nagybritannia” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 17

Heckenast László

Újságíró, London

A skót kapcsolat

2015. április 22.

Az egyre élesebbé váló brit választási kampányban e héten John Major volt miniszterelnök – az utolsó konzervatív pártvezér, akinek sikerült abszolút többséget szereznie a londoni parlamentben – bekapcsolódott a választási kampányba, és hosszasan ecsetelte, milyen veszélyeket rejtene egy a Skót Nemzeti Párt (SNP) által megtámogatott kisebbségi munkáspárti kormány. Emlékeztetett arra, hogy már a 90-es években is óva intett a skót önrendelkezés bevezetésétől, mert az csak erősítené a skót függetlenségi törekvéseket. És lám, a nyíltan az Egyesült Királyságtól való elszakadást hirdető SNP most akár kormányra is kerülhet, és a saját érdekeinek megfelelően befolyásolhatja az országos politikát.

John Major beszédét hallgatva nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy nagyon közvetve ugyan, de kicsit ő is felelős a skót függetlenségi törekvések megerősödéséért: azzal, hogy megnyerte az 1992-es parlamenti választásokat.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Tisztelet a számoknak!

2015. május 08.

„Nem lehetett hagyni, hogy a számok mechanikus tisztelete megakassza a forradalmi folyamatot” – írta az 1947-es „kékcédulás” választásokról a Magyar Munkásmozgalom Története egyetemi jegyzet. A hál’ Istennek rég elfeledett tankönyvből való idézet tanárom, Nádasdy Ádám memóriájának végtelen kincsestárából származik, mert a mi generációnk számára már csak a szocializmus politikai gazdaságtana és az orosz nyelv (az angol szakon már az sem) volt kötelező tananyag.

Már nem emlékszem, hogy annak idején minek kapcsán került elő ez a nagyszerű mondat, de most, az angol választások előtti találgatások közepette hirtelen eszembe ötlött. Méghozzá akkor, amikor felmerült a lehetséges koalíciós kormányok legitimitása. Egyes vélemények szerint ugyanis ha egyik nagy párt sem tudott volna abszolút többséget szerezni, a legtöbb parlamenti helyet szerző pártnak kell megadni a lehetőséget a kisebbségi vagy koalíciós kormány alakítására, különösen akkor, ha az összes leadott szavazatból (a „popular vote”-ból) is ez a párt kapta a legtöbbet.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Hadüzenet vagy béketárgyalás?

2015. május 27.

Zsúfolt hete van a brit miniszterelnöknek. Miközben a parlamentben megkezdődik az Európai Uniós tagságról szóló népszavazás törvényi előkészítése, David Cameron egy sor tagállam vezetőjével is egyeztet a kérdésről, az Európai Bizottság elnökével pedig már hétfőn este személyes találkozót bonyolított.

Bár pünkösd hétfőn Nagy-Britanniában is munkaszünet volt, este hosszúra nyúlt munkavacsorán tárgyalt Cameron és Jean-Claude Juncker. A találkozóra nem Londonban, hanem a mindenkori miniszterelnök hivatalos vidéki rezidenciáján, Chequersben került sor – ennek egyik oka lehet a hétfői Bank Holiday, de akár Brüsszelnek szóló, angolosan kifinomult üzenetet is kiolvashatunk belőle. A két politikus ugyanis abban a szobában tárgyalt, ahol a hagyomány szerint Churchill a II. Világháború idején leghíresebb rádióbeszédeit írta.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

When in Rome…

2015. június 19.

…do as the Romans do. A kifejezés – amelynek latin „eredetije” egyébként Szent Ambrus kora-keresztény milánói püspöktől származik – szinte minden angol nyelvkönyvben előkerül, hiszen nyelvtani egyszerűsége ellenére is frappánsan fejezi ki az üzenetet. Amit némileg lokalizálva akár úgy is fordíthatnánk, hogy „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat.”

Csakhogy míg a „When in Rome” a mai napig megfogadandó jó tanácsnak számít, az alapvetően hasonló magyar verzió nemcsak, hogy gúny tárgya lett, hanem egyenesen gyűlöletkeltőnek és idegengyűlölőnek bélyegezték.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Meddig hivatkozhatunk a demokratikus értékekre?

2015. július 02.

