moszkva” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 9

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Temetés Moszkvában - remények Kijevben

2015. március 05.

Borisz Nyemcov nyugatos orosz demokrata volt. Halála nagy veszteség Oroszországban és a nemzetközi közösségben is. Vesztét valószínűleg a kijevi politika melletti kiállása okozta. Aligha hihető, hogy szerelemféltésből lőtték volna le. Ami történt az hidegvérrel végrehajtott és kitervelt politikai gyilkosság volt. A moszkvai vezetésnek érdeke, hogy megőrizze saját országában és a világban hitelességét és feltárja az ügy különféle szálait. Egyelőre csak találgathatjuk vajon a Nyemcov-tragédia összefüggésben van-e azzal, hogy a kelet-ukrajnai frontokon némileg javult a helyzet. De nem annyit, hogy a politikai rendezés forgatókönyvéből bármi is megvalósítható lenne. Az ukrán válság nehéz köve tovább gördül, de hogy hova, azt még nem lehet tudni. Nem kétséges azonban, hogy a Nyemcov-tragédia is Ukrajnára és az orosz-ukrán viszonyra tereli a nemzetközi közösség figyelmét.

Gyászolók ezrei kísérték utolsó útjára Borisz Nyemcovot Moszkvában. Orosz kormánytisztviselők, ellenzékiek, diplomaták és számos külföldi, köztük Balla János hazánk moszkvai nagykövete. Az orosz ellenzéki politikus meggyilkolása több kérdést is felvet.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Németek, oroszok, törökök: erőközpontok vonzásában

2015. március 12.

Reálpolitikus leírást adott Magyarország külkapcsolatairól Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a hétfői nagyköveti értekezleten arról beszélt, hogy Magyarország három fajsúlyos ország, a Német-, Orosz- és Törökország adta kihívások világában él. Ez egyébként mindazoknak, akik ismerik a világgazdasági adatokat, evidencia. Másoknak persze lehet mindez meglepetés, vagy a múlt kísértete: egykoron e három hatalom szorongatta Kelet-Közép-Európát. Az is tény, hogy ha túllépünk a gazdaságon, mindhárom ország más üzeneteket küld a világnak, akár demokráciafelfogásról, biztonságpolitikáról, vagy kultúráról van szó. De más a viszonyuk a nemzetközi kapcsolatok meghatározó államához az Amerikai Egyesült Államokhoz is. Azaz miközben Berlin, Moszkva és Ankara más és más eredők mentén politizál és fejlődik, ha akarja, ha nem, hatással van arra a kelet-közép-európai térségre, amelynek szíve-lelke a V4 együttműködés. Mintha egy furcsa háló borulna a Duna és Visztula vidékére, amelynek egyik sarka Berlinben van, a másik Moszkvában, a harmadik pedig részben Ankarában, részben Isztambulban.

Az egységes Németország megalakulása (1871) óta hagyományosan meghatározó országa nemcsak a Duna-medencének, hanem a Lengyel-síkságnak is. Az elmúlt évtizedekben különösen, hiszen onnét évszázadok óta olyan ipari és munkaszervezési kultúra árad szét térségünk felé, amely nálunk nagyban befolyásolta a modernizáció folyamatát. Oroszország, a volt Szovjetunió örököse, amely nemcsak Magyarország, hanem egész földrajzi térségünk elnyomója volt majdnem fél évszázadon át. A 90-es években többé-kevésbé új útra lépett és a katona-államból energiapolitikai nagyhatalom lett, de egyben vonzó hatalmas kontinentális piac is. Törökország ipari termelésének felfutása és fejlett technológiákra való igénye okán lett az elmúlt évtizedben fontos partnere nemcsak Magyarországnak, hanem a többi V4 államnak is.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Enyergetyicseszkij Szojuz: Brüsszel titkos fegyvere?

2015. március 26.

Az Európai Energiaunió koncepciója talán a leggrandiózusabb uniós elképzelés a monetáris unió megteremtése óta. Nagynevű közgazdászok vehemensen állnak ki a közös uniós energiapolitika (és energiapiac) megteremtése mellett. Érezhető, hogy senki sem szeretne lemaradni az új brüsszeli expresszről – kivéve azokat, akik mindezt már a moszkvai gyorsról figyelik.

A közös energiapiac megteremtése mindig is kardinális kérdés volt az Európai Unión belül, hiszen az EU28 együttesen a világ legnagyobb energiapiaci szereplője lenne. Ám egy olyan kontinensen, ahol még 70 éve is egymás polgárait mészárolták az immáron egy szövetségben lévő államok, semmilyen hasonló kezdeményezés nem megy könnyen. Az Egyesült Államokban példának okáért az egyesített és liberalizált gázpiacot 70 év munkájával teremtették meg, a természetes piaci és politikai evolúcióra bízva azt. Az EU pedig szinte fennállása óta revolúciók sorát kísérli meg végrehajtani, legyen szó a közös valutáról, vagy akár most az Energiaunióról. A sok kritika ellenére becsülendő, hogy egy ennyire érdek- és értéktörésvonalak által szabdalt szövetség akár csak neki is veselkedik egy ilyen horderejű ügynek. Valahogy az Unió minden hasonló problémája kicsit olyan, mintha az lenne a mottónk, hogy ami nem öl meg, az megerősít – elvégre elég Görögországra vagy a nagybeteg spanyolokra és olaszokra nézni, és látjuk-érezzük, hogy bizony sok sebből vérzünk még, de azért csak-csak állunk a lábunkon.

