nicolassarkozy” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

XXI. századi hadüzenet egy hercegségnek

2015. április 06.

468 km² terület, 1996 méter átlagos tengerszint feletti magasság, három szűk völgy lakott településekkel, de a házak egyik fala már a szikla. Rengeteg bevásárlóközpont és sípályák – csak hogy érzékeltessem, milyen is Andorra. No és persze bankok. Összesen öt, mind helyi családok tulajdonában. Az ország gazdasági teljesítményének 18%-a innen származik. Külföldieket be sem engednek a szektorba. Legalábbis eddig. A hercegség ugyanis, mint arról az első részben már szó esett, változni kényszerül.

Eddig persze csak annyit és ott módosított az évszazados hagyományain, amennyiben azt nagyon muszáj volt és egybesett az érdekeivel. De az elmúlt években az egyik herceg nagyon megharagudott, illetve márciusban az Egyesült Államok pénzügyi felügyelete hadat üzent.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia pragmatizmus a menekültügyben – ellenzékből

2015. október 07.

A schengeni menekültügyi rendszer válsága az Európai Unió más tagállamaihoz hasonlóan Franciaországban is heves politikai vitákat váltott ki. A kormányon lévő szocialisták az Európai Bizottság által javasolt kvótarendszert támogatják, amelynek keretében legfeljebb harmincezer ember befogadását tennék lehetővé. A politikai paletta túloldalán, a fenyegetően erősödő Nemzeti Front radikális nacionalista szólamokkal kelt indulatokat, ami a társadalom hiszterizáltságát eredményezi. Mindeközben az ellenzékbe szorult francia jobboldal a visszatérő Nicolas Sarkozy vezetésével – nem titkoltan a decemberi regionális választásokra és a 2017-es elnökválasztásra készülve – a szocialisták idealizmusával és a nacionalisták gyűlöletkeltésével szemben az emberek számára egy járhatóbb, pragmatikus megoldási alternatívát kíván nyújtani. Sarkozy bevándorlás-politikai javaslatait a Le Figaro riporterének hét pontban foglalta össze.

A francia migrációs alaphelyzet


A francia menekültügyi hivatal (OFPRA) hivatalos statisztikái szerint Franciaországban 2014-ben összesen 64811 menekültkérelmet nyújtottak be, amiből 14 589-et jóvá is hagytak. A kérelmek számát tekintve a helyzet azonban nem tűnik túlságosan kritikusnak, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy Franciaország a legtöbb migráns számára csupán tranzitállomás az Egyesült Királyság felé. 2013-ban ugyanis ennél több, összesen 66 251 menekültkérelmet nyújtottak be az OFPRA ügyintézőinek, így 2014 az előző évhez viszonyítva már csökkenő tendenciát mutat. Ehhez képest Németországban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának hivatalos közlése szerint 2014-ben 226 191 menekültkérelmet nyújtottak be, de idén ez a szám már 300 ezer felett jár. Magyarországon pedig csak 2015-ben több mint 173 ezer menekültkérelmet kezelt a bevándorlási hivatal. Ebből a perspektívából szemlélve a 30 ezer menekült befogadására tett francia felajánlás kifejezetten nagyvonalúnak tűnik.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy a gall

2016. szeptember 29.

A migrációs válság 2014-ben kezdődő eszkalálódása óta a témában számos publicisztika, és tudományos értekezés látott napvilágot. De mindannak ellenére, hogy ezek az írások (többé-kevésbé racionális hangvétellel) a bevándorlás társadalmi/kulturális kihívásaira igyekeztek pro-kontra reflektálni, az egyes nemzeti identitásokban és migráns szubkultúrákban beinduló változások elemzésére eddig kevés figyelem irányult. A francia elnökválasztási kampány során elhangzó javaslatok, illetve a Hollandiában és Németországban megfigyelhető muszlim pártosodás tükrében azonban célszerű megvizsgálnunk, hogy az identitások újradefiniálása, illetve az erről szóló társadalmi vita egyáltalán lehetővé teszi-e a békés multikulturális együttélést.

A nemzeti identitás újraértelmezéséről szóló vita az előválasztási lázban égő Franciaországban jelenleg a politikai közbeszéd központi elemét adja. A jobboldali republikánus elnökjelöltek ugyanis kampányukban nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a bevándorlási válság által keltett feszültségekre, illetve az egyre viszontagságosabbá váló multikulturális együttélés nehézségeire kívánnak megoldást nyújtani. Elsőként a jelenlegi favoritot, Alain Juppét említhetjük, aki a „boldog identitás” víziójával kíván támogatókat szerezni. Juppé koncepciójának lényege, hogy a bevándorlóktól (és mindenki mástól) csupán az alkotmányos rend tiszteletét, illetve társadalmi normák elfogadását várja el, mely asszimiláció hiányában is biztosítja a békés multikulturális társadalmi állapotokat. Sarkozy és hívei azonban ezt az elvi álláspontot a gyakorlati élet tapasztalataiból (pl. párizsi no-go zónák kialakulása, radikális iszlám terjedése, a bevándorlók integrációjának kudarca) kiindulva azt mondják, hogy stabil társadalmi állapotokat csakis abban az esetben lehet kialakítani, ha a Franciaországba érkező bevándorlók nemcsak integrálódnak, hanem asszimilálódnak is. Mindennek feltételeit az olvasztótégelyként működő „gall identitás”, illetve az erre épülő társadalom- és oktatáspolitika biztosítaná, melyek az asszimiláció kulturális kódjait fektetik le.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Cicaharc, vagy igazi bázisdemokrácia?

2017. január 06.

Franciaországban a 2016-os év jelentős politikai veszteségeket könyvelhetett el. A listán elsőként a novemberi jobboldali előválasztás két nagy vesztesét, Nicolas Sarkozyt és Alain Juppét említhetjük meg, akik kudarcuk okán távoztak a nagypolitikából. Ezután pár nappal az államfő, François Hollande mondott le a második ciklus megpályázásától, melyhez minden bizonnyal a 10 százalék alá zsugorodott támogatottsága adta meg a végső lökést. A veszteségsorozat ráadásul a január végi baloldali előválasztáson tovább folytatódhat, ahol a választók a múlt decemberig hivatalban lévő ex-miniszterelnök, Manuel Valls sorsáról dönthetnek. De gyakorolhat-e bármilyen hatást az ország jövőjére a baloldali előválasztás a szocialisták öt éves leszereplése után? Egyáltalán megéri Vallsnak kockáztatni?

A baloldali előválasztásra összesen hét politikus jelöltette magát, mely szám szerint megegyezik a jobboldali előválasztás résztvevőivel, ugyanakkor karakterüket tekintve teljesen eltérő csapattal szembesülünk. Míg a republikánusok esetében főként a párt fősodrába tartozó, jelentős kormányzati tapasztalattal rendelkező politikusok vettek részt a versengésben, addig a baloldal esetében kis túlzással a névtelenség homályából előlépő személyek jelentek meg a ringben. Kivételt csupán két személy, a 2014-ben lemondott gazdasági miniszter, Arneaud Montebourg, illetve a miniszterelnöki tárcától a kampány érdekében nemrég megváló Manuel Valls képez, akik ezzel az előválasztás legnagyobb várományosaként pozícionálhatják magukat.

Teljes cikk