A június végi Brexit győzelem után kialakult helyzet – miszerint az biztosnak tűnik, hogy a szigetország ki fog lépni az Unióból, de az erről szóló tárgyalások várhatóan csak a jövő év elején fognak megkezdődni, addig pedig mindenki csak azt találgatja, mit fog lépni a másik fél – kísértetiesen emlékeztet a kisvakond és a fűnyíró esetére. (Azok számára, akik nem ismerik a tanulságos történetet, íme röviden, korhatár nélküli verzióban: a kisvakond kertjében megnőtt a fű, le kellene nyírni, de elromlott a fűnyírója. Sebaj, gondolja a kisvakond, átmegyek a nyuszikához, kölcsönkérem az övét. Ahogy sétál nyuszika oduja felé, eszébe jut, hogy mi lesz, ha nyuszika nem adja kölcsön a fűnyírót, de hamar elhessegeti a gondolatot. Ám mégsem tud szabadulni tőle, és egyre erősebb lesz benne a gyanú, hogy nyuszika talán mégsem fogja kölcsönadni a fűnyírót. Ahogy sétál tovább, a gyanú már-már bizonyossággá válik, és mintha nyuszika irigységének egyéb megnyilvánulásai is előtörnének emlékezetéből. Ahogy bekopogtat nyuszika ajtaján, a kisvakond már szinte biztos benne, hogy hiába jött. Amikor nyuszika ajtót nyit, és mosolyogva megkérdezi, miben segíthet, a kisvakond már csak ennyit válaszol: „Tudod mit, nyuszika. Menj a fenébe a fűnyíróddal együtt!”)