Péntek délben Nagy-Britannia-szerte egy perces néma csenddel emlékeznek meg a tuniszi vérengzés áldozatairól – ez volt a legtöbb brit életet kioltó terrortámadás a 2005 július 7-i londoni robbantások óta. Alig néhány nappal a tíz éves évforduló előtt ez újabb tragikus emlékeztető, hogy a fenyegetettség egy évtized elteltével sem szűnt meg, sőt, talán még fokozódott is.

A három londoni metrón és egy autóbuszon szinte egy időben elkövetett bombamerényletek puszta tényén túl az egyik legmegdöbbentőbb hír az volt, hogy az öngyilkos robbantók Nagy-Britanniában született és itt nevelkedett fiatalok voltak. A radikalizálódás ma már sokkal jobban ismert jelenség, amit jól jelez, hogy miközben ezrével érkeznek a szíriai menekültek Európába, és sokuk épp Nagy-Britanniában szeretne letelepedni, brit fiatalok – férfiak, nők, sőt sokszor egész családok – hagyják hátra a demokrácia és a jóléti állam nyújtotta biztonságot, és utaznak Szíriába, hogy csatlakozzanak a dzsihádistákhoz.

Teljes cikk

Mégis, kinek a népirtása?

2015. július 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A magyar szóhasználatban mészárlásnak szoktuk nevezni azt, ami 1995 július 11-én Srebrenicában történt. A több mint 8000 bosnyák, köztük kis gyerekek kivégzése a II. Világháború óta a legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság volt Európában, alig pár száz kilométerre a magyar határtól. Az etnikai tisztogatás szándéka nyilvánvaló volt, a Hágai Nemzetközi Bíróság nem véletlenül minősítette népirtásnak azt, ami történt. A Ratko Mladics vezette Szerb Köztársasági Hadsereg felelősségét kimondták, a közelben tartózkodó holland ENSZ békefenntartók mulasztását is. A kerek évfordulók újra és újra a nemzetközi politika fontos eseményévé válnak, a borzalmak felidézésén túl rávilágítva a nemzetközi szervezetek tehetetlenségére, a nemzeti öntudat gyakran ellentmondásos természetrajzára, a muszlim vallási közösség növekvő szerepére.

A Nagy-Britannia által beterjesztett ENSZ határozat, mely a srebrenicai mészárlást népirtásnak nyilvánította volna, Oroszország vétója miatt elbukott a Biztonsági Tanácsban. Az oroszok szerb kérésre cselekedtek így, érvelésükben kihangsúlyozva, hogy a balkáni háború idején szerbeket és horvátokat is ért hasonló atrocitás. Bármennyire is abszurd ez az indoklás, s bármennyire igaza is van a felháborodott brit nagykövetnek, mondván, hogy ő voltaképp csak a nemzetközi jogászok által megindokolt ítéletet akarta egy politikai deklaráció szintjére emelni, nincs további lehetőség, a jobb sorsra érdemes Egyesült Nemzetek Szervezete az orosz vétó által újfent tehetetlenné vált.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Brit üzenet a migránsoknak

2015. augusztus 14.

Calais után más franciaországi kikötőknél is egyre több menekült kísérel meg illegálisan bejutni az Egyesült Királyságba. A part menti táborokba már eddig is folyamatosan érkeztek a migránsok, és a Magyarországra érkezők közül is sokan azt mondják, végső úti céljuk a szigetország. Az átkelés lehetőségeiről és esélyeiről szóló hírek gyorsan terjednek, és Andrew Green, a MigrationWatch elnöke szerint az Egyesült Királyságot túlságosan vonzó célországnak tüntetik fel.

Világszerte rengeteg fotó jelenik meg a Calais melletti „Dzsungelről”, ahol több ezer migráns várakozik arra, hogy teherautókban vagy a Csatornaalagút szerelvényei alatt elrejtőzve megpróbáljon bejutni a schengeni övezeten kívül eső, ezért határait továbbra is ellenőrző Egyesült Királyságba. Egy kép – amely a napokban az egyik magyar hírportálon is megjelent – különösen elgondolkodtatott: egy afrikai férfi guggol a sárban, mellette dízel generátor, amelyből számtalan elosztós hosszabbító kígyózik, mindegyik aljzatban egy-egy mobiltelefon-töltővel, míg egy műanyag doboz sarkán egy wi-fi router billeg. Ha rendes WC és mosakodási lehetőségi nincs is a táborban, a wi-fi hálózat, és azon keresztül az internet alighanem az összes migráns számára elérhető.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A migráció esete a brit euroszkepticizmussal

2015. szeptember 06.

