orbánviktor” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 19

Látnok és szemorvos - Merkelre várva

2015. január 31.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Akinek víziói vannak, keresse fel szemorvosát! – ajánlotta az egykori kancellár, Helmut Schmidt. Mára azonban mintha csak szemorvosok maradtak volna a német politikában, ami persze egy olyan ország esetében nem nagy baj, ahol amúgy is általában jól mennek a dolgok. Nálunk más a helyzet. Nem is vagyunk annyira sikeresek mint a németek, viszont több a vízió, vagy amit annak hiszünk.

A magyar miniszterelnök európai jövőképét, társadalompolitikai vízióját a szemorvosokhoz szokott német sajtóban soha sem fogják ünnepelni, erre ne is számítsunk! Az egyre zavarosabbá váló nyugat-európai társadalmi viszonyok, az erősödő radikális csoportok, a politikai instabilitás és a továbbra sem egyértelmű gazdasági perspektívák láttán azonban az okos szemorvosok legalábbis felteszik maguknak a kérdést: vajon némelyik vízió nem inkább segítség, mint akadály a politikai éleslátás szempontjából? Angela Merkel okos szemorvos, ezért érdekes a magyar miniszterelnökhöz fűződő viszonya.

Teljes cikk

Magabiztos józanság - Merkel Budapesten

2015. február 03.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor a napokban elhunyt Richard von Weizsäcker 1986 októberében Budapesten járt, biztosan nem volt olyan harckészültség Budapest utcáin, mint ami Merkel kancellár látogatása során tapasztalható volt. Pedig ő volt annak idején az első német államfő, aki a II. világháborút követően eljött hozzánk, egy évvel a háború befejezésének 40. évfordulóján elmondott legendás beszéde után.

Németország sajátos helyzetben volt akkor.  Helmut Kohl a hosszú szociálliberális koalíció után 1982-ben meghirdette a „szellemi, erkölcsi megújulást”, mely akkor semmivel sem okozott kisebb felháborodást a baloldali médiakörökben, mint a magyar kormányzati politika az elmúlt négy és fél évben. Kohl ugyanakkor magyar szempontból is döntő változást hozott. Ugyanis amíg 1982 áprilisi bonni látogatása során Kádár János a német stabilitási politika jegyében inkább dorgálást kapott Schmidt kancellártól a Szovjetuniót is olykor provokáló magyar reform-elképzelésekért, 1984-es látogatása során Kohl már kifejezetten bátorította a magyar reformkommunistákat. Innentől datálódik a magyar kommunistákkal kapcsolatos német kereszténydemokrata szimpátia és persze illúzió, amit a szögesdrót teátrális átvágása Horn Gyula által, majd a határnyitás heroizmusa csak megerősített. A német politikai gondolkodásban olyannyira beégett a jó magyar reformkommunistáról szóló pozitív elképzelés, hogy azóta szinte lehetetlen elmagyarázni azt, hogy bár a rendszerváltás békés volta örök érték, máig ható ellentmondásai éppen az ilyen vagy olyan érdekek mentén megkötött kompromisszumokban gyökereznek.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Az USA esete az etnikai különbségekkel

2015. február 14.

Képzelje el, hogy egy magyar kórházban a nővér ön elé rak egy űrlapot, ahol néhány személyes adat kitöltése után a következő kérdés szerepelne: „Ön roma? Ha nem, akkor fehér, fekete, kínai…” és itt egy hosszú felsorolás következik az összes elképzelhető rasszról, plusz egyéb. Gondolom, velem együtt felháborodna.

Mondok mást. Mi lenne, ha úgy tudna az interneten iskolát keresni a gyerekének, hogy precíz, évekre lebontott adatokat szolgáltatna egy teljesen legálisan működő oldal arról, hogy az intézmény tanulói közül mennyi a roma, mennyi a kínai, mennyi az akármilyen más származású. Elég régóta vagyok a szakmában ahhoz, hogy 95 százalékos valószínűséggel modellezem, ki, hány percen belül, belföldön és külföldön hogyan adna ki felháborodott hangú közleményt, szólítana fel azonnali elhatárolódásra, elítélésre, lemondásra.

