newyork” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Hóvihar, ami nem is volt

2015. február 02.

Amikor néhány hete kiváló barátomtól, Prőhle Gergelytől felkérést kaptam, hogy New York-i benyomásaim alapján vegyek részt a Messzelátó munkájában, rögtön olyan első posztot vizionáltam, amelyben valamilyen veretes amerikai-magyar témát fogok feldolgozni.

Sok kiírni való gondolat gyűlt össze a fejemben az elmúlt öt hónap élményeiből, és ezeket csak részben tudtam kiereszteni Facebookon vagy Twitteren. Kezd összeállni fejben egy-egy írás a sajátos amerikai etnikai feszültségekről, a hétköznapi diszkrimináció megnyilvánulásairól, a New Yorkban és környékén tevékenykedő Magyarország-kép formálókról és rombolókról – hogy csak néhány pikáns témát villantsak fel.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Az USA esete az etnikai különbségekkel

2015. február 14.

Képzelje el, hogy egy magyar kórházban a nővér ön elé rak egy űrlapot, ahol néhány személyes adat kitöltése után a következő kérdés szerepelne: „Ön roma? Ha nem, akkor fehér, fekete, kínai…” és itt egy hosszú felsorolás következik az összes elképzelhető rasszról, plusz egyéb. Gondolom, velem együtt felháborodna.

Mondok mást. Mi lenne, ha úgy tudna az interneten iskolát keresni a gyerekének, hogy precíz, évekre lebontott adatokat szolgáltatna egy teljesen legálisan működő oldal arról, hogy az intézmény tanulói közül mennyi a roma, mennyi a kínai, mennyi az akármilyen más származású. Elég régóta vagyok a szakmában ahhoz, hogy 95 százalékos valószínűséggel modellezem, ki, hány percen belül, belföldön és külföldön hogyan adna ki felháborodott hangú közleményt, szólítana fel azonnali elhatárolódásra, elítélésre, lemondásra.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Szól a kakas már – Brooklynban

2015. április 07.

Magyarországon akár a köz-, akár a magánbeszédben mindig is éreztem egyfajta túlzó óvatosságot, ha a zsidó közösség, a zsidó származás szóba került. Az New York-i tapasztalat azonban meglehetősen mást mutat.

Ebben a városban – az eltérő történelmi tapasztalatból ez érthető módon következik – sokkal oldottabban közelít mindenki a témához, nem számít udvariatlanságnak némi ismeretség után a származás felől érdeklődni. Ahol viszont nincs sok értelme ezt firtatni, az Brooklyn egyik-másik kerülete, amelyekben főként magyar származású haszid zsidók telepedtek le, és hoztak létre virágzó közösségeket. Ők ugyanis olyan szigorúan tartják a vallásuk minden szabályát, így a viseletre vonatkozóakat is, hogy már távolról nézve szembetűnő a hovatartozásuk.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Pataki for President

2015. május 28.

Még múlt év októberében találkoztam először George Patakival, New York állam egykori háromszoros kormányzójával, aki nem csupán az amerikai belpolitikában jutott rendkívül magasra, de az amerikai magyarság körében is befolyásos és mindig segítőkész vezéralaknak számít. Amikor az 52. utca egyik elegáns éttermében, a 21 Clubban próbáltunk eljutni az asztalunkig, a középkorú vendégek közül többen is odaléptek hozzá, kezet ráztak vele, megveregették a vállát, és kérlelték: „George, please run!”, azaz „kérlek, indulj!”.

Nem is kellett semmi többet mondani, mindenki értette, mire vonatkozik az óhaj, hiszen Pataki kormányzó republikánus elnökjelöltté válása már akkor a levegőben volt. Mostanáig kellett várni mégis, hogy a lebegő indulási szándék hivatalos formában testet öltsön. Már egy korábbi posztban is beszámoltam a demokrata oldal legfontosabb jelölési bejelentéséről, Hillary Clinton indulásáról. Akkor is, most is egy interneten publikált videóval indult az újabb aspiráns elnökjelölt előválasztási kampánya. Ahogy azt már megszoktuk az amerikai politikai kommunikációs műhelyektől, ismét profi termék került a nyilvánosság elé.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

New Yorkban nem bántják a nőket

2016. január 22.

Nyolcszáz beszélt nyelvével New York a legnagyobb nyelvi sokszínűséget felmutató város a világon. Első hallásra talán túlzónak is tűnhet ez a szám, de ha figyelembe vesszük, hogy számos olyan nyelv él itt tovább, amely eredeti környezetében már teljesen eltűnt, akkor érthetővé válik. Angolul otthon csupán a New York-iak még éppen meglévő többsége, 51 százalékuk beszél*. El lehet képzelni, hogy egy kulturálisan ennyire sokszínű városban, ahol ráadásul relatív kis területen él közel kilencmillió ember, mekkora kihívás lehet az egyes csoportok közötti civilizációs távolságok áthidalása.

Mindez azért jut most eszembe, mert egyre nagyobb elképedéssel olvasom a magyar és az európai médiumokban azokat a véleményeket, amelyek lényegében felmentő magyarázatot próbálnak találni a Kölnt és más német városokat megrázó, bevándorlók csoportjai által elkövetett nők elleni inzultusokra. A lánykori bizarr emlékek felidézése  keveredik az iszlám radikális értelmezésével – nagyon különböző irányokból érkező véleményeket és értékrendeket kovácsol most össze különös alkalmi egységfrontba ez az értelmezési szándék.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Egy magyar, akit egész New York csodál

2016. május 30.

Időszerű lenne újabb helyzetjelentést adni az amerikai előválasztások abszurd fordulatoktól sem mentes alakulásáról, de megfogadtam, hogy még legalább egyszer az elnökválasztásig más témát is választok, csak hogy rendszeres olvasóimnak jelezzem: történik azért egyéb figyelemre méltó is ebben az országban. Ráadásul eddig még sosem volt okom arra, hogy a Messzelátón színtisztán optimista és lelkes bejegyzést osszak meg, de most ennek is eljött az ideje.

New Yorkot sokszor szokták valamiféle globális kulturális fővárosként említeni. Ebben van is némi igazság, még akkor is, ha az egyetemes kultúrához összességében sokkal nagyobb hozzájárulást adó európai városok nevében akár tiltakozhatnánk is. A helyzet azonban mégis az, hogy aktuálisan nincs a Földön még egy olyan város, amely kulturális találkozási pontként nagyobb szerepet játszana a legnagyobb amerikai metropolisznál. És hogy kiket is köt össze ez a találkozási pont? A zajló, pörgő és nem utolsósorban nagy összegeket megmozgató szereplők közül szinte valamennyit: menő kortárs képzőművészeket, fotográfusokat, gyűjtőket, művészeti alapítványokat, galériákat, keresett művészeti iskolákat, az angol nyelvű drámairodalom sikerdarabjait, hatalmas presztízsű hangversenytermeket, operát – sorolhatnánk még – és témánk szempontjából leginkább kiemelkedő tényezőként: óriási hatású múzeumokat szenzációs gyűjteményekkel. Mindehhez pedig társul egy relatív kis földrajzi térben összpontosuló értő, művelt és nem utolsósorban jól fizető közönség, amelynek tagjai kiéhezett ragadozóként vetik rá magukat mindenre, ami értékes, vagy legalább is, amiről a New York Times kritikusa ezt írta.

Teljes cikk