schengenihatárok” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Heckenast László

Újságíró, London

Hol nőnek még kerítések?

2015. augusztus 02.

A Nagy-Britanniát Európával összekötő csatornaalagút calais-i bejáratánál nap mint nap menekültek százai próbálják meg áttörni a biztonsági kordonokat, hogy azután az autókat és kamionokat szállító vonatokon vagy a járműveken belül elrejtőzve átjussanak a szigetországba. Az alagutat üzemeltető Eurotunnel közleményeiben „migráns aktivitásnak” nevezi az incidenseket, amelyek a turista szezon kellős közepén hatalmas fennakadásokat okoznak a forgalomban. A mostani válsághelyzet azonban korántsem egyik napról a másikra alakult ki.

Ez nem csupán Nagy-Britannia és Franciaország problémája, hanem „globális migrációs válság” írja a calais-i helyzetről Theresa May brit és Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter. A Sunday Telegraphban megjelent közös cikkében a két politikus az európai és az afrikai államok segítségét kéri a krízis megoldásához. A múlt héten David Cameron brit miniszterelnök a Cobra kódnevű válságbizottságot is összehívta, majd pénteken telefonon konzultált François Hollande francia elnökkel. A britek extra rendőrkutyákkal, térfigyelő kamerákkal és speciális kerítésekkel igyekeznek segíteni a francia hatóságok munkáját, akik a jelek szerint már nem tudnak megbirkózni az alkalmanként több száz, de egyes becslések szerint ezernél is több menekült láthatóan egyre szervezettebb rohamaival.
A calais-i menekülttábor – a Dzsungel – különböző formákban már 2002 óta létezik. A francia hatóságok – részben a brit kormány nyomására – akkor zárták be a Nemzetközi Vöröskereszt sangatte-i befogadó állomását, és az ott élő menekültek a calais-i kikötő környéki erdőkben vertek tanyát. Céljuk már akkor is az volt, hogy a kamionokba rejtőzve illegálisan brit területre jussanak, ahol azután vagy azonnal menedékjogot kérnek, vagy a sok etnikumú nagyvárosokban könnyen elvegyülve illegális munkából tartják fenn magukat.

Teljes cikk

Gyújtogató tűzoltás - Avagy miért is tüntetnek a Keletinél?

2015. szeptember 02.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A németországi Hameln városában egy fiatal önkéntes tűzoltó Molotov-koktélt dobott egy menekültek által lakott épületre, majd – társaival együtt – az oltásban is részt vett. A szobában, ahova a csukott ablakon át a gyújtóbomba repült, egy zimbabwei anya aludt három gyermekével, akiknek az ijedtségen kívül szerencsére nem lett semmi bajuk.

A fenti abszurd eset persze kivételes, ugyanakkor magába sűríti azt a kettősséget, ami a migráció ügyének megítélésében, az arról való kommunikációban tapasztalható. Azon a bizonyos hétfő estén, amikor a magyar rendőrök levonulását követően a migránsok felszállhattak az Ausztria felé tartó vonatokra, egy bécsi tévéstúdióba voltam hivatalos.

Teljes cikk

Kijózanodás Németországban

2015. szeptember 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az elmúlt napokban eszkalálódni látszott a magyar-német, magyar-osztrák viszony – nem csak a hivatalos politika, hanem az úgynevezett „társadalmi kapcsolatok” terén is. Réges-régi ismerőseim hívtak fel azzal, hogy ugye tudunk még beszélni egymással, hogy nem fogunk „végleg elszakadni az európai értékrendtől”. A Magyarországról szóló tudósítások képei voltak a szó szoros értelmében „ütősek”, ezek sugallták az embertelen, szögesdrótépítő és gyerekeket rugdosó Magyarország képét. A nyelvi stíluselemek még rátettek egy lapáttal: egy német humorista megalkotta a „gulyásfasizmus” fogalmát, míg az i-re a pontot Fayman, osztrák kancellár tette fel szombati interjújában, melyben a Bicskén megállított vonat esetét „a legsötétebb idők” gyakorlatához hasonlította, utalva ezzel a koncentrációs táborokba menő egykori szerelvényekre.

