A közvélemény-kutatások nem sok jót jeleztek a kormánypártok számára, ami különösen az AFD (Alternative für Deutschland), a mainstream média által radikálisnak mondott, bevándorlás-ellenes párt megerősödésében nyilvánult meg. Ez az utóbbi hetekben bizonyos pánikreakciókat váltott ki a kormánypártoknál, ami sajátos módon egészen durva, a magyar migrációs politikát támadó megnyilvánulásokban öltött testet a kancellár és más kormánytagok részéről is. Talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk: a kancellár menekültügyi nagyvonalúságának indoklásához a választási stratégák hasznosnak tartották Magyarország és Orbán Viktor főgonosszá stilizálását, aminek persze már korábban is voltak előjelei a német közbeszédben, ha nem is ilyen magas szinten. A nyár végi történések, különös tekintettel a Keleti Pályaudvar előtti állapotokra, olyan humanitárius katasztrófává alakultak át a német politikusi emlékezetben, aminek legfőbb okát – a német kancellárnak a szíriai menekültek korlátlan befogadására vonatkozó szavait – immár jótékony homály borítja, a vészhelyzet megoldásában pedig csakis a Willkommenskultur kormánypolitikává alakítása volt az egyetlen lehetséges megoldás. A durva magyar-ellenes kirohanások legutóbbi példája az a szombaton megjelent interjú volt, melyben a német igazságügy-miniszter már azt állította, hogy a menekültek kenyeret és vizet sem kaptak Magyarországon. A három tartományi választás eredménye e nem túl elegáns, a német-magyar kapcsolatokban merőben szokatlan eljárás hatékonyságáról is felvilágosítással szolgál.