nukleárisfegyverkezés” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Új irány Iránban?

2015. április 08.

Döntő fordulat következett be 2015. április 2-án Lausanne-ban, az Irán és a nemzetközi közösség közötti tárgyalásokon azzal, hogy az ENSZ öt állandó tagja és Németország (P5+1) képviselői olyan keretegyezményt fogadtak el, amely átláthatóvá teszi az ország nukleáris fejlesztéseit, kiiktatva abból a nukleáris fegyverkezés lehetséges elemeit. A végrehajtásról újabb átfogó egyezmény születik majd június 30-ig. Teherán megegyezési hajlandóságáért cserében hatályukat vesztik majd az Irán ellen hozott nyugati szankciók. Az események háttérben természetesen az Egyesült Államok és Irán közötti közeledés áll, amely másfél év óta zajlik. Úgy tűnik, a Washington-Teherán közötti kapcsolatépítés eredményes, hacsak valami váratlan esemény ismét meg nem akasztja azt. A megbékélés alapvető érdek mindkét fővárosban és a világ legtöbb részén is. Ha ez történik, Irán ismét teljes súlyával visszakerülhet a világgazdaság térképére és megkezdődhet egy új ipari és szolgáltatási kultúra megteremtése a Közép-Kelet egyik meghatározó országában. Ebben az új helyzetben további cselekvési területek nyílnak meg Magyarország számára is.

Irán jelentős ország a Közép-keleten: hagyományos erőközpont és középhatalom. Az ország látványos kivonulása a nemzetközi együttműködések rendszeréből az 1979. évi forradalmat követően sok gondot okozott a nemzetközi közösség legtöbb országának, de magának Iránnak is. Az elzárkózásnak és szembefeszülésnek legfőbb oka az Egyesült Államok és Irán közötti viszonyban keresendő. Az 1979-ben hatalomra jutott teheráni vezetés évtizedekig Washingtont okolta (valljuk be, joggal) Reza Pahlavi elnyomó rendszerének fenntartásáért. Az amerikai vezetés számos nyugati országgal együtt történelmi visszalépésnek tekintette, hogy Irán letért a sah vezette westernizációról és teokratikus köztársaság lett. Így olyan ideológiai szakadék jött létre az Egyesült Államok és Irán között, amelynek áthidalásához évtizedek kellettek. Washington és Teherán közötti szakítás új megvilágításba helyezte az addig barátságos iráni-izraeli, valamint az iráni-szaúdi viszonyt is. A teheráni vezetőknek Izrael már nem volt barát, hanem inkább ellenfél, sőt ellenség. Jeruzsálemben is az egykori Irán-barátságot felváltotta a szembenállás. Szaddam Huszein iraki hatalmának összeomlását követően pedig a Rijád-Teherán ellentétek éleződtek ki: rivalizálás kezdődött a térségbeli vezető szerepért és Irán egyre gyakrabban és egyre erőteljesebben lépett fel a közel- és közép-keleti térség síitáinak védőhatalmaként. További olaj volt a tűzre, amikor Irán jó évtizede vagy már azt megelőzően olyan nukleáris programot indított el, amellyel képességei olyan mértékben fejlődtek, hogy Irán számos mérvadó forrás szerint néhány éven belül atombombához juthatott volna. Teheránban tagadták, hogy fegyverkeznének, de a kétségeket nem tudták (vagy talán nem is akarták) eloszlatni. A nyugati világ válasza az Egyesült Államok ösztönzésére az lett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) Irán ellen szankciókat fogadott el, az EU pedig korlátozta a kereskedelmet. Ennek következtében az ország modernizációja megakadt, még a nagy jövedelmeket adó olaj- és gáziparban is. Az embargó hatott és ezzel az ország olyan rossz gazdasági helyzetbe került, amely már az iráni társadalom egészét is érintette és érinti.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Quo vadis, Israel? A negyedik Netanjahu-kormány elé

2015. április 30.

