oroszukránkonfliktus” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Mariupol felett az ég

2015. február 08.

Mariupol olyan délkeleti szöglete Ukrajnának, amely az országban és a világban zajló új keleti-nyugati vetélkedésnek egyik súlyos ütközőpontjává válhat. A város sorsa amolyan lakmusz-papír: ha a fegyverek Mariupol körül (és másutt Ukrajnában) végleg elhallgatnak, reménykedhetünk, hogy a válság lecsendesedik, és a világ megnyugszik; ha pedig nem, akkor nagyon aggódhatunk. Sajnos a Merkel-Hollande látogatás Kijevben és Moszkvában eddig semmi előrelépést nem hozott, de esély még van, mivel Merkel asszony hétfőn Washingtonban az ukrán helyzetről tárgyal Obama elnökkel.

Az Azovi-tenger 1993 óta nemzetközi vizeknek számít, több mint fél éve pedig már katonai konfliktusnak is a részese. Az ukrajnai szakadár oroszok által létrehozott Donyecki Népköztársaság lenyúlik az Azovi-tengerig, s a szeparatisták augusztusban már megkaparintották a Mariupol kapuját jelentő part menti Novoazovszkot is. Vezetőik nemrégiben Mariupol megtámadásáról is döntöttek, és január 24-ét követően tüzérségük sorozatvetőkkel lőtte a várost, komoly civil áldozatokat okozva.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Egy kiszámíthatatlan csúcs dilemmái

2015. február 10.

Az uniós csúcstalálkozók általában jól előkészített forgatókönyvek alapján zajlanak. Minden évben van belőlük legalább négy, jó előre rögzített menetrenddel. A válság legsúlyosabb éveiben persze krízistanácskozás krízistanácskozást követett, hisz az eurózóna fennmaradása volt a tét, de a napirendet egyértelműen Brüsszel tartotta kézben. Most viszont még a legbennfentesebbek sem tudják megjósolni, mi fog történni csütörtökön.

Rendkívüli év – jellemzi mind gyakrabban 2015-öt a nemzetközi sajtó. Rendkívüli EU-csúcs most csütörtökön, amit pedig nem is a tényleg rendkívüli események miatt hívnak össze. Még tavaly év végén megegyeztek ugyanis az állam- és kormányfők, hogy februárban újraindítják a vitát a gazdasági és pénzügyi unióról. Igen ám, de a párizsi terrortámadások, a görög polgárok akarata és Ukrajna keleti határainak erőszakos újrarajzolása eltéríti a vitát. Az Európai Tanács novemberben beiktatott elnöke, Donald Tusk volt lengyel kormányfő valószínűleg nem így akart debütálni. Feltett szándéka volt, sokak örömére, hogy rövidebbé, ütősebbé és politikusabbá tegye a csúcstalálkozókat. Korábban ugyanis az állam- és kormányfők órákat töltöttek olyan papírok szövegezésével, amelyeket csak az adott témában jártas szakértők értettek, a cloud computing-től a széndioxid-kibocsátási kvótákig. Politikai vitákra szinte mániákusan csak az éjszakába nyúló vacsorákon volt mód, amikor azért – az ellenálló képesség függvényében – egy idő után mindenki végletesen elhasználódott. Így Európa sorsa egyre inkább már nem a politikusi képességeken, hanem az idegeken és a fizikai teherbíráson múlott.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Keleten a helyzet változatlan

2015. február 20.

Nem javul a helyzet Ukrajnában. A minszki fegyverszünet egyelőre csak kevés helyen lépett életbe. A szakadárok megnyerték a debalcevei csatát. Ezzel stratégiai előnyöket szereztek az ukrán-orosz sakktáblán. Bármilyen tartós megegyezéstől nagyon távol vagyunk. Németország és Franciaország békéltető szerepe a jövőben is kívánatos, mert a hidegháborús szellem csak így szorítható vissza a palackba. Egyelőre még csak ötlet, hogy ENSZ-békefenntartók érkezzenek a térségbe.