Teljes cikk

Pünkösdi diktátorság

2015. május 24.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A fékezett habzású politikusi humor megnyilvánulásának tűnt, de aztán önálló életre kelt a hír, miszerint Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke harsány „Hello, dictator!” felkiáltással köszöntötte a Rigába érkező magyar miniszterelnököt. A rendhagyó üdvözlés azonban még annyira sem vicces, mint amennyire esetleg első hallásra tűnik. S bár olvasható volt számos örömködés, hogy lám, már nem csak gondolják, de ki is mondják, a mosoly aligha lehet hosszú életű. A nemzetközi sajtóban már régen tapasztaljuk, hogy a Magyarországról szóló tudósításokban, elemzésekben nem fukarkodnak a hangzatos, ám a helyzet leírására vagy a megalapozott kritikára kevésbé alkalmas jelzőkkel.

Valamelyest ez történt az Európai Parlamentben is a hazánkról szóló vitában is. A jól fizetett képviselői asszisztensek által Márai-idézetekbe csomagolt Orbán-kritikának a maradék igazságtartalma is elhiteltelenedett, amikor kiderült, hogy a képviselő alapvető dolgokkal nincs tisztában, például azzal, hogy a halálbüntetésről semmiféle konzultáció nem zajlik. De olvastunk már ennél nagyobb bakikat is olyanoktól, akik a legnagyobb meggyőződéssel nyilatkoztak a magyarországi demokrácia állapotáról. Tudjuk persze, hogy a politikának természetes velejárója a provokáció. Ha nem így lenne, s csak a tárgyszerű tájékozódás lenne a cél, akkor nyilván a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációs ív kérdései sem így hangzanának. 

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Embar-GO?

2015. június 25.

A múlt héten együttműködési megállapodást kötött az E.ON-Gazprom-OMV-Shell négyes fogat, miszerint együtt építik meg az Északi Áramlat elnevezésű gázvezeték harmadik és negyedik szakaszát, a jövőben mintegy 55 mrd köbméter extra kapacitást biztosítva az orosz gáznak az európai piacon. Bár a meglévő vezetékmonstrum bővítéséről már évek óta hallani lehetett, mégis derült égből villámcsapásként érte az iparágat, még ha a sajtó nem is nagyon foglalkozik az üggyel.

Ez a megállapodás ugyanis alaposan felkavarja az egyébként is zavaros gázpiacot. Egyrészt ennél egyértelműbb jelzést nem is küldhetnének az energiamultik Brüsszelbe és Kijevbe, az ukrán válságot, és az oroszok elleni embargót tekintve. Másrészt azt is egyértelműen jelzi a megállapodás, hogy Moszkva mennyire pragmatikus tud lenni – már ha üzletről van szó. Harmadrészt az orosz gáz északi útvonalának ilyen mértékű bővítése bizony nem túl jó hír a mi régiónknak.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Orosz-szlovák viszony: csak flört, vagy szerelem?

2015. július 14.

Szlovákiának éppúgy, mint térségünk más államainak, az ukrán válság kitörését követően nehéz megtalálni a legmegfelelőbb Oroszország-politikát. Sőt, nehéz erről az ország véleményformáló erői között is konszenzust teremteni. Nemcsak a helyzet, hanem a hagyományok miatt is: vannak, akik a követést, vannak, akik a valós, s olyanok is, akik a tettetett szembefeszülést preferálják. De persze az sem felejtendő, hogy a szlovákok a pánszláv hagyományok alapján érzelmileg is kötődnek az oroszokhoz. A Pozsony-Moszkva kapcsolat az elmúlt hetekben két dolog miatt is előtérbe került: Robert Fico rövid időn belül kétszer is megfordult Moszkvában, az orosz Duma elnöke pedig Szlovákiát a legmegfelelőbb országnak nevezte, hogy közvetítsen Oroszország és Ukrajna között.

