A kilencvenes évek egyik legfontosabb egyházi megnyilatkozása II. János Pál pápa Centesimus Annus című enciklikája volt, mely a Rerum Novarum enciklika kibocsátásának századik évfordulóján jelent meg, ebből adódóan hasonlóképpen társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Az enciklika XIII. Leó nyomdokain haladva igényt formál a „társadalmi valóság” elemzésére és véleményezésére. Méltatja a Rerum Novarumot, mert az elítélte a szocializmust és kiállt a magántulajdon mellett, amely „a személy autonómiája és fejlődése szempontjából alapvető jogot az Egyház napjainkig mindig védelmezte”. A magántulajdon a lengyel pápa szerint ugyanis bővíti a személyes mozgásteret és a szabad akarat érvényesülésének biztosítéka. A tulajdonnak korunkban pedig a legfontosabb formája „az ismeret, a technológia és a szaktudás birtoklása, mivel a modern gazdaságok ezeknek és kevésbé a természeti erőforrásoknak köszönhetik gazdagságukat”. Másrészt pedig annak, hogy képesek felismerni mások szükségleteit és megválasztani az ezek kielégítéséhez szükséges termelési tényezőket. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy noha a vállalkozói gazdaság hasznos elemeket tartalmaz, a javak birtoklása nem abszolút jog, annak korlátai is vannak.