párizs” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 11

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Egy kiszámíthatatlan csúcs dilemmái

2015. február 10.

Az uniós csúcstalálkozók általában jól előkészített forgatókönyvek alapján zajlanak. Minden évben van belőlük legalább négy, jó előre rögzített menetrenddel. A válság legsúlyosabb éveiben persze krízistanácskozás krízistanácskozást követett, hisz az eurózóna fennmaradása volt a tét, de a napirendet egyértelműen Brüsszel tartotta kézben. Most viszont még a legbennfentesebbek sem tudják megjósolni, mi fog történni csütörtökön.

Rendkívüli év – jellemzi mind gyakrabban 2015-öt a nemzetközi sajtó. Rendkívüli EU-csúcs most csütörtökön, amit pedig nem is a tényleg rendkívüli események miatt hívnak össze. Még tavaly év végén megegyeztek ugyanis az állam- és kormányfők, hogy februárban újraindítják a vitát a gazdasági és pénzügyi unióról. Igen ám, de a párizsi terrortámadások, a görög polgárok akarata és Ukrajna keleti határainak erőszakos újrarajzolása eltéríti a vitát. Az Európai Tanács novemberben beiktatott elnöke, Donald Tusk volt lengyel kormányfő valószínűleg nem így akart debütálni. Feltett szándéka volt, sokak örömére, hogy rövidebbé, ütősebbé és politikusabbá tegye a csúcstalálkozókat. Korábban ugyanis az állam- és kormányfők órákat töltöttek olyan papírok szövegezésével, amelyeket csak az adott témában jártas szakértők értettek, a cloud computing-től a széndioxid-kibocsátási kvótákig. Politikai vitákra szinte mániákusan csak az éjszakába nyúló vacsorákon volt mód, amikor azért – az ellenálló képesség függvényében – egy idő után mindenki végletesen elhasználódott. Így Európa sorsa egyre inkább már nem a politikusi képességeken, hanem az idegeken és a fizikai teherbíráson múlott.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

USA-Izrael: viharos barátság

2015. március 03.

Nagyon távolról kell figyelni az USA-izraeli kapcsolatokat ahhoz, hogy ne tűnjenek fel az utóbbi évtizedek legkomolyabb feszültségei. Pedig a sokféle szimbolikus gesztussal is kifejezett különleges viszony erősségét mindennél jobban szemlélteti az a tény, hogy az 1970-es évek óta az USA legnagyobb értékű külföldi segélye a zsidó államba érkezik – az utóbbi időkben nagyjából 3 milliárd dollárról beszélünk évente, szinte kizárólag katonai célú felhasználásra. Ez durván háromszor annyi, mint Magyarország teljes védelmi kiadása. New Yorkban élve azonban gyakran tapasztalom: mintha valami most nagyon nem stimmelne a két ország viszonyában.

Az elmúlt hetekben kétszer is jártam itteni zsidó közösségek által szervezett rendezvényen. Az egyik az American Jewish Committee szolidaritási összejövetele volt a koppenhágai zsinagógát ért merénylet után. A beszédekből és háttérbeszélgetésekből is érezhető volt az elégedetlenség, amiért az amerikai nyilvánosságban meghatározó szereplők, így maga Obama elnök is kerülni próbálja az „iszlám” jelzőt a dán fővárosban, illetve Párizsban elkövetett merényletek elkövetői kapcsán. Ugyanezt a fanyar keserűséget éreztem pár nappal később a konzulátusunk melletti utcában működő Sutton Place Zsinagóga rendezvényén, ahol Bret Stephens, a Wall Street Journal befolyásos külpolitikai szerzője, korábban a Jerusalem Postnál is vezető tisztségben dolgozó újságíró tartott könyvbemutató beszélgetést.  Stephens a közönség nagy derültségére és egyetértését kiváltva, sok egyéb mellett az elnök óvatos szóhasználatát is cikizte a beszélgetésen.

Teljes cikk

Erdei Flóra

Média/kommunikáció szakirányos hallgató, Mathias Corvinus Collegium

Olimpiai pályázat - illusztris társaságban

2015. szeptember 01.

