reform” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Több, mint vallási ellentét

2016. január 11.

Az e heti „The Economist” címlapjára Szaúd-Arábia került. A nagyhírű hetilap újságírói azt elemzik, hogy sikeres lehet-e az a megújulási vagy reformfolyamat, amelybe az ország ez év elején belekezdett. A közel egy éve hatalmon lévő vezetés tabukat döntött le azzal, hogy a piacgazdaságra való átfordulás első lépését megtette. Az év elejétől megszűnik a lakosságnak biztosított energiaforrások teljes állami finanszírozása, számos árura és szolgáltatásra 5 százalékos forgalmi adót vetnek ki. Azaz Szaúd-Arábiában lezárul a mindent fedező jóléti államiság korszaka, s ez bizonyára így lesz hamarosan a Rijádot követő többi gazdag olajmonarchiában is. A szaúdi állami vállalatok magánosításáról is beszélnek, sőt a világ legnagyobb olajcégének, az ARAMCO (Arabian-American Oil Company) részvényeinek piacra dobásáról is. Komoly tervek vannak a szaúdi oktatásügy átalakítására, annak érdekében, hogy az ország idővel megszabaduljon az egyoldalú olajfüggőségtől. A reformfolyamat irányítója, a lassan egy éve uralkodó Szalman király harminc éves fia, Muhammed bin Szalman, aki egyben az ország Gazdasági és Fejlesztési Tanácsának miniszteri rangú elnöke, és háromnegyed éve helyettes trónörökös is.

A rijádi változásokra főleg azért volt szükség, mert a kőolaj világpiaci ára 2011 óta folyamatosan esik, s már hosszú ideje hordónként 40 USD alatt van. A szaúdi jóléti költségvetés az elmúlt években hatalmas hiányt halmozott fel, de a külföldön fialtatott szaúdi pénzalapok is jócskán megcsappantak. A jólléti állammal való „első szakítás” nyilvánvalóan nem fog népszerűséget hozni az uralkodó családnak, mert az országban kevesen értik meg, hogy a vezetés hosszas halogatás után végre meghozta az első olyan komoly döntést, amelynek sikere esetén Szaúd-Arábia az olajkorszak után (ez még ugyan fél száz év, vagy még több) is működőképes állam maradhat. Abdullah király, aki 2015 januárjában hunyt el, talán az Arab Tavasz eseményei miatt, nem mert meghozni olyan fontos döntéseket, amelyek révén az általános hangulat romolhatott volna az országban. A rijádi vezetésre ugyanis évek óta hármas nyomás nehezedik: a szaúdiak és velük együtt az odatelepedett milliók mind szeretnék megőrizni az adómentes jóléti államot; a demokrata arabok vallásosok és szekulárisok egyaránt demokratikus fordulatot szeretnének elérni, és ezt követelik nyugati támogatással; a dzsihadista iszlám fundamentalisták pedig elsődlegesen Washington-barátsága miatt szeretnék megbuktatni az Al-Szaúd dinasztiát, vagy annak legalább azt az ágát, amely fél évszázad óta vezeti az országot. A jelenlegi vezetésnek így aztán otthon és külföldön is megannyi ellenfele és ellensége van.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

A francia meccs tétjéről

2016. július 05.

Franciaország júniusban a párhuzamos küzdelmek helyszíne volt. Miközben a magyar válogatott a sikerekért harcolt, addig a sztrájkok is folyamatosan zajlottak. A szakszervezetek, elsősorban a szállítási és energiaszektorban jelentős CGT ereje folyamatosan csökken, így is képesek azonban arra, hogy akadályozzák az ország működését a foci EB ideje alatt. Erre vezetőik szerint azért van szükség, mert a kormány lazítani próbál a munkajogi szabályozásokon annak érdekében, hogy teljesíthesse ígéretét a 2017-es országos választások előtt és 10 százalék alá csökkentse a munkanélküliséget. A konfliktus rávilágít a francia gazdaság egyik legfőbb problémájára, a munkaerőpiac gyengeségére: a márciusi 10,3 százalékos munkanélküliség közelebb áll a mediterrán Olaszország adatához mint az uniós növekedési motor és fő versenytárs, Németország 4,5 százalékos rátájához. Az utcai tüntetéseknek azonban nagyobb a füstje mint a lángja: a valóban égető problémát a munkaerőpiac hatékonyabbá tétele jelenti. Ez a forradalmi patthelyzet valódi tétje.

A francia gazdaság állapota nem kirívóan rossz, de más uniós országokkal összevetve a választásokat megelőzően a stagnálás is különösen veszélyes a szocialista kormányra nézve. Az államadósság a válság óta növekvő pályán van és a költségvetési deficit 3 százalék alá szorítása sem sikerült 2008 óta. A kormányzat uniós összevetésben rendkívül nagy szerepet vállal a gazdaságban: 2014-ben a GDP arányos kiadása 56 százalék volt, ezt pedig könnyíti, hogy kedvező feltételekkel juthat elkölthető forrásokhoz. Ennek ellenére a gazdaság számára a válság után az egy százalékos növekedés megközelítése is nehéznek bizonyult és e szerény növekedést is elsősorban az olajárak csökkenése és az euró leértékelődése okozta. A kormányzat nehezen tart rendet pénzügyei terén emellett magas és rossz szerkezetű adóteher gátolja a növekedést, miközben a források elköltése sem hatékony.

Teljes cikk