Aleppó nem a szétlőtt 1956-os Budapestre, hanem az 1943-as Sztálingrádra vagy az 1945-ös Drzedára hasonlít. A Szabad Szír Hadsereg alakulatai a velük harcoló szunnita milíciákkal és családtagjaikkal menekülnek, ha tudnak hova: bujdokolnak a romváros falai között. Sorra adják fel hadállásaikat. Bassar Asszad elnök hadserege városrészről városrészre foglalja el a várost. A katonák és tisztjeik örömittasak: géppisztoly sorozataikkal hol menekülő katonákat, hol civileket ölnek. El-elrepül felettük egy-egy orosz repülőgép, hol azért, hogy bombázzon; hol azért, hogy csak felderítsen. Nélkülük Aleppó egyébként még állna, s a pusztítás sem lett volna ily hatalmas, ha pusztító bombáikat nem szórták volna naponta. Moszkvában és Teheránban győzelmi jelentéseket írnak és tervezik hol együtt, hol külön-külön, hol másokkal Szíria jövőjét.