A szlovák miniszterelnök 2015. május 9-én részt vett Moszkvában a II. világháború lezárásának 70. évfordulója alkalmából rendezett orosz győzelmi ünnepség néhány programján, június 2-án pedig hivatalos látogatást tett az orosz fővárosban. Mindkét út kemény belső kritikát kapott Szlovákiában, a második különösen. Ugyanis arra azt követően került sor, hogy az orosz állami televízió egyik csatornája a szovjet időkre emlékeztető módon idézte fel az 1968-as Prágai Tavasz történéseit. Szlovákia elnöke, Andrej Kiska elvárta volna a kormányfőtől, hogy Moszkvában tegye szóvá a moszkvai múltgyalázást, de Robert Fico ezt nem tartotta szükségesnek. A szlovák külpolitika a moszkvai vizitet Szlovákia gazdasági érdekeinek előremozdításával hozza kapcsolatba. Tavaly több mint 10 százalékkal esett a szlovák-orosz áruforgalom. Jogos tehát a pozsonyi aggodalom, főleg a behozatalt illetően, hiszen a szlovák import közel 10 százaléka Oroszországból érkezik. A kivitel általában 4 százalék körül mozog, így az sem elhanyagolható. A szlovák kormányfő a kereskedelemi forgalom szintjének megtartása mellett két dologban akart előrelépést elérni: meghosszabbítani a széles nyomtávú vasutat Kassától Pozsonyig, s a 2020 utáni időszakra vonatkozóan egy új gázüzlet alapjait lerakni. Az érthető és ambiciózus terveknek azonban csak akkor van értelme, ha az ukrajnai válság rendeződik, Moszkva és Kijev kapcsolatában lényeges javulás következik be. 

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Se veled, se nélküled

2015. augusztus 17.

Miközben Donyeck környékén újra dörögnek az ágyúk, a NATO és Oroszország már elfeledettnek hitt, hidegháborús katonai doktrínákat porol le, az orosz gazdaságot sújtó szankciók feloldása fel sem merül, egy másik „fronton” Brüsszel és Moszkva csendben megállapodott egymással.

Az Északi Áramlat gázvezeték két új ágáról aláírt megállapodás a legújabb kori német-orosz kiegyezés alapköve lehet. Magáról a megegyezésről még júniusban írtam, de annak hosszú távú hatásait érdemes mélyebben megvizsgálni.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Ankara és Moszkva békülése: színjáték vagy reálpolitika?

2016. július 04.

A rettenetes múlt keddi isztambuli repülőtéri terrortámadást megelőzően a nemzetközi sajtó meglepetéssel vette tudomásul, hogy Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök a múlt hét végén a török-orosz kapcsolatok helyreállítását szorgalmazó levelet küldött Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. A teljes szöveg egyelőre diplomáciai titok, de a külügyi szóvivők Moszkvában és Ankarában a fontosabb pontokat ismertették. A török államfő meghátrált volna? Vagy megértette, hogy Moszkva igen fontos partnere Ankarának? De az is felvetődött, hogy más nemzetközi események is közrejátszottak a két ország kapcsolatainak normalizálását lehetővé tevő ankarai lépés megtételében.

Erdoğan török elnök a múlt hét végén Moszkvába küldött levelében arra helyezi a hangsúlyt, hogy helyre kell állítani a hagyományos, mindkét országnak érdekében álló kétoldalú kapcsolatokat. Nem kért bocsánatot Putyin elnöktől azért, hogy a múlt év novemberében a török légvédelem lelőtt egy, a szíriai légtérből török területekre berepült orosz gépet. De kondoleáló levelet küldött a lelőtt orosz gép pilótája, Oleg Peskov családjának. E levélben szerepel az, hogy a török légierő lépése nem volt szándékos és a családnak részvétét fejezi ki. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi levél elégedettséggel töltötte el Putyin elnök tanácsadóit, s ezt a Kreml megkövetésének tekintik. Így aztán szerdán, június 29-én, létre jött Erdoğan és Putyin között az a régóta várt telefonbeszélgetés, amely fontos lépés volt a normalizáláshoz vezető úton.

Teljes cikk

Török-orosz érdekszövetség

2016. augusztus 10.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az első telefonhívás, ami Erdogan elnököt a július 15-i puccskísérlet után elérte, Moszkvából érkezett. Putyin elnök – ellentétben számos nyugati politikussal – támogatásáról biztosította török kollégáját, mondván, hogy az erőszak minden esetben elutasítandó, a stabilitásnál pedig semmi sem fontosabb. E baráti gesztust Erdogan a keddi szentpétervári látogatása alkalmával azzal köszönte meg, hogy az „a török népet boldoggá tette”. Hiszen míg nyugatra tekintve az csak intően felemelt mutatóujjak erdejét láthatta, lám keletről egy baráti kéz nyúlt felé.

Azt a menekültválság kapcsán kialakult helyzetben is megtapasztalhattuk, hogy Ankara – tudván tudva, hogy a válság megoldásában kulcsszerepe van – kizárólag a saját belpolitikai érdekeit szem előtt tartva szabja meg az együttműködés feltételeit, keresi szövetségeseit. A vízummentesség követelésével olyan feltételt szabott az EU-nak, amit aligha lehet teljesíteni, így azon se csodálkozhatunk, hogy ezek után Erdogan a Nyugat által cserben hagyva érzi magát. A puccs feltételezett kezdeményezőjének, az időközben terroristává „előléptetett”  Fetullah Gülennek  a kiadatási ügye az Egyesült Államokkal borzolja a kedélyeket. Gülent az amerikaiak semmilyen körülmények között nem fogják kiadni, s feltételezem, hogy a személyi védelmét jelentősen megerősítették.

Teljes cikk