Teljes cikk

Kockázatok és mellékhatások – Putyin Budapesten

2015. február 16.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az előzetes várakozásokkal szemben végül minden egész jól alakult. Azok a hangok, amelyek nagyon óvtak Putyin elnök látogatásától, az elmúlt néhány napban elcsendesedtek, ami legalább annyira köszönhető a körülmények kedvező változásának, mint a magyar külpolitika tudatosságának.

Orbán Viktor még egy decemberi interjújában mondta, hogy a magyar politika nem oroszbarát, hanem magyarbarát. Ebben a kijelentésben elvben senki sem találhatna kivetnivalót, hiszen a nemzeti érdekérvényesítés egyre kevésbé szofisztikált jelenségeivel találkozunk szerte a világban. Ennek ellenére, bármennyire is támogattunk minden közös európai szankciós kezdeményezést, ismételtük számtalanszor, hogy a nemzetközi jog megsértése elfogadhatatlan, egy-egy nyilatkozat miatt rajtunk maradt az orosz-barátság bélyege. A klasszikus fordulattal azt is mondhatnánk, hogy nem elég orosz helyett magyarbarátnak lenni, annak is kell látszani – és nem csak itthon! Tekintettel arra, hogy – egyelőre legalábbis – látványos orosz lépések nem viszonozták a verbális gesztusokat, a magyar érdekek védelme szempontjából sem mindegy, hogy a nyugati világban mennyire értik meg a magyar érdekérvényesítés csínját-bínját. Vagyis rengeteg minden függ attól, hogy mennyire marad, maradhat-e egyáltalán a mi kezünkben a saját helyzetünk, törekvéseink értelmezése, magyarázata.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Putyini áramlatok

2015. február 18.

Óriási várakozás előzte meg az orosz elnök budapesti látogatását. Majd miután elmaradtak a bombasztikus bejelentések, és inkább egy business-as-usual találkozó képe rajzolódott ki, az egész magyar közvéleményen érezhető volt némi csalódottság. Ám a sorok közt olvasva, egy-egy apróságnak tűnő, elejtett szó és mondat bizony nagy dolgokat vetít előre.

Kezdjük a gázszerződéssel. Nem köttetett új szerződés, de ezt iparági berkekben már régóta tudta mindenki. Nem is nagyon kell, hiszen az elmúlt években, az eredeti szerződés szerinti át nem vett gáz – amit ettől függetlenül ki kellene fizetnünk – még az évtized végéig is kitart. A költségvetésnek nagy könnyebbség, hogy ez a lebegtetett fizetési kötelezettség Vlagyimir Putyin szavai szerint megszűnik, és a fennmaradó gázmennyiség után csak akkor kell fizetnünk, ha le is szállítja a Gazprom. Mondjuk árról nem esett szó, amit technikai kérdésnek tituláltak a felek, de lássuk be, ez mégiscsak a sarokköve annak, hogy eldönthessük: ez a megállapodás jó vagy rossz nekünk.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

…jönnek a törökök!

2015. február 23.

Törökország az elmúlt évtizedben nagyot lépett előre a világgazdasági ranglétrán és ezzel egyidejűleg regionális erőközpont lett. Ez indokolta azt, hogy a törökök a közép-európai külkapcsolati rendszerben előrelépjenek. A magyar külpolitika mindehhez könnyen tudott eredményesen igazodni, mert a magyarokra Törökországban mindenütt barátként, rokon nép fiaiként tekintenek. Az áttörés éve 2013 volt és a két ország között soha nem látott kapcsolati háló alakult ki. Most a folytatásnál tartunk, ambiciózus tervekkel és stratégiai gondolatokkal.

