putyin” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 17

Kockázatok és mellékhatások – Putyin Budapesten

2015. február 16.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az előzetes várakozásokkal szemben végül minden egész jól alakult. Azok a hangok, amelyek nagyon óvtak Putyin elnök látogatásától, az elmúlt néhány napban elcsendesedtek, ami legalább annyira köszönhető a körülmények kedvező változásának, mint a magyar külpolitika tudatosságának.

Orbán Viktor még egy decemberi interjújában mondta, hogy a magyar politika nem oroszbarát, hanem magyarbarát. Ebben a kijelentésben elvben senki sem találhatna kivetnivalót, hiszen a nemzeti érdekérvényesítés egyre kevésbé szofisztikált jelenségeivel találkozunk szerte a világban. Ennek ellenére, bármennyire is támogattunk minden közös európai szankciós kezdeményezést, ismételtük számtalanszor, hogy a nemzetközi jog megsértése elfogadhatatlan, egy-egy nyilatkozat miatt rajtunk maradt az orosz-barátság bélyege. A klasszikus fordulattal azt is mondhatnánk, hogy nem elég orosz helyett magyarbarátnak lenni, annak is kell látszani – és nem csak itthon! Tekintettel arra, hogy – egyelőre legalábbis – látványos orosz lépések nem viszonozták a verbális gesztusokat, a magyar érdekek védelme szempontjából sem mindegy, hogy a nyugati világban mennyire értik meg a magyar érdekérvényesítés csínját-bínját. Vagyis rengeteg minden függ attól, hogy mennyire marad, maradhat-e egyáltalán a mi kezünkben a saját helyzetünk, törekvéseink értelmezése, magyarázata.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Putyini áramlatok

2015. február 18.

Óriási várakozás előzte meg az orosz elnök budapesti látogatását. Majd miután elmaradtak a bombasztikus bejelentések, és inkább egy business-as-usual találkozó képe rajzolódott ki, az egész magyar közvéleményen érezhető volt némi csalódottság. Ám a sorok közt olvasva, egy-egy apróságnak tűnő, elejtett szó és mondat bizony nagy dolgokat vetít előre.

Kezdjük a gázszerződéssel. Nem köttetett új szerződés, de ezt iparági berkekben már régóta tudta mindenki. Nem is nagyon kell, hiszen az elmúlt években, az eredeti szerződés szerinti át nem vett gáz – amit ettől függetlenül ki kellene fizetnünk – még az évtized végéig is kitart. A költségvetésnek nagy könnyebbség, hogy ez a lebegtetett fizetési kötelezettség Vlagyimir Putyin szavai szerint megszűnik, és a fennmaradó gázmennyiség után csak akkor kell fizetnünk, ha le is szállítja a Gazprom. Mondjuk árról nem esett szó, amit technikai kérdésnek tituláltak a felek, de lássuk be, ez mégiscsak a sarokköve annak, hogy eldönthessük: ez a megállapodás jó vagy rossz nekünk.

Teljes cikk

A liberális demokrácia nagykövete

2015. február 22.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a Brit Birodalom követe, Lord Elgin 1805-ben a Görögországot megszálló török hatalom képviselőitől megvásárolta az Akropoliszról származó szobrokat, nem sejthette, hogy két évszázaddal később egy márványból formált férfitest milyen fontos diplomáciai küldetésre lesz hivatott.

A művészettörténészek által egyedülállónak tekintett torzó – a többi Elgin-márvánnyal együtt – a British Museum birtokába került. Görögország régen küzd a szobrok visszaszerzéséért, s már évekkel ezelőtt azt az ügyvédi irodát bízta meg az ügy képviseletével, amelynek társtulajdonosa, Amal Alamuddin, nem olyan rég George Clooney felesége lett. A látványos nász és Clooney – egyébként saját maga által is kicsit elfuseráltnak tekintett – filmjének, a Műkincsvadászoknak a bemutatója egyaránt jó alkalom volt arra, hogy a szobrok ügye a legszélesebb nyilvánosság előtt is ismertté váljon. Ugyanakkor a britek biztosak a dolgukban, hiszen álláspontjuk szerint annak idején jogszerűen, vásárlás útján jutottak a műtárgyakhoz, sőt, még azt is hangsúlyozzák, hogy Lord Elgin voltaképp az enyészettől mentette meg az antik köveket.