Lehet, hogy hiába utazgatott Angela Merkel és Francois Hollande közel egy hétig az egyes fővárosok között, hogy Kelet-Ukrajnában fegyverszünetet harcoljanak ki. Az újabb minszki megállapodás Kelet-Ukrajna megbékítéséről egyelőre csak reményt keltő történelmi dokumentum, mert hatása a szembenálló felekre elenyésző: egyelőre egyik fél sem tartja be annak pontjait. A Debalceve (Debalcevo) körüli harcok ugyanis tovább folytatódtak és drámai fordulatot vettek.

Teljes cikk

Tetemrehívás

2015. március 01.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Borisz Nyemcovról még a Naumann Alapítvány munkatársaként hallottam először, a kilencvenes évek közepe táján. Otto Graf Lambsdorff, a német liberálisok nagy öregje, az alapítvány elnöke, nagyra becsülte az orosz politikust, Nyizsnij Novgorod korrekt kormányzójaként és aztán a gazdasági reformok iránt elkötelezett miniszterelnök-helyettesként is. Alapítványi összejöveteleken sokszor esett szó Oroszországról, sőt, egyszer Moszkvában került sor a kelet-közép-európai regionális találkozóra, amikor a rendszerváltást követően én is először szembesültem a szétesett Szovjetunió romjain kivirágzó vadkapitalizmussal.

Nyemcovval emlékeim szerint nem találkoztunk, de a liberális, vagy legalábbis magukat így definiáló politikai csoportosulások képviselőivel folytatott megbeszélések messze nem illettek abba a klisébe, ami korábban bennünk a közép-kelet-európai politikusi mezőny ismeretében kialakult. A liberális demokrata jelzővel persze már akkor is óvatosan kellett bánni, hiszen Vlagyimir Zsirinovszkij is így nevezte pártját, de a jogállamisághoz, az emberi jogokhoz és a gazdasági reformokhoz való viszony alapján – az aktuális névválasztástól függetlenül – be lehetett kalibrálni a szereplők politikai meggyőződését.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Temetés Moszkvában - remények Kijevben

2015. március 05.

Borisz Nyemcov nyugatos orosz demokrata volt. Halála nagy veszteség Oroszországban és a nemzetközi közösségben is. Vesztét valószínűleg a kijevi politika melletti kiállása okozta. Aligha hihető, hogy szerelemféltésből lőtték volna le. Ami történt az hidegvérrel végrehajtott és kitervelt politikai gyilkosság volt. A moszkvai vezetésnek érdeke, hogy megőrizze saját országában és a világban hitelességét és feltárja az ügy különféle szálait. Egyelőre csak találgathatjuk vajon a Nyemcov-tragédia összefüggésben van-e azzal, hogy a kelet-ukrajnai frontokon némileg javult a helyzet. De nem annyit, hogy a politikai rendezés forgatókönyvéből bármi is megvalósítható lenne. Az ukrán válság nehéz köve tovább gördül, de hogy hova, azt még nem lehet tudni. Nem kétséges azonban, hogy a Nyemcov-tragédia is Ukrajnára és az orosz-ukrán viszonyra tereli a nemzetközi közösség figyelmét.

Gyászolók ezrei kísérték utolsó útjára Borisz Nyemcovot Moszkvában. Orosz kormánytisztviselők, ellenzékiek, diplomaták és számos külföldi, köztük Balla János hazánk moszkvai nagykövete. Az orosz ellenzéki politikus meggyilkolása több kérdést is felvet.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Jobb félni, mint megijedni: baltikumi helyzetkép 2015 tavaszán

2015. március 19.

