obama” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 15

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

USA-Izrael: viharos barátság

2015. március 03.

Nagyon távolról kell figyelni az USA-izraeli kapcsolatokat ahhoz, hogy ne tűnjenek fel az utóbbi évtizedek legkomolyabb feszültségei. Pedig a sokféle szimbolikus gesztussal is kifejezett különleges viszony erősségét mindennél jobban szemlélteti az a tény, hogy az 1970-es évek óta az USA legnagyobb értékű külföldi segélye a zsidó államba érkezik – az utóbbi időkben nagyjából 3 milliárd dollárról beszélünk évente, szinte kizárólag katonai célú felhasználásra. Ez durván háromszor annyi, mint Magyarország teljes védelmi kiadása. New Yorkban élve azonban gyakran tapasztalom: mintha valami most nagyon nem stimmelne a két ország viszonyában.

Az elmúlt hetekben kétszer is jártam itteni zsidó közösségek által szervezett rendezvényen. Az egyik az American Jewish Committee szolidaritási összejövetele volt a koppenhágai zsinagógát ért merénylet után. A beszédekből és háttérbeszélgetésekből is érezhető volt az elégedetlenség, amiért az amerikai nyilvánosságban meghatározó szereplők, így maga Obama elnök is kerülni próbálja az „iszlám” jelzőt a dán fővárosban, illetve Párizsban elkövetett merényletek elkövetői kapcsán. Ugyanezt a fanyar keserűséget éreztem pár nappal később a konzulátusunk melletti utcában működő Sutton Place Zsinagóga rendezvényén, ahol Bret Stephens, a Wall Street Journal befolyásos külpolitikai szerzője, korábban a Jerusalem Postnál is vezető tisztségben dolgozó újságíró tartott könyvbemutató beszélgetést.  Stephens a közönség nagy derültségére és egyetértését kiváltva, sok egyéb mellett az elnök óvatos szóhasználatát is cikizte a beszélgetésen.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Irán újra csendes? Netanjahu csak filippikál?

2015. július 17.

A nemzetközi sajtó az iráni atomprogramról szóló, Bécsben tető alá hozott megállapodást az évtized szerződésének nevezi. A világ legtöbb fővárosában úgy látják, hogy ezzel földgolyónk élete biztonságosabb lett. A külpolitikai elemzők persze annak okait is keresik, mi hozta most egy táborba az USA-t, Kínát és Oroszországot, amikor jól tudjuk, hogy a világ különböző részein szembefeszülnek egymással? No persze azt sem látjuk még pontosan, hogy az új mechanizmus elfogadása Teheránban csupán taktika vagy jövőt építő stratégia? Izrael miniszterelnöke ágál leginkább a megállapodás ellen, s próbál maga mellé támogatókat szerezni az Egyesült Államokban. NEz azonban nem megy könnyen, még republikánus körökben sem, mert az amerikaiak többsége békét szeretne Iránnal. A helyzet azonban nem olyan rózsás, mint amilyennek látszik. Washingtonban a megállapodás részleteiről még nagy vita várható, az Irán körüli nemzetközi szankciórendszer felszámolása is elhúzódó folyamat lesz. Az arab világ számos szögletében sem örülnek a Washington és Teherán közötti új kapcsolatnak. S valljuk be azt is, Irán új útja sincs még kikövezve, a belső hatalmi küzdelem folytatódik s ebben az atomprogram ott is örökzöld téma marad. Azt pedig régóta tudjuk, hogy az ördög a részletekben lakozik!