Teljes cikk

Tetemrehívás

2015. március 01.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Borisz Nyemcovról még a Naumann Alapítvány munkatársaként hallottam először, a kilencvenes évek közepe táján. Otto Graf Lambsdorff, a német liberálisok nagy öregje, az alapítvány elnöke, nagyra becsülte az orosz politikust, Nyizsnij Novgorod korrekt kormányzójaként és aztán a gazdasági reformok iránt elkötelezett miniszterelnök-helyettesként is. Alapítványi összejöveteleken sokszor esett szó Oroszországról, sőt, egyszer Moszkvában került sor a kelet-közép-európai regionális találkozóra, amikor a rendszerváltást követően én is először szembesültem a szétesett Szovjetunió romjain kivirágzó vadkapitalizmussal.

Nyemcovval emlékeim szerint nem találkoztunk, de a liberális, vagy legalábbis magukat így definiáló politikai csoportosulások képviselőivel folytatott megbeszélések messze nem illettek abba a klisébe, ami korábban bennünk a közép-kelet-európai politikusi mezőny ismeretében kialakult. A liberális demokrata jelzővel persze már akkor is óvatosan kellett bánni, hiszen Vlagyimir Zsirinovszkij is így nevezte pártját, de a jogállamisághoz, az emberi jogokhoz és a gazdasági reformokhoz való viszony alapján – az aktuális névválasztástól függetlenül – be lehetett kalibrálni a szereplők politikai meggyőződését.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Macedónia a Tesla árnyékában

2015. május 20.

A Déli Áramlat gázvezeték-projekt törlése után, ahogyan leértékelődött Bulgária szerepe a régió energiabiztonsága szempontjából, úgy lépett nagyot előre Görögország és Macedónia. Az orosz fél legújabb stratégiája szerint ugyanis csak a görög határig vinné csak el a Török Áramlaton át behozott földgázt. Innen pedig a Tesla névre keresztelt vezetéken jutna el a gáz Görögországon, Macedónián, Szerbián és Magyarországon át az ausztriai Baumgartenbe. A Macedónia belpolitika viszont éppen a forradalom szélére sodródott.

Moszkvai pletykák szerint Vlagyimir Putyint manapság már a „bolgár” szó puszta kiejtésével ki lehet hozni a sodrából. Nem is csoda, hiszen az általa életre hívott, majd el is temetett Déli Áramlat meghiúsulásáért nagyrészt Szófiát okolják az orosz kabinetben, amit a bolgár fél csak bűnbakkeresésként aposztrofál.

Teljes cikk

Takács Martin

Nemzetközi tanulmányok szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Valóban Ciprasz lesz-e Putyin trójai falova?

2015. július 08.

Az orosz-görög viszonyban választóvonal Alexisz Ciprasz, görög miniszterelnök áprilisi moszkvai látogatása, ami eredménytelensége ellenére komoly aggodalmat ébresztett az EU döntéshozóinak körében. Szintén elgondolkodtató a görög miniszterelnök szentpétervári látogatása két héttel a feltételezett államcsőd előtt, nem is beszélve a Ciprasz-Putyin telefonbeszélgetésről, közvetlenül a népszavazás után. A történtek fényében jogosan fogalmazódik meg a kérdés, hogy valóban van-e arra reális esély, hogy az Uniós, illetve IMF-forrásokat megkerülve Görögország Moszkvától kapjon pénzügyi gyorssegélyt?

A kérdést az objektivitás érdekében a két fél motivációinak, külpolitikai stratégiájának és gazdasági kapacitásainak szemszögéből érdemes megvizsgálni. Görögország, valamint Ciprasz esetében a helyzet egyértelmű. A választási győzelem és a kormányzás megkezdése után az új kormánynak szembesülnie kellett az ország mozgásterének korlátozott voltával. Az IMF vezérigazgatója, Christine Lagarde kijelentette: ha Athén június 30-ig nem törleszti 1,6 milliárd eurós (nagyságrendileg 500 milliárd forintos) tartozását, az IMF fizetésképtelennek minősíti az országot, ami a 7,2 milliárd eurós (2250 milliárd forintos) EU-mentőcsomag meghosszabbítását is veszélyezteti. A hitelezők takarékossági követelései (adók növelése, valamint a nyugdíjak megvágása) pedig politikailag vállalhatatlanok a Syriza-kormány számára, ami a népszavazás eredményében is visszaköszön. Az éles retorikát a görög társadalom többsége támogatja, azonban a külső finanszírozás szüksége továbbra is fennáll.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Orosz-szlovák viszony: csak flört, vagy szerelem?