A Baltikumban még élnek a múlt történelmi reflexei. Aggódnak, ha Oroszország az izmait mutogatja. Márpedig ez zajlik már jó ideje. A NATO-tagság okán azonban már nincs túl sok ok a félelemre. Tallinnban, Rigában és Vilniusban ugyanakkor nagyon is tisztában vannak azzal, hogy új geopolitikai helyzet van kialakulóban a Fekete- és a Balti-tenger között. Az ukránok, moldovaiak és georgiaiak nyugati fordulata a moszkvai vezetőknek nem tetszik: szerintük a Nyugat (NATO és EU) tört be az ő érdekszférájukba és Washington-Brüsszel az okozói a jelenlegi feszült helyzetnek. Úgy tűnik, Moszkvában elfelejtik, hogy 1989-1991 között nem született újabb Jaltai Egyezmény és a térség népei szabadon dönthetnek sorsukról. A balti népek vezetői szerint a térségben nem szabad engedni Moszkvának, még ha annak ára is van, mert a Krím-félsziget annexióját újabb is követheti. Épp ezért erősítik védelmi képességeiket NATO szövetségeseik segítségével is, mert azt vallják: jobb félni, mint megijedni.

A balti államokban – Észtország, Lettország és Litvánia – félnek Oroszországtól. Joggal. Moszkva hadgyakorlatai hazájuk közelében, az orosz flotta folyamatos felségvíz-sértései, a délkelet-ukrajnai szakadároknak nyújtott segítség, no meg persze a Krím-félsziget annektálása, nemcsak a Baltikumban, hanem szerte a világban minden biztonságpolitikai szakértőt gondolkozásra késztet. Hol van az a határ, ahol az orosz politikai-katonai gépezet megáll? Jó lenne, ha a Minszki Megállapodás tartós fegyvernyugvást hozna Ukrajnában s pont kerülne a „kis hidegháború” végére. Egyelőre azonban nem ez a helyzet. Oroszország és Georgia között, Moszkva abháziai és oszétiai beavatkozását követően egyfajta „hideg béke” lett. Vajon ez lesz Délkelet-Ukrajnában is? Vagy az orosz gépezet valamilyen irányba még tovább mozdul?

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Biztató bizonytalanság Ukrajnában

2015. június 30.

Az ukrajnai helyzet látszólag csendes. Kijev kiállása a nyugati világ, az EU és a NATO mellett egyértelmű. Csakhogy a nyugati világ is kiáll-e úgy a kijevi vezetés mellett, amennyire annak szüksége van erre? Az ukrán struktúrák átalakításával nem lehet tovább késlekedni és az ahhoz szükséges források közreadásával sem. Ha túl nagy a késlekedés, a történelmi pillanat akár el is illanhat. Úgy tűnik, hogy az orosz politika az ukrán-kérdésben jelenleg taktikázik. Talán azt remélik Moszkvában, hogy a nyugati világgal kapcsolatos elégedetlenség (az EU és a NATO tétovasága miatt) Ukrajnában újra erőre kaphat, és Putyin elnök egyfajta keleti Julius Ceasarként, az újjáéledő III. Róma jegyében ismét jöhet „segíteni”, miként a narancsos fellángolások idején ezt már szívesen megtette. Csakhogy ami Ukrajna körül zajlik az már nem európai ügy, hanem transzatlanti küzdelem Washington és Moszkva között: Európa (az EU) nemcsak a Nyugat-Balkánon, hanem Kelet-Európában sem tudta saját szempontjait önállóan érvényesíteni. Ismételten USA-beugrásra volt szükség, mint egykoron Bosznia-Hercegovinában. Az azonban bizakodással tölthet el bennünket, hogy az EU-ban elsőként a német diplomácia értette meg, hogy ami Ukrajnában zajlik az világpolitikai ütközés, s ebben Berlin csak Washington mellett állhat. Angela Merkel kancellár az elmúlt egy évben ügyes moderátor volt Brüsszel és Washington, valamint Washington és Moszkva között. Nélküle aligha lett volna az EU-ban hozzávetőleges egység az ukrán kérdésben. De a színpadi darabban még csak az első felvonásnál tartunk. Még bármi lehet: dráma, vagy akár tragikomédia is. Az ukrán helyzet egyelőre leginkább bizarrnak mondható.

