Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban oly aggodalmas, olykor kimondottan harcias vélemények jelentek meg a népszavazással, mint demokratikus intézménnyel kapcsolatban. És messze nem csak a mi kvótás, Brüsszelnek üzenős akciónk apropóján. Az persze nem új keletű kérdés, hogy hogyan is lehet ezt a végtelenül összetett európai működési rendszert a demokratikus döntéshozatalhoz közelebb vinni – erről szóltak, szólnak az Európai Parlament kompetenciáival kapcsolatos viták, vagy az európai döntéshozatali szintek és a nemzeti parlamentek illetékességi köreinek viszonyáról folytatott diskurzus. E fórumokon persze még lehetett tudatosan befolyásolni, kialkudni, vagy el lehetett mismásolni a választ, hiszen a döntések mégis csak a professzionális módon politikával foglalkozó, pártcsaládokhoz tartozó, pártfegyelem által korlátozott képviselők körében születtek, vagyis valamelyest meg lehetett őrizni a nagy európai projekt elitista jellegét. Ha esetleg népszavazásra került a sor egy-egy részkérdésben, legyen szó akár az európai alkotmányról, vagy a Lisszaboni Szerződésről, addig addig lehetett csűrni-csavarni az eredményt, ismételtetni a voksolást, míg megfelelő eredmény nem született.