Július 14-én egy bonyolult és sokirányú tárgyalássorozat végére tett pontot a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, valamint az iráni, amerikai, orosz, kínai, brit, francia és német tárgyalócsapat. Megállapodás született az iráni atomprogram egyes elemeinek kiiktatásáról és az ország bármilyen nukleáris programjának nemzetközi ellenőrzéséről. A megállapodásnak mindenütt a világban nagy jelentősége van, de különösen az Egyesült Államokban. A Kongresszusnak 60 napja van, hogy aggályait a megállapodással kapcsolatban elővezesse és az életbeléptetést esetleg megakadályozza. Nem véletlen, hogy Kerry külügyminiszter – genfi kerékpár balesetét követően - mankóval is részt vett a záró megbeszéléseken. De az sem véletlen, hogy Obama elnök, röviddel azután, hogy a megállapodás lapjain megszáradt a tinta, a megegyezést történelem formálónak nevezte. A megerősítési folyamat természetesen minden aláíróra érvényes, magára Iránra is. A megállapodást az ENSZ BT hamarosan megerősíti, de ez nem teszi feleslegessé a nemzeti ratifikációkat.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Mibe kerül Amerika biztonsága?

2015. augusztus 07.

Az Európai Uniót és az Egyesült Államokat összekötő Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) mellett az amerikai kereskedelempolitika prioritása a világgazdaság 40 százalékát lefedő Transzpacifikus Partnerség (TPP) létrehozása. Fokozódó verseny zajlik a világ legdinamikusabban fejlődő térsége, a kelet-ázsiai, csendes-óceáni régió gazdasági integrációjának vezető szerepéért. A verseny tétje: ki írja a világkereskedelem játékszabályait a 21. században?

„Fontos döntés előtt állunk. Biztosíthatjuk, hogy a világkereskedelmi rendszer a mi értékeinket és érdekeinket tükrözze, vagy átengedhetjük ezt a szerepet másoknak…” Michael Froman az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője és főtárgyalója fogalmazott így nemrég a Transzpacifikus Partnerség jelentőségéről. A jelen formájában 12 kelet-ázsiai és csendes-óceáni ország – név szerint az Egyesült Államok, Japán, Vietnám, Szingapúr, Malajzia, Brunei, Ausztrália, Új-Zéland, Chile, Peru, Mexikó és Kanada – között kötendő nemzetközi szerződés olyan új típusú kereskedelmi megállapodás, amely a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok lebontására épülő szabadkereskedelmi övezet létrehozásán túl, egy sor hagyományosan belső szabályozás alá eső kérdést is rendez.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ferenc pápa a tengeren túlon

2015. szeptember 30.

Kicsoda Ferenc pápa? Ez a kérdés most – az egyházfő amerikai útját követően – még izgalmasabb és aktuálisabb, mint valaha. 2013 márciusa óta nevezték már őt radikálisnak, reformernek, sőt forradalmárnak is. Ki ő és mit üzent most az Amerikai Egyesült Államokból?

Ferenc – az első évszázad pápái közül néhányakat nem számítva – az első nem európai, az első a déli féltekéről, és az első jezsuita. Olyan rend tagja, amely nyitottságával, lelki és szellemi felkészültségével valóban a meglepetések emberévé tette. Olyan vezető, akinek a szavára figyelnek, és aki globális szinten tud erkölcsi tekintély lenni.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Menni vagy maradni? Obama esete Afganisztánnal

2015. november 04.

2015. október 15-én Barack Obama amerikai elnök az amerikai csapatok Afganisztánból történő teljes kivonásának újbóli elhalasztását jelentette be. A döntés értelmében a jelenlegi közel tízezer fős állomány létszámát az elnöki ciklus végéig, tehát 2017 januárjáig megközelítőleg a felére csökkentik, a továbbiakról pedig már az új elnök határozhat.

Az afganisztáni (és iraki) kivonulásra Obama még első megválasztását megelőző kampányában tett ígéretet. Beiktatását követően azonban – amolyan tegyünk egy lépést hátra, hogy aztán kettőt léphessünk előre alapon – további harmincezer katonát vezényelt Afganisztánba. Az így közel százezresre növelt amerikai haderő létszámcsökkentésének megkezdésére 2011 júliusát jelölték ki, a teljes kivonulás határidejét pedig 2014-re irányozták elő. Ezt a tervet azóta kétszer is módosítani kellett, előbb 2014 májusában, majd idén márciusban. Mindkét alkalommal már 2016 végi teljes kivonulásról volt szó. A mostani bejelentés tehát már a harmadik átütemezés. Lássuk, mi állhat a hátterében!