Budapesttel együtt eddig öt helyszín jelezte részvételét a 2024-es Nyári Olimpiai Játékok rendezési jogáért folyó versenyben. Fővárosunkon kívül biztos pályázóként tekinthetünk Hamburg, Róma, Párizs és Torontó nagyvárosaira. Emellett Baku illetve a nemrég visszavonulót fújó Boston helyett amerikai források szerint Los Angeles fontolgatja a pályázást. Sok idejük azonban már nem maradt az illetékes olimpiai bizottságoknak; szeptember 15-ig, azaz nagyjából két héten belül véglegesíteniük kell indulási szándékukat.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) két év múlva, 2017 szeptemberében a perui Limában hirdeti ki a 9 év múlva esedékes játékok házigazdáját. Közelmúltban hozott határozatában a NOB eltörölte a szűkített listát, azaz az eredeti jelöltek végig versenyben maradnak. Az olimpiai bizottság így előzné meg a gazdasági és politikai okokból történő visszalépéseket, melyek sok bonyodalmat okoztak többek között a 2022-es téli játékok helyszínének kiválasztása során. Az eredetileg München-t kandidáló németek ugyanis kénytelenek voltak visszakozni, ugyanis a 2013-as népszavazáson az állampolgárok többsége elutasította, hogy a bajor város adjon otthont a téli sportok legfontosabb seregszemléjének.

Teljes cikk

Imádkozzatok Párizsért!

2015. november 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Egy olyan borzalmas vérfürdő után, mint amilyen a péntek esti párizsi merényletsorozat, mindenki a lehetséges magyarázatokat keresi. Olyan mondatokat, amelyek valahogy legalábbis megpróbálnak valamilyen ok-okozati összefüggést találni a tettesek és az áldozatok között. A Charlie Hebdo című szatirikus lap szerkesztősége ellen elkövetett január 9-i merénylet után, amikor a világméretű részvétnyilvánítás a „Je suis Charlie” mondatban öltött testet, kicsit más volt a helyzet. Semmi nem legitimálhatja emberek életének önkényes kioltását, mégis, a szó szoros értelmében se Istent, se embert nem ismerő lap szerkesztőinek kivégzése a muzulmán vallási érzékenység megsértésének bosszújaként volt értelmezhető. Nem véletlen, hogy már akkor is felbukkant a „Je suis Ahmed” mondat, arra a muzulmán francia rendőrre utalva, akit a merénylők az utca kövén gyilkoltak meg, s aki már-már abszurd módon vált radikális hitsorsosainak áldozatává.

A tegnapi események után is lehet persze ilyen-olyan magyarázatokat találni. Franciaország fokozott szerepvállalása a szíriai válság kezelésében nyilván az elsődleges tényező. Az Iszlám Állam elleni harcban Párizs nem fukarkodik sem a politikai nyilatkozatokkal, sem a katonai erő bevetésével. Az időzítés és a merényletek helyszíneinek kiválasztásában szerepet játszhatott a Szíriáról Bécsben zajló külügyminiszteri egyeztetés  és a német-francia labdarúgó mérkőzés időpontja, melyen a francia elnök és a német külügyminiszter is részt vett. Ennek megfelelően, a stadion környékén nyilván igen kiterjedt biztonsági intézkedések voltak érvényben, s mégis, még a labdát épp megszerző játékos is zavarba jött egy pillanatra az első robbantás hallatán. Micsoda eszméletlen vakmerőségre utal mindez – két héttel a világ szinte összes fontos politikai vezetőjét felvonultató Klíma-csúcs, és három héttel a franciaországi önkormányzati választások előtt.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Párizs megér egy fordulatot?

2015. november 16.

A párizsi merényletek nem egész két nappal követték csak a vallettai EU-Afrika csúcsot, illetve az uniós állam- és kormányfők ottani tanácskozását. A sokkhatás alatt, érthető módon, már senki nem beszél róla. A probléma, hogy amúgy sem hozott semmi említésre méltót: egy maradt a március óta különböző szinteken celebrált megannyi politikusi találkozóból. Továbbra sem volt meg ugyanis a politikai akarat a probléma gyökerénél történő kezelésre, a politikailag korrekt narratívából való kilépésre. A kérdés, hogy a vérengzés Európa szívében, ahogy Trócsányi László igazságügyi miniszter is mondta, fúj-e ébresztőt. A szlogenek szintjén mindenki közös megoldás után áhítozik az év eleje óta, a gyakorlatban azonban – jobb híján – eddig csak nemzeti félmegoldások születtek. Európának a saját árnyékán kellene túllépnie, de egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz rá.

1,2 millió bevándorló idén, csak októberben annyi (219.740), mint tavaly egész évben. 4 millió szír menekült el otthonról, Afrikában és Ázsiában tízmilliók vannak úton. Az utánpótlás kifogyhatatlan, s a tél sem segít: nem jönnek most sem kevesebben, mint az előző hónapokban. Pedig a nyugati politikusok és elemzők az időjárás apasztó hatásában bíztak a legjobban, ami azért sokat elárul a közös menekültpolitika hatékonyságáról.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Szemléletváltás a lengyel klímapolitikában?

