Az Egyesült Tanzániai Köztársaság olyan föderatív államot alakított ki az 1960-as évektől, melyben a volt tanganyikai területek és Zanzibár szigete egy szövetségi egységet alkot. Az európai gyarmatosítás folyamatában a kontinensen elterülő Tanganyika először a németek kezébe került hosszabb időre, majd miután az I. világháború a szövetségesek győzelmét hozta, a terület brit gyámság alá került. Zanzibár szigetét is elsőként a németek kerítették befolyásuk alá, rövid időn belül, a 19. század utolsó éveiben azonban brit protektorátus alakult a „szegfűszeg hazájában”, amely egészen a függetlenségig irányította a sziget sorsát. Ennek a hátterében az 1890. július 1-én aláírt Helgoland–Zanzibár Szerződés állt, amely többek között egy érdekes cserét foglalt írásba a két gyarmatosító birodalom között. Az először Dánia által megszállt, majd a britek által 1807-ben elfoglalt északi-tengeri Helgoland szigetéért a németek „elcserélték” Zanzibárt. Az egyezmény értelmében a britek egyben elismerték a kontinensen létrehozott német gyarmatok határait (így például a németek egészen a Zambézi-folyóig terjeszkedhettek), ezáltal biztosítva, hogy az egymásnak feszülő gyarmatosító érdekek miatt megrendült kétoldalú brit-német kapcsolatok újból pozitív irányt vegyenek és stabilizálódjanak.