabban meghatározva, hogy azok mit is jelentenek számunkra. Mert amíg Európában nemzetállamok léteznek, addig meglepő különbségeket találhatunk az értékeiket tekintve is.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A svéd vakond esete a brit nyúllal

2016. augusztus 24.

Még el sem kezdődtek, sőt, még csak azt sem tudjuk, mikor kezdődnek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését előkészítő tárgyalások, de már folynak a kölcsönös odamondogatások, amelyek aligha segítik a kompromisszumos megegyezést.

A június végi Brexit győzelem után kialakult helyzet – miszerint az biztosnak tűnik, hogy a szigetország ki fog lépni az Unióból, de az erről szóló tárgyalások várhatóan csak a jövő év elején fognak megkezdődni, addig pedig mindenki csak azt találgatja, mit fog lépni a másik fél – kísértetiesen emlékeztet a kisvakond és a fűnyíró esetére. (Azok számára, akik nem ismerik a tanulságos történetet, íme röviden, korhatár nélküli verzióban: a kisvakond kertjében megnőtt a fű, le kellene nyírni, de elromlott a fűnyírója. Sebaj, gondolja a kisvakond, átmegyek a nyuszikához, kölcsönkérem az övét. Ahogy sétál nyuszika oduja felé, eszébe jut, hogy mi lesz, ha nyuszika nem adja kölcsön a fűnyírót, de hamar elhessegeti a gondolatot. Ám mégsem tud szabadulni tőle, és egyre erősebb lesz benne a gyanú, hogy nyuszika talán mégsem fogja kölcsönadni a fűnyírót. Ahogy sétál tovább, a gyanú már-már bizonyossággá válik, és mintha nyuszika irigységének egyéb megnyilvánulásai is előtörnének emlékezetéből. Ahogy bekopogtat nyuszika ajtaján, a kisvakond már szinte biztos benne, hogy hiába jött. Amikor nyuszika ajtót nyit, és mosolyogva megkérdezi, miben segíthet, a kisvakond már csak ennyit válaszol: „Tudod mit, nyuszika. Menj a fenébe a fűnyíróddal együtt!”)

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ateista temető – egyházi fenntartásban

2016. október 31.

„Megnyílt az első svédországi ateista temető” – olvashatjuk a brit Independent című újság online oldalán*. Svédország igyekszik lépést tartani a társadalmi változásokkal, a lakosság „szekularizáltságával” – hangzik a magyarázat a cikkben. Tény: Európa egyik legszekularizáltabb országa Svédország, ahol kimondottan magas az önmagukat ateistáknak vallók számaránya (az Independent lap szerint a nem vallásos és/vagy kifejezetten ateista emberek aránya 76 százalék az országban; ennél csak a kommunista Kínában találunk magasabb arányokat az egész világon a brit újság szerint). De milyen is valójában Svédország, illetve a svéd társadalom vallási szempontból?

A svédek mintegy 70 százaléka evangélikus, 5 százalékuk különböző kisebb protestáns felekezet tagja, közel 2 százalékuk római katolikus és ortodox, és kb. 2 százalékuk muzulmán. Rajtuk kívül élnek még zsidók, buddhisták és hinduk is az országban. A keresztény felekezetek esetében alapvetően a keresztség számít a „tagsági szempontból”, azonban a Svéd Egyház esetében egészen 1996-ig a szülők után is taggá válhatott a gyermek, a keresztség meglététől függetlenül (ennek köszönhetően ma is vannak szép számmal olyanok, akik bár nincsenek megkeresztelve, mégis tagjai a volt „államegyháznak”).

Teljes cikk