2015. november 17.

Csupán néhány hét telt el a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elsöprő választási sikerét követően, és az augusztusban hivatalba lépett Andrzej Duda elnök október 27-én bejelentette: nem ratifikálja az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének 2020-ig tartó meghosszabbítását. A dolog érdekességét fokozta, hogy a bejelentés egy nappal az elnök párizsi látogatása előtt történt. A megvétózott egyezmény ugyanis az egyik alapvető hozzávaló a Párizsban november 30-án kezdődő globális klímaváltozási csúcs előkészítési receptjében.

A szóban forgó egyezmény a kiotói jegyzőkönyv, az ENSZ 1992 júniusában Rio de Janeiro-ban aláírt éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) kiegészítő jegyzőkönyve. A dokumentumot 1997 decemberében a résztvevő tagállamok harmadik konferenciáján, Kiotóban fogadták el. 2005februárban lépett hatályba és az Amerikai Egyesült Államok kivételével a világ összes jelentős országa elfogadta. A fejlett országok azt vállalták, hogy a 2008–2012-es időszakra átlagosan 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest. Ezen belül az egyes országok esetében eltérések vannak, így az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8%-os csökkentést vállalt. A volt szocialista országok 1990 helyett másik bázisévet is választhattak, figyelembe véve az üvegházhatású gázoknak az 1989 utáni gazdasági összeomlás következtében végbemenő drámai mértékű kibocsátás-csökkenését.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Regionális választások a terror árnyékában

2015. november 20.

Franciaországban a tragikus péntek 13-i terrortámadások össztársadalmi sokkhatása alatt december 6-án és 13-án kétfordulós regionális választásokat tartanak, ahol a 13 francia régió döntéshozatali testületeinek 1757 mandátumát újítják meg. A legutóbbi, 2010-es regionális választások a gazdasági válság okozta kiábrándultság miatt az kormányzó jobboldallal szemben elsöprő baloldali győzelmet hoztak. Sarkozyék azonban az idén tavasszal újjászervezett jobboldallal revansra készülnek, amire az előzetes mérések szerint minden lehetőségük adott. Mindeközben a szélsőségesen bevándorlás-ellenes Nemzeti Front várhatóan két régióban is győzni fog, a többiben pedig stabil pozíciókat fog kialakítani, ami kétségkívül a regionális politizálás radikalizálódását fogja eredményezni. Azt azonban pontosan még nem lehet látni, hogy a terrortámadások milyen irányba rendezik át a politikai erőviszonyokat.

A soron következő francia regionális választásokat övező politikai küzdelmeket a szokásosnál is nagyobb figyelem veszi körül, aminek alapvetően két fő oka van. Egyfelől mindenki tudni szeretné, hogy a párizsi terrortámadások, valamint a kifogyhatatlan utánpótlással rendelkező migráció milyen hatást gyakorolnak a francia belpolitika jól tapasztalható radikalizálódási folyamatára. Másfelől pedig a politikai pártok számára a 2017. áprilisi köztársasági elnökválasztás előtt ez jelenti az utolsó komolyabb megmérettetést. Ebből adódóan a jelenlegi helyzetet egyfajta végső erőpróbaként értelmezve a kampány vége felé haladva a pártok igyekeznek minden lehetséges eszközt bevetni a mandátumok maximalizálása és erejük bizonyítása érdekében.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Félhet-e az Egyesült Államok?

2015. november 22.

Megható volt a Marseillaise-t együtt énekelni, még akkor is, ha a teremben ülő legalább 15 ország diplomáciai képviselőinek és a közönség derékhadát adó New York-iaknak kicsit birkózni kellett a francia szöveggel. A nagy befolyású zsidó szervezet, az American Jewish Committee rendezett pár nappal a párizsi terrortámadást követően szolidaritási összejövetelt. Egymást követték a szenvedélyes és tényleg megható felszólalások, élükön kitűnő francia kollégámmal, akinek beszéde hűen tükrözte a franciák – általam feltételezett – pillanatnyi állapotát, ahogy egyszerre volt a lelke legmélyéig megbántva, ugyanakkor rettenetesen elszánt is a november 13-a estéjén megkezdett háború megvívására és megnyerésére.