Benjamin Netanjahu negyedszer is miniszterelnök lesz. Az új kormánya körüli koalíciós tárgyalások elhúzódnak, mert a Likud és öt másik párt érdekeit kell összeegyeztetni. Az új koalíció keményvonalas és vallásos lesz, de Netanjahu számos reformelképzeléshez szabad kezet kíván kapni. További ütközések várhatóak Washingtonnal, nem kétséges, hogy a régi-új izraeli miniszterelnök az Egyesült Államokban republikánus fordulatra vár. Ellenzéke pedig, a középbal és jobboldali liberális összetételű Cionista Unió az amerikai párharcban a demokratákra tesz. Mindkét oldalon azonban jól tudják, hogy a közel- és közép-keleti folyamatok Izraelnek nem kedveznek. Két malomkő között őrlődnek az izraeli arab képviselők, sajátos színt víve a heves és háborgó izraeli politikai életbe. Netanyahu negyedik kormányának nem lesz könnyű dolga, s nem pusztán a kedvezőtlen külpolitika helyzet miatt. A hagyományosan magas izraeli életszínvonal megtartása és emelése is elvárt tőle, de okosan kell lavíroznia az izraelieken belüli kultúrharcban is, amelynek fő barikádjain a szekulárisok és a vallásosok állnak - ez utóbbiak egyébként koalíciós társai is egyben. A palesztin-kérdésben pedig előrelépést vár a világ, de a knesszet-beli ellenzék is.

Benjámin Netanjahu hamarosan negyedszer alakíthat kormányt és ezzel vezeti a kormányfők közötti versenyt hazájában. Először 1996-99 között, majd 2009-től napjainkig, azaz hat éven állt két különböző kormány élén, Izrael miniszterelnöke. A hivatali idő tekintetében is hazája történetében csak az alapító atya, Ben Gurion áll még előtte. Ha új kormányával kitölti a négyéves ciklust, őt is megelőzi. A 66 éves Netanjahu minden idők egyik legsikeresebb izraeli politikusa, ha csupán a választási győzelmeket és a hivatali időt nézzük. De vajon a hosszú kormányzási idő (közel egy évtized) együtt járt-e azzal, hogy Izrael népének nagyobb biztonságot és jólétet hozott?

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

A stratégiai türelem vége

2017. március 31.

A Donald Trump vezette új amerikai adminisztráció hivatalba lépésével és az észak-koreai katonai fenyegetés fokozódásával újabb fordulópontjához érkezhet a több mint hat évtizede húzódó koreai válság. Az első ázsiai körútján járó Rex Tillerson amerikai külügyminiszter nemrég Szöulban egy megelőző katonai csapás lehetőségének fontolóra vételéről, a Phenjannal szemben tanúsított „stratégiai türelem” végéről beszélt. Valódi áttörést azonban a másik kulcsszereplő, Kína stratégiai türelmének látható fogyatkozása hozhat.

Március 6-án egy hónapon belül másodjára hajtott végre ballisztikus rakétatesztet Észak-Korea. Ezúttal a hónap elején megkezdett amerikai-dél-koreai közös hadgyakorlatra adott válaszként lőttek ki négy rakétát, hivatalos tájékoztatás szerint a Japánban található amerikai katonai bázisokat célozva. Ennek fényében nem lehet meglepő, hogy az első ázsiai körútját abszolváló Rex Tillerson külügyminiszter tárgyalásainak középpontjában is a koreai válság kezelése állt. Annál is inkább, mivel Japánban és Dél-Koreában tett látogatásának fontos célja a két ország és a kelet-ázsiai térség biztonságának szavatolásában való amerikai elkötelezettség megerősítése volt. Némi elbizonytalanodásra adott okot ugyanis a regionális szövetségesek számára, hogy Donald Trump az elnöki kampány során többször is hangsúlyozta: nagyobb szerepvállalást vár el részükről saját védelmük biztosításában. Tillerson kijelentette, hogy az Obama adminisztráció által követett stratégiai türelem politikája megbukott; újfajta megközelítésre van szükség, ennek keretében pedig készek fontolóra venni minden lehetséges eszköz igénybevételét, beleértve a katonai erő alkalmazását is.

Teljes cikk