2015. július 14.

Szlovákiának éppúgy, mint térségünk más államainak, az ukrán válság kitörését követően nehéz megtalálni a legmegfelelőbb Oroszország-politikát. Sőt, nehéz erről az ország véleményformáló erői között is konszenzust teremteni. Nemcsak a helyzet, hanem a hagyományok miatt is: vannak, akik a követést, vannak, akik a valós, s olyanok is, akik a tettetett szembefeszülést preferálják. De persze az sem felejtendő, hogy a szlovákok a pánszláv hagyományok alapján érzelmileg is kötődnek az oroszokhoz. A Pozsony-Moszkva kapcsolat az elmúlt hetekben két dolog miatt is előtérbe került: Robert Fico rövid időn belül kétszer is megfordult Moszkvában, az orosz Duma elnöke pedig Szlovákiát a legmegfelelőbb országnak nevezte, hogy közvetítsen Oroszország és Ukrajna között.

A szlovák miniszterelnök 2015. május 9-én részt vett Moszkvában a II. világháború lezárásának 70. évfordulója alkalmából rendezett orosz győzelmi ünnepség néhány programján, június 2-án pedig hivatalos látogatást tett az orosz fővárosban. Mindkét út kemény belső kritikát kapott Szlovákiában, a második különösen. Ugyanis arra azt követően került sor, hogy az orosz állami televízió egyik csatornája a szovjet időkre emlékeztető módon idézte fel az 1968-as Prágai Tavasz történéseit. Szlovákia elnöke, Andrej Kiska elvárta volna a kormányfőtől, hogy Moszkvában tegye szóvá a moszkvai múltgyalázást, de Robert Fico ezt nem tartotta szükségesnek. A szlovák külpolitika a moszkvai vizitet Szlovákia gazdasági érdekeinek előremozdításával hozza kapcsolatba. Tavaly több mint 10 százalékkal esett a szlovák-orosz áruforgalom. Jogos tehát a pozsonyi aggodalom, főleg a behozatalt illetően, hiszen a szlovák import közel 10 százaléka Oroszországból érkezik. A kivitel általában 4 százalék körül mozog, így az sem elhanyagolható. A szlovák kormányfő a kereskedelemi forgalom szintjének megtartása mellett két dologban akart előrelépést elérni: meghosszabbítani a széles nyomtávú vasutat Kassától Pozsonyig, s a 2020 utáni időszakra vonatkozóan egy új gázüzlet alapjait lerakni. Az érthető és ambiciózus terveknek azonban csak akkor van értelme, ha az ukrajnai válság rendeződik, Moszkva és Kijev kapcsolatában lényeges javulás következik be. 

Teljes cikk

Takács Martin

Nemzetközi tanulmányok szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Keleti nyitás – Moszkvából

2015. szeptember 16.

Amíg a világsajtó az Európában kibontakozó migránsválságra figyelt, Vlagymir Putyin orosz elnök látogatást tett Kínában. Az orosz államfő kínai kollégájával, Hszi Csin-ping-gel megtekintette a II. világháborús győzelem 70. évfordulójára rendezett pekingi katonai felvonulást, majd 30 kétoldalú egyezmény aláírásában állapodtak meg. „Ha a nagy volumenű projektjeinket teljesíteni tudjuk, lehetőségünk lesz közösen befolyásolni a világgazdaságot”- jelentette ki Putyin. Moszkvában az orosz-kínai kapcsolatot már Washington ellensúlyának tekintik, azonban jogos a kérdés, hogy mennyire tekinthető ez reális elképzelésnek.

Jelentős eredmények, szép remények

Az optimizmus korántsem alaptalan. Oroszország számára az ukrajnai háborús helyzet, s az elhúzódó szankciós konfliktus nem hagyott más választást, mint a Peking irányában történő orientációt. Oroszország hivatalosan tagadja érintettségét, azonban az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió mégis Moszkvát teszik felelőssé a kialakult helyzetért. „Hogyha mind Oroszországot, mind Kínát egyszerre akarják a nyugati hatalmak feltartóztatni, törvényszerű, hogy közeledni fognak egymáshoz”- véli Szergej Karaganov politológus, volt elnöki tanácsadó. Karaganov szerint mindkét ország saját, természetesnek vélt befolyási övezetének védelmére törekszik. A partnerség tehát egyfajta kényszerű egymásra találás, és az eredmények - egyelőre legalábbis - impozánsak. A két ország közötti kereskedelmi forgalom 2000 és 2014 között többszörösére nőtt. Oroszország számára Kína tekinthető első számú kereskedelmi partnernek, míg Peking esetében Moszkva a 9. legnagyobb volumennel bíró ország. Andrej Deniszov pekingi orosz nagykövet szerint jelenleg közel 60 befektetési projektről folynak tárgyalások a két fél között.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Az oroszok Szíriában: megoldás vagy tévút?