Az esemény záró szónoka a házigazda zsidó szervezet ügyvezető igazgatója, David Harris volt, aki már egy nappal a terrortámadás után szenvedélyes szöveget tett közzé az AJC honlapján. Harris és szervezete nem hagyott szó nélkül egyetlen radikális iszlám csoport által elkövetett európai támadást sem, idén ez volt a harmadik ilyen összejövetelük, így a rendszeres vendégeknek már kialakulhatott egyfajta képe az érvek típusáról. Ilyen visszatérő elem az amerikai közbeszéd bírálata, amelynek liberális térfelén következetesen próbálják kerülni az „iszlám” fogalmát a terrorcselekményekkel összefüggésben.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Külpolitikai félfordulatok Párizs után

2015. november 24.

A november 13-i párizsi terrortámadások a francia és a nemzetközi közvéleményt egyaránt meglepték. A világban ismét eluralkodott az az érzés, hogy sehol sem vagyunk biztonságban. Városainkban terrorista sejtek működnek vagy működhetnek, amelyek ellen a belbiztonsági erők egyelőre erőtlenek. Azok a muszlimok, akik közöttünk élnek, gondolják sokan ma Párizsban, Brüsszelben és más városokban, ellenünk támadtak és ezt bármikor újra megtehetik. A racionálisan gondolkodók természetesen tudják, hogy a terroristák csupán szűk szegmensét képezik az adott ország muszlim társadalmainak. De egyre többen gondolkoznak el azon, hogy nem kellene-e az eddiginél sokkal inkább elvárni a bevándorlóktól az adott országgal, az új hazájukkal való belső azonosulást. Nem kellene-e azokat, akit nyíltan tagadják a nyugati világ értékeit, haladéktalanul kiutasítani?

A mai világban minden újságolvasó és TV-néző ember tudja, hogy az Iszlám Állam globális harcot vív a nyugati és orosz világgal, s talán hamarosan kiderül, hogy a hindu-buddhista Indiával és talán Kínával is. A főfront Szíriában és Irakban húzódik, az oldalfrontok pedig Jemenből a Szahel-övezeten át az Atlanti-óceánig nyúlnak. Nyugat-Európában pedig már működik az Iszlám Állam „Ötödik hadoszlopa”. Több nemzedék óta Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban és másutt élő muszlimok ezrei nem csupán az Iszlám Állam hadseregéhez és annak holdudvarához tartoznak, sokan közülük fegyverrel szolgálnak Szíriában és Irakban, de saját hazájukban is csatasorba álltak. Az ő esetükben már nem arról van szó, hogy az iszlámról elmélkedjenek vagy a nyugati értékeket csepüljék. Ők már katonai szárnya(ka)t működtetnek szoros együttműködésben a rakkai központtal. A párizsi merényletek arra mutatnak rá, hogy van mitől félnünk, hiszen a franciaországi összehangolt terrorakció nem csupán nyolc-kilenc végrehajtó tette volt: több száz tervező, beszerző, szállító és csendes társ állt és áll mögöttük.

Teljes cikk

A háború árnyéka

2015. november 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a párizsi öldöklés másnapján a francia köztársasági elnök háborúról beszélt, majd az Európai Unió alapszerződése 42. cikkely 7. bekezdésére hivatkozva segítséget kért a többi tagállamtól, már sejteni lehetett, hogy e soha korábban nem alkalmazott eljárással súlyos dilemma elé állítja az európai partnereket.

Hogy nagy a baj, az mindenki számára világos. Hogy az európai szolidaritás megkövetelésén kívül Hollande Moszkvában tett látogatása során még azzal az Oroszországgal is fegyverbarátságot köt, akinek – a krími megszállás miatt - nem sokkal ezelőtt még nem akartak eladni egy francia gyártású hadihajót, jelzi az elszánás mértékét. Hogy a NATO és az európai külügyminiszterek most mindent megtesznek annak érdekében, hogy az orosz gép lelövése miatt a török-orosz válság ne mélyüljön el, s legalább a remény meglegyen arra, hogy az Iszlám Állam elleni egységes fellépés reménye még él, annak jele, hogy pontosan tudják: krími megszállás, demokrácia-deficit, ide vagy oda: az „illiberális” államok együttes segítsége nélkül nem várható siker. Ez persze azt is jelenti, hogy tisztázni kell az Aszad-rezsimhez való általános viszonyt is.  A Kreml ravasz módon használja ki a szükség szülte presztizs-növekedést, Ankara pedig igyekszik alaposan megkérni az árát annak, hogy határőrizetének megerősítésével megakadályozza a migráció folytatódását. Hogy ez pontosan mit jelent, arról többet fogunk majd tudni a közelgő EU-Törökország csúcs után.

Teljes cikk