Az ukrán-orosz válság látszólag lecsendesedőben van. Nincsenek nagy összecsapások Kelet-Ukrajnában, de villongások és halottak szinte mindennap. Kijev is és Moszkva is mértéktartóbb nyelvezettel okolja egymást a kialakult helyzetért. Moszkva és Washington szópárbaja a „jogosultságokról” és az „érdekszférákról” is egyre inkább diplomáciai nyelven zajlik. Azt is gondolhatnánk, hogy kialakult ugyan és megerősödött egy szakadár Moszkva-párti enklávé Kelet-Ukrajnában, de az orosz-ukrán kapcsolatok lassanként akár némileg normalizálódhatnak is. Ez lenne az érdeke az EU legtöbb tagállamának, de Oroszországnak és Ukrajnának is. Ugyanakkor ebben az évtizedben már megtanulhattuk, hogy ahol baj van (Afganisztán, Irak, Szíria, Görögország stb.) ott előbb-utóbb a baj még nagyobb lehet. Attól félek, hogy ez igaz lehet még az ukrán-orosz villongások esetében is. Jobb félni, mint megijedni.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Orosz-szlovák viszony: csak flört, vagy szerelem?

2015. július 14.

Szlovákiának éppúgy, mint térségünk más államainak, az ukrán válság kitörését követően nehéz megtalálni a legmegfelelőbb Oroszország-politikát. Sőt, nehéz erről az ország véleményformáló erői között is konszenzust teremteni. Nemcsak a helyzet, hanem a hagyományok miatt is: vannak, akik a követést, vannak, akik a valós, s olyanok is, akik a tettetett szembefeszülést preferálják. De persze az sem felejtendő, hogy a szlovákok a pánszláv hagyományok alapján érzelmileg is kötődnek az oroszokhoz. A Pozsony-Moszkva kapcsolat az elmúlt hetekben két dolog miatt is előtérbe került: Robert Fico rövid időn belül kétszer is megfordult Moszkvában, az orosz Duma elnöke pedig Szlovákiát a legmegfelelőbb országnak nevezte, hogy közvetítsen Oroszország és Ukrajna között.

A szlovák miniszterelnök 2015. május 9-én részt vett Moszkvában a II. világháború lezárásának 70. évfordulója alkalmából rendezett orosz győzelmi ünnepség néhány programján, június 2-án pedig hivatalos látogatást tett az orosz fővárosban. Mindkét út kemény belső kritikát kapott Szlovákiában, a második különösen. Ugyanis arra azt követően került sor, hogy az orosz állami televízió egyik csatornája a szovjet időkre emlékeztető módon idézte fel az 1968-as Prágai Tavasz történéseit. Szlovákia elnöke, Andrej Kiska elvárta volna a kormányfőtől, hogy Moszkvában tegye szóvá a moszkvai múltgyalázást, de Robert Fico ezt nem tartotta szükségesnek. A szlovák külpolitika a moszkvai vizitet Szlovákia gazdasági érdekeinek előremozdításával hozza kapcsolatba. Tavaly több mint 10 százalékkal esett a szlovák-orosz áruforgalom. Jogos tehát a pozsonyi aggodalom, főleg a behozatalt illetően, hiszen a szlovák import közel 10 százaléka Oroszországból érkezik. A kivitel általában 4 százalék körül mozog, így az sem elhanyagolható. A szlovák kormányfő a kereskedelemi forgalom szintjének megtartása mellett két dologban akart előrelépést elérni: meghosszabbítani a széles nyomtávú vasutat Kassától Pozsonyig, s a 2020 utáni időszakra vonatkozóan egy új gázüzlet alapjait lerakni. Az érthető és ambiciózus terveknek azonban csak akkor van értelme, ha az ukrajnai válság rendeződik, Moszkva és Kijev kapcsolatában lényeges javulás következik be. 

Teljes cikk