olajipar” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Kényszerű szemléletváltás Szaúd-Arábiában?

2015. szeptember 09.

Ali Al-Naimi szaúdi olajipari miniszter első hallásra mellbevágó kijelentéssel lepte meg hallgatóságát májusban, a Párizsban rendezett üzleti és környezetvédelmi konferencián. „Szaúd-Arábiában felismertük, hogy előbb-utóbb nem lesz szükségünk a fosszilis tüzelőanyagokra. Nem tudom pontosan mikor, de egy napon 2040, 2050 táján... Emiatt programot indítottunk a napenergia hasznosítására.” „Azokra a napokra már remélhetőleg fosszilis tüzelőanyagok helyett villamos gigawattokat fogunk exportálni. Elég jól hangzik?” Persze azért gyorsan hozzáfűzte, hogy a világ energia szerkezetét a közeljövőben még a fosszilis tüzelőanyagok fogják uralni. „Azt mondják széntelenítsünk. Azt akarják, hogy hazatérve zárjak be minden olajkutat? Megengedhetik ezt maguknak?”, - cukkolta a jelenlévőket.

Mi történik itt? A Közép-Kelet messze legtöbb kőolajat termelő országa, - ahol az egész gazdaság az olajkitermelésre épül, a költésvetés bevételeinek 75%-a és az export bevételek 90%-a az olajból jön, - a napenergiára történő áttérés szükségességéről és elkerülhetetlenségéről beszél?

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mohamed öröksége és a hatalompolitikai játszma

2016. október 21.

Irán és Szaúd-Arábia történelmi vetélytársai egymásnak, az okok azonban elsősorban nem a vallási megosztottságban keresendők. Bár mindketten az iszlám őrzőinek tartják magukat – míg Rijád a világon többségi szunnita irányzat, addig Teherán a síita iszlám élharcosa –, ami egyértelműen konfliktusforrás lehet, a geopolitikai tényezők sokkal meghatározóbbak kapcsolataikban. A Perzsa-öböl partjainak két olajhatalma között egy természetes rivalizálást láthatunk, amelyet egészen az 1979-es iráni iszlám forradalomig a közös stratégiai szövetséges Egyesült Államok egyensúlyozott.

Mind Teherán, mind pedig Rijád aspirál a regionális vezető szerepre. Az 1979-es forradalommal Iránban megbuktatták az Egyesült Államok által támogatott sah uralmát, amely során a nyugat a korrupció és elnyomás szimbólumává vált a forradalmi Irán szemében. A Perzsa-öböl másik oldalán fekvő királyság, amely a két szent hely őrzőjeként a szunnita iszlám világ vezetőjévé kívánt fellépni, ugyanennek az Egyesült Államoknak továbbra is barátja és szövetségese. Innentől egyenes út vezetett oda, hogy az ajatollah Iránja Szaúd-Arábiát az amerikai érdekek kiszolgálásával vádolta, míg Rijád attól tartott, hogy Teherán pedig exportálja saját forradalmát, befolyását az egész Perzsa-öbölre kiterjeszti. A félelem nem volt alaptalan, hiszen 1971-ben, miután a britek kivonultak három szigetről, amelyek az Egyesült Arab Emírségekhez tartoztak, az iráni sah elfoglalta őket.

Teljes cikk