Szlovákiának éppúgy, mint térségünk más államainak, az ukrán válság kitörését követően nehéz megtalálni a legmegfelelőbb Oroszország-politikát. Sőt, nehéz erről az ország véleményformáló erői között is konszenzust teremteni. Nemcsak a helyzet, hanem a hagyományok miatt is: vannak, akik a követést, vannak, akik a valós, s olyanok is, akik a tettetett szembefeszülést preferálják. De persze az sem felejtendő, hogy a szlovákok a pánszláv hagyományok alapján érzelmileg is kötődnek az oroszokhoz. A Pozsony-Moszkva kapcsolat az elmúlt hetekben két dolog miatt is előtérbe került: Robert Fico rövid időn belül kétszer is megfordult Moszkvában, az orosz Duma elnöke pedig Szlovákiát a legmegfelelőbb országnak nevezte, hogy közvetítsen Oroszország és Ukrajna között.
A szlovák miniszterelnök 2015. május 9-én részt vett Moszkvában a II. világháború lezárásának 70. évfordulója alkalmából rendezett orosz győzelmi ünnepség néhány programján, június 2-án pedig hivatalos látogatást tett az orosz fővárosban. Mindkét út kemény belső kritikát kapott Szlovákiában, a második különösen. Ugyanis arra azt követően került sor, hogy az orosz állami televízió egyik csatornája a szovjet időkre emlékeztető módon idézte fel az 1968-as Prágai Tavasz történéseit. Szlovákia elnöke, Andrej Kiska elvárta volna a kormányfőtől, hogy Moszkvában tegye szóvá a moszkvai múltgyalázást, de Robert Fico ezt nem tartotta szükségesnek. A szlovák külpolitika a moszkvai vizitet Szlovákia gazdasági érdekeinek előremozdításával hozza kapcsolatba. Tavaly több mint 10 százalékkal esett a szlovák-orosz áruforgalom. Jogos tehát a pozsonyi aggodalom, főleg a behozatalt illetően, hiszen a szlovák import közel 10 százaléka Oroszországból érkezik. A kivitel általában 4 százalék körül mozog, így az sem elhanyagolható. A szlovák kormányfő a kereskedelemi forgalom szintjének megtartása mellett két dologban akart előrelépést elérni: meghosszabbítani a széles nyomtávú vasutat Kassától Pozsonyig, s a 2020 utáni időszakra vonatkozóan egy új gázüzlet alapjait lerakni. Az érthető és ambiciózus terveknek azonban csak akkor van értelme, ha az ukrajnai válság rendeződik, Moszkva és Kijev kapcsolatában lényeges javulás következik be.