2015. február 24-én kerül sor a Magyar-Török Stratégiai Együttműködési Tanács második ülésére, s ennek keretében a két ország kormányfőinek találkozójára. Ez a fórum a két ország közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében 2013. december 18-án alakult Ankarában. Fontos elemét alkotja annak az új váznak, amely a két ország között 2013-ban Recep Tayyip Erdogan februári budapesti és Orbán Viktor decemberi ankarai tárgyalásai révén létrejött.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Németek, oroszok, törökök: erőközpontok vonzásában

2015. március 12.

Reálpolitikus leírást adott Magyarország külkapcsolatairól Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a hétfői nagyköveti értekezleten arról beszélt, hogy Magyarország három fajsúlyos ország, a Német-, Orosz- és Törökország adta kihívások világában él. Ez egyébként mindazoknak, akik ismerik a világgazdasági adatokat, evidencia. Másoknak persze lehet mindez meglepetés, vagy a múlt kísértete: egykoron e három hatalom szorongatta Kelet-Közép-Európát. Az is tény, hogy ha túllépünk a gazdaságon, mindhárom ország más üzeneteket küld a világnak, akár demokráciafelfogásról, biztonságpolitikáról, vagy kultúráról van szó. De más a viszonyuk a nemzetközi kapcsolatok meghatározó államához az Amerikai Egyesült Államokhoz is. Azaz miközben Berlin, Moszkva és Ankara más és más eredők mentén politizál és fejlődik, ha akarja, ha nem, hatással van arra a kelet-közép-európai térségre, amelynek szíve-lelke a V4 együttműködés. Mintha egy furcsa háló borulna a Duna és Visztula vidékére, amelynek egyik sarka Berlinben van, a másik Moszkvában, a harmadik pedig részben Ankarában, részben Isztambulban.

Az egységes Németország megalakulása (1871) óta hagyományosan meghatározó országa nemcsak a Duna-medencének, hanem a Lengyel-síkságnak is. Az elmúlt évtizedekben különösen, hiszen onnét évszázadok óta olyan ipari és munkaszervezési kultúra árad szét térségünk felé, amely nálunk nagyban befolyásolta a modernizáció folyamatát. Oroszország, a volt Szovjetunió örököse, amely nemcsak Magyarország, hanem egész földrajzi térségünk elnyomója volt majdnem fél évszázadon át. A 90-es években többé-kevésbé új útra lépett és a katona-államból energiapolitikai nagyhatalom lett, de egyben vonzó hatalmas kontinentális piac is. Törökország ipari termelésének felfutása és fejlett technológiákra való igénye okán lett az elmúlt évtizedben fontos partnere nemcsak Magyarországnak, hanem a többi V4 államnak is.

Teljes cikk

Felvilágosult keresztény külpolitika

2015. április 20.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A napokban magyarul is megjelenik Michel Houellebecq Behódolás című regénye, melyről a Charlie Hebdo elleni merénylet kapcsán hallhattunk oly gyakran. A mű, mely az iszlám rohamos elterjedéséről és a politikai hatalomra történő rátelepedéséről szól a laicizmusára és a felvilágosodás hagyományára oly büszke Franciaországban, egyfajta önbeteljesítő jóslatnak tűnt a véres merénylet fényében. A könyv magyarországi borítóján Mona Lisa látható nikkában, ami elég provokatív ahhoz, hogy a hazai politikáról és főleg Orbán Viktorról oly lelkesen sommás ítéleteket mondó nyugati sajtó – ezúttal a Le Nouvel Observateur tudósítója - rögtön félre is értse, mondván: az iszlám-ellenes grafikai megoldás a nacionalista magyar miniszterelnök híveinek kedvében akar járni.

Néha az az érzésem, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk egy-egy olyan kijelentésnek, amit amúgy egyszerűen a – mindnyájunkat olykor megkísértő – hülyeségek közé kellene sorolni. De általában nem ez történik, mivel a leegyszerűsítés, a hamis véleményalkotás önálló éltre kel, s így nagyon fontos ügyek kezelését, megbeszélését mételyezheti meg, mi több, lehetetleníti el. A Behódolás-borító kapcsán szerencsére a Magvető Kiadó igazgatója hamar elejét vette a francia újságírói téveszme hazai terjedésének, de persze ki tudja, hogy ettől függetlenül hány publicisztika születik majd még az eredeti cikk nyomán.