2015. november 12.

A négy és fél éve zajló szíriai válságban Oroszország kezdetektől fogva az egyik fontos résztvevő: Vlagyimir Putyin és a mögötte álló hatalmi erők 2011 tavaszától Irán mellett Bassár el-Aszad leghívebb külső támogatói. Nem csak azért, mert Szíria az egykori Szovjetuniónak odaadó partnere volt, s a Moszkva-Damaszkusz kapcsolat valamiképp túlélte a hidegháborút. A tartuszi orosz támaszpont, amelyről napjainkban sok szó esik, sokáig Moszkva többé-kevésbé hibernált erődje volt a Kelet-Mediterráneumban. Az Arab tavasz kezdetén azonban előretolt bástyává vált annak érdekében, hogy a Kreml tornya ismét irányt mutató lehessen a Közel-keleten és Észak-Afrikában. Nem kétséges, hogy Vlagyimir Putyin komolyabb külpolitikai ambíciókkal tért vissza az elnöki hivatalba 2012 májusában, mint amikor 2008-ban megvált államfői hivatalától. A sikeres belső konszolidáció után joggal vélekedhetett úgy, hogy lehetősége nyílhat a nemzetközi politikai életben Moszkva régi pozícióit, vagy legalább annak néhány stratégiai elemét visszaszereznie. Ehhez jó alkalomként kínálkozott az Arab tavasz és az azzal járó káosz. Nem is gondolkozott rosszul: Oroszország napjainkban jelentősebb tényező a Közel-keleten és Észak-Afrikában, mint akár öt éve volt.

A remélt arab megújulásból nem az lett, mint amire Washingtonban, Londonban vagy Párizsban gondoltak az Arab tavasz hajnalán. A demokratákat kiszorították a muszlim testvérek és a szalafiták, így minden eddiginél bonyolultabb és széthúzóbb arab világ jött létre az Arab-tenger és az Atalanti-óceán között. Széthullott a hidegháború után megteremtett észak-afrikai és közel-keleti Pax Americana, amely ugyan csak nevében volt béke, de legalább voltak benne markáns erővonalak.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Az orosz – török ellentét és a magyar gázellátás

2015. november 25.

Miután a török hadsereg lelőtt egy orosz felségjelzésű vadászbombázót Szíriában, egyszerű légtérsértéssel indokolva a durva lépést, az idei év során amúgy is feszült orosz-török viszony a mélypontra került. A konfliktus biztonságpolitikai aspektusa ijesztő, elvégre a koreai háború óta nem lőtt le NATO tagállam orosz felségjelzésű katonai repülőt. Ugyanakkor energiapolitikai szempontból is érdekesen rajzolhatja át a térképet – már ha lesznek valódi, kézzelfogható következményei.

Vlagyimir Putyin éppen egy éve jelentette be, hogy leállítják a Déli Áramlat gázvezeték építését, ami Ukrajna elkerülésével, a Fekete-tengeren, Bulgárián, Szerbián, és Magyarországon át szállított volna orosz földgázt az ausztriai Baumgartenbe. Az okok közt a bolgárok lassúsága szerepelt fő pontként, de valójában Brüsszel mutatott fel olyan vörös zászlót ( a harmadik energiacsomag kompromisszumoktól mentes implementálása), aminek megkerülését Moszkva már nem tudta beépíteni az amúgy is húzódó, egyre költségesebb projektbe. Ekkor válaszul, a projekt lefagyasztása mellett, Putyin látványosan megállapodott Ankarával egy új vezetékről, a Török Áramlatról, melynek célja ugyanaz lett volna, mint a lefújt testvérprojektnek, csak más úton, Törökország, Görögország, Macedónia érintésével jött volna fel a gáz az osztrák célállomásig.

Teljes cikk