Nem nehéz összerakni, hogy hogyan is jutottunk el idáig. A Kormány és a parlamenti többség nyugati sajtónépszerűsége már 2010 nyarától romokban hevert, hiszen a médiatörvénnyel sikerült egyértelműen a nemzetközi újságíró-társadalom tudomására hozni: Magyarország nem az olcsó népszerűséget keresi. A további lépések, a bankadótól az alaptörvényen át a rezsicsökkentésig és az Európai Unióval folytatott vitákig, hol egyértelmű gazdasági érdekek mentén, hol ideológiai köntösben tört borsot különböző nyugati érdekcsoportok, és/vagy értelmiségi hangadók orra alá. Mindennek ellenére a Kormány és a parlamenti többség köszönte, jól volt, a javuló makrogazdasági adatok minket igazoltak, az ideológiai harc meg lecsendesedett – elsősorban azért, mert a különböző publicisztikai rovatokban már voltaképp minden csontot lerágtak a „magyar jelenség” elemzése kapcsán. De ha néha túl sok frontot is nyitottunk egyszerre, az az átütő érzelmi motívum, ami ahhoz kell, hogy valakit úgy igazán széles körben és szívből jövően utálni lehessen, még hiányzott. Ez a motívum kaphatott most szárnyra a déli határszakaszról szóló képekkel. A szögesdrótról, a síró gyerekekről, a dobált ételcsomagokról,a „gáncsoskodó” operatőrről szóló képsorok mind-mind csak ráerősíteni igyekeztek és tudtak a konzultációs kérdőív és a kormányzati plakátkampány valóban nem túl emberbaráti hangvételére. Hogy ezenközben a magyar rendőrség, több ezer közalkalmazott és civil segítő milyen emberfeletti munkát végzett, az nem jött át a nemzetközi tudósításokban.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia pragmatizmus a menekültügyben – ellenzékből

2015. október 07.

A schengeni menekültügyi rendszer válsága az Európai Unió más tagállamaihoz hasonlóan Franciaországban is heves politikai vitákat váltott ki. A kormányon lévő szocialisták az Európai Bizottság által javasolt kvótarendszert támogatják, amelynek keretében legfeljebb harmincezer ember befogadását tennék lehetővé. A politikai paletta túloldalán, a fenyegetően erősödő Nemzeti Front radikális nacionalista szólamokkal kelt indulatokat, ami a társadalom hiszterizáltságát eredményezi. Mindeközben az ellenzékbe szorult francia jobboldal a visszatérő Nicolas Sarkozy vezetésével – nem titkoltan a decemberi regionális választásokra és a 2017-es elnökválasztásra készülve – a szocialisták idealizmusával és a nacionalisták gyűlöletkeltésével szemben az emberek számára egy járhatóbb, pragmatikus megoldási alternatívát kíván nyújtani. Sarkozy bevándorlás-politikai javaslatait a Le Figaro riporterének hét pontban foglalta össze.

A francia migrációs alaphelyzet


A francia menekültügyi hivatal (OFPRA) hivatalos statisztikái szerint Franciaországban 2014-ben összesen 64811 menekültkérelmet nyújtottak be, amiből 14 589-et jóvá is hagytak. A kérelmek számát tekintve a helyzet azonban nem tűnik túlságosan kritikusnak, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy Franciaország a legtöbb migráns számára csupán tranzitállomás az Egyesült Királyság felé. 2013-ban ugyanis ennél több, összesen 66 251 menekültkérelmet nyújtottak be az OFPRA ügyintézőinek, így 2014 az előző évhez viszonyítva már csökkenő tendenciát mutat. Ehhez képest Németországban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának hivatalos közlése szerint 2014-ben 226 191 menekültkérelmet nyújtottak be, de idén ez a szám már 300 ezer felett jár. Magyarországon pedig csak 2015-ben több mint 173 ezer menekültkérelmet kezelt a bevándorlási hivatal. Ebből a perspektívából szemlélve a 30 ezer menekült befogadására tett francia felajánlás kifejezetten nagyvonalúnak tűnik.

Teljes cikk

Reinhard Olt

Politológus professzor

Új kelet-nyugati szembenállás

2015. december 21.

A pénteken befejeződött uniós csúcson megállapodás született a külső határok védelméről, az erre hivatott szervezet megerősítéséről. A örömteli fejlemény azonban mit sem változtat azon, hogy továbbra is komoly ellentét feszül a „keleti blokk”, vagyis a Visegrádi 4-ek által vezetett országcsoport és a nyugat-európai alapítók között. Előbbiek a „Schengen barátai” programmal igyekeznek előmozdítani a jelenleg is érvényes jogi keretek érvényre jutását, míg a Németország körül szerveződő országcsoport az ún. „mini-Schengen” rendszerén belül igyekszik csak biztosítani az eddigi vívmányokat. Tudjuk, hogy az ellentét a migránsok befogadásának kérdése mentén bontakozott ki, hiszen a „keletiek” döntő többségükben kezdettől fogva elutasították a tömeges moszlim betelepülést, a „Willkommenskultur”-nak, vagyis a befogadás kultúrájának piedesztálra emelését, amit a magyar miniszterelnök „morális imperializmus”-ként minősített.

Nehezen állítható, hogy a Nyugat a rendszerváltozás és az Európai Unió bővítésének folyamatában valaha is túl nagy érzékenységgel tekintett volna a közép-európai népek igényeire, érdekeire, az ott élő emberek hagyományaira, történelmi tudatára, vágyaira, nemzeti érzéseire, egyedi sajátosságaira. Érdemes megvizsgálni, hogy honnan is ered e sajátosságok iránti különös érzéketlenség. A II. Világháború után látványosan megerősödött az az elképzelés, mely szerint az europaizálódás folyamatában a nemzetállamok jelentősége egyre inkább elenyészik, a „nemzeti kérdés”, mint a XIX-XX. század terméke, a XXI. századra maradéktalanul megválaszolást nyert.

Teljes cikk