multikulturalizmus” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

…a karaván halad

2015. május 12.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A múlt hét csütörtökén ülést tartott az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, az ún. LIBE (Civil Liberties, Justice and Home Affairs). Az ülés témája eredetileg a halálbüntetéssel kapcsolatos magyarországi diskurzus lett volna, de a képviselők hamar eljutottak a bevándorlásra vonatkozó nemzeti konzultációs kérdőívig. A vita érdekes fordulatokat vett, bár az elmúlt években már megszokhattuk a hazánkkal kapcsolatos vitákat, így ezek fényében azt is mondhatjuk: mindenki hozta a formáját. Abban biztosak lehetünk, hogy a kérdéssorból még lesz némi polémia, amit az is jelez, hogy a legendás bajor konzervatív politikus, Franz-Josef Strauss lánya, Monika Hohlmeier néppárti képviselő külön vitát is szeretne szentelni az ügynek, különös tekintettel a kérdések „EU-kritikus, populista felhangoktól sem mentes” tartalmára.

Azt tudjuk, hogy az idegenek befogadásáról szóló vita nem új keletű Európában, de az elmúlt hónapokban látványosan felerősödött. A Frontex, az Európai Határvédelmi Ügynökség második emberének a Bruxinfo hasábjain olvasható szavai szerint az érkezőknek csupán 20 százaléka gazdasági migráns, 80 százalékuknak elvben járna a menekült státusz, vagyis az életüket veszélyeztető háborús övezetekből érkeznek, „de náluk sem lehet kizárni a gazdasági motívumot”. A menekültügy és a bevándorlás közötti pontos különbségtételről tehát itt sem beszélhetünk, ami az egyik legfontosabb módszertani probléma a mi kérdőívünk kapcsán is.

Teljes cikk

Mi lesz itt 2100-ban?

2015. augusztus 21.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az elmúlt hónapokban a migrációról szóló hazai publicisztikai irodalom mind a jobb-, mind a baloldalon sokat gazdagodott. Politikusi megszólalásokból is akadt bőven. E felületen is igyekeztünk néhányszor rávilágítani a jelenség rendkívül súlyos voltára, bemutatva azt is, hogy a hazai intézkedések miként illeszkednek egy tágabb európai összefüggésbe. Óvakodtunk ugyanakkor attól, hogy éles szavakkal ítéljük el az Európai Unió tehetetlenségét, hogy teret adjunk a különböző nagyhatalmakhoz kapcsolódó összeesküvés-elméleteknek, hogy kéjes megelégedéssel tobzódjunk abban a tudatban, hogy lám, mi sok más szereplőnél mennyivel éleslátóbbak és tettrekészebbek voltunk a kerítésépítéssel és más akciókkal. Nem mintha ne lenne némi igazság a fentiekben, ám a helyzet legfőbb jellemzője továbbra is mindenütt a bizonytalanság.

Kicsit irigylem ugyanakkor azok magabiztosságát, akik akármelyik oldalon oly határozottan tudnak nyilatkozni arról, ami nem csak Magyarországot, hanem az egész európai kultúrkört az évszázadok óta legnagyobb civilizációs kihívás elé állítja. Csak remélni tudom, hogy kevésbé kardcsörtetéses hangulatukban ők is tisztában vannak azzal, hogy az egész ügy jóval összetettebb annál, mint amit a napi politika sodrában írogatunk róla. Addig minden világos, hogy az állam feladata a közösség védelme, az ország biztonságának megőrzése. Ahhoz sem férhet kétség, hogy az elesetteken segíteni kell. Az elmúlt hónapokban a civil szervezetek, egyházak, önszerveződő spontán csoportok sokat tettek a migránsok érdekében, s az utóbbi hetekben a kormányzati kommunikáció is szakított a korábbi egyoldalúan kemény szóhasználattal – tettekkel is erősítve azt a korábban is hitt, remélt premisszát, mely szerint egy, a liberális gyökereket sem nélkülöző polgári, konzervatív, keresztény kormány és párt nem mondhat le a gyakorlati kormányzati intézkedéseknek a legalapvetőbb hitelvekkel való összegyeztethetőségéről.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Je suis Charlie???

2015. október 23.

