A rendszerváltást követően a történelmi sorsközösség intézményesült: a Visegrádi 4-ek - akkor még csak hármak - 1991. február 15-én létrejött szövetsége, bár története nem szűkölködött fordulatokban, kiállta az elmúlt 24 év próbáját. Újra és újra felmerült a szövetség bővítése: külügyminisztersége idején Navracsics Tibor képzelte a 4 ország mellé még Szlovéniát és Horvátországot, de voltak hasonló ötletei Zeman cseh elnöknek is, aki még Ukrajnát is a szövetség keretei közé álmodta. Mindezekből nem lett semmi, ugyanakkor Ausztria közép-európai ambíciói – különös tekintettel a monarchikus múltra – újra és újra megjelentek, hol a közlekedési infrastruktúra, hol az energetikai befektetések, máskor pedig a bankok terjeszkedésének formájában. Ezek mellett külpolitikai kezdeményezések is napirendre kerültek, ilyen volt például a 2000-es évek elején a Stratégiai Partnerség gondolata.