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Szaúd-Arábia mozgásban

2016. március 02.

Február 14-én Szaúd-Arábia bejelentette, hogy repülőket vezényel a szír határ közelében található törökországi Incirlik légitámaszpontra, továbbá Törökországhoz csatlakozva kifejezte részvételi szándékát egy esetleges szárazföldi hadműveletben. A szíriai konfliktusba történő közvetlen katonai beavatkozás hivatalosan az Iszlám Állam ellen irányul, sokatmondó lehet azonban a szaúdi külügyminiszter CNN-nek adott nyilatkozata*: „Bassár al-Aszad távozni fog, efelől ne legyen kétség. Vagy távozik egy politikai folyamat eredményeképpen, vagy erővel lesz eltávolítva.”

A szaúdiak hivatalos szándékai nem állnak ellentétben a müncheni biztonságpolitikai konferencia alatt született megállapodással. A John Kerry amerikai, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, továbbá a polgárháborúban érintett regionális hatalmak közötti egyezség – amely az ellenségeskedések egy héten belül történő felfüggesztéséről szól – ugyanis nem vonatkozik az Iszlám Állam és az Al-Nuszra Front elleni támadásokra. Valójában azonban Szaúd-Arábia lépése fenyegető jelzés Bashar al-Aszad és szövetségesei számára. Aszad az AFP hírügynökségnek nyilatkozva ki is fejezte aggodalmát a török és szaúdi intervenció kockázata miatt, a szír elnököt támogató Hezbollah vezetője szerint pedig Szaúd-Arábiának és Törökországnak az Iszlám Állam elleni harcot csupán ürügyként használva az a célja, hogy megvesse a lábát Szíriában.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Fejlesztések Afrikában

2016. április 11.

Évtizedekig a fejlődés számára oly nélkülözhetetlen fizikai infrastruktúra hiányáról beszéltek Afrika-szerte. Ma nem elsősorban a mennyiségi, hanem a minőségi kérdések kerülnek terítékre az egyre szaporodó beruházások láttán. Természetesen még mindig elsősorban a közút- és vasútépítések, reptéri és kikötői beruházások, iskola- és kórházfejlesztési projektek élveznek előnyt, a hangsúly azonban egyre inkább a minőségre helyeződik: nem csupán a kivitelezés minőségére, hanem a tartalomra, azaz a kész beruházást hosszú távon fenntartani, menedzselni képes helyi „emberi infrastruktúrára”. A volt európai gyarmatosítók mellett jelentős szerepet vállalnak fel e téren is a feltörekvő gazdaságok, élükön Kínával. 2014 augusztusa óta az Amerikai Egyesült Államok is újból komoly vállalásokat tesz, többnyire az energia szektorban szükséges fejlesztések területén. Magyarországról pedig – bármily meglepően hangzik - a Dunai Repülőgépgyár Etiópia fővárosában, Addisz-Abebában alacsonypadlós villamosokkal igyekszik betörni a kelet-afrikai piacokra.

A mai napig „átokként” nevezik az afrikai kontinens infrastrukturális elmaradottságát, mely évtizedekig hátráltatta a térség nagyobb fokú illeszkedését a globális gazdasági-kereskedelmi folyamatokhoz. Jogosan tehetjük fel a kérdést: Hogyan válhatnának olyan országok a globalizáció nyerteseivé, melyek éppenséggel alig vannak rákötve az optikai kábelek hálózatára, ezáltal az azonnali telekommunikációs alapú cselekvésekre? A jelenleg a kontinensen futó hét legnagyobb infrastrukturális projekt közül az egyik épp a kenyai Konza Techno City beruházás, amely a kenyai kormány által 2007-ben megfogalmazott Kenya Vízió 2030 elnevezésű fejlesztési terv egyik zászlóshajója.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Canossa-járás Rijádban

2016. április 23.