Teljes cikk

Pünkösdi diktátorság

2015. május 24.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A fékezett habzású politikusi humor megnyilvánulásának tűnt, de aztán önálló életre kelt a hír, miszerint Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke harsány „Hello, dictator!” felkiáltással köszöntötte a Rigába érkező magyar miniszterelnököt. A rendhagyó üdvözlés azonban még annyira sem vicces, mint amennyire esetleg első hallásra tűnik. S bár olvasható volt számos örömködés, hogy lám, már nem csak gondolják, de ki is mondják, a mosoly aligha lehet hosszú életű. A nemzetközi sajtóban már régen tapasztaljuk, hogy a Magyarországról szóló tudósításokban, elemzésekben nem fukarkodnak a hangzatos, ám a helyzet leírására vagy a megalapozott kritikára kevésbé alkalmas jelzőkkel.

Valamelyest ez történt az Európai Parlamentben is a hazánkról szóló vitában is. A jól fizetett képviselői asszisztensek által Márai-idézetekbe csomagolt Orbán-kritikának a maradék igazságtartalma is elhiteltelenedett, amikor kiderült, hogy a képviselő alapvető dolgokkal nincs tisztában, például azzal, hogy a halálbüntetésről semmiféle konzultáció nem zajlik. De olvastunk már ennél nagyobb bakikat is olyanoktól, akik a legnagyobb meggyőződéssel nyilatkoztak a magyarországi demokrácia állapotáról. Tudjuk persze, hogy a politikának természetes velejárója a provokáció. Ha nem így lenne, s csak a tárgyszerű tájékozódás lenne a cél, akkor nyilván a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációs ív kérdései sem így hangzanának. 

Teljes cikk

Hát mégsem lennénk diktatúra?

2015. június 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Számos hírportál – köztük természetesen a hirado.hu is – beszámolt a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) tanulmányáról, mely Magyarország a médiában 2010-2014 – Kritikai észrevételek a sajtótudósítások kapcsán címmel jelent meg Berlinben. A kutatás kezdeményezője, voltaképp spiritus rectora Klaus von Dohnanyi, a legendás Willy Brandt kormányának egykori tagja, majd Hamburg városának szociáldemokrata polgármestere, akit családi háttere szinte predesztinál arra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a németországi Magyarország-kép és az általa megismert valóság közötti látványos ellentmondás enyhítéséért, a két ország együttműködésének javításáért. A veterán politikus szándékának alaposabb megértése érdekében érdemes ezt a családi hátteret alaposabban szemügyre venni.

A szálak a neves zeneszerzőig, Bartók Béla és Kodály Zoltán kortársáig, Dohnányi Ernőig vezetnek vissza, akinek életéről a hetvenes évek közepén jelent meg az első komoly monográfia, Vázsonyi Bálint tollából. A szerző – s ez a politikai hitelesség szempontjából fontos - annak a Vázsonyi Vilmosnak az unokaöccse, aki az 1910-es évek végén igazságügy-miniszterként az első zsidó származású kormánytag volt. Vázsonyi Bálint, maga is Dohnányi-tanítvány, 1956-ban követte mesterét az amerikai emigrációba. Hosszú évek múltán először írta le, hogy a II. világháború után milyen aljas módon vádolták meg a világhírű muzsikust azzal, hogy együttműködött a nyilasokkal, és hogyan volt képes a kommunista propagandagépezet, a Dohnányinál jóval tehetségtelenebb pályatársak és más, a lejáratásában érdekelt körök segítségével már-már ellehetetleníteni az emigráns Dohnányi Ernőt. A vádak alapját egy filmhíradó részlet képezte, melyen a zeneszerző-zongoraművész kezet fog Szálasi Ferenccel. Dohnányi Ernő 1960-ban meghalt, de műveit továbbra is csak igen ritkán játszották.

Teljes cikk