A múlt heti, több mint 70 áldozatot követelő ausztriai menekült-tragédiát követően a brit sajtó is felfigyelt a „balkáni útvonalra”, és ez a figyelem azóta sem lankad. Pedig már a 2015 első negyedévi statisztikák is – amelyek most az itteni lapokban is megjelentek – magukért beszélnek: Németország (73.120) után Magyarországon (32.810) adták be a legtöbb menekültkérelmet, többen, mint Olaszországban vagy Svédországban. De hát a Földközi-tengeren évek óta érkező migránsok kérdése is csak akkor került igazán előtérbe, amikor idén áprilisban 900 ember fulladt a tengerbe.

Ahogy akkor Szicíliából, kedden este Budapestről, a Keleti pályaudvar elől jelentkezett be élőben a BBC tudósítója, és azóta már a híradók műsorvezetői is innen konferálják fel a bejátszásokat. Az egyik első riportban egy fiatal migráns azt mondta: úgy megütötték, hogy vérzett az orra. A pártatlanságára és tárgyilagosságára oly büszke BBC azonban aznap este nem adott lehetőséget a magyar hatóságoknak, hogy reagáljanak, miközben Angela Merkel a szabályokat be nem tartó országokat bíráló megjegyzése bekerült a jelentésbe.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A kvóta-mantra ellenszere

2015. szeptember 18.

David Cameron brit miniszterelnök ismét bizonyította kitűnő politikai ütemérzékét. E hét elején ugyanis váratlanul Libanonba utazott, hogy első kézből kapjon képet a Szíriával szomszédos országban felállított menekülttáborról és az ott lakók életkörülményeiről. Az út időzítése nem véletlen, hiszen Theresa May belügyminiszter Brüsszelben épp ezen a napon érvelt a menekültkvóta-rendszer bevezetése ellen.

Cameron Beirutból helikopteren utazott a szír határtól nem messze, a Bekaa-völgyben létrehozott táborba. A négy millió lakosú Libanon 1,1 millió szírnek adott menedéket. Ezen kívül Jordániában és Törökországban is több millió menekült él, akiket az ENSZ Menekültügy Főbiztossága (UNHCR) igyekszik ellátni, nemzetközi támogatásokból. Ezekből az Egyesült Államok befizetései teszik ki a legnagyobb részt, de a második donor ország épp az Egyesült Királyság, amely 2012 óta 900 millió fonttal támogatta a menekültek ellátását, és a mostani út kapcsán további 100 millió fontot ígért erre a célra.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Britek az Unióban – értelem és érzelem

2015. október 13.

A Konzervatívok múlt heti kongresszusával lezárult brit párt-konferencia szezon is megerősítette: a májusi választásokon váratlanul abszolút többséget szerző konzervatívok a vártnál biztosabb pozícióban kormányozhatnak, és a politikai játéktér középvonala felé elmozdulva a 2020-as választásokra szavazóbázisukat is kiszélesíthetik. A kormány mégsem tudja minden erejét a gazdaság megerősítésére és a ígért belső reformok megvalósítására fordítani, mert továbbra is fejük fölött Damoklész kardja, amit ráadásul saját maguk függesztettek oda: az Európai Unióról szóló népszavazás.

Alex Salmond, a Skóciában elsöprő győzelmet arató Skót Nemzeti Párt (SNP) volt vezetője a választások után azt jósolta, hogy a Konzervatívok mindössze 12 fős többsége hónapokon belül erodálódni fog. Ehelyett azonban – a Liberális Demokraták szinte teljes megsemmisülése után – egyedüli váltópártként megmaradt Munkáspárt erodálta önmagát azzal, hogy a szélsőbalos Jeremy Corbynt választotta meg pártvezérnek. Ezzel nem csupán a párt választási esélyei zuhantak a mélybe, hanem a parlamenti frakció éles megosztásával a kormányt sem tudja olyan hatékonysággal kordában tartani, mint ahogyan az a „fékek és ellensúlyok” szellemében Őfelsége Ellenzékének feladata volna.

Teljes cikk