Az Öböl Menti Együttműködés Tanácsának csúcsértekezletén vett részt szerdán Szaúd-Arábiában Barack Obama. A monarchiába tett – feltehetően utolsó – látogatásának legfontosabb célja azonban a Rijád és Washington között egy kongresszusi törvényjavaslat nyomán kialakult diplomáciai feszültség elsimítása és a szövetségesi viszonyt terhelő ellentétek feloldása volt.

Ahogy arról már korábban is írtunk, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolata és ezzel összefüggésben Szaúd-Arábia külpolitikája az elmúlt időszakban szemmel láthatóan átalakult. Ennek hátterében, a Közel-Kelet konfliktusaiban való közvetlen – akár katonai – részvétel helyett a kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségben való fokozottabb jelenlétre hangsúlyt helyező amerikai stratégiai elgondolás áll. Ahogy az a The Atlantic című folyóirat Obama doktrínáról szóló cikkében olvasható , az elnök a két regionális nagyhatalomnak, Szaúd-Arábiának és Iránnak, valamint e két ország remélt kiegyezésének szánna nagyobb szerepet a Közel-Kelet stabilitásának biztosításában.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Előválasztás alulnézetből

2016. május 02.

A rendkívüli fordulatokkal tarkított amerikai előválasztási folyamat szerencsére átviszi a magyar hírmédia ingerküszöbét, így bizonyára a Messzelátó olvasói is jól tájékozottak a legfrissebb fejleményeket illetően. Múlt héten taroltak mindkét oldalon a papírforma jelöltek, Clinton és Trump*. Kihívóik azonban jól látható módon nem kívánják feladni, és ennek egyértelmű jelét is adják. Ted Cruz például alelnökjelöltet mutatott be korábbi előválasztási vetélytársa, Carly Fiorina személyében.

Az esélyek szépen kirajzolódtak mostanra, de a matematikán túl mindkét párt berkein belül megjelennek egyéb megfontolások. A demokraták a szuperdelegáltak rendszerével intézményesítették az előválasztások eredményének szükség esetén történő felülírását, de az ilyen egyértelmű eszközzel nem rendelkező republikánusok körében is egyre több spekuláció terjed arról, hogy miképp lehet „megállítani” a legnagyobb támogatást maga mögött tudó jelöltet.

Teljes cikk

Gesztusok és reálpolitika

2016. május 29.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Nem kétséges, hogy Obama elnöki ciklusának végén – számos elődjéhez hasonlóan – történelmi léptékű nyomot akar hagyni maga után. Erről szólt már a Kubához fűződő kapcsolatok rendezése is, s erre utal a hirosimai látogatás is. Nincs kerek évforduló, hiszen az atombomba 1945 augusztus 6-án hullott a városra, s látványos bocsánatkérés sincs, hiszen az a II. Világháborút követő békerend alapjait vonná kétségbe. És mégis: a főhajtás a több százezer áldozat emléke előtt, az elnöki ölelés az agg túlélőnek egy olyan jelzés, ami a történelmi tudatosságra és a nemzeti büszkeségre oly nagy súlyt helyező Abe japán miniszterelnök szerint is „egy nehéz és csodálatra méltó döntés”, ami „új fejezetet nyit a történelemkönyvekben”.

A cinikus európai szemlélő gyakran melodramatikusnak, sőt giccsesnek tarthatja a Világ első számú hatalma vezetőjének megnyilvánulásait, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egy-egy Obama-beszéd pátoszos szóhasználatával, túlrajzolt gesztusaival olyan érzelmi hullámokat képes kelteni, amilyeneket politikusi megnyilvánulások csak nagyon ritkán. Gondoljunk csak arra a charlestoni gyászszertartásra 2015 júniusában, amikor beszéde végén rázendített az Amazing grace kezdetű spirituáléra. A hirosimai beszéd is ehhez volt hasonlatos: „A halottak lelke beszél hozzánk, így emlékezünk minden ártatlan áldozatra és a gyermekek néma kiáltására.”

Teljes cikk