„A mi országunk a fehér emberek hazája. Meg kell őriznünk nemzeti és kulturális egységünket. Nem szeretném, ha Franciaország muzulmán országgá válna!” Ilyen és hasonló kijelentéseket tett a francia menekültválság kapcsán a jobboldali Nadin Morano európai parlamenti képviselő, volt családügyi államtitkár a France 2 közszolgálati televízió egyik szeptember végi adásában. A képviselő rasszista nyilatkozata azonnal heves tiltakozásokat váltott ki, ezért a novemberi regionális választások célegyenesében a republikánus párt jelöltállító bizottsága visszavonta Morano Meurthe-et-Moselle megyei listavezető jelölését. A képviselő idézett kijelentései egy demokratikus politikai kultúrában kétségkívül megengedhetetlenek, ugyanakkor egy fontos tényre mindenképpen rávilágítanak: a francia integrációs politika kudarcot vallott, ezért a vallási és etnikai multikulturalizmus ismét súlyos társadalmi feszültségeket hozott felszínre. Éppen ezért Morano elmarasztalását követően a tisztánlátás érdekében szükségszerűen mérleget kell vonni a francia integrációs politika eredményei felett. A jövőt tekintve a helyzet ugyanis nem túl bíztató.

A legfrissebb népszámlálási adatok szerint Franciaországban 11,5 millió olyan ember él, aki bevándorló (5 millió fő), vagy bevándorlók leszármazottja (6,5 millió fő, közülük 3,1 millió fő már francia területen született). Ebből következően a párizsi kormányzatnak a 66 millió fős francia lakosság több mint 17 százalékának társadalmi integrálódásáról kell gondoskodnia. A sikeres integrációs politika ennek megfelelően politikai hovatartozásra való tekintet nélkül minden kormányzat prioritásai közt szerepel.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

New Yorkban nem bántják a nőket

2016. január 22.

Nyolcszáz beszélt nyelvével New York a legnagyobb nyelvi sokszínűséget felmutató város a világon. Első hallásra talán túlzónak is tűnhet ez a szám, de ha figyelembe vesszük, hogy számos olyan nyelv él itt tovább, amely eredeti környezetében már teljesen eltűnt, akkor érthetővé válik. Angolul otthon csupán a New York-iak még éppen meglévő többsége, 51 százalékuk beszél*. El lehet képzelni, hogy egy kulturálisan ennyire sokszínű városban, ahol ráadásul relatív kis területen él közel kilencmillió ember, mekkora kihívás lehet az egyes csoportok közötti civilizációs távolságok áthidalása.

Mindez azért jut most eszembe, mert egyre nagyobb elképedéssel olvasom a magyar és az európai médiumokban azokat a véleményeket, amelyek lényegében felmentő magyarázatot próbálnak találni a Kölnt és más német városokat megrázó, bevándorlók csoportjai által elkövetett nők elleni inzultusokra. A lánykori bizarr emlékek felidézése  keveredik az iszlám radikális értelmezésével – nagyon különböző irányokból érkező véleményeket és értékrendeket kovácsol most össze különös alkalmi egységfrontba ez az értelmezési szándék.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Európa „férfias” kihívása – mi lesz a svéd nőkkel?

2016. január 26.

Az Európát sújtó jelenkori migrációs válság vizsgálatában a szakértők rendszerint gazdasági és demográfiai megfontolások mentén elemzik az eseményeket. Mindezzel legfőképpen a migránsok integrálására fordítandó költségvetési kiadásokat, valamint a multikulturalizálódó társadalmakban rejlő veszélyeket igyekeznek azonosítani. Ugyanakkor az Európába érkező bevándorlók pontos nemi és életkorbeli megoszlásának elemzése az eddigiek során kevesebb figyelemben részesült. A kísérő nélkül Svédországba érkezett fiatalkorú „menekült” által elkövetett mölndali késeléses gyilkosság azonban mindezt szükségszerűvé teszi. A legfrissebb svéd bevándorlási statisztikák ugyanis arra hívják fel a figyelmet, hogy a kontrollálatlan beáramlás a nemek természetesen kiegyensúlyozott arányát drasztikus mértékben a férfiak javára billenti, amely a kontinens biztonságpolitikai kihívásainak eszkalálódásához vezet. Mindez Európa maszkulinizációjának köszönhetően a kölni és mölndali eseményekhez hasonló zavargásokat és gyilkosságokat vetít előre, melyeknek ártatlan civilek újabb csoportjai lesznek áldozatai.

A 2015-ös év során Európai Unió határait több mint 1 millió közel-keleti és észak-afrikai migráns lépte át illegálisan. Mindez a kialakult humanitárius válság miatt a migrációs célországok kormányzatait morális és politikai dilemmával szembesíti, melyben egyszerre kell megoldást találniuk a migrációs hullám hatékony és humánus kezelésére, valamint a helyi lakosság egzisztenciális biztonságának garantálására. Az eddigi politikai erőfeszítések elsősorban a migránsok munkaerőpiacon és szociális ellátórendszeren keresztül történő társadalmi integrációját célozták meg, amely a történelmi tapasztalatok tükrében – főként az európai átlagnál alacsonyabb színvonalú képzettség, a hiányos nyelvi ismeretek, valamint a migráns diaszpórák megtartó ereje miatt - reménytelen vállalkozásnak tűnik.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy a gall

2016. szeptember 29.

A migrációs válság 2014-ben kezdődő eszkalálódása óta a témában számos publicisztika, és tudományos értekezés látott napvilágot. De mindannak ellenére, hogy ezek az írások (többé-kevésbé racionális hangvétellel) a bevándorlás társadalmi/kulturális kihívásaira igyekeztek pro-kontra reflektálni, az egyes nemzeti identitásokban és migráns szubkultúrákban beinduló változások elemzésére eddig kevés figyelem irányult. A francia elnökválasztási kampány során elhangzó javaslatok, illetve a Hollandiában és Németországban megfigyelhető muszlim pártosodás tükrében azonban célszerű megvizsgálnunk, hogy az identitások újradefiniálása, illetve az erről szóló társadalmi vita egyáltalán lehetővé teszi-e a békés multikulturális együttélést.

A nemzeti identitás újraértelmezéséről szóló vita az előválasztási lázban égő Franciaországban jelenleg a politikai közbeszéd központi elemét adja. A jobboldali republikánus elnökjelöltek ugyanis kampányukban nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a bevándorlási válság által keltett feszültségekre, illetve az egyre viszontagságosabbá váló multikulturális együttélés nehézségeire kívánnak megoldást nyújtani. Elsőként a jelenlegi favoritot, Alain Juppét említhetjük, aki a „boldog identitás” víziójával kíván támogatókat szerezni. Juppé koncepciójának lényege, hogy a bevándorlóktól (és mindenki mástól) csupán az alkotmányos rend tiszteletét, illetve társadalmi normák elfogadását várja el, mely asszimiláció hiányában is biztosítja a békés multikulturális társadalmi állapotokat. Sarkozy és hívei azonban ezt az elvi álláspontot a gyakorlati élet tapasztalataiból (pl. párizsi no-go zónák kialakulása, radikális iszlám terjedése, a bevándorlók integrációjának kudarca) kiindulva azt mondják, hogy stabil társadalmi állapotokat csakis abban az esetben lehet kialakítani, ha a Franciaországba érkező bevándorlók nemcsak integrálódnak, hanem asszimilálódnak is. Mindennek feltételeit az olvasztótégelyként működő „gall identitás”, illetve az erre épülő társadalom- és oktatáspolitika biztosítaná, melyek az asszimiláció kulturális kódjait fektetik le.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Moszul ostroma

2016. november 11.

A Tigris menti Moszulnál az ókori idők óta többször csaptak össze seregek. Most is ez történik, mintha a történelem ismételné önmagát. Az Iszlám Állam gyűrűbe szorított katonáit az iraki hadsereg, a kurd pesmerga-harcosok, amerikai és más nyugati, valamint török és iráni egységek vették körül, hogy Moszult végre felszabadítsák az Iszlám Állam uralma alól. Az ostromgyűrű október közepén zárult be. A világ figyel erre a küzdelemre, mert ez nemcsak a harcról magáról szól, hanem a térségben zajló hatalmi, vallási, sőt ideológiai ütközésekről is, amelyek szálai távoli fővárosokba is elvezetnek. A moszuli dzsihádisták sorsa minden bizonnyal megpecsételődött, de vajon a térségben élő elvtársaiké is?

A nemzetközi koalíciónak sikerül-e a 21. századi asszaszinok államát végleg felszámolnia vagy csak részekre szabdalnia? Ha Moszul felszabadul, s a dzsihádista sereg a városból eltűnik, nem jönnek-e vissza jól kiképzett katonái, búvópatakként váratlanul felszínre törve, terrorista merényletekkel jeleket hagyva maguk után? Az éles szemű elemzők közben már arra is keresik a választ: vajon Moszul valóban felszabadul-e vagy konc lesz csupán a győztesek között, esetleg Erisz olyan almája a Közel- és Közép-Keleten, amely a Tigris parti város sok szenvedést megélt lakóinak újabb keserűségeket okozhat.  

Teljes cikk